Sziasztok megint!
Most vagyok bajban...
Mert halál komolyan gondoltam mindent, amit az előző bejegyzésben írtam.
Hogy beszüntetem a blogot, vagyis korlátozom a hozzáférést, és csak az arra érdemeseket engedem be, stb...
Most viszont bevallom, kicsit hülyén érzem magam, mert a délutáni közlemény óta, amit 3 és 4 között tettem fel, eddig összesen (megszámoltam!!!) 146 emailt kaptam különböző emberektől, hogy ők kérnék szépen a folytatást.
Nem amiatt vagyok bajban, hogy ezt hogy oldom meg - mivel a blogger 100 embert enged a titkosba (könnyen áthidalható, csinálok egy copyt mindenről és az új címre be tud lépni a maradék, de most ez mindegy) -, hanem az a gondom, hogy 146 ember... Ezalatt a mondjuk durván 5 óra alatt...
Elképesztő!
És mindenkit elolvastam. Mindenki írt legalább egy kedves szót, mondatot, ami arra engedett engem következtetni, hogy mégse törődjek a negatívkodókkal, meg azokkal, akik csak utálkozni jönnek, és ócsárló email-ekkel lepnek meg időről-időre (név nélkül említem őket most, mert ezek magáncímre jöttek, nem fogok bemártani itt senkit, aki nem tárta a nyilvánosság elé a véleményét), hanem továbbra is szeretnék követni a történetet.
Ez gond, mert most tök hülyét sikerült csinálnom magamból az előző közleménybeli kvázi kiakadással :SSS
Remek.
Hmmm.... Azon agyalok, hogyan jönnék ki jobban a dologból :D
Ha maradna minden a régiben?! Vagy ha letiltanám a dolgokat, és regihez kötném a belépést?!
Egy közvélemény-kutatást is kitehetnék ezzel kapcsolatban, de gyanítom, mi lenne az eredmény...
A 146 db emailból, amelyet ma kaptam, és amik jönnek most is sorba (direkt bepillantottam, az elmúlt kettő percben jött még három db) azt szűröm le, hogy akarjátok.
Vagyis a többség.
Foglalkozzak-e azzal a párral, aki nem?! Mondjunk durván 10 %-ot...
Vagy ne foglalkozzak vele?! És ha megint jön és beszólogat?! Szarjam le, igaz?
Passzolnám a kérdést, de nem tehetem...
És lövésem sincs, mit tegyek :S
A leveleitek csajok, annyira meghatóak voltak sokszor, hogy tisztára elérzékenyültem :$$$
Most azt hiszem, mégiscsak alszok egyet a dologra...
Elnézést kérek mindenkitől, akiket lehet, hogy feleslegesen "ugrasztottam", hogy írjon gyorsan, mert különben bezár a bazár, sajnálom, tényleg, de legalább egy felmérésnek jó volt az egész :) Bár nem annak szántam, és csak beparáztattalak benneteket :( Szorri...
Ma délután viszont szó szerint kézzel foghatóan éreztem a szereteteteket, és ez nem semmi dolog ám :)
Komolyan köszönet mindenkinek, akinek még nem válaszoltam, annak is fogok legalább egy sorban még ma, ezt megígérem, de egyelőre álljatok le az emailküldéssel, mert betelik a postafiókom :D
Imádlak benneteket!
Ma még pihi, holnap pedig visszatérünk rá, hogy mi is lesz a blog sorsa.
Köszönöm a "figyelmet" :) Mindenféle tekintetben :)
Puszi mindenkinek!
Szil
