24. fejezet
(Rob)
Már amikor megérkezett Kristen, azon gondolkodtam, hogy mikor is mondjam el neki, amit Aaronról megtudtam. De nem találtam a megfelelő alkalmat. Miután lefektettük a kicsit, és mi is elhelyezkedtünk az ágyban, azt fogalmazgattam magamban, hogy lehetnék a legkíméletesebb.
Tudtam, hogy Aaron sokat jelent neki, ezt egyértelműen mutatta a viselkedése, ahogy beszélt róla… Azt éreztem, hogy belém szerelmes, de el kellett fogadnom, hogy őt is nagyon-nagyon kedveli. Most viszont már nincs. És rám vár a feladat, hogy közöljem vele.
Ami a zuhanyzóban történt nemrég, csak még tovább szította a vágyaimat iránta, mégis, mikor a testem fölé helyezkedett, inkább leemeltem magamról. Jobb lesz túlesni rajta – gondoltam. És már előre felkészültem rá, hogy nekem kell majd megvigasztalnom, mert minden bizonnyal zokogni fog a hír hallatán.
- Mi történt? – kérdezte, amint megakadályoztam a csábítási terveit.
Félve pillantottam a szemeibe.
- Ma felhívott Kathy – kezdtem.
Láttam szerelmem arcán az egyre növekvő rémületet. Elsápadt, és kitágultak a pupillái. Egyből tudta, mit akarok mondani, az meg sem fordult a fejében, hogy Dylan miatt lehetnek problémák. Ő egyelőre amúgy is meghúzta magát valahol.
- Aaron – suttogta Kristen.
Nem válaszoltam. Nem tudtam kimondani. Nem is volt rá szükség. A hallgatásom mindent elárult.
- Sajnálom – mondtam halkan.
Ő csak pislogott párat, de nem jöttek az általam várt könnyek. Át akartam ölelni, de eltolt magától, és kiült az ágy szélére. A fejét lehajtotta, és többször mély levegőt vett. Mögé húzódtam, és hátulról öleltem át. Ezt már hagyta.
Nem moccant, és nem is szólt viszont. Kezdtem megijedni, de ekkor végre rácsöppent egy könnycsepp a kezemre, amelyet a combján nyugtattam. Még szorosabban magamhoz húztam remegő testét, és csitítani próbáltam, de csak egy ideig. Rájöttem, talán jobb lesz, ha kisírja magát.
Egy idő után megfordult, és szemből kucorodott az ölembe. Legalább fél órán át sírt.
- Miattam halt meg – hüppögte aztán.
Sejthettem volna, hogy magát kezdi hibáztatni ezért is, így gyorsan megpróbáltam eloszlatni ezt a gondolatot belőle.
- Nem miattad – feleltem. Kisimítottam a haját az arcából, és lágyan megcirógattam az arcát.
Hitetlenkedő hangot hallatott, majd kibontakozott a karjaimból, és a fürdőbe ment. Miután megmosakodott, és kifújta az orrát, visszajött hozzám.
- Ne haragudj – kért bocsánatot, miközben visszafeküdt mellém.
- Miért haragudnék? – érdeklődtem.
- Amiért kiborultam.
- Ez természetes reakció – súgtam, és újra magamhoz öleltem. – Semmi baj.
Fejét a mellkasomra hajtotta, ujjai a derekamat cirógatták még sokáig. Nem tudott elaludni, de nem is sírt többet. Fogalmam sem volt, mi játszódik le benne. Rám egyre izgatóbb hatással volt a közelsége, de nem tartottam volna helyénvalónak, ha most nekiállok vele szeretkezni. Biztosan ő sem akarná…
Nem deríthettem ki, mert az ujjai lelassultak, már nem mintázták a bőrömet, és a légzése is egyenletessé vált. Elaludt. Én még kis ideig gondolkodtam, főleg Dylanen, hogy most vajon mi lesz a következő lépése. De nem jöttem rá. Várakozásra voltunk ítélve.
Másnap reggel korábban ébredtem szerelmemnél, így úgy határoztam, meglepem egy kiadós ágyba-reggelivel. Először viszont Victorhoz mentem, aki szintén ébren volt, de csendben. Ez meglepett. Általában sírt, mikor ébren volt, vagy evett.
Tisztába tettem, aztán vele együtt mentem le a konyhába, hogy reggelit készítsünk anyunak. Elsoroltam neki, mi mindennel is lehet kedveskedni reggelente a világszép mamájának, majd miután félkézzel mindent előkészítettem, és egy tálcára pakoltam, felvittük a hálóba.
