Sziasztok! Lesz benne egy csöppke kitérő is, de BIBI kérlek, azt is vagy olvasd el pls (összeszorított szemekkel :P) vagy ugord át, mert utána izgi lesz, megígérem (L)
Szil
59. fejezet
(Kristen)
Azt hittem, kísértetet látok. De amint a férfi megfordult, rádöbbentem, milyen hülyén viselkedtem. Totális zavarban voltam.
Hogy gondolhattam, hogy Aaron az? Hiszen ő nem lehet.
Az egyetlen szerencsém az volt, hogy amit az imént kiáltásnak véltem, az valójában csak erőtlen suttogásként szakadt fel a torkomból. Ezt bizonyította az is, hogy Ian kedvesen és fesztelenül rám mosolygott, Rob pedig aggódva lépett mellém, hogy jól vagyok- e.
Vetettem még egy pillantást Ian irányába, aki a kocsija mellett álldogált. Tényleg csak képzelődtem? Erre a legmeggyőzőbb bizonyíték máris kilépett az ajtón. Lizzy lépdelt oda hozzá vidáman és szájon csókolta.
- Jól - feleltem Rob kérdésére, és még egy sánta mosolyt is sikerült a számra préselnem.
Ezután elszántan megfordultam, hogy ne látszódjon rajtam, mit is éltem át az imént, és benyúltam Victorért a hátsó ülésre. Tovább remegő lábakkal indultam aztán a házba, szerelmem a csomagokat hozta utánunk.
Köztük azt a bizonyos Jenny féle dobozt, melyet vigyorogva tett le egyelőre a konyhaasztalra.
- Mikor fogunk utószülinapozni? - kérdezte kétségtelenül felajzottan a gondolattól, miszerint hamarosan kiderül a számára, mit rejt a csomag.
Pláne most, hogy ő is tisztában volt vele, újra szeretkezhetünk a legtöbb gyönyört nyújtó módon. Bár a testi örömöket - amikor épp nem görcsöltem - az elmúlt napokban sem mellőztük, de már mindketten vártuk az alkalmat, mikor forrhatunk végre megint össze a lehető legteljesebben.
- Előtte ellátom még ezt a csöppséget - pusziltam meg a karjaimban tartott fiunk selymes hajacskáját. - Utána vennék egy forró fürdőt… és azután - ajánlottam beletörődően, hogy úgysem hagy békén, míg fel nem fedem a titkot.
De előbb helyre akartam tenni a gondolataimat, amelyek a megérkezésünkkor kissé összekuszálódtak.
Fürdetés és etetés után az apjára bíztam a babát, hogy altassa el, ameddig én a kádban ejtőzök. Az apróság azóta már szerencsére jól volt, vidáman kápráztatott el bennünket még újdonságnak számító forgolódásával és változatos hangocskájával, a múltkori láznak nyoma sem volt.
Cameron pedig olyannyira kibékült Kathyvel, hogy a múltkori félreértés óta, talán ha kétszer láttuk, de többnyire még napközben sem. Mindemellett Rob még nem döntött Tommal kapcsolatban, és bármennyire is nem akartam, hogy rábólintson, meghagytam neki a döntést.
Nem akartam, hogy befolyásolva érezze magát, csak mert belőlem ellenséges érzéseket vált ki Tom. Tisztában voltam vele, hogy régen történt, ami történt, de elfelejteni nem voltam képes. És megbocsátani sem, hiába segédkezett Dylannel kapcsolatban.
Abban is biztos voltam, hogy szerelmem sem ellenezné, ha esetleg újra filmezni szeretnék majd a jövőben - pedig valószínűleg ő sem lenne elragadtatva a dologtól. Megértő lenne, így nekem is annak kell lennem.
Az emeletre érve levetkőztem, és a kádban elnyúlva élveztem, ahogy lassan ellep a víz. Ekkor engedtem csak szabadjára az elfojtottabb gondolataimat.
Magam sem tudtam volna megmondani, miért éreztem úgy, mintha Aaront látnám, de végül csak az érzékeim csalódtak. Jobban mondva átvertek, hisz végül is Ian volt. Elátkoztam az egypetéjűséget és mindent, ami az érzékeim csalódását segítette elő.
Aztán nyakig merültem az időközben körém folyt vízbe, és lehunyt szemmel pihentem rá az előttem álló éjszakára.
(Nick)
Újra látni őt olyan volt, mintha egy atombomba csapódott volna be a közvetlen közelemben, vagy egy tornádó ragadott volna magával szédítő magasságokba, hogy aztán a földhöz csapjon, ripityára zúzva ezzel a szeretett lény látványa által elerőtlenedett testemet.
A mosoly mégis magától mozdult az arcomra, amint rabul ejtett igéző, ámbár döbbent pillantása. Az agyam csak ekkor figyelt fel szívem fullasztó dobbanásaira.
Felismert. Ezt a köztünk levő jó húszméternyi távolság ellenére is minden porcikája ordította felém. Vagy csak a váratlan miatti adrenalinszint-emelkedés gondoltatta ezt velem.
