296. fejezet (Kristen)
Rob szorosan állt a hátam mögött, így nem tudtam jobban kinyitni az autó ajtaját, ergo beülnöm sem sikerült. Ráadásul magához is szorított, a kezei a melleimre tapadtak, aztán kibontotta a kabátom övét, és benyúlt alá.
Még mindig csodálkoztam, hogyhogy nem ismeri fel a testem, de a nyilvánvaló alkoholmennyiség, amelyre az előtte sorakozó üvegekből következtettem, kétségkívül megtette a hatását, és már nem figyel az apróbb részletekre.
- Ne itt – suttogtam hátra a vállam fölött, mielőtt magam is túlhevülök, és nem fog érdekelni, hol is vagyunk.
Rajta éreztem, hogy emésztgeti már a vágy, magamról meg tudtam, mivel a bensőmben pezsgett.
Szerencsére hallgatott a halk kérésemre, és beült mellém a kocsiba. A közelsége, és az, hogy figyelt, miközben vezettem, nem használt az amúgy is pocsék tájékozódási képességeimnek, de szerencsére valóban tíz percig tartott csak, hogy a motelhez érjünk.
Az egyik kunyhó felé vezettem, remélve, hogy még emlékszek a számára, és nem máshova nyitok be zavaromban, mert az irtó lebőgés lett volna, de mázlim volt. Megint.
Beléptünk, és rögtön felé fordultam. Már nem játszottam szerepet. Kívántam őt és ezt a kicsit zavaros éjszakát. Lassan levettem magamról a kabátot. Villanyt nem gyújtottam, mert félő volt, hogy a tiszta fényben mégis felismer. Most már így akartam végigcsinálni.
Igazából arra voltam kíváncsi, másnak bevallja-e majd, hogy mit tett – szerinte – valaki mással. Egy idegennel. Azon már túlvoltam, hogy amiatt aggódjak, most tulajdonképpen megcsal, mert ez mégsem volt igaz. Ugyanebben a helyzetben – csak persze fordítva – én is így cselekednék.
Ha mi magunk nem is, a testünk felismeri egymást, vagy legalábbis azt az elemi vonzást, amely összeköt bennünket az érzelmeinket leszámítva.
- Holnap nősülök – nyögte szerelmem, bár már döntött akkor, amikor beszállt mellém az autóba. Vagy talán még előbb.
- Tudom – suttogtam, és közelebb léptem hozzá.
Nem mertem hangosabban beszélni, nehogy a hangommal áruljam el magam. Most végre egy olyan együttlétet akartam, mint amilyen azelőtt volt, hogy teherbe estem tőle. Azt szerettem volna, hogy ne a babával törődjön, ne engem féltsen, hanem adja át magát az élvezetnek.
Áldottam Jennyt az agyafúrt tervéért, és el is határoztam, ezért még köszönetet fogok mondani neki. Addig viszont nem eshetek ki a szerepemből, gondoltam, úgyhogy ennek megfelelően megint Rob nadrágja felé tapogatóztam. A lehető legjobban akartam alakítani, és a létező legtöbb gyönyört nyújtani neki.
Az övét pillanatok alatt kioldottam, a gombokkal is hamar megbirkóztam, majd kedvesem elé térdelve a számmal kezdtem el kényeztetni.
Rob hátradőlt az ajtónak, megadva magát az elkerülhetetlennek. Amikor egyre hangosabban juttatta kifejezésre a tetszését, és időről időre megremegett, elengedtem, és az ágyhoz léptem.
A lepedőre tenyereltem, hátrapillantottam a vállam felett. Rob még mindig az ajtónál állt, de nem vette le rólam a szemét, amely a sötétben is szinte parázslott a vágytól.
Kicsit megmoccantottam a csípőmet, utána elégedetten nyugtáztam, hogy további pozitív hatásokkal van rá a látványom. A másodperc töredéke alatt mögöttem termett, és leszaggatta rólam a bugyimat.
