28. fejezet
(Rob)
Megfagyott a vér az ereimben, mikor Kathy kimondta Dylan nevét.
Először szóhoz sem jutottam. Lelki szemeimmel máris holtan láttam magam előtt a feleségemet és a fiamat. És most elsősorban Kathy nyakát szerettem volna eltörni, amiért hagyta, hogy elrabolják őket.
- Nem tudom, hogy juthatott be, de valakik ezért el fogják veszíteni az állásukat - folytatta. Most már kínozni is szerettem volna előbb, amiért mindezt ilyen higgadtan mesélgeti nekem. Az nem kifejezés, hogy halálra rémültem, de ekkor folytatta. - Megduplázom a védelmeteket.
Minek? - akartam kérdezni. Hisz lehet, hogy már… Nem, erre még csak gondolni sem mertem.
Kétségbeesetten rogytam le a lépcsőre, félig őrülten a fájdalomtól.
- Oké - erőltettem magamra nyugalmat. - Hogy szabadítsuk ki őket?
- Nem esett bajuk, még időben átértek a szomszédba… - Kathy még mondott valamit, de már nem hallottam.
Fél perc sem telt bele, már be is rontottam a házba. Kristent Ian ölelgette az egyik félreeső szoba ajtajában, de mielőtt félreérthettem volna a helyzetet, kedvesem zaklatott hangon épp engem keresett.
- Itt vagyok - toltam félre Iant, és zártam őt a karjaimba. – Ne haragudj, hogy nem voltam itthon! Úgy sajnálom – kértem bocsánatot rögtön.
A háta mögött megpillantottam az ágyon a fiunkat is. Most kezdett csak csökkenni bennem a feszültség. Hálát adtam az égnek, hogy mindketten jól vannak.
Ezután Ian elmesélte, mi is történt pontosan. Furcsa volt neki az autó hangja, ami megállt a házunk előtt, és mivel nem kapott értesítést, hogy bármi is történt volna - ami által a titkosszolgálat embereit gondolhatta volna érkezőknek -, elindult, hogy utánajárjon mi ez az egész.
Megkérte Alexet, hogy álljon készenlétben, majd a hátsó ajtón át közelítette meg a házunkat. Kristen épp akkor lépett ki Victorral az ajtón. Ian hallotta a kopogást, és rögtön gyanította, hogy nem várt vendég érkezhetett.
- Honnan tudtad, hogy én nem vagyok otthon? - kérdeztem.
- Láttalak elmenni - felelte egyszerűen.
Miután Kristen biztonságba került, ő ment ajtót nyitni. Dylan megdöbbent, mert nyilván arra számított, hogy a nejemet találja otthon. Ugyanis személy szerint őt kereste. Ian közölte vele, hogy senki nincs itthon, Dylan viszont beküldte körülnézni az egyik emberét.
Ian nem tiltakozhatott ez ellen, mivel az illető belépve fegyvert rántott. Dylan elmesélte eközben, hogy nagyon sokkal tartozok neki, és Kristent akarta rávenni, hogy segítsen neki rábeszélni engem az újbóli együttműködésre.
Ahogy hallgattam, a dühöm egyre csak nőtt.
Miután nem találtak senkit a házban, elmentek. Az egész nem tartott tovább pár percnél. Ian ezután felhívta a szolgálatot, hogy ő is megtudja, hogy juthattak be hozzánk, és kiderült, hogy „őreink” közül kettő elaludt. Nem önszántából, de szerencsére nem is örökre.
Kristen végig a karjaimban remegett, míg Ian részletezte az eseményeket, és láthatóan semmi kedve nem volt hazamenni, de erőt vett magán.
Otthon is még nyugtatgattam. A saját gyilkos gondolataimat egy sörrel igyekeztem elfojtani, sikertelenül. Egyre inkább meg voltam róla győződve, hogy nincs más megoldás; Dylan, amíg él, nem fog leszállni rólunk.
Nem feltétlenül szerettem volna, ha szerelmem észreveszi rajtam, mit forgatok a fejemben, ezért nekiálltam vacsorát készíteni.
Kristen egy idő után mellém lépett, és a derekamat átölelve a mellkasomra hajtotta a fejét. Hátrébb léptem a tűzhelytől, nehogy ráfröccsenjen a forró szósz, amit kevergettem. Viszonoztam az ölelését. Az illata és a teste melege csaknem teljesen feledtették velem a dühömet.
- Victor alszik, nem bánnád, ha vennék egy forró fürdőt? – motyogta halkan.
Elengedtem a fakanalat, és máris két kezem volt szabad, hogy szorosabban ölelhessem szerelmemet. Felemeltem az állát, és tényleg csak egy szimpla puszit szerettem volna neki adni. Amint viszont az ajkaihoz értem, egyre határozottabban kezdtem csókolni.
