Megint kicsit melegre sikerült a szitu... Így koradélután... Ha esetleg ez zavarna bárkit is, akkor az nyugodtan kifejtheti a komiban ;-) :)
17. fejezet
(Rob)
Másnapra tovább enyhült köztünk a vita hevében keletkezett feszültség, és Kristen is megbocsátani látszott kemény szavaimat. Már teljesen elfeledkeztünk a még Amerikában vett holmikról, amelyeket az anyja vett nekünk – vagyis inkább a gyereknek – ajándékba, de egy váratlan pillanatban bekopogott a szállító.
Elnézésünket kérte, amiért elkeveredtek a csomagjaink, emiatt késett több hetet a szállítmány. Végül is nem hiányzott feltétlenül, úgyhogy nem csináltunk belőle problémát, a lényeg az volt, hogy minden épen és hiánytalanul megérkezett.
Szerelmemmel együtt kezdtünk el pakolászni a gyerekszobában, miután mindent felhurcoltam, őt szigorúan eltiltva a cipekedéstől. Először meglehetősen tanácstalanul nézett körbe a halomnyi doboz között, de amikor egyesével elkezdtük azokat kicsomagolni, sorban meg is lett a helye minden apróságnak.
A végén alig maradt talpalatnyi hely a szobában, de mi közelebb kerültünk ezzel egymáshoz. Nem tagadtam meg magamtól az örömöt, hogy magamhoz húzzam, és szorosan átöleljem. Kristen is hozzám tapadt, és édes csókot váltottunk.
Valamelyikünk telefonjának ciripelése zavarta meg a hangulatot. Mivel a konyhában hagytuk a készülékeket, csak leérve derült ki, hogy Kristent keresték. Egy kicsit zavartan pislogott felém, de végül kibökte, ki kereste.
- Kellan volt…
Mivel megígértem neki, hogy nem csinálok többé problémát abból, ha találkozik a „barátaival”, elnyomtam magamban minden feltámadó negatív érzést, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Hívd vissza – mondtam neki, majd kivonultam a konyhából.
Úgy gondoltam, ha nem hallgatózok, amíg beszélnek, elég bizonyíték lesz neki arra vonatkozólag, hogy meghagyom neki a szabad teret, és nem akadok ki többé azon, hogy más pasikkal találkozgat. Bár fájt a tudat.
De azzal nyugtattam magam, hogy amíg velem él, velem alszik éjjelente, együtt ébredünk reggel, és az én gyermekemet várja, emellett még a szerelmét is a tudtomra adja nap, mint nap, addig nincs miért aggódnom.
A verandára vonultam rágyújtani, de még nem is szívtam végig, amikor Kristen megjelent mellettem.
- Holnap reggel tíz körül érkezik, és délután érne rá… - kezdte még mindig bizonytalanul.
Másnap péntek volt. A következő „munkanapom”. Még mindig jobb, mintha addig itthon ülnék tűkön, gondoltam, ezért magamhoz húztam.
- Rendben. Ő jön ide, vagy elmentek valahová? – kérdeztem azon igyekezve, hogy a hangom is higgadtnak tűnjön.
Úgy látszott, ez sikerült is, mert Kristen csodálkozva pillantott rám, aztán mégis boldogan elmosolyodott.
- Szerintem elmegyünk valahova – felelte.
Ennek a variációnak valamiért jobban örültem. Semmi kedvem nem lett volna arra hazaérni, hogy vígan fecserésznek a házunkban. Vagy mást csinálnak… Elhessegettem az agyamból a rémképeket, és kissé megráztam a fejem.
- Köszönöm – tette hozzá életem párja, és magához húzott egy csókért. A cigim maradékát oda se nézve nyomtam el, aztán már két kézzel tudtam magamhoz ölelni.
Az ajka íze megint a hatalmába kerített, úgyhogy magammal húztam vissza a házba, nehogy megfázzon. Bent a vacsora illata akadályozott meg benne, hogy egyelőre a hálóba ráncigáljam. A konyhába vonultunk megvárni, míg teljesen készre sül az étel, de a csókolózást nem hagytuk abba egy pillanatra sem.
- A kaja… kész lehet… - nyögte bele egyszer szerelmem a csókunkba.
Egy pár pillanatra elengedtem, és lekapcsoltam a sütőt.
Utána visszafordultam hozzá, de addigra már a blúzát gombolgatta. Már tudtam, hogy nem fogunk eljutni a hálószobáig.
