290. fejezet (Rob)
Óvatosan közelebb léptem a kádhoz, amelyben szerelmem feküdt. A szívverésem szapora zaja a fülemben harsogott. Próbáltam nyugalomra inteni magam, amint megérintettem Kristen csuklóját, hogy megnézzem, vannak-e rajta vágások. Nem voltak.
Alig nyúltam hozzá, máris elrántotta a kezét, felült a vízben, kikapta a fülhallgatót a füléből, és rám meredt. Engem úgy elöntött a megkönnyebbülés, hogy máris egy hálaimát mormoltam a létező összes istenségnek, amiért nem vált valóra a rémálmom.
- Minden rendben? – kérdezte Kristen kissé ijedten.
Hangosat sóhajtva bólintottam.
- Minden – feleltem. Nem akartam neki elárulni, miért rémültem meg annyira. – Csak elment az áram, és nem tudtam, hogy gyertyákkal világítasz a neon helyett…
- Így hangulatosabb – mondta elmosolyodva.
Igazat kellett adnom neki. És az arcán táncoló fények az álmomtól egészen független, boldog órákat idéztek fel bennem. Amelyeket Malibun éltünk át. Viszonoztam a mosolyát, és leguggoltam a kád mellé.
A peremére könyököltem, úgy gyönyörködtem Kristenben. Még a gyenge fény ellenére is láttam, hogy elpirult. És eszembe is jutott valami. Mielőtt azonban máris magára hagytam volna, egy rég – egészen pontosan reggel óta – vágyott csókért hajoltam felé.
Félúton találkoztunk. Vérpezsdítő bizsergést váltott ki bennem az, amit akkor éreztem, amint megérintettem az ajkát. Kristen felnyögött, majd a karjait a nyakam köré fonta. Nem szívesen, de pár pillanat mámor után kibontakoztam az öleléséből.
Csalódottan nézte, ahogy hátrálok, aztán lassan kimenekülök a fürdőből.
De csak átmenetileg akartam így tenni. Mivel továbbra sem volt áram, az öngyújtóval a kezemben botorkáltam vissza a konyhába, hogy onnan gyertyákat vigyek fel a hálószobába.
A sütő felől terjengő illatok égetté válását annak lekapcsolásával oldottam meg, majd visszamentem az emeletre, hogy fénybe borítsam a hálót. Csak a szoba berendezése volt más, a hangulat ugyanazt idézte, mint Malibun.
Mire visszaértem a fürdőbe, Kristen már szárítkozott, de kivettem a kezéből a törölközőt, és a karjaimba véve vittem ki onnan. Meglepte, hogy visszamentem érte, sőt, mintha kérdezni akart volna valamit, de elakadt a szava, amint a hálóba értünk.
- Ez csodálatos – suttogta.
Nem vitatkoztam vele, hogy énszerintem mi, vagyis inkább ki a csodálatos.
Az ágy közepére tettem, aztán hogy én se legyek túlöltözve, ledobáltam a ruháimat, úgy feküdtem mellé a hűs, de vágyamat cseppet sem enyhítő lepedőre. Ő még a gyertyák táncát figyelte, viszont amikor lehajtottam a fejem, és a nyakába csókoltam, hátrahajtott fejjel kérte a folytatást.
Megadtam neki. És még annál többet is. Szinte könyörgött a megváltó beteljesülésért, amelyet szintén nem tagadtam meg tőle. És magamtól sem.
Óvatosan hatoltam belé, hogy véletlenül se okozzak neki kellemetlenséget, de a körmei meggyőztek róla, hogy felesleges az aggodalmam.
A nyöszörgése szüntelen volt, a csípője mozgása az enyémhez igazodott, és éppen olyan forrón csókolt mindeközben, mint ahogyan én próbáltam még teljesebbé tenni a gyönyörét.
Amely csakhamar apró rángásokban, újabb karmolásokban, és kéjes sikkantásokban nyilvánult meg, így én sem tartottam magam vissza tovább. Egyszerre kezdtünk remegni egymást ölelve, amint közösen léptünk be a mennyországba. Végtelen szerelmi vallomások közepette értünk vissza a valóságba, amely semmiben sem különbözött az imént átéltektől.
Megcirógattam Kristen arcát, majd egy futó csók után leszálltam róla, mert valahol mégis féltettem őt. Vigyázni akartam rá minden pillanatban.
Ő is utánam gördült, és egy régi, igen kellemes szokásunkhoz híven elhelyezkedett rajtam. A vállát, a haját cirógattam, miközben újra hálát adtam a nagykönyv írójának, amiért a kettőnk útját egybeolvasztotta a sors által rajzolt térképen.
Csendben gyönyörködtünk tovább a gyertyák vidám fényeitől körbeölelve, és kisvártatva azt vettem észre, hogy kedvesem elaludt.
