294. fejezet (Kristen)
Végre sikerült ellazulnom, és minden kétséget kiűznöm a gondolataimból. Pozitívan kezdtem hozzáállni mindenhez, kezdve az esküvővel, és egyáltalán – mindenhez.
Éppen arra gondoltam, hogy a fürdősónak, akármilyen horror színe is legyen, mégiscsak lehet némi nyugtató hatása, sőt, altató, mivel egyre álmosabbnak is éreztem magam. Ezt fokozta tovább a fülembe kúszó lágy dallamok sorozata is.
Mielőtt azonban elszunnyadhattam volna, valami a kezemhez ért. Riadtan rántottam el a karom és nyitottam ki a szemem. Rob állt a kád mellett, és hasonló ijedtséggel figyelt engem.
Kikaptam a fülemből a fülhallgatót, felültem, és egy kicsit zavarba jöttem. Bár már nem először látott meztelenül, valamint a sötét víz is sokat takart, nem voltam kibékülve a napról napra változó testemmel. Mivel viszont a baba „okozta” mindezt, nem elégedetlenkedtem.
Őt figyelve most mégis elkapott engem is a félelem. A gyertyák halvány fényében is látszott, hogy valami komoly dolog történhetett, míg én itt ejtőztem.
- Minden rendben? – kérdeztem.
Szerelmem hangosat sóhajtva bólintott.
- Minden – felelte. – Csak elment az áram, és nem tudtam, hogy gyertyákkal világítasz a neon helyett…
- Így hangulatosabb – mondtam elmosolyodva.
És valóban nem vettem észre az áramkimaradást. Akkor biztosan kiabáltam volna utána, hogy hozzon valamit, amivel átmeneti világosságot tudunk teremteni.
Rob a kád peremére könyökölt, és ezúttal már cseppet sem félelemmel teli pillantással mért végig. Persze, hogy nem tudtam visszatartani az arcomra kúszó pírt. Nem mertem felajánlani neki, hogy mi lenne, ha csatlakozna, tartottam tőle, hogy visszautasít. Mégis ő hajolt felém egy csókért.
Amint megláttam a kezdődő mozdulatát, én is felé nyújtózkodtam, hogy félúton találkozzunk. Így is történt. A meleg víz ellenére is libabőrös lettem az érintésétől és a csókjától. Felnyögtem, majd a karjaimat is a nyaka köré fontam, hogy ne tudjon szabadulni.
Mégis kibontakozott az ölelésemből, utána hátrálni kezdett, és kimenekült a fürdőből. Tudhattam volna, keseregtem. Semmi nem változott. Még mindig tartja magát ahhoz a hülyeséghez, hogy árthat nekem, vagy a babának, ha intimebb helyzetbe kerülünk.
Lemondóan kimásztam a kádból, és megtörölköztem. Ekkor jött vissza. A csalódottságom helyét a kíváncsiság váltotta fel, főleg, amikor a karjaiba vett, és a háló felé vitt.
Mielőtt megérdeklődhettem volna, mit is művel, megláttam a szobát. Rob telepakolta gyertyákkal, és a berendezést leszámítva ugyanolyan hangulatot idézett az egész, mint Malibun.
- Ez csodálatos – suttogtam.
Aztán már a lepedő hűsét éreztem magam alatt, amint óvatosan az ágyra tett, de egyelőre elengedett, hogy ledobálja a saját ruháit is. a gyertyák megpróbálták, de nem tudták elterelni a figyelmemet a testéről, de zavartan mégis elfordítottam a fejem, amikor visszafeküdt mellém.
Nem értettem, miért érzem ezt, hisz már lassan a sajátomnál is jobban ismertem a testét, de ahányszor megpillantottam, mindig rácsodálkoztam annak tökéletességére. Inkább a gyertyákra fordítottam a figyelmemet, de ez csak átmeneti megoldásnak bizonyult.
Rob mellém feküdt, és elkezdte ugyanis csókolgatni a nyakamat. Lehunyt szemekkel dőltem hátra a párnákra, úgy hagytam, hadd tegye, amit elkezdett. Nem mertem moccanni, nehogy ismét visszakozzon.
A vágy felforrósította a véremet, amely őrült tempóban száguldozott az ereimben kedvesem érintésétől, amelyet minden porcikámon éreztem. Egy idő után mégis mozdultam felé, amikor már csak egy dologra vágytam: hogy vége eggyé váljunk.
Nemcsak a saját izgalmam okozta nedvességnek köszönhetően sikerült mámorítóan óvatosan a magáévá tennie, hanem a felbolydult érzékek tombolásának is, mely mindkettőnket elborította.