Óvatosan az ágy végébe helyeztem az elemózsiát, és a csöpp pockot Kristen mellé fektetve egy darabig csendben figyeltem őket. Mostanra nyilvánvalóvá vált a fiam szeme színe, és tökéletesen megegyezett szerelmemével. Ugyanolyan hatalmas és zöld, tiszta tekintete volt, mint neki.
Már most sejtettem, hogy le sem fogja tudni majd vakarni magáról a csajokat, ha felnő. De inkább úgy döntöttem, a felvilágosítással várok még pár évet. Egyelőre megfogtam az apró kezecskéjét, mire rögtön megmarkolta az ujjamat.
A másik kezével hadonászni kezdett, és a gügyögése is egyre jobban hallatszott, az arcán pedig mintha mosoly nyomait láttam volna. Megnézte, mit is szorongat a kezében, aztán tovább örült. Én meg neki.
Kristen viszont kicsit kábán emelte fel a fejét.
- Bocs, nem akartunk hangoskodni – mentegetőztem rögtön.
A gyermekünk viszont egyre hangosabban kiáltozott. Próbálgatta a hangocskáját. Kristen közelebb húzódott hozzá, és puszikkal borította a pocakját, aztán felfedezte az ágy végében levő tálcát – amelyen megzörrentek a tányérok és poharak a mocorgása következtében -, és egyből a narancsléért nyúlt.
- Hé – méltatlankodtam rögtön, de csak kérdőn pillantott rám a pohár pereme fölött. – Az én puszim hol marad?
Ekkor kissé összeszűkült szemmel végigmért, és sejtettem, hogy megint én fogom húzni a rövidebbet. Mint mindig, mikor így pillantott rám… Átsuhant az agyamon néhány régi közös emlékünk, és sajnáltam ugyan, hogy mostanság alig van időnk egymásra, az évődésre, annak mégis örültem, hogy pillanatnyilag valamit mégis vissza tudtunk idézni belőle.
És a folytatást ekkor még nem is sejtettem. Szerelmem letette a poharat a tálcára, utána Victort egy kicsit beljebb pakolta az ágyon, a takaróval biztosítva a kis testét, nehogy lepottyanjon, aztán négykézlábra emelkedve kezdett mászni felém, egyre közelebb.
Addig ügyeskedett, amíg szemből az ölembe nem ült, lábait a derekamon átkulcsolva. Mivel csak egy vékony hálóing volt rajta, ami most fel is gyűrődött rendesen, de amúgy is alig bízott bármit is a képzeletre, azonnal fellobbant bennem a vágy iránta.
Tett is rá még egy pár lapáttal, amikor mocorogni kezdett, perzselő ágyékát meredező férfiasságomhoz dörgölve. Aztán a hajamba markolt és hátrafeszítette a fejemet. Ajkait éreztem a nyakamon, amelyek aztán finom harapásokkal díszített.
A combjait, és a fenekét simogattam, a következő pillanatban pedig szorosan magamhoz húztam, hogy érezze, mit is váltott ki belőlem. Pedig még meg sem csókolt. Lassan mozgattam magamon, ő pedig rásegített.
A nyelve a fülem mögött járt, majd végighúzta az arcomon, megállapodva a számnál. De még mindig nem csókolt meg. Egyik kezét kettőnk közé csúsztatta, majd megragadta lüktető testrészemet. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Ekkor hajolt csak újra a számra, és a nyelvét óvatosan bedugta az ajkaim közé.
Levegőhiánytól fuldokolva tapadtam rá, szenvedélyesebben, mint amivel ő próbálkozott. Percekig kényeztettük egymást. Élveztem az ízét, az érintését, és mindenestől őt akartam. Egyik kezem a fenekéről a combjai közé kúszott, és megremegtem, amint megéreztem, ő is milyen nedvessé vált egyetlen csókunk következtében.
Még egy kis ideig élvezhettem a pillanatot, mielőtt fogta magát, hangosan felnyögött, és leszállt rólam. Olyan hirtelen történt, hogy még időm sem volt felfogni. Döbbenten figyeltem, ahogy odarohan az ágy másik felébe, de ennek ellenére végtelen óvatosan emeli fel az ágyról Victort, és a gyerekszobába indul vele.
Több mély légvételt követően utána akartam menni, de addigra visszaért. Victor nélkül. És a hálóingét is elhagyta valahol. Újra az ölembe ült, aztán az ágyra döntött. Ajkai először a számat kóstolgatták, majd újra a nyakamat, végigborzongatva ezzel az egész testemet.