Egyetlen csókja feledtette velem az összes bánatomat, de mielőtt jobban belemelegedtünk volna, eltolt magától. Éreztem rajta, hogy még mindig mennyire feszült.
- Kicsit később, jó? – kérdezte kissé zavartan.
Nem akartam ráerőltetni semmit, és láttam is, hogy megviselték a ma történtek.
- Rendben – adtam neki mégis egy utolsó puszit. – Mire végzel, a vacsi is kész lesz.
Jobban szerettem őt mindennél és mindenkinél. Ezt egyelőre a tekintetemmel kívántam kifejezni, és úgy tűnt sikerült is.
- Szeretlek – viszonozta kimondatlan vallomásomat.
Ezután az emeletre ment, én pedig tovább ügyködtem a konyhában. Úgy gondoltam, csatlakozom hozzá, amint elkészülök, de Kathy felhívott közben.
- Sikerült azonosítanunk azt a személyt, aki bent járt a házatokban. Betörés gyanújával már le is tartóztattuk.
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hatékony és gyors munkát végeznek. Rá is kérdeztem, hogyan csinálták. Vesztemre - ugyanis elárulta.
- A múltkori akció alkalmával bekameráztuk a házatokat. - Elakadt a lélegzetem. Az előző nap reggele jutott eszembe. - Nyugi, a hálószobába és a fürdőbe nem szereltünk semmit.
Komolyan megkönnyebbültem. Le is rogytam az ebédlőasztalhoz. Valahogy nem díjaztam volna, ha a legintimebb pillanatainkat egy csapat titkos ügynök asszisztálja.
- Istenem - sóhajtott ekkor életem egyik pillanatnyi megkeserítője. - Régebben mit nem adtam volna azért, hogy úgy csókolj meg, ahogy őt az imént…
Újra elakadt a lélegzetem. Ezek szerint nem hazudott. Még a konyhában is van egy olyan kütyü! Úgy gondoltam, ezért jár neki egy kis leckéztetés. Főleg azért, mert csak most szólt erről. Bele sem mertem gondolni, mi lett volna, ha Kristennel mondjuk a nappaliban kezdünk szerelmezni. Vajon hány figyelő szempár nézte volna végig?!
- Rá is közelítettél? - kérdeztem, a tekintetemmel közben a kamerát kutatva.
Persze nem láttam sehol, olyan jól elrejtették.
- Még szép – felelte. – Kicsit jobbra… - Jobbra néztem, de ott a falat láttam. – Bocs, neked bal.
- Remélem, jól megnézted, mert ilyenben tőlem sosem lesz részed.
Ezúttal balra néztem, de még mindig nem láttam semmi konkrétat. Ott az ablak volt ugyanis. Kint pedig a sötétség. Felálltam és közelebb léptem. Borzasztó trükkös módon az ablakon levő zárra lett szerelve az apró szerkezet. Ha nem direkt keresem, biztosan fel sem tűnt volna.
Vigyorogva beleintegettem, mire Kathy felnevetett. Aztán inkább elbúcsúztam tőle, mielőtt az utóbbi napjaink minden szerelmes pillanatát kivesézi.
Az étel is elkészült, úgyhogy felmenekültem a kíváncsi szemek elől az emeletre. Először Victorhoz pillantottam be, aki édesen aludt az ágyacskájában. Elnézegettem egy pár pillanatig. Ő volt a másik legfontosabb személy az életemben. De amit ma tett Dylan, már elég sok határon átment, legalábbis ami a türelmemet illette.
Miután kigyönyörködtem magam a fiamban, a hálóba mentem, hogy levetkőzzek, de észbe kaptam, mert eszembe jutott, hogy a folyosót Kathy nem említette – ott még lehetnek kamerák.
Így inkább ruhástul léptem a fürdőbe, és jól becsuktam magam mögött az ajtót. Szerelmem a kádban feküdt elnyúlva. Most benne gyönyörködtem percekig. A vágyam ismét feléledt iránta, de nem akartam sürgetni semmit. Közelebb léptem, és leguggoltam a kád mellé.
Megsimítottam az arcát, mire felriadt.
- Ne haragudj, elalhattam… - mentegetőzött.
- Szeretlek – feleltem halálos komolysággal.
De ő kedvesen elmosolyodott, majd végignézett rajtam.
- Nem vagy kissé túlöltözve? – kérdezte, majd félénken az ajkába harapott.
Igazat kellett adnom neki – túl voltam öltözve. Hozzá képest mindenképpen. Itt már volt bátorságom levetkőzni, így nem is haboztam. A nadrágom zsebéből kiesett az apró doboz, amelyben a lánc lapult. Kivettem belőle, úgy, hogy Kristen ne lássa, majd szembe vele beültem mellé a kádba.
