80. fejezet (Kristen)
Lizzy már a hazatérésünk másnapján átjött hozzánk. Elsősorban Victor miatt, de észrevettem rajta valami furcsát, így el is határoztam, hogy amint alkalmam nyílik, kifaggatom. A nappaliban voltunk éppen és Rob a vadiúj frizurával rendelkező, kúszó-mászó kisfiunkat tanítgatta zongorázni.
Feltűnés nélkül hívtam ki sógornőmet a konyhába. Abban bíztam, négyszemközt tán inkább elmondja, mi a gondja. Így is történt. Alighogy hallótávon kívülre kerültünk, zaklatottan felsóhajtott és magához ölelt. Nem szokott ilyet tenni spontán, ezért megrémültem.
- Mi történt, terhes vagy? - szegeztem neki a kérdést. Elsőként ez jutott eszembe. Más miatt aligha lenne ilyen feldúlt. Legalábbis én azt gondoltam.
Eltolt magától ugyanis, és döbbenten bámult a szemembe.
- Nem! Dehogy - legyintett. - Ha csak az volna a baj…
- Akkor mi? – Most kezdtem elveszíteni a fonalat.
- Ian egész nap a klubban van – bökte ki sírós hangon. – Nem mondom, hogy nem szeretem én is azt a helyet, mert ez nem igaz. De éjszakánként tele van jobbnál jobb csajokkal – panaszkodott. – Én meg napközben dolgozom, és nem tudok minden éjjel ott lenni vele – temette a kezébe az arcát.
Azonnal megértettem, mi a problémája. És majdnem én legyintettem egyet. Lizzy csak tipikusan féltékeny. Tisztára, mint az öccse. Éppen ezért nem ért meglepetésként a dolog.
Nem akartam azonban kinevetni, mert én is ismertem ezt az érzést. Sőt, Liz el is ültette a bogarat a fülemben. Feltettem főni egy teát, amit rábíztam, majd besomfordáltam a nappaliba a fiúkhoz.
Rob még mindig a zongora előtt ült, de már nem játszott rajta. Épp a picinek tartott újabb kiselőadást, ezúttal arról, hogy a nővére és szerető hitvese - vagyis én - tökéletes példái a női pletykafészekségnek.
Halkan közelebb osontam hozzájuk, de nem akartam Robot megijeszteni, ezért előbb a vállára csúsztattam a tenyeremet, csak utána öleltem át a nyakát hátulról. Rögtó abba is hagyta a mesélést.
- Most lebuktunk – mondta a pocoknak, aki erre hatalmas szemeket meresztett, de lassan le-lecsukódtak a szempillái.
- Szóval pletykásak vagyunk? - kérdeztem sértődöttséget színlelve, miközben a válla fölött ásítozó fiunkra pillantottam, aztán lágy puszikat leheltem szerelmem nyakára. Ettől persze ő rögtön felnyögött és a lélegzete is megakadt.
- Ha mi nők pletykásak vagyunk, akkor ti férfiak pedig elvetemült szexmániások! - vágtam a fejéhez.
- Hé, én csak egy jelzővel illettelek titeket - tiltakozott rögtön, de aztán vigyorogva hozzátette: - Azt viszont ne is tagadd, hogy szeretitek a szexmániásságunkat!
Valóban szerettem. De csak az övét. Nem tagadtam semmit. Inkább megcsókoltam. Utána jutott eszembe, hogy mégis megvétózhatom ezt a kijelentését. És egyben rá is terelhetem a szót arra, amiért félbeszakítottam a „férfiak” iménti magasröptű gondolatait.
- Azért jobb lenne, ha többnyire a nadrágotokba cipzárazva tartanátok a szexmániátokat - tettem szóvá mintegy mellékesen.
- Most mi rosszat tettem? - ijedezett Rob rögtön.
- Semmit, de remélem, te nem akarsz majd a klubban éjszakázni ezentúl.
- A klubban? De mi… Ja, értem már. Ian, igaz? - pillantott a konyha felé, ahol időközben a tea is hangosan fütyülve jelezte, hogy elkészült.
- Lizzy aggódik egy kicsit - bólintottam.
- Oké, beszélek vele - ígérte szerelmem.
Egy mély, hálámat csupán beelőlegező, de korántsem teljesen kifejező csókkal mondtam köszönetet, aztán Victor homlokát is megpusziltam, majd visszamentem megnyugtatni bánatos sógornőmet.