Nem számítottam rá, hogy ők is itt lesznek, úgy tudtam, hogy elutaztak valami szigetre. Épp a reptérre igyekeztem, de előbb még beugrottam elbúcsúzni a fivéremtől, mielőtt elhagyom az országot, magam mögött a nővel, aki akaratlanul a bőröm alá és a lelkembe férkőzött.
Persze Ian sem számított a látogatásomra – Lizzy pedig még annyira sem. Elájult, amikor kinyitotta nekem az ajtót. Szó szerint úgy kellett felmosni. Miután magához tért, követelte a magyarázatot. Elmeséltem neki. Nem helyeselte a titkolózást Kristen előtt, de így tartottam a legjobbnak.
Ian felajánlotta ezután, hogy kivisz a reptérre, és éppen őrá vártam a ház előtt a kocsijánál, azon gondolkodva, hogy vajon meddig fogom kibírni távol a családomtól és mindentől, amikor ajtócsapódást hallottam a hátam mögött.
Megfordultam és ott állt ő. Tényleg nem számítottam rá, hogy hazaérkeznek akárhonnan, de az öröm el is feledtette velem, hogy rejtőzködni akartam. Egy mosoly után mégis elfordultam, és Lizzyvel találtam magam szemközt, aki átkarolta a nyakam és legnagyobb meglepetésemre szájon csókolt.
Hagytam. Leesett ugyanis, hogy csak a titkomat akarja menteni. A testvérem arca is erről árulkodott, aki a bejárati ajtóban állt úgy, hogy Kristenék őt ne lássák, és rólam higgyék azt, hogy ő vagyok.
Kicsivel később, mikor elmúlt a veszély, Lizzy elengedett, én pedig megköszöntem nekik a „segítséget”. Megúsztam egy lebukást. Kris biztosan idejött volna, ha Lizzy nem avatkozik közbe.
Ian is előmerészkedett, és elindultunk a reptérre. Az egész odavezető úton Kristen járt a fejemben, de még a repülőn is, amely egyenesen San Franciscoba repített. Mivel dolgozni nem térhettem vissza, úgy gondoltam, ott elég távol leszek mindentől és mindenkitől, aki valaha ismert.
Szívemet és lelkemet hátrahagyva tekintettem a magányos jövőm felé.
(Rob)
Feltűnt Kristen furcsa viselkedése, de nem értettem az okát. Míg a pockot ringattam álomba, azon gondolkodtam, mi dermeszthette meg annyira, amikor megérkeztünk. Láttam Iant Lizzyvel, de ezt nem tartottam furcsának, sőt.
Nem tudtam tovább töprengeni, mert Cameron újabb meglepetésszerű hazaérkezést eszközölt, amellyel fel is keltette éppen elszunnyadt porontyomat. Persze nem szándékosan, csak olyan kitörő örömmel ecsetelte, hogy Sam vele megy vissza majd Amerikába, hogy lehetetlenség lett volna lelőni.
Szerencsére azonban nem ment bele a részletekbe, máris a szobájába indult átöltözni meg zuhanyozni. A kérdésemre, miszerint miért nem költözik addig is Kathyhez, azt mondta, hogy nem akarja máris elrettenteni magától.
Ebben volt valami. Csak egyszer lestem be a vendégszobába, amióta itt volt nálunk, de egy életre elég volt az élmény. Ilyen kuplerájt utoljára Tom lakásán láttam.
Tomról eszembe jutott, hogy hamarosan döntenem kell vele kapcsolatban is. Minden bizonnyal a pozitív válaszomat várja, de én még nem voltam biztos magamban. Főleg az tartott vissza, hogy nem akartam vele dolgozni. Kristen miatt elsősorban.
De nem értem rá ezen rágódni, ugyanis szerelmem lassan motoszkálni kezdett az emeleten.
Cameron is végzett, és közölte, hogy ha már nem találkoznánk, mielőtt mi öt nap múlva Tenerifére utazunk, akkor vigyázzunk magunkra és majd L.A.-ben folyt. köv. Oda terveztünk ugyanis menni körülbelül három hét múlva, Kristen ex-kollegájának esküvőjére – egybekötve egy rokonlátogatással.
Miután elment, felvittem Victort az emeletre, és lefektettem a kiságyába. Egy percig még elragadtatottan figyeltem, ahogy alszik, majd szerelem keresésére indultam a háló irányába. Az ajtóban viszont döbbenten álltam meg.
A lélegzetem elakadt, és nagyokat nyeltem, miközben végigjárattam rajta a tekintetem. Az a fekete csizma volt rajta, amelyet a legénybúcsúmon is viselt, emellett egy fekete bőr miniszoknya, és egy szintén fekete, elől cipzáras felső, amely izgatóan emelte ki keblei formáját.
Megszólalni sem tudtam, nemhogy megmoccanni. Szerelmem viszont közelebb jött, a kinézetének vadságán csak az arcán játszó pír enyhített valamelyest. A szó szoros értelmében cövekként álltam, mire odaért hozzám. Nem tudtam róla levenni a szemem, de a kezeimet sem.
