37. fejezet
(Rob)
Egy futár állt előttem, aki két hatalmas dobozt egyensúlyozott, mindkettőn hatalmas piros masni díszelgett. Olyan ízléstelen volt az összhatás, hogy még jobban megdöbbentem, mikor a kézbesítő Jenny nevét mondta feladóként.
Mielőtt azonban átvehettem volna, két fegyveres férfi bukkant elő a semmiből és kapták ki a dobozokat a halálra vált fickó kezeiből, majd arccal a földre szorították a szerencsétlent.
Mindez olyan gyorsan történt, hogy csak ekkor fogtam fel: a két fegyveres nyilván a védelmünkre kirendelt osztag egy része. És jól végezték a munkájukat, bár ez esetben feleslegesen.
Rájuk szóltam, hogy várjanak egy kicsit, mielőtt terroristának hiszik a nyomorultat, és gyorsan felhívtam Jennyt. Valóban ő küldte a dobozokat.
Őreink ezután elengedték a futárt, majd amilyen gyorsan jöttek, már el is tűntek.
Befelé menet Kristen kissé riadt, ámde csodálkozó tekintetével találtam szembe magam.
- Mik ezek? - kérdezte gyanakodva.
- Nem tudom, Jenny küldte.
A nappaliba vittem a csomagokat. Az egyik ronda szalag végén az én nevem állt, a másikon Kristené. Mindketten bontogatni kezdtük a sajátunkat. Elsőként egy levelet találtam.
Mivel nem lesztek felköszönthető közelségben a születésnapodon, úgy gondoltuk, hozzájárulunk valamivel, hogy kettesben tudjatok ünnepelni. J & R
El is felejtettem, hogy egy hét múlva lesz a szülinapom. Az viszont eszembe jutott, hogy egy éve Jenny fel sem köszöntött. De mikor visszagondoltam, mi is volt tavaly ilyenkor, meg is leltem a magyarázatot: akkor épp külön voltunk szerelmemmel és Jennyben volt annyi tapintat, hogy ne csináljon nagy felhajtást.
Eléggé magam alatt voltam akkoriban, ezért inkább gyorsan el is hessegettem az emlékeket. És megnéztem, mit is rejt még a doboz.
Egy hatalmas torta volt benne, több üveg pezsgő és egy „I am the best!” feliratú alsónadrág. Hitetlenkedve felnevettem. Ezek után kíváncsian lestem a másik doboz irányába, de szerelmem fülig vörösödve tenyerelt a tetejére.
- Ne már! Mutasd meg, mit kaptál! - szóltam rá kérlelve, de heves fejrázást kaptam csak.
Emiatt viszont egyre jobban érdekelt, mit tartalmaz az ő csomagja. Lassan közelebb léptem hozzá, de ekkor már könyökölt rajta. Tágra nyílt szemekkel tiltakozott. Bármikor könnyűszerrel elvehettem volna tőle, de megkegyelmeztem neki.
A saját ajándékomból kiindulva vagy ő is valami vicces dolgot kapott, vagy… valami őrülten szexit. Én a magam részéről az utóbbit favorizáltam volna, de életem értelme fogta, és mielőtt elkaphattam volna, felszaladt vele az emeletre.
Már épp indultam volna utána, amikor megcsörrent egy telefon. Ami nem az enyém volt. Felemeltem, hogy megnézzem, ki keresi Kristent, és nem lett jobb kedvem, amikor megláttam. Mike.
Tudtam, hogy szemétség, de kinyomtam a hívást, sőt, még a mobilt is kikapcsoltam. Ezernyi okot tudtam volna felsorolni, miért is keresi az a pojáca a nejemet, de a legfőbb közülük az volt, hogy mert vissza akarja kapni.
Dühömben elhatároztam, hogy amint lerendeztük ezt a Dylan ügyet, Mike-ot fogom megölni. Kristen ekkor visszaszökdécselt a földszintre, továbbra is boldogan mosolyogva.
- Ki hívott? - kérdezte, de elkomorult az arca, amint észrevette rajtam, hogy valami nem stimmel. - Mi a baj?
- Mike hívott - közöltem vele durcásan.
Őt viszont nem hatotta meg a dolog.
- Ó! És mit akart?
Eltöprengtem rajta, hogy ez most őszinte érdeklődéshiány vajon a részéről vagy csak megjátssza?
Tisztában voltam vele, hogy jó színésznő, de eddig mindig azzal bíztattam magam, hogy nekem nem hazudna. Mike viszont elég mély tüske volt bennem ahhoz, hogy megengedjem magamnak a kételkedést.
