Ne haragudjatok az elkésésekért mostanában, azt sem nagyon tudom, a fejem hol áll, meg merre gurul, pedig úgy igyekszek!!!! Pls elnézést!!!
21. fejezet
(Rob)
Amíg be nem értem a kórházba, minden lehetséges tragédia átfutott az agyamon. A félelem majd' az eszemet vette, főleg, hogy a két számomra legfontosabb személy hogyléte miatt pánikoltam.
A sorsban egy ideje már nem bíztam, a kegyességében pedig még kevésbé. Ahány próbatétellel már szembesített bennünket, meg sem kellett volna lepődnöm ezen a mostanin. Egyszerre reménykedtem és fohászkodtam, hogy még időben érkezzek.
Egy gondolatnyi idővel később feltettem magamnak a kérdést, mi is az, amiről nem akarok lekésni, mivel már megtörtént a baj. Nem voltak elég szélesek az ismereteim ahhoz, hogy tudjam, mi okozhatta szerelmemnél a vérzést, mégis éreztem, hogy ez egy cseppet sem természetes.
Míg ilyesmik keringtek a fejemben, megérkeztem a kórházhoz. A betegfelvételhez rohantam, abban bízva, ott előbb megtudok valamit, mintha magam állnék neki megkeresni Kristent a hatalmas épületben. Meg is mondták, hányas szobában fekszik.
Már odafelé tartottam, amikor megcsörrent a mobilom. Ő keresett. Kinyomtam a hívást, részben azért mert pillanatok kérdése volt csak, hogy odaérjek hozzá, másrészt pedig mert fájt volna a rossz hír a telefonban. Tudtam, hogy személyesen még gyilkosabb lesz, de inkább úgy akartam hallani.
A kórterembe lépve először Aaron ottléte sokkolt, majd az, hogy fogták egymás kezét. Kristen elmondta aztán, hogy mi történt, mire inkább már csak hálát éreztem a szomszéd iránt, aki akármiért is, de jókor volt jó helyen.
A megkönnyebbülésem leírhatatlan volt. Persze még tovább féltettem a feleségem és a gyermekünket, hisz nyilván okkal akarták bent tartani éjszakára, de a pocokmocorgás szerelmem testének bölcsőjében meggyőzött róla, hogy nagyon végzetes helyzet nem forog fenn.
Kristen ezután elaludt, én pedig boldogan virrasztottam át mellettük az éjszakát, minden rezdülésükről tudni akarván. Közben volt időm elgondolkodni mindenen. Hiába ismertem őt jól, mégis alig akartam elhinni, hogy valóban olyan - számomra jelentéktelen - dolgok izgatják, mint például a főzési tudományának a hiánya.
Egyben meg is hatott az igyekezete, mert nyilvánvalóan nekem akart örömet szerezni ezzel. Még akkor is, ha ehhez Aaronra volt szüksége. Aki szerintem ugyan nem minden hátsó szándék nélkül vállalkozott e nemes feladatra, de a mai jócselekedete javított valamicskét a róla kialakult véleményemen.
Reggelre arra jutottam, adok neki egy esélyt bebizonyítani, hogy nem akar semmit a feleségemtől. De ezt is csak azért, mert láttam, hogy Kristen milyen bizalommal tekint rá.
Amint létem értelme ébredezni kezdett, felálltam a fotelből, amelybe éjszakára száműztem magam, és melléültem az ágy szélére.
- Szia - nyögte szerelmesen csillanó szemekkel, amint meglátott,de aztán kellemetlen fintorba rándult az arca.
Persze rögtön megijedtem, hiába pirult el utána.
- Mi fáj? - kérdeztem rögtön, a hasára pillantva.
Egyetlen apró mondattal oszlatta el az aggodalmaimat.
- Nagyon kell pisilnem.
Már ettől is a Himalája esett le a szívemről. Egy rövid csókot még loptam tőle, mielőtt a mosdóba kísértem. Utána meg is érkezett az orvos, aki újabb vizsgálatra invitált bennünket.
Újra megcsinálta az ultrahangot és egyéb teszteket is végzett. Kissé zavarba jöttünk, amikor kimondta a végső ítéletet: kevesebb szex - persze az sem mindegy, hogyan - és lehetőség szerint minél több ágynyugalom.
