Ez a fejezet egyszereplős lesz, és most képekkel sem illusztráltam, de majd talán a következőt :)
7. fejezet (Rob)
A következő pár nap nyugodt boldogságban telt. Kristen édességmániája hatalmas méreteket öltött, de a kalóriaégetés különféle módjainak köszönhetően semmi nem látszott meg rajta ebből.
Szerintem.
Ö viszont egyszer csak fellázadt a teste terhesség miatti kívánságai ellen, és a saját gyengeségén feldühödve minden csokit, sütit, kekszet, tortát a szemétbe hajigált.
Aztán elsírta magát.
Mivel a reggeli rosszulléteken, majd a lelki labilitásán már túl voltunk, sőt, a kívánóssága is megvolt, hiába olvastam már a csecsemőgondozáson kívül a várandósságról is száznyi szakkönyvet, nem igazán tudtam, hogy most ez mi lehet.
- Mi baj, kincsem? - kérdeztem rá, remélve, hogy elmondja, miközben magamhoz öleltem.
Nem mondta el, de legalább kizokogta magát, mialatt megnyugtatóan simogattam és közhelyeket sugdostam neki.
- Utálom, hogy képtelen vagyok kontrollálni magam - szipogta aztán.
Én nem utáltam ezt, sőt. Imádtam például, amikor a testi vágyait vezette le rajtam.
- Lassan akkora leszek, mint egy bálna - nézett újabban tényleg hirtelen gyorsasággal növekedő pocakjára.
Az eddigi hónapokban alig látszott meg rajta az állapota, most azonban valóban feltűnőbben kigömbölyödött itt-ott, de ez nem a sok édesség hibája volt, hanem a benne váratlanul valamiért gyorsabban növő új kis élet következménye, aki eddig alig-alig mutatta meg, hogy létezik, most viszont…
A tenyeremet szerelmem hasára simítottam, majd őt az ágyra döntöttem és puszikkal borítottam be selymesen feszülő bőrét.
- Ez itt nem a csoki miatt van, igaz, csöppségem? - motyogtam a gyermekünknek.
Kristen a hajamba túrt, míg tovább csókolgattam, sőt, bele is markolt, amikor a kezem az úgyszintén duzzadtabb melleire tévedt. Feljebb vándorolt a szám is, és a pólóját felhajtva a mellbimbóit kezdtem becézgetni.
- És ez is csodálatos - suttogtam.
Életem párja egyetértően nyöszörögni kezdett, de míg én a látványától és az ízétől, ő az érzéstől, amit sikerült benne kiváltanom a csókjaimmal.
Igyekeztem figyelemmel lenni a teste érzékenységére, ezért nem tettem ki az ajkaim túl nagy igénybevételének. Csak még egy kicsit...
- Rob... - nyögte mégis elfúlóan, enyhén lihegve.
Ijedten néztem az arcára, de csak azt láttam, élvezi, amit csinálok.
- Mi az? - nyögtem közben én is rekedten a vágytól.
Akárhányszor szeretkeztünk egy nap, sose lett elegem belőle.
- Ha... a nagy melleket szereted... Rossz nőt vettél feleségül... - sóhajtotta kéjesen, mivel folytattam teste kényeztetését.
A szavaira viszont hitetlenkedve elmosolyodtam. Hogy gondolhatja, hogy nekem bárki más kell rajta kívül?!
- A tökéletes nőt vettem feleségül - feleltem határozottan.
Erre résnyire nyitotta a szemeit és valamiféle keserűség suhant át az arcán, amely amilyen gyorsan jött, már suhant is tova, megfejteni időm se volt. De inkább meggyőzni kívántam létem értelmét, hogy igazat beszélek, ezért folytattam, amit elkezdtem.
Boldogan hallgattam kedvesem élvezetének hangjait, pedig vágyai középpontjának még csak a közelében sem jártam. Aztán csókokkal mintáztam tele a bőrét kebleitől a hasán át haladva egyre lejjebb a testén. A lábait széttárva hódítottam meg először csak az ujjaimat mártva mélyen nőiessége nedves barlangjába.
Kristen remegni kezdett, a lepedőbe markolt. Nemcsak ezt kívántam tovább fokozni, hanem nyögéseinek szaporaságát is. Mivel az ujjaim a teste belső részében kalandoztak, a nyelvem számára csak édes teste külső részén maradt hely.