- Chh… Hülye pasi-szolidaritás. Az öcsém soha nem fogja elmondani, ha Ian rendszeresen félrekefél! De azt sem, ha csak egyszer tette.
Lizzy kezdett egyre jobban elszontyolodni, ezért, hogy felvidítsam, beelőlegeztem neki egy csajbulit a hétvégére. Gondoltam, meghívom Jennyt is még, meg persze Vicet, és csapunk egy görbe estét a fiúk nélkül. Ez máris jobb kedvre derítette, bár azon csak később gondolkodtam el, hova rakom addig a férjemet és a fiamat. De ez a „gond” is megoldódott.
Úgy döntöttem, Victor még elég pici ahhoz, hogy ne számítson férfinek egy ilyen összeröffenéshez, ezért csak Robtól kellett megszabadulnom, aki viszont készséggel beleegyezett, hogy aznap legalább helyettesíti Iant, aki - majd ha otthon dekkol Lizzy nélkül -, eltöprenghet rajta, hogy mennyire fontos neki a nővére, vagy mennyire sem.
De addig is akart beszélni vele, ezért már délután kettesben hagyott a fiunkkal egy kis időre, mondván úgy is ki kell még találniuk, ki legyen a klubban az üzletvezető.
Kettesben maradtunk hát a babával, de nem töltöttük haszontalanul a napot.
Mivel annyira jól érezte magát Amerikában is a parkban, először odamentünk, úgyis ritka, londoni napsütés tette ma színesebbé a napot. Aztán meglátogattuk Rob szüleit. Meglepődtek, amiért csak úgy beállítottam az unokájukkal, de örültek nekünk. Persze Claire rögtön azt hitte, veszekedtünk vagy valami hasonló, de hamar „kiábrándítottam”.
Rob este hét órakor telefonált rám, hogy hova tűntünk, mert ő már otthon van és sajnos nem várta haza senki. Elmondtam neki, hol vagyunk, és megígértem, hogy öt percen belül indulunk is, Claire viszont marasztalni akart vacsorára. Robnak sem volt ellene kifogása, úgyhogy megegyeztünk, hogy átjön ő is, úgyis rég látta már a szüleit.
Elfecsegtük az időt, ezért végül majdnem éjfél volt, mire külön kocsikkal elindulhattunk hazafelé, ugyanis külön is érkeztünk. Rob után haladtam a londoni éjszaka gyér forgalmában, Victor hozzám volt becsatolva a gyerekülésbe. Már az első tíz méter megtétele után elaludt a lágy ringatózástól.
Az egyik piros lámpán szerelmem még átjutott, de én már nem, így lefékeztem, és vártam a soromra. Ő a kereszteződés túloldalán állt meg, hogy bevárjon minket. Inkább őt figyeltem, mint a lámpát, ezért lemaradtam róla, amikor zöldre váltott. Mögöttem hangos dudaszó harsant, mire megijedtem, és véletlenül túl gyorsan használtam a pedálokat. Az autó megugrott, de aztán ijedtemben elvettem a lábam a gázról is, úgyhogy a kocsi lefulladt.
Az imént rám dudáló illető újra tülkölni kezdett, de nem tudtam mit tenni, bénáztam még egy sort, mielőtt újra el futam indulni. Rob autója mögé leparkoltam, és magamban az idiótát szidalmazva vártam meg, amíg kinyitja az ajtómat.
- Jól vagytok? – aggódott rögtön.
- Jól, de ha az a marha nem ijeszt meg, akkor nem szerencsétlenkedek ennyit – feleltem ingerülten.
Mivel komoly baj nem történt – sőt, semmilyen sem –, tovább mentünk, és alig öt percen belül meg is érkeztünk. Benny hangos ugatással üdvözölt minket, de a köszönés után el is hallgatott, és jó kutyaként odafeküdt az ólja elé. Megkértem Robot, hogy etesse meg, amíg én megfürdetem a picit, de olyan gyorsan csinálta, hogy csatlakozott hozzánk, mielőtt befejeztük volna.
- Nézd! – mutatta hirtelen a pici egyik karját, miután megtörölgettem a kis testét. – Ez mi lehet? – kérdezte.
Apró piros pöttyök sorakoztak a baba karján, de csak négy-öt darab, ezért úgy véltem, csak valami felszíni sérülés lehet. A nagyszüleinél csak egy pólóban volt, úgy kúszott-mászott a szőnyegen, akármivel megsebezhette magát. Azért lefertőtlenítettem és csak utána öltöztettük tiszta ruhácskába.