A vérzés okaként latinul nevezett meg valamit, majd lefordította, hogy mi is értsük. Állítólag teljesen rendben volt minden, csupán az egyik hüvelyi véna szakadása okozta az ijedtséget, de a méhlepény a helyén van, úgyhogy komolyabb aggodalomra nincs okunk.
Csak az előírásokat kell betartanunk, és kedvesemnek pontosan szedendő hormonkészítményeket is felírt, amit hazafelé menet ki is váltottunk a gyógyszertárban.
Otthon Kristent rögtön ágyba parancsoltam. Szó nélkül lépdelt fel az emeletre. Én is utána mentem, de előbb még renddé varázsoltam a csatateret a konyhában. Újra meghatott kedvesem gondoskodni akarása.
A fürdőben találtam rá, kényelmesen elnyúlva a kádban. Beléptem, és percekig csak gyönyörködtem benne.
(Kristen)
Valamelyest megnyugodtam, hogy az izgalom nagyobb volt, mint a tényleges baj. Ennek ellenére úgy döntöttem, szigorúan megfogadom az orvos tanácsait, miszerint több pihenés. A kevesebb szexről viszont eszem ágában sem volt lemondani, ha nem muszáj. Kivéve most… egy ideig.
Rob feljött utánam a fürdőbe, de megállt az ajtóban, és csak a tekintete simogatott végig. Kinyújtottam felé a kezem, mire közelebb jött, és letérdelt a kád mellé. Egyik kezét a vízbe merítette, majd a hasamra csúsztatta. A kicsi éppen megmoccant.
Félelmetes érzékük volt egymáshoz. Mintha képesek lennének kommunikálni. Ahányszor az apukája megérintette őt a bőrömön át, a baba mindig moccant egyet. És egyre intenzívebben csinálta.
Mosolyogva figyeltem őket. Én belülről éreztem azt, amit Rob kívülről, de az elragadtatása megközelítette az enyémet.
- Úgy örülök, hogy nincs semmi bajotok – suttogta a hasamon cikázó apró rengések figyelése közben.
- Én is.
Végigsimítottam a karján, a nyakán, mire rám terelődött a figyelme. A tarkójánál fogva vontam közelebb magamhoz egy csókért. Megkaptam. És nemcsak egyet. Mielőtt azonban figyelmeztetnem kellett volna rá, mit is írt elő a doki, magától húzódott el tőlem, és a ruháit ledobálva belépett a zuhanyfülkébe.
Még éppen észrevettem, hogy nem volt rá hatástalan a csókunk, mielőtt a pára elhomályosította volna előlem a kilátást. Egy idő után eléggé kiáztattam magam ahhoz, hogy elég legyen a fürdőzésből, meg a víz is kihűlt, úgyhogy kiszálltam a kádból, és törölközni kezdtem.
Rob ugyanebben a pillanatban végzett, de ő csak a dereka köré csavart egy törölközőt, és engem kezdett előbb szárítgatni. Csókokkal borította közben a vállamat, a nyakamat, mielőtt ismét a számat célozta volna meg.
- Hozok valamit enni, addig feküdj csak le – mondta már a hálóban.
El akartam neki mondani, milyen ételeket készítettem neki tegnap, de amikor visszatért, láttam, hogy szükségtelen lett volna, tökéletesen kiismerte magát, mit mivel kellett volna enni. Kettőnknek is elég ételt hozott, és leheveredett mellém az ágyra.
Megmosolyogtam az igyekezetét, mellyel egyszerre akart etetni bennünket. Már korábban magamra kaptam egy pólót és az ő egyik boxerét – a hálóingeimet kihíztam -, ő viszont továbbra is egy darabnyi törölközőben kísértgette a fantáziámat.
Miután mindent elfogyasztottunk, egy puszit adott a számra, utána levitte az tányért a konyhába. Nem akartam tétlenül ücsörögni, ezért utána mentem.
- Hát te? – kérdezte tettetett szigorral, amint meglátott.
Körülnéztem, és elszégyelltem magam, amiért előző nap akkora kupit hagytam magam után. Amelyet valamiféle csodatündérek mostanra már el is takarítottak, szerelmemre csak a mosogatás várt.
