76. fejezet (Rob)
Vártam a magyarázatot. Kristen először lerakta a táskáját, majd ismét hozzám fordult, és elmondta, mi volt Mike anyjával.
- De hívtalak miatta, csak nem vetted fel – tette hozzá a végén.
- Én meg visszahívtalak és ki voltál kapcsolva – néztem rá még mindit tettetett türelemmel.
A magyarázatát el tudtam volna fogadni, ha el tudom érni valahogy, és ha nem ölelkezik Mike-kal az autóban. De így…
Láttam, hogy előveszi a zsebéből a mobilt, nyomkod rajta valamit, majd elkáromkodja magát, és újra a táskájáért nyúl.
- Lemerült, ne haragudj! – Rá is dugta a töltőre, majd közelebb lépett hozzám. – És ti mit csináltatok egész nap?
- Téged vártunk haza – feleltem mereven.
Ő viszont vagy szánt szándékkal, vagy akaratlanul, de nem vette figyelembe a feszültségemet, és mosolyogva a nyakamba kulcsolta a karjait.
- Hiányoztatok – súgta szerelmesen és megcsókolt.
Az ízét és az illatát megérezve egy pillanatra kizökkentem a félelmeimből és visszacsókoltam. A derekánál fogva húztam magamhoz, majd egyik kezem a mellére siklott, mire szerelmem felnyögött. Ekkor szakítottam el magam az ajkaitól.
- Mit csináltatok ennyi ideig? – toltam el magamtól, és a nappali felé lépdeltem. Ő is követett, valamivel lassabban.
- Mennyit ittál? – kérdezte erre kissé dühösen.
- Csak pár sört – feleltem, miközben összefontam a karjaimat a mellkasomon. – Szóval?
- Az anyjával beszélgettünk… láttam a leleteit is. – Itt elhallgatott. Ha nem tudtam volna róla, milyen jó színésznő, talán még be is dőlök neki. Egyelőre viszont azt szerettem volna tudni, Mike-kal mire jutottak. Rá is kérdeztem. – Mike-ot elhajtottam a fenébe – legyintett egyszerűen. Engem viszont megdöbbentett vele.
- Elhajtottad?
- Igen, sajnos kiabálnom kellett vele, de talán végre felfogta, hogy semmi esélye – mondta, és közben Victor fölé hajolt.
- Mama – motyogta kisfiunk a kezében a párna csücskével, amely a keze ügyében volt éppen. A bojtot macerálta rajta.
- De édes vagy, mama édes kisfia, igaz? – gügyögött neki szerelmem.
Kezdett feloldódni bennem a feszültség. Nem voltam benne biztos, hogy vajon amiatt, amit mondott, vagy az játszott ebben közre, hogy együtt láttam a két legfontosabb személyt az életemben, mindenesetre megnyugodtam.
- Szóval elhajtottad – ismételtem. Kristen Victorral a karján fordult felém, és bólintott. – És a beteg anyjával töltötted a délutánt.
Bár úgy sejtettem, Mike is ott volt, nem említettem meg többet a nevét. Újabb bólintást kaptam feleletként.
- Igen – erősítette meg szóban is.
Közelebb léptem, és megcirógattam a pocok egyre növő hajacskáját. Le kell majd vágni neki – futott át az agyamon. Ezt a nővérem szokta végezni. De vissza is tértem rögtön a valóságba. Ezek szerint tényleg feleslegesen aggódtam volna? Bár Kristen akármit mondhatott volna, mégis hittem neki. És magamban le is zártam a dolgokat.
- Oké – mondtam halkan, és ránéztem. – Mi a parkban voltunk – újságoltam.
Szerelmem figyelme újra a kicsi felé terelődött, de már nagyon hiányzott nekem egész nap, ezért a kanapéra huppanva az ölembe vontam a fiunkkal együtt.
Közösen vitattuk meg, mi mindent láthatott a csöppség a napsütéses Los Angelesben. Egyre oldottabb lett köztünk – de főleg bennem – a hangulat. Néhány kisebb csókot is váltottunk, bár tartottam magam Kristen kéréséhez, hogy ne a gyerek előtt – habár még túl ifjú volt felfogni az ilyesmit, visszafogtam magam.
Éjjelre tartogattam a szenvedélyt, amellyel el akartam őt kényeztetni, de előbb még családoznunk kellett. Vacsorára megjöttek a szülei és a bátyja is. Kathy nélkül. Mikor megkérdeztem, hol hagyta, csak annyit mondott, hogy dolgoznia kellett menni.
Ebből sejtettem, hogy megint valamiféle bevetésen van. Csodáltam Cameront, amiért képes ezt ilyen higgadtan kezelni. Engem szétemésztene az ideg, ha tudnám, hogy a kedvesem naphosszat bűnözök után – esetleg közelében – kajtat. Így is folyton aggódtam Kristenért, holott ő még csak nem is dolgozott sehol.