A nyelve végighaladt a felsőtestemen egészen a hasamig. A keze egy lépéssel előrébb járt, már kiszabadított a boxerből, és egyre intenzívebben simogatott. Attól tartottam, hogy végem, mielőtt igazán elkezdtük volna, de ekkor megéreztem magamon az ajkait.
Összeszorított fogakkal nyögtem fel, és igyekeztem visszatartani a robbanást, de ez egyáltalán nem volt egyszerű. Komoly fájdalmakat éreztem. Minden önuralmamra szükségem volt, hogy még ne adjam át magam az élvezetnek.
Felültem, és a karjánál fogva felrántottam magamhoz. Elfektettem az ágyon, hogy most én boruljak a teste fölé. Lassabban, óvatosabban cirógattam végig a melleitől indulva egészen a bokájáig. A nyelvem is végigvándorolt a testén, majd szétfeszítettem a lábait, hogy az előbbi gyönyöre mézét is kóstolhassam.
Az illata és az íze még jobban beindítottak, már csak egyetlen dolgot akartam. A hátralevő egy hét ott lüktetett az agyamban, de amikor a nyelvemen éreztem szerelmem hüvelyének ritmikus összehúzódásait, nem bírtam tovább.
Az egyik kezem ujjait még mindig nőiességében mozgatva a lábai közé feküdtem, de megijedtem attól, hogy még most is fájni fog neki. Észrevette a habozásomat, mert most is – ahogy a múltkor – rám szólt.
- Gyere! – parancsolt rám. - Megígérem, hogy szólok, ha fáj…
Nem hittem neki. Ezért végig az arcán tükröződő érzelmeket figyeltem, ahogy lassan egyre mélyebbre hatoltam a testében. Majd’ az eszemet vesztettem, annyira forrónak és szűknek éreztem. Mégis kész lettem volna bármelyik pillanatban megállni, ha azt látom szükségesnek.
De máshogy történt. Kristen egész testében remegni kezdett, ahogy milliméterről milliméterre lassan teljesen kitöltöttem a bensőjét. Aztán nyöszörögni kezdett, épp, mint régen. Elmosolyodtam a boldogságtól. Az ő ajkai körül is ilyesmi játszott, majd kinyitotta addig lehunyt szemeit, és vágytól ködös pillantását rám emelte.
Végigkarmolta az oldalamat, utána a fenekembe markolt, és újabb utasítást adott.
- Mozogj már! – nyögte, és az egyik karját a nyakam köré kulcsolva rántott magához egy csókért.
Nem kapkodtam el semmit. Finoman megmoccantottam a csípőmet, kicsit kijjebb húzódtam belőle, mire megint elakadt a lélegzetünk. Tényleg tartottam tőle, hogy még két mozdulat és nekem annyi, ráadásul ahogy Kristen csókolt közben.
Elvesztettem a fejemet.
Ismét tövig temetkeztem teste szoros barlangjába, majd csakis az ő élvezetére koncentrálva mozogtam benne egyre sebesebben. A sikolyai egyre sűrűbbek lettek, és a bőrömön érzett körömnyomok is arról tanúskodtak, hogy egyáltalán nem fáj neki, sőt!
Ez grátisz örömmel töltött el, és én is elengedtem magam végre. Két pillanattal későbbig bírtam. Ő szintúgy. Újra megcsókoltam, lassan, szerelmesen, így kérve elnézést a gyors menetért. Pedig sokkal tovább szerettem volna húzni, kényeztetni minden porcikáját, de meg kellett várnom, amíg levegőhöz jutok. Ő is hasonló gondokkal küszködött. Ennek ellenére újra simogatni kezdett.
Még mindig benne levő testrészemen apró mozdulatokat éreztem, és mivel a csókot sem hagytuk abba, azt vettük észre, hogy kezd visszatérni a merevedésem. Ezúttal kicsit tovább tartott. Nekem legalábbis. Kristent viszont többször is sikerült a csúcsra juttatnom. Ez sokkal többet jelentett a saját gyönyörömnél.
Órák telhettek el, de mi nem tudtunk betelni egymással. Victor hangjára rebbentünk szét csak sokkal később, mire pihenés gyanánt kikászálódtunk az ágyból, és egy utolsó izzó csókot váltva mentünk utánanézni, mit szeretne szerelmünk gyümölcse.
