Bocs, megint félreidőzítettem, este kellett volna khm-szerűt hozni, de csak elnézitek :D
Így jött ki a lépés :D :)
9. fejezet
(Rob)
Automatikusan szorítottam magamhoz Kristent, a válla fölött viszont Aaronra pillantottam, aki érthető okokból nem nézte végig, ahogy ölelkezünk.
- Hogy van Victor? - kérdeztem, mivel szerelmem hogylétéről már meggyőződhettem. A félelem és az aggódás könnyei csillogtak a szemében, sápadt volt, de mindezek ellenére gyönyörű. Azt nem tudtam, miért van rajta kórházi ruha, de egészségesnek tűnt, úgyhogy vele kapcsolatban nyugodtabb voltam.
Kissé elhúzódott tőlem, mielőtt válaszolt.
- Még nem mehetünk be hozzá, amíg lejjebb nem viszik a lázát - nyöszörögte.
Végszóra érkezett egy nővérke, aki közölte, hogy a fiunk jobban van, és most már láthatjuk. Aaron is felemelkedett a fotelből, és velünk tartott. Nem ellenkeztem.
A gyermekünk aludt éppen, nyilván kimerítette a sok sírás. Az orvosa közölte velünk, hogy a délelőtt kapott oltás miatt szökött fel a láza, és reggelre kutya baja lesz, de a biztonság kedvéért bent tartják éjszakára. Olyan védtelenül feküdt a kiságyban, hogy a szívem is összeszorult a látványtól.
Magamhoz húztam a feleségemet, akinek némán potyogtak a könnyei.
- Akkor én most megyek - szólalt meg Aaron mellettünk halkan.
- Kikísérlek - fordultam felé.
Kristen ekkor kibontakozott a karjaimból, odalépett hozzá és átölelte.
- Mindent köszönök - súgta a nyakába bújva.
Rosszul esett, hogy ezt látnom kellett, de türtőztettem magam. Miután számomra végtelennek tűnő másodpercek után elengedték egymást, Aaron az ajtó felé indult. Követni akartam, de kedvesem még megállított egy pillanatra.
- Segített, ne bántsd - kérte.
- Nem fogom - feleltem, és adtam egy puszit a szájára.
Valójában én is köszönetet akartam mondani neki. Meg is tettem, amint utolértem a parkolóban. A kocsijának támaszkodva várt rám.
- Én is köszönöm - mondtam kissé kelletlenül, ahogy megálltam előtte.
- Részemről a megtiszteltetés - felelte.
Nem tudtam magamban tartani a következő kérdésemet, bár tartottam egy kissé a választól.
- Rámozdultál?
Aaron hosszan nézett a szemembe, mielőtt megszólalt.
- Nem.
Nem hittem neki. De valamiért attól tartottam, hogy még szükségem lehet rá a jövőben, ezért nem bántalmaztam emiatt. Csak figyelmeztettem.
- Úgysincs semmi esélyem nála - hárította a szavaimat.
Erre nem mertem volna mérget venni, de ráhagytam, hogy így van.
Aztán ő elhajtott, én pedig visszamentem a kórházba a családomhoz. Kristen eléggé lestrapáltnak tűnt, így nem álltam neki faggatni, mit is érez Aaron iránt. Most különben is Viktor hogyléte volt a fontosabb.
Egy idő után a fiunk felébredt, mire szerelmem kibontakozott addig őt ölelő karjaimból, és felemelte, hogy megnyugtassa.
- Biztos éhes, legutóbb nem akart enni - motyogta. Aztán rám nézett. - Megkérdeznéd az orvostól, hogy megetethetem-e?
Magukra hagytam őket, míg előkerítettem a dokit. Aki engedélyezte a szoptatást. Míg szeretteim ezzel voltak elfoglalva, hazamentem, hogy hozzak másik ruhát szerelmemnek, mert időközben elmesélte, miért is van rajta kórházi cucc.