(Kristen)
Rob őszintén meglepett azzal, hogy milyen türelmesen fogadta a találkámat Kellannel. Nem hittem volna, hogy tényleg képes lesz visszafogni az indulatait, és simán rábólint.
Sőt, még a házunkba is beengedte volna, pedig erre végképp nem számítottam. Mégis inkább úgy gondoltam, jobb lesz, ha a biztonság kedvéért valami semleges terepen találkozom vele.
Mivel kedvesem egyelőre nem borult ki a másnapra tervezett történéseken, magamhoz húztam egy csókra. Ő rögtön visszavitt magával a házba, ahol viszont nem adhattuk át magunkat máris az édes élvezeteknek, mert megéreztük a készülő vacsora illatát.
A konyhába mentünk, de még kellett neki pár perc. Addig sem szakadtunk el egymástól, és az elmúlt napok viszontagságai után végre arra vágytam, hogy újra nyugodtan, szabadon és szerelmesen simulhassunk össze… valamivel kevesebb ruhát viselve magunkon.
Bele is kezdtem a hadjáratba, amint a sikeres figyelmeztetésem következtében Rob a sütő felé fordult, hogy elzárja az ételt, mielőtt odaég. Elkezdtem gombolgatni a blúzomat, és elégedetten figyeltem az arcán először a meglepettséget, majd a vágyat, amint meglátta, mit művelek.
Közelebb lépett, és segített a felsőm levételében. Csípőmmel az asztalnak támaszkodtam, és őt is vetkőztetni kezdtem. Perzselt a bőre, ahogy ujjaim a pólója alá siklottak, és cirógatni kezdtem a felsőtestét.
Szája eközben újra az ajkaimat kereste, és amint rátalált, nyelvül is rögtön összefonódott. Szerelmem keze már a farmerem gombjain matatott, és azok sikeres kioldása után azonnal lesimogatta a csípőmről. Kibújtam belőle, majd a hátam mögött levő asztal szélére ültem.
A lábaimmal húztam magamhoz közelebb a csípőjénél fogva. A keze mindehol bejárta a bőrömet, végül megállapodott a melleimen. Most megint egy érzékenyebb időszakban voltam, ezért megfogta a kezeit, és némán kérve, hogy hagyja ezt most inkább abba, a combjaimra tettem őket.
Több se kellett neki, egyik kezével máris simogatni kezdett a bugyimon keresztül, míg a másikkal a fenekemet cirógatta. Az én ujjaim is remek elfoglaltságot találtak maguknak, egyre keményedő férfiasságát szabadítottam ki éppen a nadrágjából.
Amint a kezemben éreztem lüktetni, egyszerre éreztem megremegni és hallottam felnyögni kedvesemet, alighogy simogatni kezdtem. Ő is többre vágyott, mert a bugyimat félrehúzva mélyesztette belém az ujjait. Levegő után kapkodva szakadtam el a szájától, és hagytam, hogy az asztalra fektessen.
A lábaimat széttárta, és továbbra is izgatva az ujjaival, lassan végigcsókolta a nyakamat, a melleimet, a hasamat. Amikor takargatni igyekeztem az egyre jobban látszódó, és szerintem nem túl esztétikus csíkjaimat, finoman elhúzta a kezemet, és azt is végigcsókolgatta. Utána elér a céljához.
Én pedig felsikoltottam a váratlan gyönyörtől. A nyelvét mélyen belém fúrtam, miközben ujjai is egyre hevesebben mozogtak bennem. Aztán a csiklóm izgatásába kezdett. Az asztal lapját kaparásztam édes kínjaimban fetrengve, miközben a szívverésem a saját fülembe dübörögte az élvezet adta örömök magasságait.
Remegésem lecsillapultával felemeltem a fejem, és Rob felé nyúltam, hogy ne merje abbahagyni, de a szája máris az enyémre tapadt. Ezután már éreztem is, hogy eszében sincs bármit is végesnek tekinteni. Szélesebbre tártam a combjaimat, mire ő a fenekemnél fogva húzott közelebb magához, mialatt tövig belém csusszant.
Ívbe feszült a testem, miközben mozogni kezdett, lassan, nyilván nem akarva bántani, de többet akartam. Felemeltem a fejem, és a hasába karmolva akartam még többet, de nem vesztette el a fejét. Vágytól elsötétült tekintete arról tanúskodott, hogy igenis nehezen fogja vissza magát.
Elhatároztam, hogy egy kicsit megőrjítem. A kezemet az ő hasáról az én combomon végig kettők közé vezettem addig a pontig, ahol összekapcsolódtunk. Persze, hogy észrevette. Mialatt újra és újra eltűnt bennem, a tekintete saját magamat simogató ujjaimra szegeződött, a légzése hol elakadt, hol felgyorsult, és a lökései sebessége is nőtt.