Halkan felnevettem a helyzet komikumán. Ilyet nem tenne, ha tudná, ki vagyok. A nevetésem azonban nyögésbe fulladt, amikor a fenekemen végigsimítva a keze a lábaim közé siklott. Nem tudtam tovább titkolni a saját izgalmamat, mert biztos voltam benne, hogy érzi a testem forróságát és vágyódását iránta.
- Azt mondtad, akarsz engem – nyöszörögtem, miközben az ágyra térdeltem. – Akkor mire vársz? – suttogtam felé.
Nem várt tovább semmire. Még közelebb lépett, és egy pillanat múlva már nem az ujjait éreztem a testem mélyére fúródni. A csípőmbe kapaszkodva nyomult belém olyan mélyen, hogy szinkronban nyögtünk fel az érzéstől.
Rob ekkor megállt, és mintha a nevemet suttogta volna, de nem hallottam jól. Reméltem, hogy még most sem ismert fel. Megmozdítottam a csípőmet, mire nem fogta magát vissza többé, egyre hevesebb és gyorsabb mozgással hajszolt bennünket a kielégülés felé.
Igyekeztem csendesebb maradni, mint általában, mégsem tudtam visszafojtani egy sikoltást, amikor az orgazmus vad hullámai leigázták a testemet. Rob lihegve hátrált el tőlem, de még messze sem vittem véghez a tervemet. Ezt az éjt arra szántam, hogy nosztalgiázzunk anélkül, hogy tudatában lennénk ennek.
Hanyatt fordultam az ágyon, és ránéztem. Kissé ziláltnak tűnt, és zavarodottnak. Sejtettem, hogy most tényleg rám gondol, de tudtam, nem azért, mert itt fekszek előtte.
- Még nem végeztünk – súgtam, és széttártam a lábaimat.
Volt egy emlékem, amelyet az első alkalom óta többször alkalmaztam az ő megőrjítése érdekében, és ezt most sem állt szándékomban kihagyni.
A kezem végigcsúsztattam a testemen, megmarkolva a melleimet, aztán a hasamon keresztül a lábaim közé nyúltam. Egy nyögést is imitáltam a szituáció hitelessége végett, bár jobban szerettem volna, ha végre ő ér így hozzám.
Nem kellett soká várnom erre. Amint felfogta, mit csinálok, Rob közelebb lépett, útközben ledobálva a ruháit, aztán a lábaim közé helyezkedett, és újfent a csípőmbe kapaszkodva húzott magára ismét.
Nem tudtam, mi növelte meg így a vágyát, talán az, amit tettem, vagy az elmúlt hetek saját magára kényszerített önmegtartóztatása, de nem is érdekelt több ebben a pillanatban, mint ami éppen történt.
Megemeltem a csípőmet, hogy még szélesebbre tárhassam a combjaimat, minél mélyebben fogadva őt magamba. Szerelmem engedett a körmeim okozta erőszaknak, és egyre gyorsabb mozgással siettette a következő gyönyört. Amely hamarosan meg is érkezett. A tűzijáték szüntelennek hatott körülöttünk, holott egy teljesen sötét szobában voltunk.
A terv tökéletesre sikeredett. Egész éjszaka folytattuk, amit elkezdtünk. Akár felismert végül a hajnalig tartó együttlétünk során, akár nem, többször hallottam tisztán, hogy a nevemet mondja. Ebben a helyzetben még örömöt is okozott ezzel.
Bár annyira nem éreztem részegnek, hogy ne tudja, nem velem szeretkezik, mégis elégedettséggel töltött el a tudat, hogy az önkívületben rám gondol.
Reggelre szégyellni kezdtem magam kissé, amiért ilyen cselhez kellett folyamodnom annak érdekében, hogy végre felszabadultan élvezhessük egymást, de a cél szentesíti az eszközt alapon mégsem bántam meg egyetlen pillanatot sem.
Az álarc valamikor lekerült rólam, de a paróka még bírta a strapát. A hajnal első fényeinek megérkeztével alvást tettetve fordultam Robtól teljesen másfelé. Egyelőre nem tudtam volna a szemébe nézni az elmúlt éjszakai igen szégyentelen viselkedésem okán.
