BOCS A KÉSÉSÉRT!! összejöttek a dolgaim délutánra.. :(
77. fejezet (Rob)
Most nem volt kedvem Kathyhez, mégis beengedtem. Meg mertem volna esküdni rá, hogy Aaron miatt jött, és nem is tévedtem. Először persze elhintett némi kamuérdeklődést a tenerifei másodnászutunkkal kapcsolatosan, de aztán kibökte, hogy mi nyomja a szívét valójában.
A kanapén ücsörögtünk, Victort az ölemben tartottam, az ujjaimmal játszott éppen.
- Tudom, hogy csak úgy szabadulhattál ki, ha Nick ellen vallasz te is és Kris is. Most mégis a pártját kell fognotok a bíróságon. El kell hitetni az esküdtekkel, hogy amit tett, az nem gyilkosság volt, hanem féregirtás.
- Ezzel nem lesz gond - legyintettem.
Kristennek nem kell megjátszania a rettegést, mert tényleg félt Dylan miatt, én pedig tényleg utáltam.
- Amúgy hol a feleséged? - nézett körül. - Neki is hallania kéne, amit mondok.
- Fent alszik, mert beteg - böktem az emelet irányába. - Majd elmesélek neki mindent.
- Oké. Jobbulást neki.
- Kösz! Ezt is átadom.
Ezután ismertette, mit szabad és mit nem szabad mondanunk ahhoz, hogy a döntőbizottságot megnyerjük magunknak. Nem is hangzott bonyolultan.
- Ott helyzetben nehezebb lesz. - Ezt is elhittem neki. - Ja és Nick miatt ne aggódj - mondta, mikor menni készült. Kíváncsian fordultam felé, mit tud. - Beszéltem vele, tudok a csókról. - Összeszorított fogakkal vártam, mire próbál kilyukadni. - Az egyfajta búcsú volt a részéről Kristen felé. Akár kiszabadul, akár nem, ő bőven megelégszik annyival, és hajlandó a jövőben kizárólag barátként funkcionálni.
Ezt hittem is, meg nem is. De végül bólintottam és úgy döntöttem, adok neki egyetlen utolsó esélyt. De az első szexéhes pillantásakor is a saját ajándékkésével fogom ivartalanítani.
Miután Kathy elment, épp végeztem a baba tisztába tételével, amikor hazajött Jules. Egy hatalmas halom füzetet cipelt. Segítettem neki behurcolni a kocsiból, mert a temérdek mást tartalmazó zacskó alatt csak úgy roskadozott.
- Mik ezek? – nyúltam kíváncsian az egyik füzetke felé.
Rápillantott, és közölte, hogy az pont nekem való. Meglepetten néztem vissza rá. Hogyhogy nekem való? – töprengtem, és belelapoztam. Egy forgatókönyv volt.
Olyan sebesen hajítottam vissza a dobozba, hogy csak úgy csattant.
Anyósom rám kapta a tekintetét.
- Igazán jól mutatnál a képernyőn meg a vásznon, akárhol! – mondta lelkesen, miközben olyan szemekkel mustrált végig tetőtől talpig, hogy komolyan zavarba jöttem.
- Öhm… Nekem nincsenek ilyen ambícióim – tiltakoztam, és el akartam hagyni kezdődő szenvedéseim helyszínét, de egyetlen anyósom nem eresztett. Megragadta a karomat, a kezembe nyomott egy halom füzetet és a nappaliba tuszkolt.
Megadóan rogytam a kanapéra, ölemben a temérdek forgatókönyvvel, és már most utáltam az előttem álló perceket. Mint kiderült, nem is hiába. Jules szentül elhatározta, hogy színészt farag belőlem.
Lehetőségem sem, egy idő után pedig erőm sem volt tiltakozni, megadóan végighallgattam tizennyolc film rövid történetét. Victor sem mentett ki a bajból, ugyanis édesdeden aludt a kiságyban, amit a nagyszülei csak az ő kedvéért szereztek be erre az alkalomra, amikor idejövünk.
- Megnézem, hogy van Kristen – ugrottam fel, amikor egyetlen szerelmem szülőanyja megkért, jobban mondva rám parancsolt, hogy válasszak, melyik film főszerepét akarom magamnak, és ő egy telefonnal elintézi.
- Jól van, menj csak – legyintett. Próbáltam nem hangosan fellélegezni, és az emelet felé indultam. Távolodtomban még hallottam Jules gügyögését, mire megfagyott az ereimben a vér. – Ha az apukád ilyen makacs, akkor neked nézünk valamilyen babaszerepet – magyarázta éppen a fiamnak.
