Na lányok, fiúk, ebben már lesz némi pikantéria is egy kevés, ízelítőnek, rákészítve mindenkit lassacskán az elkövetkezőkre :D
A bonyodalmak pedig folytatódnak, de csak tartaléklángon ;-)
És Bells, a feji végefelé lesz neked is vmi ,-) (L)
Puszillak benneteket!!!
Szil
6. fejezet
(Kristen)
A következő napok viszonylag nyugodtan teltek. Victor egészségesen, jó étvággyal és fölösleges hiszti nélkül cseperedett tovább, mi alig aludtunk, a család és a barátaink viszont készséggel segítettek mindenben.
Kivéve Aaront, aki újra rejtőzködő üzemmódba kapcsolt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem önként, és ezt számon is kértem a férjemen.
- Megfenyegetted? - érdeklődtem.
- Kit?
Egy kis szünet után elárultam neki, kire gondolok.
- Nem - felelte. Őszintének tűnt. - De jó, hogy mondod, mert akartam.
- Rob! - szóltam rá helytelenítően, de nem vette figyelembe.
- Mi az? Csak elbeszélgetek vele, mint férfi a férfivel.
A hangsúlya nem hagyott kétséget afelől, milyenre is tervezi ezt a beszélgetést. Éppen ettől féltem! Csakhogy vele ellentétben én nem felejtettem el azt, hogy mit tett értünk - értem! - Aaron.
- Hagyd békén! - kértem.
Rob megállt palacsintasütés közben, és egy pillanatra felém fordult. Én Victorral a karomban ültem az asztalnál. Végigpillantott rajtunk, boldogan, majd az arckifejezése elkomorult, mire tekintete a szememig ért.
- Nagyon védelmezed - állapította meg halkan, majd visszafordult a tűzhely felé.
Le akartam állítani, mielőtt újra eluralkodik rajta a féltékenység,és ehhez most csak egy adum volt.
- Ne felejtsd el, hogy ő hozott haza, amikor drogmámorban úszkáltál valahol.
Rob keze megállt egy mozdulat közben, majd továbbra is háttal nekem a konyhaszekrény szélére támaszkodott. Az ujjpercei elfehéredtek. Már ekkor tudtam, hogy nem volt fair ezt a szemére vetni.
- Arról nem én tehetek - mondta csak tettetett nyugalommal.
Ebben igaza volt, tudtam is, és meg is beszéltük még akkor. Túl is léptünk rajta, ő meg megígérte, hogy legközelebb, ha találkoznak, beszél Dylannel. Most mégis fájó pontra tapinthattam, mert habozás nélkül visszavágott.
- Mellesleg Kathy is segített…
- Igazad van! - csattantam fel, mert hiába kellett ezzel egyetértenem, azért volt némi különbség. Ahogy erre rá is mutattam a következő szavaimmal. - Helyes! Akkor te kurogasd csak őt, amíg én Aaronnal csupán barátkozok!
Vagyis még azt sem, mert úgy kerül, mint a pestisest, tettem hozzá gondolatban.
Robnál ekkor szakadt el a cérna.
- Senkit nem kurogatok! - emelte fel a hangját, és újra felém fordulva rám bámult.
Victor azonnal reagált az apja hangulatváltozásaira, így most is felébredt és sírni kezdett. A figyelmem ekkor rá irányult, és igyekeztem megnyugtatni. Lassan amúgy is szoptatási idő közeledett, ezért felálltam, hogy az emeletre menjek vele.
- Ne haragudj - szólt még utánam Rob, de nem fordultam meg.
Míg a gyermekemet etettem, sikerült lehiggadnom és egy épeszű kompromisszumot kitalálnom. A büfiztetés után a pockot a kiságyba fektettem, aztán a bébiörzőt magamhoz véve visszaindultam a földszintre. Robbal egyszerre értünk a lépcső tetejére. Kézen fogott, és visszavezetett a hálóba.
Ott az ágy szélére ült, engem az ölébe húzott és szorosan átölelt. Visszaöleltem.
- Utálok veled veszekedni - mormolta a nyakamba.
A lehelete édesen csiklandozta a bőrömet, rögtön fel is élesztve két hete elfojtásra kényszerült vágyaimat. Az övéi is ébredezni kezdtek, ahogy a fenekem alatt érezhettem.