Ő viszont eltolt magától. Először. Utána azonban éhesen falni kezdte a számat, keze sokat ígérően markolta meg kőkeményre dermedt férfiasságomat. Valahogy végül az ágyon kötöttünk ki.
Több percnyi – vagy órányi – csókolózás és simogatás után arra eszméltem, hogy rajtam már nincsen ruha, ő viszont továbbra is a bőrszerelésben ül rajtam, kellően távol ahhoz, hogy ne tudjak máris beléhatolni, de mégis elég közel, hogy perzseljen a belőle áradó szenvedély.
Ekkor megfogta a kezeimet, melyekkel a csípőjét és a melleit simogattam, és a fejem fölé emelte. A bilincs csattanását inkább hallottam csak, mint láttam, ugyanis ahogy ő is odahajolt, a mellbimbója éppen egyvonalba került a számmal. Habozás nélkül lecsaptam rá.
Míg én a melleit ízlelgettem, ő akkurátusan az ágy rácsaihoz bilincselt. Kicsit furcsa volt a helyzet, mert érinteni akartam és frusztrált az, hogy nem tehetem, de egyben izgatott is a dolog. Főleg mikor szerelmem ajkai elindultak lefelé a testemen.
A lélegzetem is elakadt a nyelve izzó játékától. Persze a teljes őrületbe kergetésem volt a célja, így vágyaim leglényegét még véletlenül sem érintette. Sosem hittem volna, hogy valaha eljutok arra a szintre, amikor könyörögni fogok neki, de most érkezett el az ideje.
Hosszú percek után sem teljesítette viszont a kérésemet. Egy másik – még izgatóbb - dolgot viszont megtett. Fölém állva fejtette le magáról azt a ruhát, amelytől én akartam volna megszabadítani. Minden porcikáját láttam magam felett, nőiességének nyílása nedvesen kiáltotta felém, hogy ő is készen áll, de… Semmi.
Tovább cirógatott mindenütt, apró ujjaival és nyelvével egyaránt, kivéve ott… A szívverésem nem is emlékezett rá, mi az a normális ritmus. Már úgy éreztem, hozzám sem kell érnie ahhoz, hogy elélvezzek.
De ekkor elővett egy madártollat. Több ezer borzongás futott végig a sejtjeimen, minden idegszálam megfeszült, és már szinte állatiasan morogtam a kényszerből elfojtott vágyak miatt.
A toll olyan bizsergést idézett elő bennem, amelyet még soha nem tapasztaltam. Meg sem mertem kérdezni Kristentől, hol a fenében tanult ilyesmiket, mert most nem akartam hallani rá a választ.
És nem is tudtam megszólalni, ugyanis édes kínzásom után először végre megcsókolt. Nyelvem itta magába a belőle áradó ízeket, karom önkéntelenül mozdult, hogy átölelje a testét… és legnagyobb meglepetésemre sikerült is. Nem érdekelt, mikor oldozott el, egyből a csípőjéhez nyúltam, és gondolkodás nélkül magamra rántottam.
Eddig én voltam az, aki „szenvedett”, de neki is hasonló örömeket akartam nyújtani. A tervem mégis váratott magára, mivel amint a testébe hatoltam, annak forrósága és apró rángásai elhozták számomra a hőn áhított gyönyört.
Tehetetlenül nyögtem fel a beteljesülés pillanatában, de az érzékeim olyan mértékben voltak felizgatva, hogy pihenő nélkül álltam készen a folytatásra. Légszomjjal küszködve fordítottam magam alá a testét, és mozogni kezdtem benne.
Változatos tempóval fokoztam mindkettőnk vágyait a végletekig, majd egyik kezem kettőnk közé csúsztatva szerelmem legérzékenyebb pontját is izgatni kezdtem. Élvezettel hallgattam apró, aztán egyre erősödő és szaporodó sikolyait, amelyeket minden lökésemkor hallatott.
A teste legalább úgy remegett alatta, ahogy én is az iménti játék során. Nyelvünk ugyanazt a párbajt vívta, mint lentebb testünk egy intimebb csókban, mígnem mélyen bennünk újra kitört a vulkán, hogy aztán reszketve és verejtékesen simuljunk egymáshoz érzéki feszültséggel felfokozott szerelmünk bódító ölelésében.
- Ezt kaptad Jennytől? – tettem fel a hülye kérdést, miután valamelyest visszatértünk a valóságba.
- Aha… - Sötét volt, de nem kellett hozzá fény hogy tudjam, Kristen el is pirult, bár az iméntiek után feleslegesen.
Most valamivel finomabban értem az ajkaihoz, amelyeket néhány harapással is illettem az előbbiek közben – amit persze ő is viszonzott -, és gyengéden csókoltam meg, biztosítva róla, hogy számomra ennél tökéletesebb „születésnapi ajándékot” nem is adhatott volna.
Bágyadtan cirógattuk egymást álomba, édes semmiségek suttogása közepette.
