49. fejezet
(Rob)
A kérdésből ítélve sikertelenül próbáltam titkolni Kristen előtt azt, ami egész nap - így a parkban is - önkéntelenül az eszembe jutott. A jelek szerint mégis átlátott rajtam, mert most éppen azt firtatta, van-e még valami, amit nem mondtam el neki az egész Dylan-ügy kapcsán.
A kezem, amely épp a bőrére rajzolt megfejthetetlen mintákat, ki sem zökkent a ritmusból, miközben megszólaltam. Mintha tudat alatt számítottam volna rá, hogy ez lesz. Ugyanis tényleg volt valami, amiről jobb szerettem volna, ha nem szerez tudomást.
Persze egyenesen nem kérdezhette meg, Aaron volt-e az elkövető - hiszen úgy tudta, halott -, de ha mégis egy névre lett volna kíváncsi, az önmagamnak tett titoktartási fogadalmam ellenére bevallottam volna az igazat.
A hazugságot jelen pillanatban nagyobb véteknek tartottam, mint az eleve elhallgatást.
- Miért kérdezed? - húztam kicsit az időt, és örültem, hogy félelmemben gyorsabban verő szívem sem küld jelet a tenyerének, amely szüntelenül simogatott. Ugyanis testem motorja az elmúlt csodálatos órák kimerítő izgalmai után még mindig őrült iramban zakatolt.
Kedvesem lassan felemelte a fejét, és rám nézett.
- Ma néhányszor elég furának tűntél… - felelte tétován.
Az ablakon beszűrődő holdfény ezüstöt varázsolt a bőrére, amelyet izzani éreztem magamon, ahogy hozzám simult, mégis tudtam, hogy itt az ideje némi elfogadható magyarázaton gondolkodnom ahelyett, hogy újra engedjek testem éledező vágyainak.
- Csak emésztgetem, hogy túl vagyunk rajta - mondtam egyelőre kitérően.
De ő nem elégedett meg ennyivel. És pont azt a témát kezdte feszegetni, amit én szívből kerültem volna.
- Ott voltál, amikor Dylan meghalt?
Nem voltam biztos benne, hogy nem akar-e beszámolót kérni - mivel lehetőség szerint kitörölni szándékoztam az emlékeimből is -, mégis igennel feleltem.
A teste érezhetően megborzongott. Vártam a kérdést, hogy ki tette, de szerencsére valami más következett.
- Ezért mentetek el tegnap, igaz?
- Igen.
Pislogás nélkül fúrta a tekintetét az enyémbe.
- Biztosan nem te lőtted le? - kérdezte.
Ettől az enyhe bizalmatlanságtól egy pillanatra kiestem a szerepemből.
- Bárcsak én tettem volna! - emeltem fel a hangom csalódottságomban.
Kristen viszont megijedt a szavaim hallatán. Elakadt a lélegzete, és rémülten pislogni kezdett.
- Ne mond ezt - suttogta kérlelően. - Mi lett volna, ha lecsuknak érte?
Ebben valamelyest igaza volt. Bár Kathy biztosított afelől, hogy kidumált volna bennünket a bajból, tudtam, hogy az ő keze sem ér el mindenhova.
És fogalmam sem volt, mi lett volna, ha tényleg elkapnak. Azt sejtettem, hogy rövidúton beleőrültem volna a családom hiányába.
- Nem én voltam, a többi már nem számít - mondtam megenyhülve imént támadt felindultságomból.
Magamban viszont újabb köszönet-strigulát húztam Aaron javára.
- Nem, a többi nem számít - értett egyet kedvesem.
Kissé felemelkedtem, majd Kristent hanyatt fordítva fölé hajoltam.
- Szeretlek – suttogtam két puszi között.
A kezem ekkor már a melleit becézte, onnan továbbhaladva pedig a csípője ívén simítottam végig. Felnyögött, amint a térdei felé küldtem az ujjaimat, de mielőtt a lábai széttárását kezdeményeztem volna, azok önként nyíltak szét előttem.
A nyakát is apró csókokkal hintettem, majd a mellei felé vettem az irányt. Kezem ezzel egyidejűleg fölfelé haladt remegő combja belső felén. Nedvesen és készségesen nyílt meg teste az ujjaim előtt.