Nem voltam biztos benne, hogy tudna-e enni is valamit, de gyorsan készítettem pár szendvicset is, hátha. Hálásan nézett rám, amikor visszaértem. Addigra már a büfiztetésen is túl voltak.
Kristen gyorsan átöltözött, majd a szoba sarkában levő székbe ültetett, hogy aztán az ölembe telepedve majszolni kezdje az egyik szendvicset.
Elhessegettem a gondolatot, hogy nem sokkal ezelőtt még Aaronhoz simult ugyanígy, inkább csak annak örültem, hogy újra együtt vagyunk. Miután evett, kényelmesebben elhelyezkedett rajtam, majd megkérdezte, hogy sikerült a fellépés.
Nem akartam neki túlságosan részletezni, ezért csak annyit mondtam, hogy nem voltam formában. Ez nem is volt hazugság. Szerencsére beérte ezzel a válasszal, és nem kérdezősködött tovább. Egy ideig.
- És Kathy? – szólalt meg halkan egy idő után.
Kathyvel kapcsolatban már magam sem láttam egészen tisztán, de most nem kellett ferdítenem a valóságot.
- Leszállt rólam – mondtam, de ezzel el is szóltam magam, mert szerelmem erről nem tudott konkrétumot.
- Szóval próbálkozott – emelkedett fel rajtam szerelmem, és kíváncsian nézett a szemembe. De megláttam rajta a féltékenységet is.
- Öhm… Eleinte. De felfogta, hogy imádom a feleségemet, és beletörődött, hogy nem vagyok kapható arra, amit ő akar.
Kristen az ajkát harapdálva méregetett még egy percig, majd lehunyta a szemét, és visszabújt a karjaimba, hogy békésen várjuk a reggelt.
Amikor csak jó néhány vizsgálat elvégzését követően vihettük el végre a fiunkat, aki hazaérve ismét táplálékért sírdogált. Kristen az emeletre vitte, majd miután megetette, vizet engedett a kádba, hogy a tisztálkodásra is sor kerüljön.
Mindig imádtam ezeket az alkalmakat. Eleinte anyámra bíztuk a pocokfürdetést, de Kristen is hamar rutinossá vált. Én egyelőre attól féltem, hogy véletlenül leejtem, így nem vállalkoztam rá. Most viszont, látva szerelmem elcsigázottságát, boldogan, csak egy egész kicsi félelemmel ajánlkoztam a feladatra.
- Megcsinálom, hagyd csak! - hárította viszont rögtön.
Hiába erősködtem, hogy addig ő is zuhanyozhasson, csak annyit engedett, hogy közreműködjek. Enyhe csalódottságot éreztem, amiért nem meri rám bízni a dolgot, de nem nehezteltem rá emiatt. Inkább örömmel segédkeztem.
Utána felváltva mentünk zuhanyozni, hogy valaki Victorral maradhasson. Kristen ment elsőnek. Szerencsére. Amikor ugyanis végzett, egyetlen szál törölközőben jött ki a fürdőből. Hirtelen mindennél sürgősebbé vált a számomra egy hidegzuhany.
A jeges víz magamra csorgatása közben összeszámoltam a napokat addig, amíg végre újra rendesen együtt lehetünk. Sajnos harmincnál jóval több volt a végeredmény.
Ezért további tíz hűvös percre ítéltem magam. A vágyaim azonban csak alig csillapodtak.
Főleg, amint megpillantottam szerelmemet az ágyunkon fekve, háttal az ajtónak fordulva. Vérpezsdítően gömbölyödött a feneke a farmerben, ami rajta volt. Emellett a dereka is visszanyerte a régi karcsúságát. Rögtön megkívántam.
Közelebb léptem az ágyhoz, és észrevettem, hogy Victor is ott fekszik tőle félméternyire, két párna között. Egy pillanatig büszke mosollyal néztem, ahogy alszik, de az anyukája illata elterelte a figyelmemet.