Lágyan végighúztam a legérzékenyebb pontján, majd óvatosan az ajkaim közé vettem.
A légzése elakadt, és a nevemet sóhajtotta. Amúgy is imádtam, ahogy kiejti a száján, legtöbbször szerelmesen, sokszor évődve vagy tettetett szigorral, amit persze képtelen voltam komolyan venni, de azt szerettem a legjobban, amikor vágytól elaléltan nyögi, mint most is.
Tovább folytattam teste kielégítését, egyelőre ügyet se vetve a könyörgésére, sem a testemben feszülő kínokra, melyek arra buzdítottak volna, hogy ne gyötörjem tovább egyikünket se, most mégis az ő örömére áhítoztam elsősorban.
Az ujjaim körül megránduló apró, de annál erősebb izmok összehúzódása édes élvezettel kecsegtetett.
Kristen sikolya és teste reszketése után a nyelvemmel még egyszer végigízleltem, magamévá téve a belőle áradó szerelmi nedveket, majd eltávolodtam tőle, végigpillantottam verejtéktől csillogó ernyedt testén, miközben megszabadultam kevéske ruházatomtól, aztán fölé helyezkedtem.
Az előbb látott kimerültségével ellentétben máris utánam kapott, körmeit a derekamba és a fenekembe mélyesztve húzott tövig magába.
Most nem az ujjaimon éreztem hüvelye pici szorításait, de így még nagyobb élvezetet okozott. Az ajkaira hajoltam, számban az ízével. Mohón harapott belém, majd nyelvével cirógatta meg a „sebet” engesztelésképpen.
A mellbimbói heves mozgásunk miatt többször végigkarcolták a mellkasomat, ízeink összekeveredtek fulladás közeli élménybe taszító csókjaink következtében.
Meg is haltam volna bármikor szívesen, ha azt hajszálra pont ugyanilyen körülmények között tehetem.
Egyre hevesebb tempónkba az ágy is beleremegett, mígnem egyszerre értünk révbe a gyönyörök ősi tengerén.
Hosszan próbáltunk oxigénhez jutni, de mielőtt kellően lecsillapíthattuk volna magunkat a repetára rákészülve, valaki kopogott.
- Szólhattál volna, hogy várunk valakit - suttogta Kristen.
- Én nem várok senkit, hát te? - súgtam vissza.
Fejrázást kaptam válaszként.
Kelletlenül leszálltam róla, magamra kaptam egy boxert, és az ajtóhoz mentem. Egy nő állt odakint, és veszettül magyarázott valamit – franciául. Szóltam hozzá, hogy értse meg, én csak az angolt beszélem, de nem váltott át.
Feladtam.
Próbáltam megérteni, mit is akar, végül kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy ő a takarítónő, és szeretné, ha egy pár órára máshol foglalnánk el magunkat.
Rácsuktam az ajtót, elmutogatva, hogy öt percet kérek.
- Azt hiszem, ki vagyunk dobva – közöltem szerelmemmel, aki már öltözött.
- Mi? – hökkent meg.
- A takarítónő volt – közöltem.
Felkaptuk magunkra a fürdőzéshez alkalmatos ruházatunkat, és átadtuk a kunyhót a nőnek.
A part felé andalogtunk, még kissé kifulladtan az iméntiektől. Mivel a repetáról kénytelenek voltunk lemondani, pihenésképpen a strand felé vettük az irányt. Ahol túl sokan voltak, ezért továbbmentünk a csendesebb partszakaszok irányába.
Itt viszont Yvette-be és Marcusba botlottunk.
- Mi újság, fiatalok? – kérdezte kedvesen új ismerőseink nőtagja.
- Ki lettünk tessékelve a bungalóból – magyarázta szerelmem.
Ők ugyanígy jártak. Leültünk melléjük a partra, és csevegni kezdtünk főleg a nők. Marcus engem kérdezett viszont, hogy nincs-e kedvem meginni egy sört. Kristen kérdő pillantásomra, melyet nemcsak rá, hanem a babánk felé is vetettem, bólintott, hogy nyugodtan mehetek. Egy csókot még loptam tőle, majd az egyik büfé felé indultunk.
