Ez elsősorban Erkát illeti, mert ma (júli 28.) van a szülinapja, és ezt az ajándékot kérte tőlem :)
Én úgy gondoltam, nem bánja, ha megosztom veletek is!
A dologhoz hozzátartozik, hogy az utóbbi napjaim zsúfoltsága és elhavazódása miatt Sourire is közreműködött az elkészítésében, amit neki ezúton nagyon-nagyon köszönök! Szóval közös alkotásról van szó :)))
És rá is térek a lényegre:
NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK ERKÁNAK!!!
Breaking Dawn nászéjszaka ;-)
/Bella szemszög/
Átvágtam a lágy sodráson, míg mellé nem értem, és a kezemet gyengéden a vízen fekvő hideg kezére nem fektettem.
- Gyönyörű - mondtam, ahogy én is a Holdra néztem.
- Így van – válaszolta Edward, de nem tűnt túl lelkesnek.
Lassan megfordult, hogy szembeálljon velem. Apró hullámok gördültek arrébb a mozdulatától, és megtörtek a bőrén.
Szemei ezüstösnek tűntek jeges arca mellett. Felfelé fordította a kezét, így a víz felszíne alatt össze tudtuk fűzni az ujjainkat. Elég meleg volt a víz ahhoz, hogy hűvös kezétől ne legyen libabőrös az enyém.
- De nem használnám azt a szót, hogy gyönyörű - folytatta. - Addig nem, míg te itt állsz viszonyításképp.
Kissé elmosolyodtam és felemeltem a szabad kezemet, amely most nem remegett, és a szíve fölé helyeztem.
Fehér a fehéren, összeillettünk, most az egyszer. Lágyan megborzongott a meleg érintésem miatt. Hangosabban lélegzett.
- Megígértem, hogy megpróbáljuk - suttogta hirtelen idegesen. - Ha… ha bármi rosszat teszek, ha bántalak, azonnal szólnod kell. - A szemébe nézve komolyan bólintottam egyet.
Tettem még egy lépést át a hullámokon, és fejemet a mellkasára hajtottam.
- Ne félj - mormoltam. – Összetartozunk.
Teljesen hatalmába kerített a saját szavaim igazsága. Ez a pillanat annyira tökéletes volt, annyira helyes, hogy semmi kétség nem volt efelől.
A karjaival átölelt, maga mellett tartott. Nyár és tél. Ezek voltunk mi.
Úgy éreztem, a testem minden idegvégződése élő vezeték.
- Örökké - értett egyet, és gyengéden a mélyebb víz felé húzott.
Hangtalanul szeltük az óceánt, és egyre beljebb úsztunk. Az éjszaka csendes volt, gyönyörű. Mikor arra a pontra értünk, hogy épp leért a lábam, Edward megállt, ezzel maradásra bírva engem is. Lehajolt hozzám, és megcsókolt. Csókja félő volt, de szerelemmel teli.
Közelebb húzott magához, majd a hátamat cirógatta. Az én kezeim sem tétlenkedtek, egyik a mellkasáról feljebb csúszott, és átkaroltam a nyakát, a másik pedig a hasán körözött. Ajkait kisebb sóhajok hagyták el, majd felemelt, és elindult kifelé a vízből. Közben ajkainkkal nem engedtük el egymást.
Biztonságban éreztem magam karjaiban, de féltem…
Féltem az első együttlétünktől, attól, hogy Edwardnak csalódást okozok, hogy neki fele annyira se lesz olyan jó, mint nekem.
Viszont a csókjai, a sóhajai és az érintései eloszlatták félelmet. Szeret, szeretem, ez a legfontosabb.
Mikor beértünk a házba, az ágyra fektetett, és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Utána a szemembe nézett.
- Biztos vagy benne? – kérdezte. Nem mertem válaszolni, nem voltam biztos a hangomban, de benne igen, ezért csak bólintottam. – Még megállhatunk… - nem akartam, hogy lebeszélje magát, ezért közelebb húztam magamhoz, és megcsókoltam.
Újra elszakadt tőlem, de csak hogy a testemet kezdje el csókolgatni. Annak minden szegletét bejárta, majd kissé felemelte a fejét, végignézett rajtam, éjsötét, vággyal teli szemeivel a szemembe nézett, majd suttogva csak ennyit mondott:
- Gyönyörű vagy! – Kissé elpirultam a szavaira.