Nem láttam az arcát, így nem tudhattam, hogy ébren van-e, ezért óvatosan ültem le az ágy szélére. Bőven hagyott nekem helyet, hogy mögé feküdjek, de egyelőre nem tettem. Eredetileg én is fel akartam öltözködni, de a törölköző, amit a derekam köré csavartam, most sokkal kényelmesebbnek bizonyult, tekintve, hogy a vágyaim újraéledtek az imént.
Lassan megérintettem kedvesem vállát, végigsimítottam a karján, majd a derekán és a csípőjén. Már abba is beleborzongtam, hogy egyáltalán megérinthetem. Ő viszont nem moccant, amiből arra következtettem, hogy elaludt.
Az önuralmam ezzel szemben nem akart engedelmeskedni. Kapni akartam még legalább pár pillanatot, mielőtt kénytelen leszek erőt venni magamon, és visszamegyek a zuhany alá.
Egyre szaporább szívveréssel cirógattam végig a combjait egészen a térdéig és vissza, hogy aztán tapinthassam a popsija vonalát is. Önkéntelenül is elakadt a lélegzetem. Főleg amikor ezután kissé hasra fordult, így enyhén széttárta a lábait.
Most azt a lábát vettem célba, amelyik alul volt. Nem bírtam megállni, hogy ujjaim felfelé haladva ne érjék el a teste középpontját, amely a nadrágja anyagán át is perzselően forró volt.
Nem voltam benne biztos, hogy nem okozok-e neki fájdalmat azzal, ha kicsit erősebben kezdem el simogatni, ezért elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy befejezzem, amit elkezdtem, mielőtt szerelmem felébred.
De elkéstem. Amint el akartam venni onnan a kezem, ő hirtelen összezárta a lábait, fogságba ejtve ezzel a kezemet. Az arca felé pillantva láttam, hogy ő is engem figyel a válla fölött.
- Csak még egy kicsit - nyögte halkan.
Nagy volt a kísértés, hogy engedelmeskedjek, de nem voltam biztos benne, lehet-e már. Megkérdeztem.
- Azt hiszem… - bólintott. - Akarom - súgta.
Nem kellett kétszer mondania. Megmozdítottam az ujjaimat, mire újra széttárta a lábait, de nem fordult hanyatt.
A farmeren át simogatni kezdtem, mire felnyögött. Nem hagytam abba ujjaim játékát, miközben mögé feküdtem, és a testéhez simultam. Csókokkal borítottam a nyakát, a vállát, majd a kezemet előre csúsztatva gombolgatni kezdtem a nadrágját.
Segített, így kisvártatva bedughattam a kezem az így keletkezett résen. Sőt, rögtön a bugyijába nyúltam. Kristen felém fordította a fejét, úgyhogy a szám az ajkaira tapadt, és míg ujjaim odalent cirógatták őt egyre tüzesebbre, nyelvem már az övét kóstolgatta.
Aztán elkezdett remegni, vele együtt pedig az ágy is. Megijedtem, hogy fel fogjuk ébreszteni a fiunkat, ha ezt itt folyatjuk, ezért megszakítottam a kényeztetését. Felkeltem az ágyról és kikaptam a gardróbból egy plédet, hogy az ágy melletti szőnyegre terítsem.
Szerelmem közben megszabadult a ruháitól, hogy aztán a pléden elnyúlva várja érkezésemet. Már csak a derekam körüli törölköző választhatta volna el egymástól a testünket, de egy határozott és gyors mozdulattal lerántottam magamról, majd Kristen mellé feküdtem.
Karjai rögtön a nyakam köré kulcsolódtak, de nemcsak ezért hajoltam az ajkaira, hogy megcsókoljam, hanem mert fájóan vágytam már az ízére. Amely most is éppen úgy elvarázsolt, mint mindig.