Kristen a tarkómba markolt és magához húzott egy őrjítő csókra. Nyelve sebes táncot járt az enyém körül, másik kezét pedig felfedező útra küldte a testemen. Nem kellett tovább izgatnia, máris készen álltam mindenre, amit a továbbiakra terveztem.
Míg ajkaink egymást kóstolgatták, lassan a teste fölé emelkedtem, miközben a szívverésem felvette újfent szarpora, már ismerős sebességét. De a mozdulat csekély intenzitásával teljesen ellentétesen hevesen hatoltam a teste mélyére.
A csókunk nyögéssé változott, amint eggyé lettünk. Egymás remegő testét tartva, simogatásokkal, helyenként karmolásokkal ötvözve táncoltunk a szerelem ritmusára, kéjes sóhajaink betöltötték a szoba csendjét.
Az gyönyör felülmúlhatatlan pillanatában is szorosan kapaszkodtunk egymásba, és utána sem akartunk elválni rögtön. Hosszú csókok közepette igyekeztünk lecsillapodni, hogy aztán egymás karjaiban nyomjon el a külvilágtól mentes álom.
(Kristen)
Reggel, jobban mondva hajnalban riadtam. Kint még éppen csak pirkadt. Rosszat álmodtam. Gondolni sem akartam rá, így külön megörültem neki, hogy Victor hangját hallottam a gyerekszobából. Óvatosan lefejtettem magamról Rob engem ölelő karjait, felkaptam egy köntöst, és a kisfiamhoz siettem.
Szerencsére csak megéhezett, semmi egyéb baja nem volt. először automatikusan a hálóba akartam vinni, hogy ott etessem meg, de aztán eszembe jutott, hogy nincs több kamera a házban. Fellélegezve ültem vele a karosszékbe, és míg etettem, elgondolkodtam az álmomon.
Elég zaklatott volt, és sötét. És furcsa. Az egyik pillanatban féltem, a másikban végtelen örömet éreztem. Emberek voltak körülöttem, de egyikük arcát sem láttam. A leghátborzongatóbb a végén következett: lövések dörrentek mindenütt. De nem tudtam elfutni. Egy golyó sem talált el. Végül köd ereszkedett mindenre, és felébredtem.
Azzal próbáltam meg elűzni a rémes érzéseket, hogy a karjaimban tartott csöppséget figyeltem, aki mohón vette magához az éltető táplálékot. Időnként olyan mohón is, hogy vissza kellett fognom ösztönös felszisszenésemet a fájdalomtól.
Evés után a földszintre indultam a kicsivel együtt, ott pedig a kiságyra tettem, hogy míg készítek egy teát, szemmel tudjam tartani. Benny ugatásait hallottam, de a nappali ablakán kilesve nem láttam senkit.
Gyanítottam, hogy Cameron sincs itthon, de most már nem kellett féltenem. Ha Rob szerint igaz a közte és Kathy közti vonzalom, a bátyámat ismerve biztosra vettem, hogy már ma is nála „aludt”.
Újra kilestem, ezúttal a kukucskálón, majd egy pillanatnyi habozás után bátrabban nyitottam szélesre az ajtót, hogy megnézzem, jól van-e az eb, aki tovább vakkantgatott. Eszembe jutott ugyanis, hogy már nincs mitől - vagy kitől - tartanunk.
A házőrző megcsóválta a farkát, amint észrevett, és okosan elhallgatott, amint lepisszegtem. Megnyugodva léptem vissza a házba.
Miután a tea lefőtt, a kanapéra ülve kortyolgattam. Felidéztem az előző napok eseményeit, melyek igencsak bővelkedtek izgalmakban. Örültem neki, hogy végül nem Rob ölte meg Dylant, de magam is megrettentem a gondolattól: egyáltalán nem bántam volna, ha ő teszi meg.
Az egyetlen dolog, ami miatt mégsem akartam, az volt, hogy a rendőrség tudomására jut, és elszakítanak bennünket egymástól. Így is elég rossz volt a tudat, hogy bűnrészességért még felelősségre vonhatják. Hiszen ott volt.
Nem akartam tudni, ki végezte ki végül életünk megkeserítőjét. Nem akartam sem elítélni senkit, sem pedig többet tudni annál, amennyit feltétlenül szükséges. Mégis belegondoltam…
És ebbe bele is borzongtam. Kezdtem sejteni az előző nap még érthetetlen eltöprengést Rob arcán. Nyilván neki sem lehetett természetes végignéznie, amint valakit megölnek, még ha az a valaki egy olyan rohadék is volt, mint Dylan.