Ezután a tarkójánál húztam magamhoz közelebb, hogy megcsókoljon. Készségesen hagyta magát, ajkaink találkoztak. Csókunk nem az a régi megszokott volt, sokkal mélyebb, szenvedélyesebb.
Újra végig nézett rajtam, majd melleimet kezdte el kényeztetni. Bimbóim az égnek meredeztem már, amikor óvatosan a fogai közé vette. Felnyögtem az eddig ismeretlen kéjtől.
Élveztem.
Aztán a hasamat csókolta végig, majd a köldökömnél állapodott meg, s dugta bele nyelvét a mélyedésbe. Utána még lejjebb kalandozott a nyelve, majd elérte azt a pontot, ami már fájón lüktetett a lábaim között.
Éreztem a nyelvét, ahogyan végigsimít, majd jéghideg ujjait a testem forró mélységeiben. Így kényeztetett, míg el nem értem az a pontot, hogy felsikítottam, és a gyönyör utolért.
Edward rám emelte feketén izzó szemeit, majd én pedig a kezeim közé fogtam az arcát, így húztam fel magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.
Nem akartam, hogy ilyen hamar vége legyen, ezért hanyatt döntöttem. Edward úgy feküdt ott, mint egy ember, aki 3 napja nem aludt. Ekkor vettem észre, hogy férfiassága a hasára meredve várja érintésem.
Óvatosan hozzáértem, végigsimítottam rajta, mire szerelmem ajkait egy morgás hagyta el, és hirtelen elkapta a kezem.
Megijedtem.
Féltem, hogy itt abbahagyja, hogy neki nem volt jó, hogy valamit elrontottam. A kezem már sajgott a szorítása alatt. Féltem, hogy elvesztette a kontrolját.
De nem!
Újra a hátamon feküdtem, Edward fölöttem, majd ajkaimra hajolt. Ezzel minden rossz gondolatomat eloszlatta. Boldogan csókoltam vissza.
- Én is szeretnék neked adni valamit!
- Te már így is nagyon sokat adtál – válaszolta könnyedén, és újra szerelmesen megcsókolt.
Inkább nem ellenkeztem vele, élveztem kezei tapintásait. Ahogy a combomon végigsimított, önkéntelenül tártam szét a lábaimat. Egy ujját újra magamban éreztem. Miközben ujjait mozgatta bennem, hüvelykujja a csiklómat kényeztette.
Nem kellett sok, újra elélveztem.
Már nem csak ennyit akartam, sokkal többet, ha még nem is mindent. Megint megpróbálkoztam azzal, amivel az előbb is. Edwardot hanyatt döntöttem, így ültem a combjaira.
Végigcsókoltam a mellkasát, a hasát, majd kicsit feljebb csúsztam a lábain, és a hasán fekvő férfiasságán mozogtam, hogy még ne hatoljon belém, de közben a csiklómat is izgassa.
Ami élmény ezzel járt, az leírhatatlan volt. Ajkaimat kisebb sikolyok hagyták el, ahogy mozogtam rajta, és ahogy élveztem a közelségét. Ilyen közel még soha nem voltunk egymáshoz.
Edward is egyre többször hallatott morgásokat, majd hirtelen megint fölöttem termett. Megállt egy pillanatra, majd ezt suttogta:
- Szeretlek Bella, és nem akarlak elveszíteni. – Ezt csak akkor értettem meg mire mondja, mikor végre megtette azt, amit már több hónapja várok.
Végtelenül gyöngéden és lassan hatolt belém. Olyan mélyre, amennyire csak tudott. A fájdalom ezzel együtt meg is érkezett. Kisebb szúrást éreztem, de nem akartam most azzal törődni.
Közben Edward engem figyelt, és az arckifejezésemet fürkészte.
- Nem fogsz elveszíteni, le se tudsz majd vakarni magadról – sóhajtottam neki, majd megmozdítottam a csípőmet.
Készségesen segített nekem, és folytatta a mozgást, egyre gyorsabb tempóban. Ahogy mozgott, úgy szűnt meg az előbb érzett fájdalom.
Egyre gyorsabb tempót diktált, de nem bántam. A lassúsággal csak megőrjített volna. Aztán hirtelen minden lelassult.
Edward megfeszült, én azonnal elélveztem, majd még két nagyobb lökés, tűzijáték, szakadás. Olyan hirtelen történt minden, hogy alig tudtam felfogni.
Edward rám ereszkedett, de rögtön le is szállt rólam, nehogy összenyomjon. Túl távol húzódott, azt hittem történt vele valami. Ránéztem, de nem láttam semmit.