Vacsora közben az anyja, mintha csak ráérzett volna a gondolataimra, megkérdezte, nem tervezi-e a visszatérést a filmvászonra. Szerelmem kissé zavartan vont vállat.
- Még nem gondolkodtam rajta – mondta.
Jules hajthatatlan volt. Rögtön sorolni kezdte a legújabb forgatókönyv-ajánlatokat, amelyekre Kristen is jelentkezhetne, ha akarna. Csak két óra múlva sikerült meggyőzni róla, hogy egyelőre jegelje magában az ötletet, bár ehhez vajmi kevés reményt fűztem.
Miután felmentünk, meg is kérdeztem tőle – és megkértem, hogy őszintén válaszoljon -, vágyik-e vissza a szakmájába.
- Nem tudom, szívem, most egyelőre ti vagytok nekem a legfontosabbak – felelte némileg kitérően, a pockot puszilgatva. A szavaitól meghatódtam, és nem is kérdezősködtem tovább. Úgy voltam vele, ha mégis meggondolja magát, csak szól majd róla.
Ezen az éjszakán már hajlandó volt a kiságyba rakni Victort, így kényelmesen magamhoz ölelhettem az ágyon. Ő is kihasználta, hogy a fiunk most nem velünk alszik, és a testem fölé helyezkedve izgató mozgásba kezdett rajtam.
- Mit művelsz? – érdeklődtem, holott pontosan tudtam, mi a célja.
- Elcsábítom a férjemet – mondta ki a gondolatomat. – Talán van ellene kifogásod? – kérdezte incselkedve, miközben végighúzta a nyelvét a nyakamon a fülemig, majd a gyengéden a fülcimpámba harapott.
- Nincs, csináld csak – tettem a karomat a fejem alá, elhatározva, hogy nem moccanok. Kíváncsi voltam, meddig megy el, meddig bírja elviselni, hogy én nem érintem, csak élvezem, ahogy „csábítgatni” próbál.
Csinálta. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, amikor végigsimogatta a felsőtestem, hosszan elidőzött testem merevedő középpontján. Egyelőre a kezével. Aztán felgyűrte a pólómat, és az ajkaival kényeztette végig a hasam, a mellkasom.
Súlyosan ziháltam, mire a számhoz ért, de kényszerítettem magam, hogy ne mozduljak. A csókját sem viszonoztam. Először. De amint vadul utánakaptam, elrántotta a fejét, és kegyetlen fénnyel a szemében az ajkaiba harapott.
Tudtam, mire megy ki a játék, és tetszett is a dolog, ezért nyugton maradtam. Az nem könnyítette csak meg a dolgom, hogy épp ott ücsörgött, ahol a legjobban kívántam. Forró ágyéka csaknem perzselő hőt árasztott. Felemelkedett rajtam ültében, és míg csípőjét ritmusosan mozgatta fölöttem, áthúzta a fején a pólóját.
Megbabonázva figyeltem, hogy a szájába veszi a mutatóujját, majd végigsimít a nyakán, a melleibe markol, aztán a hasa felé közelít, a lábai közé… és lehunytam a szemem, hogy ne lássak többet.
Kár volt. Ekkor ugyanis fölém hajolt, kőkemény mellbimbói végigkarcolták a felsőtestem, míg a nyelve a nyakamon szántott végig. A fülembe súgta, mit fog csinálni velem. úgy éreztem, máris szétrobbanok, ha nem teszi végre, de még tartottam magam. Ez keményebb volt, mint mikor megbilincselt. Ott nem volt más választásom, mint tűrni, most viszont az önuralmamat tette valódi próbára.
A szája ismét megindult a testemen, egyre lejjebb, a hasamnál megállt. Ujjai a boxerem dereka alá férkőztek, és elkezdte rólam lehúzni. A térdemig éreztem a csókjait, majd megszabadított a ruhától. Szerettem volna hozzáérni, sőt, máris magamra rántani, de jobban vártam a beelőlegezett tetteket.
Meg is kaptam. Szája és nyelve nedvesen becézgették lüktető férfiasságomat, ujjai a combom belső felén keringtek. Kissé széjjelebb tártam a lábaimat, így kényelmesen el tudott helyezkedni közöttük. Hosszan és kéjesen szopogatott. Amikor a torkáig engedett magába, az viszont maga volt a gyönyör. Mégis visszatartottam az élvezetemet.
Sokára – túl sokára, mert már majdnem feladtam az önmagammal való küzdelmet – felemelkedett, és az egyik combomat a lábai közé fogta, azon kezdett el mozogni. Éreztem, hogy szemérme benedvesíti a bőrömet. Szerettem volna odanyúlni, de megtette ő maga.