Éjjel ő is azt mondta, hogy meg kell emésztenie mindezt. Elhittem neki, hogy csak ez volt a baja. És őszinte reményeket fűztem a tenerifei utunkhoz. Hogy a figyelmemet eltereljem az utóbbi idők és az álmom lidércnyomásairól, azon kezdtem gondolkodni, mit is ne felejtsünk itthon semmiképpen.
Lassacskán szoktatni kezdtem Victort a cumisüvegre, de még mindig szívesebben etettem hagyományosan. Mégsem lett volna tanácsos azt például itthon hagyni. És még temérdek apróság beugrott, ahogy körbefuttattam a tekintetem a földszinten.
Mivel az éjszaka nagy részét nem alvással töltöttük, a tea elkortyolgatása után visszasétáltam a mostanra újra alvó pocokkal az emeletre, őt a kiságyába fektettem, én pedig a köntösömtől megszabadulva bújtam vissza az ágyba szerelmem mellé.
Alighogy megérzett maga mellett, közelebb csusszant, és óvó ölelésébe fészkelődve szunnyadtam vissza remélhetőleg kevésbé zaklatott álmaim közé.
Már jócskán délelőtt volt, mikor legközelebb felébredtem. Alvás közben az oldalamra fordultam, így most háttal feküdtem Robnak, aki viszont ugyanúgy hozzám simult, sőt, ébren is volt. Ujjai pillekönnyen cikáztak a bőrömön fel-alá, egész a vállamtól a csípőmig, éledező borzongásokat keltve ezzel bennem.
Megmoccantam, mire ő is velem moccant. Élveztem a közelségét, örültem neki, hogy nem kellett egyedül ébrednem az immár nyugodtabb álmokat követően. Elnyomtam egy ásítást, és a játék kedvéért hozzádörgölőztem kedvesem testéhez. Aki azonnal reagált.
Keze, mely éppen a csípőmön kószált, megmarkolta azt, és félreérthetetlen vágyát a fenekemhez szorította. Utána ugyanezt a kezét végighúzta a testemen egészen a mellemig, ajkai eközben a karomat, a vállamat csókolgatták.
Kissé felemeltem a fejem, felé fordultam, és izzó tekintetével találtam szembe magam.
- Jó reggelt – súgta szerelmesen mosolyogva, de aztán folytatta a puszik bőrömre halmozását.
Ujjai a hasam felé indultak, én pedig kérés nélkül tártam szét előttük a combjaimat. Rob mégsem nyúlt a lényegemhez, hanem egyelőre a lábamon simított végig. Utána a fenekem következett, majd a térdhajlatom alá nyúlva kicsit feljebb húzta a lábaimat. Egészen a bokámig remegtettek az érintései, majd vissza.
Én is tapintani akartam, úgyhogy a felső karomat hátravezettem kettőnk közé. Alig érintettem meg keményen nekem nyomódó gerjedelmét, mikor felnyögött, és elakadó lélegzettel nyúlt végre a lábaim közé.
Viszonoztam a nyögését, mikor megéreztem magamban az ujjait. Kitoltam a fenekemet, hogy így oldalt fekvő helyzetben is tökéletesen elérjen, mire váratlanul eltűntette belőlem az ujjait, és a kezemet elrántva az addig izgatott legforróbb testrészét illesztette belém.
Az ágy szélébe, és a lepedőbe markolva fogadtam bensőmet kitöltő lökéseit. Rob a derekamba kapaszkodva siettetett bennünket a mennyek felé. Úgy éreztem, egy belőle induló tűz kezdi rohamtempóban felemészteni a testemet, mely megállíthatatlanul sodort lávaként a gyönyör végső fokai felé.
Hiába élveztük egymást az éj során többször, most sem kellett túl sok idő ahhoz, hogy a csúcs csillagait vegyük szemügyre, melyek körülöttünk és a bőrünk alatt szikráztak a beteljesülés pillanatában.
Percekig még így maradtunk, majd elhúzódtam, mert már szomjaztam szerelmem csókjára. Meg is kaptam, amint szembefordultam vele. Kimondatlanul egyeztünk meg abban, hogy a zuhany alatt folytatjuk, újabb érzéki örömökben részesítve a másikat.
Dél is elmúlt, mire kisfiunkkal a földszintre indultunk valami élelemre vadászni.