- Nem tudom, mit akart! - feleltem mogorván, majd felkaptam a dobozomat, és a konyhába indultam vele.
Már éppen a hűtőbe pakolgattam a tortát és a pezsgőket, amikor Kristen hátulról átkarolta a derekamat, és hozzám simult. Becsaptam a hűtőajtót, és nekitámasztottam a tenyeremet.
- Én téged szeretlek - motyogta. - Mike nem létezik.
Nem reagáltam. Nem is fordultam felé. Tudtam, hogy hülyén viselkedek és a szavainak meg kéne nyugtatniuk, de nem tudtam eltüntetni a féltékenységemet.
Kristen erre más módszerhez folyamodott. Megkerült engem és hátát a hűtőnek vetve elém állt.
Lehajtottam a fejem, de nem néztem rá. Még a szemem is becsuktam.
- Rob - szólt halkan. – Nem bízol bennem? – kérdezte halkan.
Erre mégis rápillantottam. A szemei szerelmet és némi szomorúságot tükröztek.
- De igen, bízom benned – adtam meg magam.
Újból átölelt, ezúttal elölről. Nem voltam képes nem visszaölelni.
- Szeretlek – motyogta megint. – Ne rontsuk el a szülinapodat ilyesmivel – kérte.
Eszembe is juttatta ezzel a csomagot, amit bőszen rejtegetett előlem.
- Csak ha elárulod, mi volt a dobozodban – feleltem.
Elpirulva pillantott fel rám ismét.
- Majd inkább megmutatom – suttogta fintorogva. – De csakis az ünnepre való tekintettel.
Majd’ megevett a kíváncsiság, hogy mi lehet az, ami miatt ennyire zavarban van. Jennyt ismerve voltak elképzeléseim, de nem mertem tippelni. Addig is, míg hajlandó elárulni, más ötletem támadt.
Közelebb léptem Kristenhez, mire teljesen a hűtőnek préselődött. Csillogó szemekkel nézett fel rám. Közelebb hajoltam, és megcsókoltam. Elűztem a fejemből minden kétségemet Mike-kal együtt, most csak az számított, hogy ő az én feleségem. És nem adom könnyen.
Be is akartam bizonyítani neki, hogy ha valakire szüksége lehet, az én vagyok – egyelőre azon a téren, amely mindkettőnknek elemi gyönyört okoz.
A lábait felemelve kaptam a karjaimba, de csak hogy megfordulva a hátam mögött levő ebédlőasztalon fektessem el, miután lesöpörtem róla az üres dobozt, és néhány evőeszközt. Tán még egy tányér is tört, de már rég nem arra figyeltem.
A szám a nyakára tapadt, a kezem viszont már a pulcsija alatt kalandozott. Megremegett mind a csókomtól, mind az érintésemtől, a mellbimbói keményen várták nyelvem ostromát. Próbáltam óvatos lenni, mert nem tudtam, mennyire érzékeny neki még mindig ez a terület, de semmiképp nem szerettem volna fájdalmat okozni neki.
Mialatt a kebleit részesítettem gyengéd kényeztetésben, kezemmel már a nadrágját gombolgattam. Elakadt a lélegzetem, amint észrevettem, hogy nem húzott alá bugyit. Lassan húztam le róla, végigcsókolgatva a lábait is.
Utána a térdeit szétfeszítve húztam el egészen az asztal széléig, és letérdelve nyalni kezdtem tűzforró nőiességének lágy redőit. Kristen nyöszörögni kezdett, én pedig vetkőzni. Sejtettem, hogy ezt egyikünk sem bírja már soká.
Miután megszabadultam a ruháim nagy részétől, felemelkedtem a combjai között. Ő is ugyanígy cselekedett, majd a nyakamba kapaszkodva követelt egy csókot. Míg ajkait ízlelgettem, óvatosan becsusszantam a teste mélyére.
Egyik kezemmel az asztalon támaszkodtam a háta mögött, a másikkal a fenekét, és a hátát simogattam, mialatt mozogni kezdtem. Szerelmem sikolyai betöltötték az egész konyhát, ott karmolta a bőrömet, ahol érte, és a nyelvembe is beleharapott párszor.
Én legalább annyira élveztem a helyzetet, mint ő, így pár perccel később nem ért váratlanul a belém hasító gyönyör. Ő is megremegett, majd hanyatt dőlt az asztalon, és próbált levegőhöz jutni.