Közelebb kúsztam hozzá, és a testéhez bújtam. Karjai védelmezően öleltek át.
Utáltam, mert most jött volna az, hogy el kell aludnom. Nem akartam, újra át akartam élni minden pillanatot, minden élvezetet. Érezni akartam még a csókjait a testemen, a bőrömön, az ajkaimon.
De nem lehetett.
A fáradság erősebb volt nálam, a szemeimet már nem bírtam tovább nyitva tartani, majd minden elsötétült.
Elaludtam.
A nap a meztelen hátamra tűzve ébresztett másnap reggel…
Késő reggel, talán délután, nem is voltam biztos benne. Az időn kívül minden világos volt, pontosan tudtam, hol vagyok – a nagy fehér ágyas, világos szobában, ahova ragyogó napsütés áradt be a nyitott ajtón keresztül. A háló tompította a fényét.
Nem nyitottam ki a szememet, túl boldog voltam ahhoz, hogy bármit is megbánjak, vagy bármin változtatni akarjak. Az egyetlen hang a kinti hullámok zaja volt, a légvételeink, a szívverésem…
Kényelmes volt, még a perzselő nap ellenére is. Edward hűvös bőre tökéletes ellenszere volt a hőségnek. Jeges mellkasán feküdtem keresztben, karjaival engem ölelt, minden olyan természetes volt. Azon gondolkodtam, mitől rémültem meg előző este. Az összes félelmem ostobaságnak tűnt így visszagondolva.
Az ujjai lágyan végigjárták a gerincem vonalát, és tudtam, hogy tudta, felébredtem.
Csukva tartottam a szememet és szorosabbra vontam a kezeimet a nyaka körül, közelebb húzódzkodva hozzá.
Nem szólalt meg, ujjai fel-le jártak a hátamon, alig érintve azt, miközben lágyan mintákat rajzolt a bőrömre.
Szerettem volna örökké itt feküdni, soha meg nem zavarni a pillanatot.
/Edward szemszög/
Ott álltam a derékig érő vízben, majd meghallottam közeledni Bellát. A víz elkezdett hullámozni, s ahogy közeledett, annál nagyobbak lettek.
Ahogy odaért, kezeit a vízen fekvő kezeimre tette. Végig a holdat néztem, s mikor ezt Bella is meglátta, így szólt:
- Gyönyörű – mondta, ahogy ő is a holdra emelte a tekintetét.
- Így van – feleltem könnyedén.
Lassan megfordultam, hogy szembe legyek vele, ahogy mozogtam, a víz is elkezdett mozogni, majd megtört a bőrén. Erre újra elöntöttek a rossz gondolatok. Ahogy éjszaka fogok mozogni, azt nem fogja ilyen könnyen hárítani teste, akár még fájdalmat is okozhatók neki, vagy ami a legrosszabb, meg is ölhetem. Féltem.
- De nem használnám azt a szót, hogy gyönyörű – folytattam. - Addig nem, míg te itt állsz viszonyításképp.
Félig elmosolyodott, majd felemelte a szabad kezét, és a szívem fölé helyezte. Kissé megborzongtam a meleg érintéstől, és a levegőt is hangosabban, gyorsabban kezdtem el venni.
Bőre fehér volt, majdnem annyira, mint az enyém. Gyűrűje ott csillogott az ujján, de a mérhetetlen boldogság mellett megint elöntött a bánat, a sajnálat.
Hozzám jött. Egy olyan lényhez, aki olyasmire készül most, amivel kárt tehet benne, és nem teheti őt teljesen boldoggá. Fájt a tudat, fájt, hogy ezt tettem vele, és az, amit ezek után tenni fogok vele.
- Megígértem, hogy megpróbáljuk - suttogtam hirtelen idegesen. - Ha… ha bármi rosszat teszek, ha bántalak, azonnal szólnod kell. - A szemembe nézve komolyan bólintott egyet.
Tett még egy lépést felém, s fejét a mellkasomra tette.
- Ne félj - mormolta. - Összetartozunk. – Elhittem neki azt, amit mondott. Már összetartozunk, semmi nem választhat el. Már késő. Nem létezik olyan, ami képes lenne minket szétválasztani.
Karjaimmal óvatosan átöleltem, teste forrósága perzselte a testemet. A forróság, ami képes volt megolvasztani jégbe fagyott szívemet, gondoltam.
- Örökké – értettem egyet az előbbi kijelentésével. Majd gyengéden beljebb húztam a mélyvízbe.
