72. fejezet
(Rob)
Elengedtem a sopánkodó Jessica karját, és Brian vendégére vetettem helyette döbbent pillantásokat.
- Mit keresel te itt?
- Gondoltam, ha már itt fogok letelepedni, akár tisztes foglalkozásom is lehet… És mivel a klub eladó…
- Eladó? – meredtem most Brian felé.
- Igen… - felelte ő tétován.
Jessica megunta, hogy nem foglalkozik vele senki, ezért felháborodva magyarázni kezdett rólam, és arról, milyen szadista vagyok. Senki nem foglalkozott vele, ezért aztán puffogva szidni kezdte a férfinépet és kivonult az irodából. Az ajtót is becsapta. Erre rezzentem fel.
- Szóval… Komoly terveid vannak a nővéremmel? – fordultam ismét Ian felé.
- Tervezem, hogy megkérem a kezét – vallotta be. – És talán több esélyem lehet, hogyha normális munkám van – fintorodott el. Ezzel egyet kellett értenem.
- Te meg eladod a klubot – néztem Brianre, aki némán szemlélte addig a beszélgetésünket.
- El – erősített meg megint.
Gondolkodóba estem. Nekem is a szívemhez nőtt a hely. És bár valamelyest családban maradna a dolog, ha Ian venné meg, úgy éreztem, nem akarok én sem megválni tőle.
- Mi lenne, ha közösen csinálnánk? – vetettem fel az ötletet Iannek.
Ő is töprengeni kezdett. Míg ezt tette, ismét Brian felé fordultam. Megkérdeztem, mennyiért adja el, és hogy van-e kifogása az ellen, ha ketten vesszük meg. Nem volt. Ian is döntött.
- Részemről rendben – nyújtotta a kezét. Megfogtam. – Ha már úgyis sógorok leszünk – mosolyodott el.
- A nővérem még nem mondott igent – figyelmeztettem, közben pedig abban bíztam, hogy azért fog. Bár Lizzy elég kiszámíthatatlan volt, talán most az egyszer a helyén lesz az esze.
Megbeszéltük Briannel, hogy már másnap felkeressük a vételi szerződéssel kapcsolatban, de mielőtt indultunk volna, még utánunk szólt.
- Mi volt a baja Jessicának?
- Leöntötte Kristent pezsgővel, és kizárt, hogy véletlenül – mondtam neki.
Erre Brian elvigyorodott.
- Vele már nem lesz gondotok – ígérte aztán. Értetlenségünk láttán hozzátette: - Már régóta szeretnék megválni tőle, úgyhogy még ma kirúgom, hogy nektek ne kelljen.
Jessica az agyamra ment, de hogy az állását is elveszítse, ezt nem szerettem volna. Megkértem Briant, hogy csak annyit mondjon neki, nem árt új munkahely után néznie, és amint talál egyet, mehet, addig viszont még elviseljük valahogyan.
- Ti tudjátok – vont vállat, majd meghívott bennünket egy italra.
(Kristen)
Meglepett, hogy Rob milyen sokáig marad el, ráadásul Jessicát sem láttam azóta, hogy szerelmem elvonszolta az irodák felé. Jenny próbált lecsillapítani, de egyre idegesebb lettem.
Már éppen indultam volna a keresésükre, amikor Iant láttam meg jönni arról, amerre menni akartam. Rob és Brian követte. Mindhármójuk arcáról sütött az elégedettség, sőt, kifejezetten boldognak tűntek. A csaj nem volt velük.
- Minek örültök? – néztem Robra érdeklődve, mikor odaért hozzánk.
Válasz helyett megfogta a kezem, felrántott a padról, magához szorított, és forogni kezdett velem. Nevetve próbáltam megállítani. A jókedve rám is átragadt, de még mindig nem felelt a kérdésemre. Csak megcsókolt.
Közben odatotyogtunk a pultig, ahol Angie már rakta is le elénk a pezsgőt.
- Mire iszunk? – kérdeztem, miután Rob a kezembe adta az egyiket.
- Brian eladja ezt a kócerájt – felelte először titokzatosan. A szeme csillogott, az arcán letörölhetetlen vigyor. De még nem értettem, mire is szeretne kilyukadni.
- Ééés? – faggattam.
- Ian és én úgy döntöttünk, megvesszük – árulta el.