Ezt akartam! Boldogan és az élvezettől elalélva fogadtam magamba szüntelenül mélyemre hatoló gerjedelmét, míg végül minden porcikám bizseregni kezdett, és a gyönyör hangjai szakadtak fel a torkomból.
Rob is megdermedt egy pillanatra, aztán mellettem az asztalra támaszkodott az egyik kezével, a másikkal pedig a hátam alá nyúlva emelt fel magához. A csókja ugyanazt a kielégültséget sugallta, ami az én lényemet is beborította.
Lihegve faltuk egymás ízét, majd lassan kicsusszant belőlem, visszaigazgatta a nadrágját, de csak hogy ne csússzon le, miközben majd felemel, és az emeletre visz.
A háló helyett a fürdőben kötöttünk ki, ahol a hatalmas kádban elnyúlva pihentük ki az iménti kéjeket. Amelyek még korántsem értek véget.
Nemcsak a fürdőben lettünk újra egymáséi, hanem az ágyban is kicsivel később. Hol gyengéden ölelve, hol vadul szorítva hagytuk magunkat sodródni a szenvedéllyel, amely kihunyhatatlannak tűnt.
Miután mindketten elpilledtünk az átéltektől, apró cirógatásokkal ütöttük el az időt, míg el nem szenderedtünk.
---
Másnap sokáig aludtunk. És ébredés után sem keltünk fel rögtön. Ott folytattunk mindent, ahol elalvás előtt abbahagytuk. Ebédre elfogyasztottuk az előző este hoppon maradt vacsorát, délután pedig együtt indultunk el otthonról.
Kellannel úgy beszéltük meg, hogy a szállodájában találkozunk. Rob egyetlen rossz szó nélkül fuvarozott el odáig, csak a szája széle rándult meg enyhén, amikor közöltem vele az úti célomat.
- Hogy jutsz haza? - kérdezte, mikor leparkoltunk a hotel előtt.
Finoman a szavai közé volt rejtve, hogy nem szeretné, ha túl sokáig kimaradnék, de amúgy sem állt szándékomban. Régebben még tán meg mertem volna engedni magamnak, hogy bosszantsam picit - például azzal, hogy erre azt felelem, majd még meglátom -, de a hátam közepére sem kívántam egy múltkorihoz hasonló balhét, ezért megpróbáltam higgadtan felelni.
- Majd hívok egy taxit.
Kedvesem ekkor felém fordult, magához húzott, már amennyire a sebváltó engedte, és a fülembe súgta, hogy vigyázzak magamra. Válasz helyett megcsókoltam, hogy érezze, nincs miért aggódnia.
Alighogy eleresztettük egymást, valaki kopogott az autó ablakán. Kellan vigyorgott ránk odakintről, és hevesen integetett.
- Megyek - nyomtam még egy puszit Rob szájára, aztán lenyomtam a kilincset.
- Szeretlek - szólt még búcsúképpen.
- Én is szere... - feleltem volna, de befejezni már nem tudtam, mert Kellan türelmetlenül tépte fel az ajtót, és húzott ki a kocsiból.
Utána magához ölelt, amivel tudtam, hogy nem tesz jót férjem önuralmának, akire mindeközben rácsapta az ajtót, de előbb még számára is hallhatóan kijelentette:
- Hiányoztál, gyönyörűségem!
Kibontakoztam az öleléséből, majd bocsánatkérően belestem még az autó ablakán, de Rob mereven előre fordult, a szemeit összezárta, a kormányt markoló keze pedig elfehéredett. Halkan bekopogtam hozzá, hogy búcsút intsek, mire rám emelte a tekintetét, amelyben tisztán látszott a vívódás.
Mielőtt azonban meggondolhattam volna magam, és visszaülök mellé, Kellan kézen fogott és a hotel felé kezdett velem igyekezni. A bejárat előtt megtorpantam, és visszapillantottam még Rob felé. Éppen akkor indított padlógázzal.
Belépdeltem Kellan oldalán az előcsarnokba, de két másodpercbe sem telt, amikor fülsiketítő csattanást, riasztózajt és folyamatos dudaszót hallottunk odakintről.
Remegő lábakkal fordultam vissza, de az ajtónál megtorpantam, sőt, belekapaszkodtam. Innen is jól láttam ugyanis a két autót, amelyek frontálisan csapódtak egymásnak, és egyik vezető sem mozdult.