Hangtalanul szeltük az óceánt, egyre beljebb haladva a mélység felé. Csak akkor álltam meg, mikor Bellának alig ért le a lába. Közelebb mentem hozzá, átöleltem, majd lehajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Ahogy átöleltem, kezeimmel a hátát kezdtem el cirógatni. Az ő kezei se unatkoztak, egyik kezével a tarkómat karolta át, és húzott magához még közelebb. Másik kezével pedig hasamon kezdett el körözni, ezzel is még jobban felkeltve a vágyaimat iránta. Már a látvány, és a csók is elvette az eszemet, de az érintése képes lett volna még az őrületbe is elkergetni.
Lassan felemeltem, így vittem ki a vízből. Közben ajkaink sem szakadtak el egymástól.
Ahogy beértünk a házba, rögtön a hálószobába vittem. Óvatosan lefektettem az ágyra, majd nyakát kezdtem el csókolni.
Illata nem a szörnyet hozta ki belőlem, sokkal inkább a férfit. Magam is megrémültem ettől. A szörnyet már ismertem, volt időm megismerni. A férfi még nekem is új volt.
Ahogy a nyakát csókoltam, elkezdett nyöszörögni, de még nem voltam benne biztos, hogy ő is akarja. Én tudtam, hogyha most azt mondja, álljunk meg, még képes lennék rá, de később már nem.
Felemeltem fejemet, majd szemeibe néztem.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem. Nem válaszolt, csak bólintott, de szemeiben félelmet láttam. Nem tudtam hova tenni, hogy miért fél. Még nem folytattam, abban reménykedtem, hogy elmondja mi a baj – Még megállhatunk… - Erre se válaszolt, csak közelebb húzott magához, és megcsókolt.
Csókja meggyőzött arról, hogy tényleg akarja, de még mindig nem tudtam, hogy miért látok szemeiben félelmet.
Újra elszakadtam tőle, teljes mértékben boldoggá akartam tenni.
Testét beborítottam a csókjaimmal, szüntelenül ízleltem végig minden szegletét. Ahogy a hasánál jártam, felemeltem a fejem, és végignéztem rajta.
Ami elém tárult, az semmihez se volt fogható. Sokkal szebb volt, mint akármelyik modell teste, vagy vámpíré. Soha nem láttam még ilyen nőt, kinek ilyen teste lenne, ilyen alakja. Vele is tudatni akartam azt, amit látok, hogy mit látok magam előtt, mivel áldott meg engem a sors.
- Gyönyörű vagy! – csak ennyit suttogtam neki, remélve, hogy megérti, mire célzok.
Elpirult… Ez az, ami nagyon fog hiányozni, mikor átváltozik. Soha többé nem fog ilyen pirossá válni, soha többé nem gyönyörködhetek pirosságában, gondoltam kicsit sajnálkozva.
Megelégelte viszont a gondolkodásomat, és újra magához húzott. Hagytam magam, én is éheztem a csókjára.
Mikor elszakadtunk egymástól, újra végignéztem rajta, megbabonázott a látványa. Aztán szemeim megakadtak meredező mellbimbóin. Azokat is kényeztetni akartam, ezért közelebb hajoltam, nyelvemmel köröztem rajta, majd óvatosan a fogaim közé vettem.
Éppen hogy megérintettem éles fogaimmal, nem akartam kárt tenni bennük, de ahogy meghallottam, hogy erre Bella felnyög, boldogabban kényeztettem tovább, már csupán az ajkaimmal.
Élvezte.
Aztán a hasán kalandoztam tovább, a köldökénél köröztem, s a mélyedésbe dugtam a nyelvemet. Utána még lejjebb mentem, majd elértem nőiessége központját. Először csak nyelvemmel simítottam végig, majd ujjaimat is használtam.
Elvesztem a teste forróságában. Felmelegedtem.
Egyszerre kényeztettem az ujjaimmal és a nyelvemmel. Addig csináltam, míg meg nem éreztem a teste összehúzódásait, majd aztán felsikított. Sikolya megrémisztett, de csak addig, míg rá nem néztem.
Megláttam az élvezet nyújtotta, gyönyörtől elhomályosuló szemeit. Kezei közé fogta az arcomat, s így húzott magához egy csókra.
Ezek után olyat tett, amit nem vártam. Még kényeztetni akartam, de ő hanyatt döntött, és rám nézett, majd végig a testemen.