Elakadó lélegzettel szemléltem, hogy míg egyik keze engem tüzel tovább, a másik saját magát izgatja. A nyögései egyre szaporodtak, de leállt az utolsó pillanatban. A teste megrándult, amikor kivette magából az ujjait, és nedves kezével hozzám ért.
Eddig bírtam. Elszakadt a cérna, amely az önuralmamat tartotta. Érte nyúltam, és a beígért élvezeteket elszalasztva ezzel magam alá fordítottam. Nevetve tárta szét a lábait. Azonnal a teste mélyére hatoltam. Hevesen mozogtam, űzve a mielőbbi kielégülést, de ő sem volt rest tenni ennek érdekében.
Émelyítő csókjaink közben keze mindenütt simogatta a testemet, körmei fel-alá cikáztak a bőrömön. Mielőtt végképp belerobbantam volna, a háta alá nyúlva megemeltem, és függőleges helyzetbe hozva ezzel mindkettőnket a fenekébe markolva mozgattam magamon.
Kristen a nyakamba kapaszkodva pillanatok alatt felvette a ritmusomat, nyögései a fülembe kúsztak, és szája édesen csábítgatta tovább az enyémet. Végső kiáltásainkat csókba fullasztottuk, és utána sem álltunk le a mozgással.
Hiába nem kaptunk levegőt, átfordultam vele, így most ő volt felül. A melleire tapasztottam a tenyeremet, és az arcán áthullámzó élvezetet figyeltem. Csípője ütemesen mozgatta magában újra keménnyé váló szervemet, egyre gyorsuló tempóban.
Az újabb csúcs közeledtével a combjaiba markoltam, és rásegítettem a mozdulataira. A maximális légszomj határán csapott le ránk a következő gyönyör, hogy aztán verejtéknedvességtől összetapadva egymást ölelve próbáljunk lecsillapodni.
Még magunkhoz sem tértünk egészen, amikor elnyomott bennünket az álom.
Másnap reggel szerelmem a zuhany alatt tartózkodott, mikor felébredtem. Előbb rápillantottam még alvó kisfiunkra, majd beléptem mellé, de a sápadtsága láttán letettem arról, hogy folytassuk, amit éjjel abbahagytunk.
- Mi a baj? Jól vagy? – kérdeztem riadtan.
- Menekülj – figyelmeztetett orrhangon.
- Dehogy menekülök – tiltakoztam és a homlokára raktam a kezem. A langyos víz ellenére is forró volt a bőre. – Megfáztál?
- Igen és jobb, ha távol tartod magad tőlem – mondta megint, el is tolt magától.
- Nem megyek sehova, miért akarod ennyire?
- Mert egy pasi betegen ezerszer rosszabb, mint egy nő, és nincs kedvem végigasszisztálni így betegen a te túlzott szenvedésedet is.
Felnevettem. Szerencsére a kivétel közé tartoztam, nem szoktam ugyanis túljátszani a szenvedéseimet, amikor leterít valami kórság. De ezt ő még nem tudhatta, így elnéztem neki a feltételezését.
Tilalmai ellenére magamhoz öleltem és egy pusziért hajoltam fölé. Fintorogva húzódott el. Látszólag komolyan gondolta, hogy nem érintkezik velem, amíg meg nem gyógyul, ezért megadóan csak az arcát és a nyakát hintettem tele apró csókokkal.
Zuhanyzás után visszaparancsoltam az ágyba, és elindultam keresni neki valami gyógyszert, ami enyhíthet a felfájásán. Victort is magammal vittem. A szülei megint nem voltak otthon, így magamra maradtam a kutatásommal.
Végignéztem a fiókokat a konyhában, de mire ráakadtam a gyógyszerre, a fiam pityeregni kezdett. Leraktam egy pillanatra a nappaliban – őt nem akartam Kristen közelébe vinni, amíg nincs jól -, és felszaladtam szerelmemhez, hogy a kezébe pottyintsam a tablettákat, majd adjak neki egy puszit, és sürgős pasidolgokra hivatkozva magára hagyjam.
Tisztába tettem a csöppséget, aztán feltúrtam a hűtőt, de sehol nem találtam kedvesem tejéből. Megint mentem egy kört az emeletre, mire kiderítettem, hogy ezúttal be kell érnie a kicsinek a boltival.
Neki viszont nem tetszett az ötlet, és egyre hangosabban nyilvánította ki a nemtetszését. Tartottam tőle, hogy ő is beteg lesz, mégis felvittem az anyukájához, hogy megszoptathassa. A köhögését másfele irányította, miközben a picit etette, így volt rá esély, hogy nem adja át neki a vírusait.
Utána rögtön álomba is szenderült, mi pedig elmenekültünk Victorral a bacilus-súlytotta övezetből. Épp a tévét kapcsolgattuk a kanapén heverészve, amikor csöngettek. Őt nem küldhettem ajtót nyitni, így én tápászkodtam fel, hogy megnézzem, ki az.
Nem örültem meg a vendégnek.