Akármit használtunk is a fürdetéshez, ilyenkor mindig fantasztikus illata volt. Boldogan öleltem magamhoz, a sorsnak pedig hálát adtam a létezéséért. Megetettem, majd Robra bíztam az altatási teendőket, míg én lezuhanyzok.
A fürdőbe lépve viszont a kád csábítóbb volt. Teleengedtem vízzel, fürdősót is szórtam bele, majd meggyújtottam két gyertyát, hogy minden adott legyen ahhoz, hogy el is aludjak benne. Ezt mégsem akartam, úgyhogy sóhajtva lemondtam a hangulatvilágításról, és a kapcsolóhoz léptem, hogy feloltsam a villanyt.
Rob ekkor lépett be a fürdőbe, de amint meglátta a gyertyafényt, megfogta a kapcsolóért nyúló kezem, és inkább magához húzott.
- El fogok aludni, ha sötét marad – mondtam, de nem zavarta a dolog.
- Jó, majd amíg te alszol, addig én… játszom egy kicsit veled – felelte még a félhomályban is felcsillanó szemekkel.
- Azt már nem, inkább nem alszok.
Erre felnevetett.
- Nem is tudnál… garantálom, hogy ébren tartalak – ígérte, miközben kezei már a testemet simították végig izgatóan. Rajta még volt ruha, de úgy terveztem, ez az állapot nem fog sokáig tartani, ennek érdekében pedig vetkőztetni kezdtem.
Az államat felemelve tapadt hirtelen a szája az ajkaimra, miáltal meg is akadtam a gombolgatás közben. Nyelve izgatóan furakodott belém, míg rá nem lelt az enyémre, hogy egymást kergetve tüzeljék tovább a vágyat bennünk.
Egyetlen csókja olyan epekedést gerjesztett bennem, hogy félő volt, a gyertyáknál is nagyobb lángon fogok égni hamarosan. Az ujjai közben a combomat cirógatták, majd a fenekemre tévedve bele is markoltak, és közelebb húztak szerelmem egyelőre még farmerbe bújtatott, de máris kőkemény testéhez.
Az összes eddig érzett álmosság kiröppent a szememből, főleg mikor Rob ajkai a nyakamra tévedtek, majd még lejjebb. Kisvártatva előttem térdelt, majd a hátam mögött levő kád szélére ültetett. Kérnie sem kellett, máris széttártam a lábaimat először kutakodó ujjai, majd forró nyelve előtt. A kád másik szélére támaszkodtam a tenyeremmel, így dőlve hátra, hogy minél teljesebben hozzám férhessen.
Hosszan izgatott az ujjaival, míg fogai lágyan simogatták azt a pontot, ahol minden vágyam összesűrűsödött. A víz jelenléte és a csempék is visszaverték egyre hangosabb sikolyaimat, melyek ösztönösen törtek elő belőlem, visszafojtani képtelenség lett volna.
Rob ezután felállt, ledobálta magáról a még rajta levő ruhákat, de nem engedte, hogy viszonozzam neki az iméntieket, ehelyett megfordított, és a vállamat kezdte csókolgatni.
Sejtettem, hogy mit akar, így hátranyúlva először végighúztam a körmeimet a combján, majd egy pillanatig a kezemmel izgattam lüktetve meredező szervét, hogy aztán kissé előre dőlve, a mosdó szélébe kapaszkodva dugjam ki a fenekem, arra várva, hogy végre egyesüljünk.
De ez sem ment ilyen egyszerűen. Most a hátamat borította be csókokkal, majd a derekamat, a nyelve végigsiklott a gerincem mentén, perzselő bizsergést váltva ki ezzel belőlem. Finom harapásokat éreztem a fenekemen is. A kezeit végighúzta a lábaim mentén, majd az egyiket felemelte, és a mosdó melletti szekrény szélére tette.
Így minden eddiginél jobban kitárulkoztam neki, elsősorban az ujjainak, melyek ismét bennem mozogtak. Közben felemelkedett mögöttem, és újra a nyakamat csókolta. Felé fordítottam a fejem, hogy a szám is részesüljön a nyelvéből. Örömmel teljesítette a kérést, miközben ujjait eltűntetve belém illesztette magát végre.