Ha tudtam volna, belepirultam volna abba, amit éppen tett… Gerjedelmemet nézte, majd nyelt egy nagyot. Keze elkezdett közelíteni felém, majd végig simított. Az az érzés, ami ekkor végigfutott rajtam morgásokat eredményezett, és hihetetlen nagy vágyat. Elkaptam a kezét, nem bírtam tovább, nem akartam bántani.
Túl gyors voltam…
Ismét ő volt alul, én fölötte. Az arcára kiült a félelem, de nem akartam, hogy féljen tőlem, így lágyan megcsókoltam. Visszacsókolt, végigsimított az arcomon.
- Én is szeretnék neked adni valamit! – suttogta.
- Te már így is nagyon sokat adtál – válaszoltam neki, és szerelmesen újra megcsókoltam.
Kezeim továbbindultak a testén, a combjait simítottam végig. Lábait széttárta, de még húzni akartam az élvezeteket.
Kezeim a lábai közé vándoroltak, és újra elmélyültek nőiessége központjában. Amíg mozgattam benne az ujjamat, a csókot nem szakítottuk meg, és hüvelykujjammal csiklóját is izgattam.
Egyre intenzívebben mozgattam a kezemet, mire Bella elélvezett.
De még mindig nem adta fel az előbbi tervét, ismét hanyatt döntött, de most ráült a combjaimra, és mellkasomat lepte el csókokkal. Majd a combomról feljebb csúszott, és elkezdett mozogni rajtam. Nem voltam benne, csupán alatta, de éreztem azt a tűzforró nedvességet, ami élvezeteinek bizonyítéka.
Ahogy mozgott, megremegett párszor, és sikolyok hagyták el száját. Tőlem is hallhatóak voltak az élvezet hangjai, amiket morgásokkal és sóhajokkal adtam tudtára szerelmemnek. Mikor kicsit ernyedtebben megállt, megint hanyatt döntöttem, fölé feküdtem, de még nem tettem magamévá.
Vártam. S közben mélyen a szemébe néztem.
- Szeretlek Bella, és nem akarlak elveszíteni – suttogtam neki. Az értetlenség látszódott arcán, de megtettem.
Lassan hatoltam belé, és mélyültem el benne olyan mélyen, amennyire csak lehetséges volt.
Végig őt figyeltem, nem érdekelt semmi más, csak ne okozzak fájdalmat.
- Nem fogsz elveszíteni, le se tudsz majd vakarni magadról – sóhajtotta, majd megmozdította a csípőjét.
Erre felbátorodva én is elkezdtem mozogni, egyre gyorsabb tempóban. De még nem akartam magamra figyelni, a mai éjszaka alatt még egyszer örömet akartam okozni neki.
A mozgásom rám is hatással volt, és kisvártatva elvakított az élvezet. Nem tudtam már másra figyelni. Vörös köd lepte el az elmémet, mire megálltam. Közben éreztem a testem alatt és körül, hogy Bella elérte azt, amit én fogok perceken belül. Megfeszültem, löktem még kettőt, és kitört a vulkán.
Ahogy mindez megtörtént minden párnát széttéptem, nem bírtam magammal. Nem tudtam, hogy mi van velem, azt se tudtam, hogy ez az érzés ilyen intenzív lesz. Végig csak abban reménykedtem, hogy Bellának nem okoztam fájdalmat.
Ráereszkedtem, de rögtön mellé is gördültem, nem akartam összenyomni. Ő utánam jött, hozzám bújt. Átöleltem, de csak akkor vettem észre azt, amit eddig nem.
Elaludt.
Míg aludt, a kezeit bámultam, és azon gondolkodtam, mikor tettem ezt vele. A csuklóján látszott a szorításom nyoma.
Utáltam magamat.
Bántottam azt, akit a legjobban szeretek, azt, akiért még az életemet is képes lennék oda adni.
Az egész éjjelt önmarcangolással töltöttem. Bella sokáig aludt.
Kezeim gerince vonalán játszottak, mintákat rajzolva oda, olyan lágyan, hogy alig értem hozzá.
Vártam, hogy felébredjen, és nem is. Vártam, mert szerettem, és nem, mert bántottam. Nem akartam látni az arcán átsuhanó fájdalmakat, amelyeket esetleg a teste mélyén is érzékelni fog.
Vártam, és reménykedtem, hogy megbocsátja, amit tettem vele. Egyelőre csak vártam.
Szerettem volna örökké itt feküdni, soha meg nem zavarni a pillanatot…
