71. fejezet
(Kristen)
Továbbra sem jutottam szóhoz, miközben beljebb tessékeltem Jennyt. Nemcsak hogy feldúltnak látszott, kisírt szeme arról árulkodott, hogy valami nagyon nagy baj van.
Képtelen voltam nem észrevenni, milyen görcsösen szorítja a hasára a tenyerét. Már a hatodik hónapban volt, így neki is szépen gömbölyödött. Rob az emeletre menekült, amikor meglátta Jenny kisírt szemeit, annak már kevésbé örültem, hogy magával vitte a laptopot is. Nem akartam, hogy Mike hülye leveleinek elolvasása után elölről kezdjük a miatta való civakodást, mert azt nehezen hittem el, hogy a korábbi nemtörődömsége ezzel kapcsolatban tartós lehet. Most azonban Jennyt tartottam fontosabbnak. Leültettem a kanapéra és félve pillantottam a pocakjára.
- Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- Rick - sírta.
Lélekben már arra készültem, hogy valami babával kapcsolatos rémhírt közöl, ezért megkönnyebbülten elmosolyodtam, amikor csak a férjét nevezte meg problémaforrásként. Jenny viszont nem díjazta ezt és még hevesebben zokogott.
- Utálom - mondta elcsukló hangon.
- Ricket? - döbbentem meg. Tudtommal minden rendben volt köztük, sőt, a kezdetektől fogva sokkal kiegyensúlyozottabb kapcsolatban éltek, mint mi Robbal, nem állt a hátuk mögött számtalan szakítás, a féltékenység sem játszott főszerepet: ők egyszerűen csak szerették egymást a legmélyebb érzelmek negatívumai nélkül.
- Igen, őt! - sírt fel most mégis a férje neve hallatán.
- Na ki vele, mit követett el - sóhajtottam, mivel sejteni véltem az egyetlen dolgot, ami ilyen hisztit válthat ki egyetlen barátnőmből.
Az érthetetlen szóáradat, mely ekkor Jennyből áradt, minimum egy hivatásos kódfejtő jelenlétét tette volna szükségessé. Annyit azért ki tudtam hámozni belőle, hogy korántsem akkora a baj, mint amekkorának azt Jenny beállítja.
- Szóval azt akarja, hogy ne dolgozz a szülésig? - foglaltam össze a lényeget, mikor úgy tűnt már, hogy befejezte.
- Nem! - nézett rám bánatosan. - Vanessa a baj!
Ezt a nevet még nem hallottam.
- Jó, és kicsoda ő?
- Őt vette fel helyettem - zokogta. - Dögösebb a csaj, mint egy focicsapatnyi sztriptíz táncosnő együttvéve!
Tehát mégiscsak féltékenység van a dologban - állapítottam meg magamban.
- És Rick tudja, hogy ez neked nem tetszik? - tettem fel a hülye kérdést. Biztos tudja, ha Jenny otthon is cirkuszolt már emiatt - gondoltam. Mégis meglepett a válasz.
- Nem szóltam neki. Megvárom, amíg lebuknak. Ami meg is fog történni, mert Rick már nem akar engem.
Jenny szerencsére kifejtette, hogy érti ezt. Ugyanaz volt a helyzet, mint amikor én vártam babát. Ő is kövérnek és esetlennek érezte magát, mindenki mást csinosabbnak tartott és ebből eredtek a kétségei. Egyetlen átmeneti megoldást láttam a probléma pillanatnyi orvoslására.
- Várj egy picit! - mondtam neki, majd felszaladtam az emeletre a fiúkhoz. A fürdőben találtam meg őket. - Elrabolom Jennyt a városba egy cukrászdába, rá férne némi boldogsághormon - közöltem Robbal, aki éppen befejezte a fiunk fürdetését.
Megkérdezte, úgyhogy röviden vázoltam neki, mi a baj. Imádott férjem először csak hümmögött egy sort, de aztán megígérte, hogy amíg mi el vagyunk, beszél Rickkel. Utánuk mentem még a gyerekszobába, ahol besegítettem édesen mosolygó babánk öltöztetésébe, de mielőtt magukra hagytam volna őket, búcsúcsókot követeltem. Olyan heveset kaptam, hogy szinte beleszédültem. A pici tetszést kifejező hangocskája rántott vissza a valóságba.
Eltoltam magamtól szerelmemet, mielőtt túlságosan belehevülünk egymásba. Rob szomorúan engedett el, hogy a pockot ölelje magához helyettem.