Egyik kezem közben édes idomait pásztázta. Egyelőre óvatosan és gyengéden simítottam a tenyerem a mellére, majd a derekán át a fenekére, amelybe ösztönösen belemarkolva húztam közelebb magamhoz, de aztán észhez tértem.
- Szólj, ha valami nem jó, vagy fáj - suttogtam, mikor elég erőm lett elszakadni tőle.
Megvártam, amíg bólint, csak azután mertem kezemet a lábai közé csúsztatni. Kedvesem felnyögött, amint legérzékenyebb pontját érintettem, de ekkor már az ő ujjai is egyre közelebb értek rajtam leglüktetőbb testrészemhez, amelyet ő kevésbe finoman markolt meg és kezdett tovább izgatni.
A nyelvemmel újra ajkait kutattam, majd végigkóstoltam a nyaka bőrét, a keblei környéket. Minden mozdulatomra gondosan ügyelve cirógattam tovább eközben az ujjaimmal, őrülten vágyva rá, hogy legalább az egyiket forróságába mélyeszthessem, de az iránta érzett féltésem visszatartott, hogy megtegyem.
Így is sikerült viszont veszélyesen csúcs közeli állapotba kerülnöm, ezért az ő kezét inkább levettem magamról, majd óvatosan szétfeszítettem a combjait, hogy a testén egyre lejjebb haladva nyelvemmel is ízlelhessem őt.
Ahogy megérezte, mire készültem, máris remegni kezdett, és egyre hangosabban nyöszörgött. Átvillant az agyamon, hogy a fiunk hangjaink miatti ébredése és sírása fog minket visszarántani a paradicsomból a valóságba, de bíztam benne, hogy most is olyan mélyen alszik, mint mindig. Szerencsém volt.
Tovább gyötörtem szerelmemet az ujjaimmal és a nyelvemmel, szigorúan csak kívül érintve, mégis úgy tűnt, hogy ezt is élvezi, mert nagyon hamar reszketni kezdett, és a nevemet sóhajtotta.
Nem hagytam abba, amit éppen csak elkezdtem, újabb orgazmusba sodorva őt, hogy aztán verejtékcseppekkel tarkított bőrén felfelé haladva ismét érzéki csókot váltsunk.
Azt hittem, kimerítették a történtek, és amúgy is elsősorban az ő vágyainak kielégítését tartottam most szem előtt, ezért meglepődtem - de egyben örültem is -, amikor hanyatt döntött, és egyik lábát a csípőmön átvetve fölém helyezkedett.
Őszintén szólva meg is ijedtem, hogy vajon mit tervez. Felkészültem rá, hogy megállítsam, de neki is volt annyi lélekjelenléte, hogy ne vezessen rögtön magába.
Nedves és forró ágyékát viszont kíméletlenül hozzádörzsölte kínzóan feszülő gerjedelmemnek, emiatt azonban nekem kellett józannak maradnom annyira, hogy a csípőjébe markolva inkább távol tartsam magamtól ahelyett, hogy magamra húznám.
De létem értelme tovább kísértette az önuralmamat, amikor a mellkasomra támaszkodva - néha bele is karmolva -, mozgatni kezdte rajtam a csípőjét. Levegőt venni is elfelejtettem. Aztán fölém hajolt, nyelve éppen csak hogy végigsimított a számon, majd haladt is tovább a nyakam felé.
Ajkait és apró, de piszkosul izgató harapásait eztán egyre lejjebb éreztem a testemen, mígnem nyelve azt a pontomat érintette, amely már amúgy is robbanni készült. Még épp időben zárt körül az ajkaival.
Az egész testem bizseregett az imént átéltektől. Kristen még ezután sem eresztett el rögtön, kisebb rándulásokat gerjesztve ezzel végig rajtam. Majd felkúszott mellém, és ölelő karjaimba fészkelte magát. De sajnos nem élvezhettük tovább a mámoros idillt.