- Szívem… - suttogtam, hogy tényleg így van-e, de nem válaszolt. – Szeretlek – tettem hozzá, hogy ha már álmodik esetleg, akkor is hallja az érzéseimet.
Nem sokkal később engem is elnyomott az álom. Az elmúlt órák csodája ismétlődött meg az álmaimban, minden boldogtalanságot eltűntetve a szívemből.
---
Másnap reggel, azaz inkább késő délelőtt ébredtem. Kristen még aludt, és nem is akartam felébreszteni, így óvatosan bújtam ki az öleléséből.
A földszintre mentem, hogy kihasználjam az alkalmat egy kávézással egybekötött cigizésre. Mindig próbáltam úgy időzíteni ezt, hogy szerelmemet ne zavarja. Tudtam, milyen nehéz lehet erről lemondania, de a baba miatt megtette.
Miután a hűtőbe pakoltam az előző este készített vacsorát, kiléptem a hátsó kertrészbe, és a hintaágyra ültem. Kristen hiányzott az ölemből, de arra gondoltam, nem is árt, ha alaposan kipiheni magát a másnapi esküvő előtt, és jól tettem, hogy nem ébresztettem fel.
Az esküvőről eszembe jutott a mai legénybúcsúm, amit Rick őrült ötletének köszönhetően semmiképpen nem hagyhatok ki. Pedig inkább itthon szerettem volna maradni, és ugyanúgy tölteni az utolsó kvázi „szabad” estémet, mint minden eddigit, valamint minden ezután következőt: Kristennel.
Őszintén reménykedtem, hogy Rick csak viccelt, amikor sztriptíz táncosokat emlegetett, de nem lehettem benne biztos. Amióta ismertem, tudtam, hogy tőle minden kitelik.
A szomszéd ház felől ekkor hangos zene csendült, bár inkább neveztem volna ricsajnak, vagy rock-koncertnek, mint zenének. Bosszúsan pillantottam oda, de persze a magas sövény eltakarta a kilátást. Szívesen elláttam volna a baját ennek az Iannek, amiért nincs tekintettel arra, hogy Kristen állapotos, és pihennie kell.
Éppen elhatároztam, hogy át is megyek, és „kedvesen megkérem”, halkítsa lejjebb a zenét, de Kristennel futottam össze a nappaliban. Álmosan botorkált a konyha felé, amikor megállítottam. A házban mégsem hallatszott annyira a zenebona.
- Szia – öleltem magamhoz.
Csak egy vékony selyem köntöst viselt, ami inkább láttatta, mint takarta az alakját. Emellett az illata is az őrület felé kergetett. A szemét törölgetve bújt hozzám, majd egy csókért nyújtózkodott. Megkapta.
- Isteni kávé ízed van – suttogta aztán, majd újra megcsókolt.
Nehezen engedtem el végül, mert az előző éjszakai együttlétünk a vágyaimnak csak egy töredékét volt képes csillapítani.
A konyhába terelgettem, az egyik székre ültettem, és kipakoltam elé mindenfélét a hűtőből. Tanácstalanul nézegette, de nem nyúlt semmihez sem. Aztán vágyódó pillantást vetett felém, felállt, és átült az ölembe.
- Nem lehetne valami mást? – kérdezte huncutul csillogó szemekkel.
- Bármit, amit csak szeretnél – mondtam elhamarkodottam.
Ekkor újra a szám felé közelített. Elmosolyodtam, de hagytam, hogy megint megcsókoljon. Azzal viszont nem számoltam, hogy cselesen lecsúsztatja közben a vállán a köntöst, és pár pillanat múlva már meztelenül ül az ölemben.
Kezeim maguktól indultak felfedezőútra a testén. Akaratlanul is egyre nagyobb tüzet éreztem magunk körül, és a testem mélyén fellobbanni. Bár ezerszer megfogadtam, hogy kímélem őt, mégsem tudtam, sőt, nem is akartam visszafogni magam.
A feneke alá nyúlva felemeltem, hogy a konyhaasztalra ültessem. Aztán a háta mögé nyúlva minden zavaró tárgyat odébb löktem, nehogy kedvesem belefeküdjön bármibe. Szerencsére elég nagy étkezőasztalt sikerült vennünk a költözés után, így kényelmesen hanyatt tudtam dönteni rajta.
Ami veszélyes volt, főleg rám nézve. Ahogy tökéletesen kitárulkozva, és csábítóan elnyúlt rajta, a legigézőbb sziréneknél is kívánatosabban vonzotta a teste a kezemet és a számat.
Fölé hajoltam, megcsókoltam, majd ajkaim a nyakára siklottak, hogy ott további kényeztetésben részesítsem. A melleiről sem feledkeztem meg, csak a szokottnál óvatosabb bánásmódban részesültek. Kristen nyöszörögni kezdett, amikor a nyelvemet megérezte a mellbimbóján, de nem féltem attól, hogy fájdalmat okozok.