A szája az enyémre tapadt, ahogy egyre gyorsuló ritmusban hódítgatta a testemet, kisvártatva pedig tűzijáték robbant bennem a beteljesülés átélése nyomán. Remegve kapaszkodtam belé, várva a légszomjam enyhülését, és szüntelen örömöm kifejezéseként a nevét suttogtam. Megosztottuk egymással az érzéseinket, míg a valóság talajára nem értünk, de a csoda mégis folytatódott.
Rob megcirógatta az arcom, futólag megcsókolt, majd lassan leszállt rólam, de mielőtt hiányolni kezdhettem volna, újra magához húzott, és lágyan simogatni kezdett.
A már a kádban bekövetkezett álmosság ismét rám tört. Nem álltam neki ellent. Álmodni kezdtem. Amelyben megint egymást öleltük, lankadatlan kéjeket okozva a másiknak, szerelmi vallomásokkal tűzdelt nyögések közepette.
---
Másnap magányosan ébredtem. Az ágy már ki is hűlt mellettem, ahol Rob fekhetett. A fáradtságom ellenére kikászálódtam az ágyból, és a köntösömet magamra kapva a fürdőbe indultam, hogy kimossam az álmot a szememből.
Nem sikerült. A földszintre mentem ezután, ahonnan kávéillat kísértette meg a fogadalmaimat, miszerint nem fogyasztok koffeint, és nem gyújtok rá. Nehezen, de megpróbáltam ennek is ellenállni.
A nappaliban nem találtam meg szerelmemet, de ahogy a konyha felé vettem az irányt, felbukkant a hátsó ajtó felől, ami a kertbe vezetett.
- Szia – ölelt magához rögtön.
Bár fogyasztani nem akartam a kávét, az aromájára vágyakoztam. Egy csókért nyújtózkodtam, hogy legalább pár morzsa hadd jusson nekem is a kávéból, és meg is kaptam. Valamivel elégedettebb voltam utána a világgal.
- Isteni kávé ízed van – suttogtam aztán, majd újra megcsókoltam újabb morzsákért epekedve.
Végül Rob engedett el, bár az ölelése már majdnem sokat ígérően szorossá kezdett válni körülöttem. Kézen fogva a konyhába vezetett, és leültetett az egyik székre. Hiába, mert az előző érintése most is perzselte a testemet.
Leplezetlenül vágyódó tekintettel néztem végig, amint kipakolja elém a fél hűtőt, arra gondolván, hogy biztos éhes vagyok. Az voltam. De az iménti csókok óta kizárólag egyvalamire: rá.
Miután kedvesem befejezte a frigó kifosztását, leült szembe velem a nagy ebédlőasztalhoz. Felálltam, és anélkül, hogy bármihez is hozzányúltam volna, odaléptem hozzá, majd a ölébe ültem.
- Nem lehetne valami mást? – kérdeztem csillogó szemekkel.
- Bármit, amit csak szeretnél – mondta elhamarkodottam.
Szaván fogtam. A pillantásom a szájára vándorolt, az ízét akartam érezni. Ezúttal az övét, nem a kávéét.
Míg Rob figyelme a csókunk felé terelődött, kioldottam, és lecsúsztattam a vállamról a köntösömet, meglepve őt ezzel, mert amint egy pillanatra elszakadtunk, és rám nézett, a vágy mellett enyhe döbbenet is tükröződött a tekintetében.
A kezei viszont máris rám tapadtak, beleborzongatva ezzel engem az érintések gyönyörébe. Ajkaink ismét összeforrtak, mohón ízlelgettük egymást. Minden pillanatban tartottam tőle, hogy Rob megálljt parancsol józan esze maradékának engedelmeskedve, mielőtt igazán belemelegedhetnénk bármibe, de nem így történt.
A fenekem alá nyúlva az asztalra tett maga elé. Készségesen dőltem hátra az asztalon, miután a hátam mögé nyúlva odébb tologatta az útban levő dolgokat.
Láttam rajta, hogy lassan eljön a pillanat, amikor nem fog már tudni visszavonulót fújni. Így is lett. Fölém hajolva először a számat csókolta, a nyelve onnan a nyakam felé vándorolt, hogy aztán a melleimet se hagyja kényeztetés nélkül.
Megvonaglottam, és reszketni kezdtem a testemen átvibráló érzések hatására. A szája már a hasam közelében járt, amikor döntöttem. Felültem, és a nadrágját kezdtem bontogatni ahelyett, amit most ő tervezett volna. Nem akartam, hogy mégis meggondolja magát, miután engem kielégít.