- Anyu most nem akar kistesót gyártani neked - motyogta búsan.
- Anyut most várja a barátnője - simogattam meg Victor illatos kis babaarcát, majd adtam egy puszit puha hajacskájára, végül pedig Rob is kapott mindkettőből.
Egy rövid csókot a szájára és egy határozott végigsimítást a nadrágja elejére. Ez utóbbitól elakadt a lélegzete, és biztos lehettem benne, hogy ha nem lenne a kezében a fiunk és a nappalinkban a barátnőm, már rég az ágyban lennénk. Vagy máshol, de mindenképpen ruha nélkül.
Gyorsan lemenekültem a földszintre, mielőtt szabadon engedjük a vágyainkat. Ott kézen fogtam a még mindig sírdogáló Jennyt, kirángattam a ház elé, ott betuszkoltam a kocsiba és meg sem álltam vele a legközelebbi cukrászdáig, ahol veszett észhez térítő hadjáratba kezdtem.
(Rob)
Miután a csajok elmentek, Victorral úgy döntöttünk, meglátogatjuk Ricket. Ő is maga alatt volt, de korántsem annyira, mint a neje. Nem irigyeltem Kristent, amiért ő kapta a nehezebb feladatot Jenny személyében. Én ugyanis alig tizenöt perc alatt meggyőztem Ricket, hogy cserélje le a szexis, fiatal kisegítőt egy csúnya idősebbre.
Hosszasan beszélgettünk, amire már rég volt lehetőségünk. Amióta megszületett Victor, és Dylan miatt is a házunk falai közé kényszerültünk, azóta csak ritkán jártunk el is bármerre. Most viszont felvetődött az ötlet.
- Hát, talán anyámék szívesen vigyáznának rá egy estére… - töprengtem el, majd fel is hívtam őket.
Vállalták. Sőt, Vic azt mondta, máris indul érte, és egész napra elrabolja, hogy kettesben lehessünk, vagy azt csináljunk, amit szeretnénk. Csábító volt az ajánlat, de nem tudtam, akkor hogy fog enni a pici.
- Ugyan, megoldjuk cumisüvegből. Egyszer-egyszer kibírja – védte ki a tiltakozásomat nővérem. Nem aggódtam tovább. Victornak keresve sem lehetne jobb dolga három nő társaságában, akik imádják. Ha az említettek nem vérrokonaim lettek volna, még féltékeny is lettem volna a fiamra, amiért ilyen fene jó dolga van.
De nekem is az volt, amiért Kristennel lehettem. Aki viszont csak nem akart hazaérkezni. Még rá is telefonáltam, hogy hiányzik és látni szeretném már – a meglepetés-szabadságról még nem szóltam neki -, de csak annyit mondott, hogy majd jönnek valamikor.
Rick sem repesett a gondolattól, hogy Jennynek ennyire nem sürgős hozzá hazajönnie, csak mert kitalálta magának ezt az ostobaságot, így kiültünk a házaink közti egyik lépcsőrészre, sört iszogattunk, és a szabadon eresztett Benny vidám játszadozását figyeltük. Közben a nővéreim is megérkeztek, és elvitték a fiamat.
Egy kicsivel később feltámadt Rickben a kíváncsiság, és elkezdett faggatni mindenféléről. Tomról például, hogy mi ez a fene nagy egyetértés most közöttünk. Elmeséltem neki. Megdöbbent, pedig csak nagy vázlatban mondtam el a történteket. Amikor Dylan megölését terveztük, akkor még ennyit sem tudott.
- És most már biztos vége az egésznek? – kérdezte.
- Nem egészen – feleltem. Felsóhajtottam, és megemlítettem Aaront. Akin egyre többet gondolkodtam, és már bántam, hogy azt mondtam Kristennek, kihozzuk onnan. Akármilyen hálás is voltam neki ugyanis, a félelmeim még éltek, hiába bizonygatta szerelmem, hogy nem érez iránta semmit.
- Nekem van ötletem, hogyan tudnátok kihozni onnan… Jobban mondva ismerősöm a bíróságon – gondolkodott el Rick, majd nekiállt telefonálgatni. Nem tudtam lebeszélni róla, hogy segítsen. Bár valójában meg sem próbáltam.
Arra gondoltam, ha Kristennek ezzel örömet tudok szerezni, akkor tényleg mindent megteszek, hogy visszakaphassa a barátját. Ez esetben elfogadom Rick ajánlatát, miszerint körbeérdeklődik. Egyelőre azonban nem szolgált jó hírekkel.