A fiunk akadályozta meg, hogy folytassam édes gyötrelmeinket. Félig visszaöltöztem, és megnéztem, mit szeretne. Még én is az iméntiek hatása alatt voltam, de időt akartam hagyni Kristennek, míg összeszedi magát. Pár perc múlva jött is utána, talpig felöltözve.
Átadtam neki az addig általam dajkált ifjoncot, mire ő azonnal meg is nyugodott. Egy ideig még figyeltem őket, Kristen boldogsága az arcán és a mozdulataiban - amelyekkel a gyermekünket simogatta - egyaránt tükröződött. Örültem, hogy végre kizökkent abból a kezdődő depresszióból, amelybe otthon sikerült belezuhannia.
Szívem szerint örökre itt maradtam volna velük, elvégre a második otthonunknak is lehetett volna nevezni ezt a házat, de mégiscsak London volt az otthonunk. Kristennek emellett Los Angeles is. Sajnáltam, hogy még nem volt alkalmunk meglátogatni a szüleit, biztos ők is kíváncsiak lennének már az unokájukra, de amíg Dylan veszélyt jelenthet, nem akartam kockáztatni.
Magukra hagytam őket és a konyhába indultam rendet rakni, valamint valami ebédfélével kedveskedni életem kincsének.
(Kristen)
Míg a fiunkkal játszottam, láttam, hogy Rob a konyhában ügyködik valamit. Örültem, hogy ilyen könnyen feladta annak a kiderítését, mi is lapul a doboz mélyén, amelyet drága barátnőm nekem szánt. Ha nem ilyesmit küldött volna, el sem hiszem, hogy tőle jött.
A csomag egy komplett bőr és latex anyagú, láncokkal ékített domina ruhát tartalmazott. Kiegészítőkkel. Azt hittem, helyben elájulok, amint megpillantottam. Semmi esetre sem szerettem volna, ha életem párja is meglátja, de mivel megígértem neki, hogy majd megmutatom… egyszer… nem volt más választásom, minthogy betartsam a fogadalmam.
Addig is jól elrejtettem a hálóban levő gardróbba, nehogy véletlenül felfedezze. Még erőt kellett merítenem, hogy meg merjek benne jelenni előtte, de abban biztos voltam, hogy a korbácsot és a bilincset mellőzni fogom. Bár lehet, hogy a bilincset mégsem…
Elnapoltam a kérdést, és mivel a fiunk visszaszenderedett, lefektettem az ágyaként szolgáló kosárkájába.
- Lezuhanyzom, amíg te itt ügyeskedsz – mondtam szerelmemnek, mikor beléptem hozzá a konyhába.
- Oké – dünnyögte felém sem fordulva.
Nagyon bűvölt valamit a konyhapulton, egészen belemélyedt a dologba. Közelebb léptem, és meglestem, mi köti le így a figyelmét. Épp egy halott madárnak a csupasz bőre alá tűzögetett be valami zöld növényszerűséget, aztán meglocsolta valamivel, és csak eztán fordult felém felegyenesedve.
- Csatlakozhatok? – fogta meg rögtön a derekamat, a szája pedig az ajkaimra tapadt, mielőtt felelhettem volna.
- Nincs még eleged belőlem? – hitetlenkedtem, mikor újra szóhoz jutottam.
- Nekem soha nem lesz elegem belőled – felelte komoly hangon.
A hangsúlya arra utalt, hogy talán attól tart, én valaha ráunok? – kérdeztem magamtól, és a szemeiben is némi bizonytalanságot véltem felfedezni. Nem tudtam, miért jár ilyesmi az eszében, hiszen hozzámentem, és minden pillanatban boldoggá tesz.
- Nekem sem belőled – mondtam ugyanolyan komolyan, mint ő az imént.
Mivel pólót nem kapott magára az iménti akciónk után, csókokkal borítottam a felsőtestét, majd a nyakába haraptam, és a szája után kaptam.
- Csatlakoznál? – nyögtem az ajkai közé.
- Ez nem is kérdéses – válaszolt, miközben véremet pezsdítve viszonozta a testén kalandozó kezem mozdulatait annyi különbséggel, hogy ő a ruhám alá férkőzve izgatott megint.
Aztán váratlanul elengedett. Meginogtam, és a pult szélébe kellett kapaszkodnom, hogy el ne essek. Nem tudtam, mi lehet az oka a váratlan fordulatnak, de csak a tepsit pakolta a hűtőbe, hogy ne legyen baja, amíg mi mással vagyunk elfoglalva, majd a karjaiba kapott, és megindult velem a fürdőszoba felé.