Az utolsó gomb kioldása után lejjebb csúsztattam a csípőjén a nadrágot, és a kezembe vettem vágytól lüktető gerjedelmét. Elakadó lélegzettel „hagyta”, hogy simogatni kezdjem, a nyögéseit a nyelvemen éreztem, ahogy közben megint megcsókolt.
Megállás nélkül izgattam, de mielőtt elengedte volna magát, megfogta a csuklómat, és újra hanyatt döntött az asztalon. A csípőmet ragadta meg aztán, és tökéletes kitárulkozásomnak köszönhetően könnyedén siklott belém.
Én is hozzájárultam a közel sem csendes együttléthez, kéjem hangjainak kinyilvánításával, mert alighogy mozogni kezdett bennem, a gyönyör hullámokban sodort magával. Rob sem maradt le tőlem, a teste hirtelen mozdulatlanná dermedt, csak a bensőmben éreztem, hogy ő is a csúcsra ért.
Szerelmi vallomásokat sodort felém a levegő a szája felől, melyeket ösztönös viszonzással köszöntöttem. Szívverésünk normalizálódása után elhagyta a testemet, megint a karjaiba vett, és az emelet felé indult velem.
Azt reméltem, hogy a hálóban folytatjuk mindezt, de a fürdőszobába vitt. A kád mellé állított, és már sejtettem, hogy előző napi vágyaim fognak valóra válni: hajlandó együtt fürdeni velem.
Nem is tévedtem. Megnyitotta a csapot, aztán kutatni kezdett a különböző flakonok közt. Nem tudtam, mit keres, de aztán ráakadt magától is. a tegnap használt piros színű fürdősót fogta a kezébe, és egyetlen mozdulattal a szemétbe hajította. Aztán ledobta a nadrágját, majd együtt ereszkedtünk a kellemesen langyos vízbe.
- Miért utálod a fürdősómat? Tényleg ellazított tegnap… - érdeklődtem.
- Elhiszem, de a múltkori rémálmomra emlékeztetett.
Emlékeztem, hogy akkor említette, meghaltunk benne. De nem láttam összefüggést az, és a piros fürdősó között.
- Most elmondod, miről szólt?
Elmondta. És máris tökéletesen megértettem mindent. Maximálisan véletlenül sikerült tegnap pont olyan „díszletet” teremtenem – leszámítva az áramszünetet -, mint amilyen álmában kísértette. Bocsánatot kértem.
- Nem akartalak megijeszteni – tettem hozzá.
Nem haragudott, de megkért, hogy ezentúl mellőzzem a piros színű dolgok használatát.
- A fehérneműt leszámítva – kacsintott rám, újabb pírba taszítva engem.
A fürdést követően már valóban reggelizni – azaz az óra szerint ebédelni - indultunk, de Rob ezúttal nem hagyta, hogy az ölébe telepedjek. Visszapakolta a hűtőbe az előbb előszedett étkeket, és az előző napi vacsorát melegítette át, hogy legalább azt is megkóstoljuk végre.
Finom volt! De ez számomra nem okozott meglepetést, mindig tudtam, hogy egy szakácsmester veszett el szerelmemben, nem is túl mélyen. És a szerénysége is bosszantóan nyilvánvaló volt. Minden bókomat kivédte, vagy hárította.
A nap hátralevő részében sétálni mentünk, és szóba került a másnapi lagzi is.
- Rick kitalált nekem valami legénybúcsút, ma este lenne jelenésem a klubban… - kezdte egyszer csak közölni a tényeket.
Mivel tudtam, hogy egy hasonló partit én sem úszhatok meg, nem volt ellene kifogásom.
- Jenny és a nővéreid meg engem akarnak lánybuliba vinni, szóval semmi akadálya – mondtam.
Persze ennek már nem örült annyira. Mégsem szólt semmit. Hazaérve veszettül hívogatni kezdte a nővéreit, de kinevettem érte. Sejtettem, hogy mire gondol. A lányokat ismerve magam is tartottam tőle, hogy valami olyan helyre visznek, főleg, hogy Jenny is velünk lesz.
Ha nem lettem volna állapotos, talán még jó bulinak is tartom, így viszont… Inkább kíméltem volna magam a látványtól. Rob is ezen az állásponton volt, közölte, hogy nem fog beengedni senkit, és mi sem megyünk sehová.
Persze nem így történt. Késő délután, mikor kopogtak, én mentem az ajtóhoz, és beengedtem Ricket és pár számomra még ismeretlen barátjukat, akiket csak Jenny esküvőjén láttam eddig. Rob nővérei, és Jenny is ugyanekkor érkeztek.
Szerelmemet nem túl erős tiltakozása ellenére is kituszkoltam az ajtón, majd magunkra csuktam azt, és kérdőn néztem utolsó lánykori estém társaságára.