Amikor emellett puszikkal is bombázni kezdte a nyakam hajlatát, elvesztem és nyöszörögni kezdtem.
- Egyetlen nő van, aki ezt képes kiváltani belőlem - mondta, miközben megfogta a kezem és a nadrágban feszülő ágyékára tette.
Elakadt a lélegzete, ahogy végigsimítottam, majd felnyögött, amikor megmarkoltam. Élveztem, hogy pillanatnyilag hatalmam van fölötte, és ezt kihasználva húztam magamhoz a tarkójánál fogva.
Nyelvünk egymásra találásával egy időben az ő keze is egyre feljebb kúszott a combjaimon, hogy aztán azok közé férkőzve simogatni kezdjen. Mindeközben egyre vadabbul faltuk egymást.
- Te vagy az a nő - nyögte, amikor egyszer levegő után kapkodva elszakadtunk egymástól.
Fel sem fogtam a szavait, mert addigra eszemet vesztettem a vágytól. Az agyam egyik hátsó szeglete figyelmeztetett, hogy még négy hétig ki kell bírnunk szex nélkül, de arra is rájöttem, hogy elég ezt nekem kiböjtölnöm, neki viszont egyáltalán nem muszáj.
Szembefordultam vele, és lerántottam a pólóját. Ajkunk szüntelenül egymásra talált, úgyhogy egyelőre az ujjaimmal simítottam végig a felsőtestén, hogy a hasán keresztülhaladva elérjem a nadrágja gombjait. Sorban oldozni is kezdtem, közben a nyakára siklottak az ajkaim, és a nyögéseit hallgatva haladtam egyre lejjebb a testén.
Hanyatt döntöttem az ágyon, hogy könnyebben hozzáférjek, és az öléből lecsúszva szabadítottam ki a nadrágja fogságából keményen meredező gerjedelmét. Hallottam, hogy Rob a nevemet nyögi, de nem foglalkoztam vele.
Arra gondoltam, legalább neki ne legyen olyan nehéz kibírnia ezt a négy hetet, ami még hátra van, ezért habozás nélkül kezdtem el izgatni a kezemmel és a nyelvemmel egyaránt. A csípője önkéntelen rángásba kezdett, az izmai megfeszültek a kezeim alatt, melyekkel a hasát, a combjai belső részét cirógattam.
Nem telt sok időbe, hogy élvezetének nedvei elárasszák a számat. Tovább becézgettem, míg a légzése úgy-ahogy lecsillapodott, majd újra felfelé indultam a testén, és csókokkal borítottam mindenütt.
Én is tüzeltem az iménti történtektől, mégis tudtam, hogy ez most itt nem rólam szólt. Neki akartam megadni mindent, amit csak lehetséges ebben a tiltott helyzetben.
- Elképesztő vagy – súgta, amint melléfeküdtem.
Kissé kipirulva szemléltem elégedetten csillogó szemeit, tovább cirógatva a mellkasát.
- De… - kezdte volna, de egy csókkal elhallgattattam, és szorosan hozzábújtam.
- Szeretlek – súgtam aztán.
Rob szorosan magához ölelt, és feljebb húzott magával az ágyon. Aztán elkezdett simogatni. Lassan haladt a nyakamtól indulva, a melleimet óvatosan érintve végig a hasamon, majd a derekamról a fenekemre csúszott a keze, és még közelebb vont magához.
Utána az én farmeremet kezdte volna gombolgatni, de leállítottam.
- Ezt most még ne – kértem halkan a szájába suttogva.
- Miért ne? – kérdezte.
Mivel nagyjából már kijózanodtam, így bármennyire is akartam az érintését, elmagyaráztam neki, hogy egyelőre még nem lenne túl esztétikus a dolog. Nagy sóhaj kíséretében megértette, de a csókokat nem hagyta abba.
A csengő szakította félbe lopott légyottunkat, és az érkező nem is volt hajlandó leszállni róla, ezért kelletlenül elengedtük egymást. Rob Victorhoz ment, hogy megnézze, felébredt-e a zajra, én pedig a földszintre szaladtam ajtót nyitni.
Egy pillanatra meglepődtem, amint kitártam, és megláttam, ki jött látogatóba.