A hasánál jártam, amikor hirtelen felült, és megragadta a derekamat. Széttett lábakkal húzott a combjai közé, aztán elkezdte gombolgatni a nadrágomat. Nem vesződtem reggel azzal, hogy alsót is húzzak alá, így hamar rátalált a mostanra vágytól lüktető gerjedelmemre. Elakadt a lélegzetem, amikor simogatni kezdett.
Egy csókért hajoltam újra a szája fölé, és a nyelve az ajkai kapujában várta már az én érintésemet. A keze nem állt meg, míg egymás ízét élveztük, de túl jó kezdett lenni a dolog, ezért megfogtam a csuklóját, és újra hanyatt döntöttem az asztalon.
A csípőjét megragadva merültem el benne, amely mindkettőnk részéről kéjes hangokat eredményezett. Kristen háta ívbe feszült, ahogy mozogni kezdtem benne. Végigsimítottam a testén, de a mámor egyre közeledett. Ő is sikongatni kezdett, ami végső őrületbe taszított engem, és nem fogtam magam vissza tovább.
Félrévült állapotban a nevemet hallottam az ajkai közül kiszakadni. Ez minden érzékemet tovább borzolta. Szerelmi vallomással viszonoztam, elfúló lélegzettel. Megvártam, hogy lecsillapodjon a remegése, majd óvatosan kicsúsztam belőle, a karjaimba vettem, és visszavittem az emelet irányába.
A háló helyett a fürdőszobába léptem, ahol a kád mellé állítottam. Megnyitottam a vizet, megkerestem az előző napi vörös színt okozó flakont, és egy mozdulattal a szemétbe hajítottam. Együtt ereszkedtünk bele a kellemesen langyos vízbe. Kristen eddig tudta visszatartani a kérdését, miért is dobtam ki a finom illatú cuccot.
Elmeséltem neki az álmomat, remélve, hogy ezzel én is örökre megszabadulok tőle. utána biztosított arról, amit én is tudtam: csak álom volt. Még elnézést is kért, amiért előző nap rám ijesztett.
A fürdést követően már valóban reggelizni – azaz az óra szerint ebédelni - indultunk, de ezúttal nem hagytam, hogy az ölembe telepedjen. Visszapakoltam a hűtőbe az előbb előszedett étkeket, és az előző napi vacsorát melegítettem át, hogy legalább azt is megkóstoljuk végre.
Szerintem éppen ehető volt, de Kristen enyhe túlzásokat is bevetve agyba-főbe dicsérte. Mosolyogva hárítottam a bókjait, de nem hagyta magát lebeszélni az igazáról.
A nap hátralevő részében sétálni mentünk, és szóba került a másnapi lagzi is. Úgy gondoltam, tisztességes megemlítenem, hogy este Rick el akar rabolni valami búcsúztatóba. Legnagyobb megrökönyödésemre Kristen egyáltalán nem tiltakozott ellene.
- Jenny és a nővéreid meg engem akarnak lánybuliba vinni, szóval semmi akadálya – mondta.
Lesápadtam. Mert az egy dolog, hogy az én legénybúcsúmon valószínűleg lesznek sztriptíz táncos lányok, akikre persze ügyet sem fogok vetni, de a nővéreimtől kitelik, hogy kedvesemet meg valami chippendale show-ra cipeljék.
Még csak az hiányozna, hogy ő meg vetkőző fiúkra csorgassa a nyálát… Azt már nem! Nem tiltakoztam én sem, de elhatároztam, hogy mielőbb beszélek Vickel, lévén ő a normálisabb nővérem, benne inkább megbízok.
Amint hazaértünk, hívni próbáltam, de nem vette fel. Lizzynél is próbálkoztam, majd Jennynél, mindkettejük fütyült a hívásomra.
Kristen kinevetett, amikor hosszas unszolására elmondtam neki, miért telefonálgatok ilyen bőszen, de a féltékenységem újból hatalmas méreteket öltött. Elhatároztam, hogy otthon maradok, bezárok ajtót-ablakot, és kettesben töltjük az utolsó eskü nélküli éjünket, de nem jött össze a tervem.
Rick megjelent pár haverjával, meg persze a lányok is betoppantak. Vesztemre Kristen nyitott ajtót, aki nevetve tuszkolt ki az ajtón. Amely be is csapódott mögöttem. Bentről már mindannyiuk kacagása hallatszott.
Rádöbbentem, hogy ő tényleg akarja ezt a lánybulit. És elszomorodtam. Megadóan ültem be Rick mellé a kocsiba, magamban elhatározva, hogy amint lehet, megszökök, és felkutatom, hova mentek a csajok bulizni. Aztán odamegyek, hogy kilessem, mit művelnek más férfiakkal.
Egyelőre viszont türelemre intettem magam. Hátradőltem az ülésen, és vártam, hogy megérkezzünk a klubba…