Nem mertem visszafordulni, mert tartottam tőle, hogy megölöm. Úgy gondoltam, vagyis inkább reméltem, Kristen majd le tudja szerelni valahogyan, mert amit az anyja művel az egyszerűen hihetetlen.
Halkan léptem be a szobába, de szerelmem ébren volt. Viszont borzasztóan nézett ki. Közelebb léptem az ágyhoz, és aggódva szemléltem vöröslő szemeit és orrát, meg a tengernyi papír zsebkendőt szerte körülötte. Meg is feledkeztem az alapbajomról, most csak őt féltettem.
- Hogy vagy? – tettem fel a legidiótább kérdést. Ő mégis elnézően pillantott rám, és elmondta, hogy van. – Nem kellene elmenned egy orvoshoz? – Erre a tekintete rémültté vált, és hevesen rázta a fejét tagadásképpen. – Akkor kihívunk egyet, beszélek Jules-szal – határoztam, és indultam is kifelé a szobából, de Kristen hangja megállított.
Sőt, nemcsak megállított, elborzasztott is. Mintha egy ráspolyt húzogatnának egy fémen. Megtorpantam, és visszafordultam. Nem tudtam eltitkolni, mennyire sajnálom, hogy ilyen állapotban van.
- Ne hívjatok dokit, ha holnapra sem javulok, én magam megyek el, megígérem – krákogta.
Elfogadtam az ajánlatát. Visszaültem mellé az ágyra és megkérdeztem, kér-e valamit. Megrázta a fejét, majd elsírta magát. Még jobban megrémültem. A tiltakozása ellenére magamhoz húztam, és átöleltem.
Megpróbáltam kiszedni belőle, mi a baj, de csak sírt. Aztán a fiunk nevét nyöszörögte.
- Ő jól van, ne aggódj – nyugtatgattam a haját simogatva.
- Így nem tudom etetni – zokogta.
- Megkérdezem anyukádat, hátha tud valamit, amivel átvészeli a kicsi ezt a pár napot.
Kicsivel később meg is kérdeztem Jules-t, aki azt mondta, nem valószínű, hogy az anyatejjel elkapja a pici a bajt, nyugodtan próbáljuk meg. Felvittem Victort Kristenhez, és mivel éppen elszenderedett, csendben figyeltük egy ideig, ahogy anyu alszik.
Végül a ded nem bírta tovább, és éhesen felsírt. Szerelmem szeme azonnal felpattant, és boldog mosollyal tárta ki a karját a baba felé. Óvatosan odaadtam a kezébe, és meghatottan figyeltem, amíg megszoptatja.
- Te nem vagy éhes? – kérdeztem tőle is. Már csaknem egy napja nem evett, lassan késő délután lett, és féltem, hogy még jobban legyengül. Victort is félig én tartottam most, miközben szoptatott.
- Nem – nyögte, de közben egy zsepi után tapogatózott. Fél kézzel kifújta az orrát, ügyelve, hogy távol maradjon a picitől, majd ernyedten hátra dőlt.
A lázát már reggel megmértük, és nem volt túl bíztató. El is határoztam, hogy vetetek vele szépen egy hűtőzuhanyt, mivel kádjuk nem volt a házban. Bár a szülei hálójában még nem jártam. Oda viszont nem is állt szándékomban bemenni vele együtt. Márpedig nem akartam magára hagyni.
Miután a fiunk jóllakott, elvettem tőle a továbbiakra. Egész addig ringattam, míg el nem aludt, ekkor vittem csak át Cam régi szobájába. Ezután befeküdtem Kristen mellé az ágyba és elkezdtem vetkőztetni.
- Tudod, hogy állandóan kívánlak – nyöszörögte. – De most, ha belehalok sem vagyok rá képes…
Felnevettem. Most nem szeretkezési célzattal simogattam le róla a hálóruháját. Meg is lepődött, amikor őutána magamról dobáltam le mindent, majd ölbe kaptam, és a fürdőbe vittem.
Egész testében remegett annak ellenére, hogy először a meleg vizet nyitottam magunkra. Nemcsak a láz, hanem az egész betegség olyannyira leverte, hogy alig állt a lábán, nekem kellett tartanom. Ennek következtében viszont túl szorosan simultunk egymáshoz, aminek a jelei meg is mutatkoztak a testemen.
Kristen elpirulva húzódott el tőlem, vagyis csak akart, de nem engedtem.