Pillanatokig csak pislogtam. Tágra nyílt szemmel körül néztem. Amióta legutóbb itt jártunk, fel lett újítva, minden modernebb, világosabb lett és a hangulata is tetszett. De még nem tértem magamhoz a meglepetéstől.
Rob persze félreértette, és lehervadt az arcáról a mosoly. Aggódva kereste a tekintetem.
- Nem örülsz? – kérdezte.
Nyeltem egyet, majd hitetlenkedve elmosolyodtam.
- De igen – öleltem át a nyakát, és több puszival igyekeztem eloszlatni az aggodalmait. Szerencsére hamar feloldódott, és újfent boldogan szorított magához.
Aztán eltolt magától, és határozottan közölte, hogy nem fogja elfogadni Tom ajánlatát. Kicsit rossz érzésem támadt emiatt, de reméltem, hogy nem lesz belőle probléma. Annak sokkal jobban örültem, hogy Iannel fognak együtt dolgozni, bár a bevallása szerint ilyen munkát még sosem végzett, de csak beletanulnak.
- Brian segít majd, ha valamiben elakadnánk – tette hozzá.
Azt nem firtattam, miért akarja eladni a tulaj a klubot, de komolyan tetszett az ötlet, hogy Robé lesz ezentúl. Meg Iané. Lizzy az egyik nap elárulta, hogy sejt valamit, illetve Ian furán viselkedett az utóbbi időben – biztos meglepetésnek szánta neki.
Nem voltak kétségeim, hogy meg fog lepődni a sógornőm ezen, de alig vártam az ő reakcióját is. Egyszer elárulta, hogy nincs kifogása Ian titkos munkái ellen, mégis éreztem a hangján, hogy jobb szeretné, ha valamivel kevésbé életveszélyes foglalkozást űzne.
Több üveg pezsgővel felszerelkezve indultunk vissza az asztalhoz, és el is árultuk rögtön Jennynek és Ricknek a jó híreket. Velünk örültek, sőt, Rick meg is látta benne a fantáziát. Felvetette, mi lenne, ha időnként ide szerveznék a nagyobb bulijaikat.
Sem Robnak és sem Iannek nem volt kifogása a dolog ellen, sőt, nem is tartották rossz ötletnek. Miután a fiúk kifecsegték magukat, határozottan felálltam. Szerelmem meglepetten bámult rám, hogy hova készülök, de válasz helyett megfogtam a kezét, és a táncolók közé húztam.
Szó nélkül simultunk össze, ráadásul arra a zenére, amelyhez már amúgy is kellemes emlékeink fűződtek régről. Egy pillanat alatt eltűnt minden, eltűnt a klub, a barátaink, csak mi ketten maradtunk.
A táncból egy idő után csókolózás lett, majd remegő vágyakozás. Mivel a klub már félig-meddig úgyis kedvesen tulajdona volt, habozás nélkül vitt hátra az öltözők felé, amelyek egyikét egyszer már felavattuk a múltban. Most is ránk zárta az egyik ajtót.
- Nem bírom ki hazáig – mondta bocsánatkérően, de meg sem várta, mit szólok hozzá, lerántotta rólam a pólómat, és miközben a szája az enyémet simogatta, tenyere a mellemre borult.
Kicsit furcsán éreztem magam. Furcsán jól. Mintha visszamentünk volna az időben, mintha nem lennénk még se házasok, sem szülők, csak simán szerelmesek. Minden szenvedélyemmel csókoltam vissza, miközben én is vetkőztetni kezdtem.
Senki nem zavarta meg váratlan együttlétünket. Csak jó egy óra múlva mentünk vissza a többiekhez, akik persze sejtették, hogy hol és mit műveltünk, le sem tudtuk volna tagadni. De tovább mulattunk még egészen hajnalig.
Én is elég sokat ittam ezen az éjjelen, mert előzőleg feltöltöttem otthon a hűtőt tejjel, hogy Victor mégse szenvedjen hiányt ételben, ha esetleg ez lenne a buli vége. Ez lett. Kissé mámoros hangulatban taxiztunk haza, mert nem engedtem Robot a volánhoz hozzám hasonlóan illuminált állapotban.
A rengeteg tánctól, koktéltól és egy később elkövetett újabb együttléttől – ezúttal a kocsiban – kissé kimerültnek éreztem magam, mire ágyba kerültünk.
- Mikor hozza haza Claire a picit? – motyogtam szerelmem felé félájultan.
- Majd felhív előtte, aludj nyugodtan – suttogta vissza, de a szavainak ellentmondva simogatni kezdett.