Mögé léptem, és átöleltem a derekát. A hátához simultam, és apró puszikkal borítottam, élvezve az izmai játékát, amelyek a keze mozdulatait kísérték. Mikor végzett, megtörölte a kezét, megfordult, és átölelt. Hozzábújtam.
- Nem vagy fáradt? – kérdezte.
Felnéztem rá, és megingattam a fejem. Ő viszont elég nyúzottnak tűnt, a szeme alatti karikák is arról árulkodtak, hogy tényleg ébren töltötte mellettem (mellettünk) az éjszakát.
- Te viszont igen, úgyhogy feküdjünk le – mondtam, mert egy kis szieszta nekem sem volt ellenemre.
Kézen fogva haladtunk az emelet felé, majd összeölelkezve simultunk egymáshoz a háló rejtekén. Rob pillanatok alatt elaludt, az egyenletes légzése, és a hasamat eleinte még cirógató keze is erről tanúskodott.
Én viszont tényleg nem voltam álmos. Gondolkodtam. Az előző napi ijedtségen, ami a gyermekünk esetleges elvesztése miatti félelemmel gazdagította meg a szívem. És Aaron is eszembe jutott. Meg a saját mázlim, hogy ő pont itt volt, amikor kellett.
Reméltem, hogy Rob meg fogja őt kedvelni a közeljövőben, mert tényleg nem szántam neki más szerepet, mint a pótbátyám. És ő sem tett célzásokat, nem is érintett meg, úgyhogy tökéletesen nem aggódtam miatta.
Aztán a családomra gondoltam. Apám és anyám házassági zűrjeire, melyekre nem tudtam megoldást. Azzal bíztattam magam, hogy majd az idő elintézi. Meg persze ők maguk. De Jenny és Rick házassági válsága megoldódni látszott, ennek viszont örültem.
Egy idő után kényelmetlen lett a póz, amelyben lefeküdtünk. Óvatosan kibújtam szerelmem karjaiból, bár egy ágyút is sütögethettem volna a füle mellett, azt sem vette volna észre, olyan mélyen aludt. Egy pillanatig még figyeltem a vonásait, aztán tudtam, ha így folytatom, képes leszek felébreszteni.
A földszintre mentem inkább gyorsan, és bekapcsoltam a laptopot. Írtam levelet a szüleimnek, a testvéremnek, és mivel Mike-tól is kaptam egy rövidke e-mailt, amelyben a hogylétünk felől érdeklődött, neki is.
Ezután össze-vissza keringtem a neten, többek között rákerestem, hol is vagyunk a térképen. És Brightont is megtaláltam. Oda szívesen visszamentem volna a Jillel történtek ellenére is. Rob viszont tudtam, mennyire ellenzi az egészet.
Valami mégis az eszembe jutott. Tovább görgettem a térképet, és találtam egy hasonlóan jónak tűnő helyet, mint Brighton. Shoreham Beach. A keresőbe is beírtam, és kidobott róla mindenfélét. Egy meglepetés kezdett körvonalazódni az agyamban, de ehhez segítségre volt szükségem.
Mivel barátnőmék még nem értek haza, Aaronra gondoltam, mint kivitelező másik fél. Tudtam, hogy ő segíteni fog, és bíztam is benne annyira, hogy meg merjem kérni ilyesmire. Fellestem a hálóba, ahol Rob még mindig aludt. Kivettem egy farmert és egy pulcsit a gardróbból, aztán átsurrantam a szomszédba.
Aaron szerencsére otthon volt. Miután leszúrt, hogy miért nem pihenek, de amúgy hogy vagyok, gyorsan megbeszéltem vele a részleteket, és péntekre meg is terveztük az akciót, Rob ugyanis akkor ment dolgozni legközelebb. Utána hazasiettem, nehogy szerelmem felébredjen, és lebukjak.
Sikerült. Még mindig ugyanabban a pozícióban feküdt, ahogy otthagytam. Levetkőztem, és annak boldog tudatában bújtam hozzá, hogy biztosan nem lesz ellenére a tervem. Sőt, még azt is el akartam neki mondani, hogy a pénteket majd Aaronnal töltöm, hogy ebből se legyen félreértés.
Amint megérezte a közelségem, ő is átkarolt, a tenyere már szinte automatikusan csusszant a hasamra, és nagyot sóhajtva álmodott tovább.