Szerelmem pirulva vette szemügyre a testem iránta érzett vágyának nyilvánvaló jeleit, de eszembe sem jutott takargatni bármit is. Végigsimítottam a lábain, majd felemeltem az egyik bokáját, és a lábát a vízből kiemelve felcsatoltam a bokájára a vékony láncot.
Ha eddig nem indultam volna be rá már csak attól, hogy meztelenül fekszik tőlem alig karnyújtásnyira, most minden bizonnyal kínozni kezdett volna a szenvedély. Ő viszont az új ékszerét figyelte érdeklődve. Utána felhúzva a lábát, hogy közelebbről is szemügyre vegye.
Ez azt jelentette, hogy feltette a kád peremére, és oldalt kilógatta. Elakadt a lélegzetem. Így tökéletes kilátásom nyílt ugyanis a teste legizgatóbb pontjaira is. Közelebb húzódtam hozzá, és a combjain végigsimítva haladtam egyre közelebb a célhoz.
Ő viszont hirtelen rémülten rám pillantott. Én is megijedtem. És egyből megálltam, még mielőtt érinthettem volna. Nem tudtam, mi történhetett.
(Kristen)
Meglepődtem az ajándékon, de csodálatosnak tartottam. Már épp azt fontolgattam, miféle köszönetet érdemel ezért az ajándékozó, amikor eszembe jutott Victor. Rémülten Robra pillantottam, bár jó úton haladt afelé, hogy elérje a testemnek azt a részét, ahol már az imént – a bokalánc felcsatolásakor – is bizsergést éreztem, és alig vártam, hogy megérintsen.
- Victor? – kérdeztem tőle. Utáltam volna magam, ha míg mi szórakozunk, addig ő sírdogál valahol, vagy esetleg újra betör valaki… Ez utóbbi gondolatot igyekeztem elhessegetni.
Rob megkönnyebbülten elmosolyodott, és a keze folytatta az útját tovább a combom belső felén haladva egyre feljebb.
- Alszik, mint a bunda – mondta közben rekedtes hangon.
Végre elért az ujjaival. Nyögve hátrahanyatlottam a kádban, és átadtam magam a kényeztetésnek. Egy fél órája még nem éreztem hozzá hangulatot, most viszont mindennél jobban akartam őt megint. El akartam feledni a borzalmakat, egy kis időre mindenképpen.
Egyelőre nem voltam túl aktív, már ami őt illeti, de miután az ujjaival a mennyekbe juttatott, felpillantottam az arcára, amelyen leplezetlen vágyat láttam, felemelkedtem, szemből az ölébe ültem, és lassan ráereszkedtem kőkeményen meredező férfiasságára.
Amint tövig magamba fogadtam, megálltam, kiengedtem az addig visszafojtott lélegzetemet, és miközben új adag oxigént szívtam magamba, a szájára hajoltam. A kezeit mindenütt éreztem magamon – figyelmesen elkerülte ugyan a mellbimbóimat, de a cirógatásaiból a környéke is bőségesen részesült.
Én a nyakába és a vállába kapaszkodtam, és elkezdtem rajta mozogni. Élvezettel hallgattam a nyögéseit, majd a fenekembe markolt, és ő is mozgatni kezdett. Egyre gyorsabban. Ajkaink sem váltak el egymástól mindeközben, nyelvünkkel megállás nélkül élveztük azt a gyönyört, amit lentebb a testünkkel éreztünk.
Hihetetlen volt a csúcsra érni megint. Remegve tartottam magam, amíg Rob még kétszer magára húzott, és követett a paradicsomba. Utána kisimította a hajam az arcomból, és ismét megcsókolt.
Ez már nem hasonlított az iménti vadra, annál sokkal több érzelmet és szerelmet tartalmazott. Kicsordult egy könnycsepp a szemem sarkán. Ő ezt is lecsókolta. Aztán apró puszikkal borította be az egész arcom, majd a nyakam bőrét.
A víz jócskán kihűlt, mire a szívverésünk normális ritmusra váltott, ezért kiszálltunk a kádból, és a zuhanyfülkébe „költözve” megmosakodtunk. Szívem szerint folytattam, vagy inkább újra kezdtem volna az iméntieket, de tartottam tőle, hogy a fiunk időközben felébredt, és meg akartam nézni. Ezzel Rob is egyetértett.
Miután megbizonyosodtunk róla, hogy a mi kis csillagunk békésen szuszog az ágyikójában, mi is összebújtunk a sajátunkban, és egész addig hódoltunk a szerelemnek, amíg szemünk fénye fel nem ébredt.
Megetettem, tisztába tettem, majd mikor ismét elszunnyadt, visszabújtam szerelmem mellé, a karjaiba fészkeltem magam, és biztonságot nyújtó ölelésében én is átadtam magam az álmodásnak.