Bár zsongott a fejem az éjszaka utóhatásaként, mégis bizseregni kezdtem az érintése alatt, sőt, hanyatt fordulva még viszonoztam is. Rob megint az ajkaimat ízlelgette, ahogy az éj során olyan sokszor. Most sem voltam képes ellenállni neki.
Ezúttal lassan élveztük egymást, nem kapkodva, nem félve attól, hogy valaki megpillant – bár annak is megvolt a varázsa. Most mégis a gyengédség dominált, egész addig, míg végül meztelenül nem simultunk össze. Csókjaink és érintéseink újabb vágyat gerjesztettek a csak nemrég múlt gyönyörök ellenére, mígnem kéjes nyögések közepette összeforrtunk.
Szerelmem finoman mozogva juttatott bennünket újra a csúcsra, az elmúlt órákban nem először, de tán most volt a legszebb. Olyan teljesnek éreztem a kapcsolatot, ami összeköt minket, mint még tán soha. Lassacskán tényleg minden helyreállt az életünkben, és csak a boldogság maradt.
Másnap majdnem délig aludtunk. Kissé másnaposan támolyogtam le a földszintre, hogy felhívjam Claire-t, hozza át a babánkat, aki most már tényleg nagyon hiányzott. Látni akartam és magamhoz ölelni. Szoptatni még nem, amíg ki nem ürül a szervezetemből az elfogyasztott koktélok alkoholmennyisége.
Anyósom megígérte, hogy egy órán belül itt is lesznek. Addig főztem egy teát, hogy legalább egy csekély mennyiségű koffeint magamhoz vegyek, majd visszamentem az emeletre zuhannyal csillapítani a fejfájásomat.
Rob akkor sem ébredt fel, amikor kibújtam a karjaiból és akkor sem, mikor Benny hangosan megugatta később az érkező rokonságot. Egyetlen kisfiam egy egész háremmel érkezett. Claire-en kívül Vic és Lizzy is jöttek vele.
Lizzy elég furán viselkedett, többször is elgondolkodva meredt maga elé. Kicsaltam a konyhába, hogy kifaggassam, mi a baj, mire csak egy szót, vagyis nevet mondott: Ian. És hogy aggódik, mert furcsa rejtélyes dolgai vannak mostanság. Nem mertem neki elárulni, amit tudok, ugyanis akkor nem lett volna meglepetés.
Rob csak dél körül tért magához, álmosan vánszorgott le az emeletről. Victor láttán viszont ő is kivirult, és boldogan ölelt bennünket magához. Enni nem akart, inkább átszaladt rögtön Ianhez, hogy elintézzék a papírmunkát. Lizzy ezután rá is gyanakodni kezdett, alig győztem lecsillapítani.
Szerelmemmel csak délután találkoztam újra, amikor egy hatalmas csokor rózsával toppant haza.
- Ezek szerint sikerült? – kérdeztem tőle, bár eddig sem voltak kétségeim.
- Igen – puszilta össze az arcomat.
Csókért kerestem a száját, úgyhogy ezután percekig csak egymást kóstoltuk, mielőtt eltoltam, és vacsorához – neki késői reggeli és ebéd kombinációhoz – invitáltam.
- Megleptél tegnap ezzel a klubvétellel – mondtam neki kicsivel később, mikor a babával együtt elhelyezkedtünk a kanapén.
Rob rám nézett Victor buksija felett, aki persze hogy az apja ölébe kéredzkedett, amint leültünk – mint mindig.
- Fontos nekem az a hely – vallotta be szemlesütve. – Ott ismerkedtünk meg, ott találkoztam veled először… – pillantott rám mégis félénken.
- Legközelebb oda szerveztetjük meg Jennyékkel az esküvőnket – ajánlottam, és hozzá bújtam.
Victor érdeklődve figyelte a beszélgetésünket, most nem „szólt” közbe.
- És neki mikor csinálunk kistestvért? – motyogta Rob szintén a picivel szemezve.
Elpirultam. Most már nem érintett olyan rosszul, hogy tudtam, még egyszer nem lesz ilyen szerencsénk. Főleg a próbálkozás folyamata jutott eszembe, ami ellen viszont nem volt kifogásom. De meg kellett várnunk, míg a pocok elalszik.
Utána vonultunk fel a hálóba, hogy igen élvezetes formában megkíséreljük a lehetetlent.