Egyik keze a mellemet simogatta, míg másikat a hasam irányába indította, sőt, még annál is lejjebb. Amint mozogni kezdett, a felemelt combom alá nyúlva tartott magához még közelebb, hogy egyre gyorsuló ritmusban kényeztesse mindenemet. A fejemet a mellkasára hátradöntve hajoltam hozzá, de csók helyett egyik kezével a tükör felé fordította a fejem.
A lélegzetem még inkább elakadt a látványtól. Tisztán láttam, hogyan tűnik el bennem újra és újra, egészen mélyen, miközben ujjai is erősen becézgetik legerősebben vágyódó pontomat.
Az élmény, hogy szemlélhettem is mindazt, amit teszünk, ha lehet, még inkább felizgatott, de ezzel Rob sem lehetett másként, mert megragadta a csípőmet, még inkább magára húzott, és a vállamba harapva élvezett belém egyetlen pillanat alatt. De én még így is megelőztem.
Heves remegésünk csillapultával elszakadtunk egymástól és a kádban folytattuk szerelmes cirógatásokkal az egymásnak való örömszerzést. Mire a hálóba értünk, valóban elálmosodtam, így miután kényelmesen elvackoltam magam szerelmem ölelésében, mély álomba merültem.
Másnap tudtam csak megkérdezni tőle, mit tudott meg Iannel kapcsolatosan, akkor jutott ugyanis eszembe. Rob szerint Lizzy feltételezése alaptalan, Ian egyszerűen csak azt élvezi, hogy végre valami mást csinálhat. A szakmáját, az orvosi pályát ennek ellenére nem akarja feladni, de szórakozásként éli meg az egészet.
Ennek ellenére belátta, miután a férjem beszélt vele, hogy túlságosan elszaladt vele a ló az elmúlt másfél hétben, de megígérte, amint meglesz az üzletvezető, az éjszakáit otthon fogja tölteni.
- És van már jelentkező? – kérdeztem kedvesemtől reggeli közben.
- Egyelőre hirdetést sem adtunk fel – felelte elgondolkodva. Nem tudtam mi juthatott eszébe, de ő sem kötötte az orromra, helyette elterelte a témát a csajbulira, amit rendezni kívántunk. Azt mondta, ő addig Rickkel fog sörözni valahol.
És ami igen jól is sikerült végül a hétvégén. Jenny is remekül érezte magát. Enyhén elkezdett gömbölyödni a pocakja is, úgyhogy már csak Rob nővérei várattak magukra gyermekvállalás terén. Lizzy el is pirult, amikor ez szóba került, de Vic közölte, hogy még vagy tíz évig nem tervez anya lenni.
Nem firtattuk az okokat, tovább iszogattuk alkoholmentes koktéljainkat, és vidáman figyeltük Victor egyre aktívabb jövés-menését - egyelőre négykézláb -, amíg a kisherceg el nem álmosodott. Mielőtt felvittem volna lefeküdni, a lányok el is búcsúztak, mondván, az anyukának is szüksége van pihenésre, bár nem éreztem magam fáradtnak. Mégis rögtön elaludtam, amint a párnára hajtottam a fejem.
Fogalmam sem volt, Rob mikor jöhetett haza, de a csókjaira ébredtem. Kint még sötét volt. Bent is. Mégsem tiltakoztam az érintései ellen, melyek végül kifullasztó szeretkezésbe fordultak.
Az elkövetkező héten szerelmemnek megint több dolga akadt a klubban, mivel megérkeztek az első jelentkezők az állásra. Persze egyik sem felelt meg ilyen-olyan okokból kifolyólag, de legalább haladt az ügy.
És rohamtempóban közeledett Aaron tárgyalásának a napja. Cameron és Kathy az azt megelőző napon érkeztek, de nem hozzánk kéredzkedtek be, hanem Kathy régi lakásában szállásolták el magukat.
Épp az utolsó előtti napon történt, hogy Tom felkeresett bennünket a tárgyalással kapcsolatban. Mire mindkettőnket kiokosítottak Kathyvel karöltve, olyan idegesség lett úrrá rajtam, amelyet nem tudtam hova tenni. Rob próbált nyugtatgatni, de sikertelenül.
Végül egyetlen megoldást láttam, hogy sikerüljön valahogy lehiggadnom…
BOCSBOCSBOCS, megígérem, holnap már lesz Rob szsz is! Ez a lépés most így sikerült :/