Hallottam, hogy motoszkál, talán öltözött éppen, majd egy pillanatnyi csend után csukódott az ajtó. Tudtam, hogy nem fog visszajönni. Inkább önutálatba temetkezik, hazamegy… vagy máshova megy, és csak az a kérdés marad hátra, hogy mikor fogja ezt nekem bevallani.
Ha hazamegy, akkor abban csak az lesz ciki, hogy engem sem talál otthon. Felugrottam az ágyról, magamra kaptam az ágy alá rejtett táskából pár emberibb ruhadarabot, betettem a helyére a parókát, a csizmát, az álarcot, és a kabátot, majd kikémleltem az ajtón. Rob nem volt sehol. Aaron kocsijába pattantam, és hazaszáguldottam.
A szomszéddal előre megbeszélt módon a felhajtójára parkoltam, és a slusszkulcsot bedobtam az ajtó levélnyílásán. Utána hazaosontam. Az ajtó még zárva volt. Rob nem volt itthon. Elképzelésem sem volt, hova mehetett képzelt hűtlensége miatt, de most jól is jött, hogy még nem volt itt.
Villámgyorsan lezuhanyoztam, az álcakellékeimet a gardróbban rejtettem el, majd egy könnyebb hálóinget magamra véve az ágyba feküdtem, és a kimerítő éjszakának köszönhetően pillanatok alatt elnyomott az álom.
---
Órák telhettek el, vagy akár csak egy, mégis kipihenten ébredtem Rob cirógatására. Szóval végre ő is hazaért, gondoltam. Elmosolyodtam, mielőtt kinyitottam volna a szememet.
Erre elkapta a kezét az arcomtól, de utánanyúltam, és álmosan felnéztem rá. Összekulcsoltam az ujjainkat, és közelebb fészkelődtem hozzá.
- Jó reggelt – motyogtam szerelmem nyakába.
Nem éreztem rajta sem az előzőleg használt parfümömet, ebből tudtam, hogy lezuhanyzott ő is, mielőtt idefeküdt mellém.
Most éppen átölelt, de a feszültség erősen sugárzott belőle. Tudtam, mi baja van: azt hiszi, megcsalt engem. Egyelőre viszont belém bújt a kisördög, és nem árultam el neki, hogy mi miatt felesleges aggódnia. Szerettem volna, ha előbb színt vall.
- Jó reggelt – suttogta.
Felemeltem a fejem, és egy teljesen általános, azaz számunkra pillanatnyilag a legfontosabb témával hozakodtam elő ártatlanul.
- Ma lesz az esküvőnk… - mondtam kissé zavartan.
Újra megijedtem ettől, mert féltem, nem lesz minden olyan tökéletes, mint amilyennek megálmodtam. De reménykedtem, hogy mégis, és boldogsággal töltött el a tudat, hogy összekötjük az életünket. A végtelenségig…
Rob vett egy mély levegőt, de a szemei szomorúságot tükröztek. El akartam oszlatni a gondokat a fejéből, ezért fölé hajoltam, hanyatt döntöttem, és ahogy éjszaka oly sokszor, hozzádörgöltem a csípőmet.
Máris éreztem, hogy feléled benne a vágy, de ezen nem is csodálkoztam. Régen napokig képesek voltunk ki sem moccanni az ágyból. Szerettem volna, ha a nászutunk ugyanilyen örömben telik majd.
Ennek előzeteseként megcsókoltam, és addig mocorogtam, míg a hálóingem a derekamig csúszott. A nyelvemmel körbesimítottam szerelmem ajkait, majd rögtön éreztem is, hogy kezd megtörni az ellenállása.
Örökké tartónak tűnő csókot váltottunk, de mielőtt vetkőztetni kezdhettem volna, eltolt magától, és a szemembe nézett. Éreztem, hogy most fogja bevallani, mit tett. Nem tévedtem.
- El kell mondanom valamit – hallottam szomorú, bűntudatos hangját.