Még örültem is annak, hogy otthagytuk a lányokat, mert egyáltalán nem tetszett az, amilyen pillantásokkal Marcus kedvesemet méregette. Szerettem volna valahogyan a tudtára adni, hogy eszébe se jusson bármilyen módon közeledni hozzá, de egyelőre eloszlottak a aggályaim, amikor kedvesen megosztotta velem, hogy szerinte milyen jól áll Kristennek a terhesség.
Ezzel a kijelentésével egyetértettem, csak ő nem lopta magát a szívembe továbbra sem, épp ellenkezőleg: ha lehet, egyre ellenszenvesebbé vált. Igyekeztem visszafogni magam, és nem rögtön nekirontani az iménti mondata miatt.
Kikértük a sörünket, de mielőtt visszaértünk volna a lányokhoz, megállított még egy pillanatra.
- Mi is próbálkozunk, de még nem jött össze a gyerek… - kezdte, nem voltak fogalmaim, hova akar kilyukadni.
Nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam. Sőt, semennyit. Megkérdezte, nem volnék-e benne egy párcserében egy éjszakára. Döbbenten meredtem rá, de komolyan gondolta. Azt is hozzátette, kíváncsi lenne rá, milyen egy terhes nővel szeretkezni.
- Ezt nem most fogod megtudni – köptem felé a szavakat, és csak nehezen fogtam vissza magam, hogy tényleg a földbe passzírozzam. – Szállj le a feleségemről! – figyelmeztettem egyelőre szóban, de reméltem, vette az adást, hogy ha nem így cselekszik, azt nagyon csúnyán fogja megbánni.
- Oké, csak egy kérdés volt – vigyorgott tovább.
El nem tudtam képzelni, hogy lehet ez neki ilyen természetes. Csak úgy „kölcsönadná” nekem a feleségét?! Önkéntelenül is Yvette-re bámultam, amikor visszaértünk a lányokhoz. Ő visszabámult, végigmért, épp csak a szája szélét nem nyalta meg, olyan pillantással, aztán rám kacsintott.
Elkaptam róla a tekintetem, Kristen kezéért nyúltam, és magammal vonszoltam őt a parton tovább. Bármerre, csak el innen.
- Hova cipelsz? – kérdezte, miközben odaintett Marcuséknak.
Nem igazán tudtam, hogy is mondjam meg neki, mi történt, egyelőre én magam is csak alig voltam képes felfogni. Azt mindenesetre tudtam, hogy minél messzebb akarok kerülni tőlük, mielőtt olyat teszek, amit megbánnék. És ez nem a beleegyezésem lenne az őrült ötletükbe. Valami sokkal drasztikusabb…
- Mindegy, kérlek, kerüld őket el ezentúl – ráztam le Kristent, mielőtt tovább akarna kíváncsiskodni.
Megbízott bennem, hogy ok nélkül nem mondanék ilyet, így tiltakozás és faggatózás nélkül egyezett bele ebbe. Míg sétáltunk, valamelyest lehiggadtam, ő viszont kissé zaklatottnak tűnt. Meg is kérdeztem, mi a baj, de csak a fejét rázta.
Kis idő múlva visszaértünk a bungalónkhoz, ahol frissen vetett ágy, rend, és tisztaság fogadott. Örültem, hogy újra magunk vagyunk. Máris öleltem volna magamhoz Kristent, hogy legalább a közelségét érezzem, és sikerüljön elűzni a fejembe tolakodó rémképeket arról, ahogy Marcus és ő…
Nem hagyta viszont, hogy magamhoz húzzam.
Sőt, egyenesen eltolt magától.
Elsápadtam.
Ilyet nem tett, amióta házasok vagyunk.
- Mi a baj? – kérdeztem óvatosan.
Elkínzottan nézett rám, sokáig csak pislogott habozása jelképeként, majd lehajtott fejjel kinyögte:
- Tetszik neked Yvette, igazam van? – kérdezte halkan, beletörődően.
A lélegzetem is elakadt. De még mielőtt válaszolhattam volna erre a képtelenségre, folytatta.
- Én megértem, csak kérlek, mondd el, ha így van, és… Nem zavarok tovább… - A végére már a könnyei is kibuggyantak.
Közelíteni akartam felé, és megmagyarázni mindent, amit még el sem követtem – és nem is állt szándékomban -, de a tenyerét a mellkasomra tapasztva megállított.