- Semmi baj – mondtam neki, hogy ne aggódjon miattam, kibírom, hogy ne essek kísértésbe, bár a közelsége még beteg állapotában is bódítóan hatott rám.
Ő viszont merészet cselekedett. Nem tudom, honnan merített erőt, de egy bágyadt pillantás után elrugaszkodott a talajtól, a nyakamba kapaszkodott, és a lábait a derekam köré kulcsolta. Még jobban megkívántam, de nem tartottam jó ötletnek, hogy most a magamévá tegyem.
Mégis ösztönösen kaptam utána, és a fenekénél megtartva magamhoz húztam. Ennek következtében vészesen közel került vágyam a nyílásához, mely még a lassan hűlő zuhany ellenére is tűzforróan perzselt, holott hozzá sem értem.
- Ezt most tényleg nem kéne – próbáltam tiltakozni.
- Ugyan, nem hallottál még a szex gyógyító hatásáról? – emelt kifogást az ellenkezésem ellen. Az ajka a nyakamon cikázott közben. – De nem csókollak meg, nehogy elkapd – tette hozzá, majd egyik karját levette a nyakamból, közénk nyúlt, és megragadta lüktető szervemet.
Elakadt a lélegzetem. Nem tudtam megakadályozni, hogy magába vezessen, ahhoz el kellett volna engednem ugyanis és félő volt, hogy leejtem. A csaknem teljesen hideg víz, mely ránk zubogott, nem volt képes csillapítani a tüzet, amely bennem égett iránta, főleg akkor nem, amikor mozogni kezdett rajtam.
Nem bírtam tovább. A nyakára tapasztottam a számat, és ezúttal nem őt döntöttem a csempének, hanem én támaszkodtam neki, nehogy túl hideg legyen most a számára. Most már én is mozgattam magamon egyre hevesebben.
Rekedt nyögései vegyültek az enyéimmel, és az ajkaiba harapva várta a beteljesülést. Én kicsit hamarabb vesztettem el a kontrollt, de addig mozgattam tovább, míg ő is ki nem elégült. Ezt egy harapással nyugtázta a vállamon.
Ezt követően viszont még jobban reszketett, most már a hideg víztől, amely jegesen csordogált ránk továbbra is. Villámgyorsan lemosdattam, aztán megtörölgettem és visszapakoltam az ágyba. Azaz előbb ráadtam egy tiszta pizsamát, és a fotelba ültettem, mert az ágyneműt teleizzadta. Az irányításával – mit hol találok – frisset húztam, utána pedig bedugtam három vastag paplan alá.
- Mindjárt visszajövök, jó? – pusziltam meg a homlokát, ami pillanatnyilag nem volt olyan forró, de attól még be akartam vetetni vele az esti gyógyszereit.
A kezem után nyúlt, amikor el akartam húzódni.
- Köszönöm – motyogta, mikor ránéztem kérdőn.
- Nincs mit – mosolyogtam rá.
- Meglátod, ezek után holnapra kutya bajom! – ígérte.
Nem hittem neki, de reménykedtem, hogy tényleg így lesz. Először Victort néztem meg, aki felébredt, ezért úgy gondoltam, most a nagyszüleire bízom egy kicsit, ha már itt vagyunk, élvezzék ki, hogy ajnározhassák, majd megkerestem Kristennek a gyógyszereit.
Egy teát is feltettem neki főni, közben pedig vidáman figyeltem anyósomat, aki hiába próbálta szegény férje kezébe adni a picit, az hevesen tiltakozott, mondván, hogy úgyis le fogja ejteni.
- Tudod, hogy a sajátjainkat sem fogtam meg soha, amíg járni nem kezdtek – vitázott Julesszal.
Örültem, hogy tényleg kiheverték azt, amin az esküvőnk környékén keresztül mentek, láthatóan tovább imádták egymást. A tea lefőtt, úgyhogy magukra hagytam őket, nem féltettem Victort. Még csak a lépcső felénél tartottam, amikor egyetlen kisfiam hangos visítással elkezdte megnevelni a nagyszüleit.
Kristen már elaludt, mire leültem hozzá az ágyra, de az arcát cirógatva felkeltettem egy pillanatra, hogy vegye be a bogyókat. Fintorogva engedelmeskedett, majd a derekamat átkarolva az ölembe bújt. Kicsúsztam alóla, és inkább odafeküdtem mellé.
Szorosan magamhoz húztam, és újra álomba cirógattam.