- Szabadságon van a bíró, körülbelül két hét múlva lesz elérhető, akkor majd újra hívom – ígérte.
Egy óra múlva állítottak be a csajok, vígan és vigyorogva. Jennynek mintha minden rosszkedvét elfújták volna. Rickkel együtt döbbenten bámultuk, sőt, neki szó szerint még a szája is tátva maradt, amikor Jenny a nyakába vetette magát, és olyan csókot adott neki, amitől én is rögtön kedvet kaptam.
Odaszóltam a barátainknak, hogy egy óra múlva induljunk, majd kézen fogtam Kristent, és a házunkba húztam. Alighogy az ajtó becsapódott, magamhoz rántottam, és falni kezdtem édes ajkait, melyek órák óta kínoztak a hiányukkal. Minden elmaradt csókot be akartam pótolni, ehhez pedig legközelebbi helyszínként a nappalit választottam.
Szerelmem nem tiltakozott, bár nem is tudott volna, levegőt venni is alig tudott. Nekem nem is volt rá szükségem, csak rá szomjaztam. A kanapéra ülve az ölembe húztam, kezem már a pólója alatt keresgélte vágytól duzzadt mellbimbóit.
Ő sem tétlenkedett eközben, és bár nyilván nem tudta mire vélni a hirtelen támadásomat, már az ingemet gombolgatta, de végül úgy döntött, hogy az egyik estét varrogatással szándékszik tölteni: egyszerűen széttépte azt. Tetszett ez a vad Kristen.
Aki még tovább kínzott, amikor a saját pólóját is levette, melltartóstul, és hozzám simult. A mellbimbói végigkarcolták a felsőtestem, míg ajkai és fogai a nyakamra tapadva akartak „megbélyegezni”, az enyhe fájdalomból ítélve sikerrel.
- Hol van Victor? – kérdezte aztán, de csókkal fojtotta belém a szót.
- Anyámék reggelig ellopták – nyögtem, mikor újra levegőt vettem.
Kristen nem felelt, legalábbis szóban nem. A tettei viszont kétséget sem hagytak afelől, hogy nem bánja a váratlanul kapott szabad estét. Habozás nélkül nyúlt a nadrágomhoz, és félig le is rángatta rólam. A sajátját viszont teljesen, és rögtön visszaült az ölembe, célzottan magába vezetve iránta vágyódó testem legkeményebb részét.
Ajkaink újra egymásra találtak, miközben mozogni kezdett. A hátát és a fenekét simogattam, amíg még bírtam, de egy idő után már gyötört a lassú mozgásával. Belemarkoltam a combjaiba, a számat a melleire tapasztottam, és gyorsabb ritmusra ösztönöztem.
Ez ellen sem emelt kifogást, a vállamba kapaszkodva – néha bele is harapva – száguldottunk tovább együtt a gyönyörök felé, melyek bekövetkeztét hangos nyögésekkel fogadtuk. Ezután sem szántunk időt a pihenésre.
Még mielőtt szenvedélyünk lecsillapulhatott volna, felemeltem kedvesemet, és testemmel a testében indultam el vele a fürdő felé. Ott sajnos el kellett eresztenem, míg levettük a rajtunk maradt felesleges ruhadarabokat. Amint ezzel is megvoltunk, a fülkében folytattuk azt, amit odalent elkezdtünk. Az órából, amit Rickéknek említettem, másfél lett.
Késő este értünk csak el a klubba, ahol már fergeteges hangulat uralkodott, Brian az elmúlt hónapok során nemcsak felújíttatta a helyet, hanem fix zenekart szerződtetett, akik igencsak fülbemászó zenét játszottak. Szerencsére a régebben számunkra fenntartott box is szabad volt, így elfoglaltuk.
Ami nem változott, az a személyzet volt. Angie és a többiek is kedvesen mosolyogva üdvözöltek, egyedül Jessica vetett felénk haragos pillantásokat, de nem foglalkoztam vele. Egészen addig, míg le nem öntötte Kristent egy pohár pezsgővel.
Azonnal elkaptam a karját, és elrángattam onnan, nem törődve a visításával. Betuszkoltam Brian irodájába, hogy akár gyerekes, akár nem, beáruljam, de meglepetten láttam, ki ácsorog néhai főnököm irodájának kellős közepén.