(Rob)
Még nem egészen tértem magamhoz az iméntiektől, de a váratlan látogatónk nem akarta abbahagyni a csengetést, így elengedtem Kristent, bár egyáltalán nem szívesen tettem. Szerettem volna őt is kielégíteni, de lebeszélt róla. Így viszont kicsit furcsa érzéseim voltak. Nekem jó volt, de neki nem.
El is határoztam, hogy ha törik, ha szakad, visszafogom magam, amíg valamivel tovább nem mehetünk. Ha két hetet kibírtam, akkor menni fog ez is, bíztattam magam.
A kisfiunk szerencsére nem ébredt fel a csengetésre, de leellenőriztem, hogy normálisan lélegzik-e, majd percekig belefeledkeztem a látványába. A lentről felszűrődő zajok zökkentettek csak ki. Beszélgetést hallottam. És nevetgélést.
Magamra kaptam egy nadrágot, aztán a hálóba léptem a bébiőrzőért, és azzal együtt indultam lefelé, hogy megnézzem, ki érkezett. Kellan volt az. Ez már önmagában is rontott a hangulatomon, de amikor láttam, hogy szerelmemet öleli magához, az tette csak be igazán a kaput.
Hangosan köszöntem, hogy felhívjam magamra a figyelmüket, mire szétrebbentek. Kristen aztán hozzám lépett, és csillogó szemekkel újságolta, hogy mit is keres itt Kellan. Én nem vettem le róla a szemem. Az előbb látott örömük egymás láttán egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. És ő maga sem.
- Képzeld, elveszi Haley-t! – mondta Kristen, ezzel most ő zökkentett ki a gondolataimból.
- Micsoda? – kérdeztem.
Emlékeztem arra a lányra, akivel a szülés előtt négyesben vacsizni mentünk, de amennyire Kellant ismertem, nem feltételeztem volna, hogy hagyja bekötni a fejét. De mégis megtörtént, ő is büszkén mesélte ugyanis, hogy már össze is költöztek, és egy hónap múlva lesz a lagzi.
- A forgatás utómunkálatai miatt épp erre jártam, csak gondoltam, beköszönök, és átadom ezt – nyújtott egy borítékot szerelmem felé, aki rögtön kíváncsian fel is bontotta.
Egy meghívó volt az esküvőjükre. Amerikába. Egy családlátogatással egybekötve nem is hangzott rossz programnak. Addigra már talán Victort is utaztatni merjük a repülőn, gondoltam, és Kristen családja is biztosan el lesz ragadtatva.
Máris valamivel barátságosabban pillantottam a vőlegényre, és még egy itallal is megkínáltam udvariasságból, de elutasította, mondván, hogy már megy is, mert indul a gépe.
Miután elköszönt – újra hosszasan ölelgetve az én nejemet, ami egyáltalán nem volt ínyemre, de nem szóltam érte -, Kristen felém fordult, és csodálkozva ingatta a fejét.
- Sosem hittem volna, hogy képes valaki így elcsavarni a fejét – nevetett fel hitetlenkedve, és a konyha felé indult.
Mivel előzőleg már elkészítettem a palacsintákat, neki is álltunk enni. Végre újra szeretetteljes hangulat uralkodott köztünk, eszemben sem volt megtörni azzal, hogy megint felemlegetem Aaront, pedig már eldöntöttem, hogy egyelőre várok, de ha bármi jelét látom annak, hogy továbbra is érdekli a feleségem, igenis elbeszélgetek vele.
De erre egyelőre nem került sor. Délután a szüleim jöttek látogatóba, majd estefelé Jennyék is betoppantak. Kathy is keresett egyszer, mert újabb fellépése lett volna, de mivel Tim, a társa még kórházban volt, megint rám gondolt, hogy helyettesítsem.
Megkértem, hogy próbáljon találni valami másik megoldást, mert nem szívesen szakítottam volna félbe a még kéthétnyi szabadságomat, ráadásul Dylannel sem sürgettem a találkozást, úgyhogy egyelőre nem mondtam igent.
Őt nap múlva lett volna a fellépés, így Kathy megígérte, hogy keres valaki mást maga mellé. Egyelőre Kristennek sem akartam említeni a dolgot, de persze látta, hogy telefonálok, és rákérdezett.
Elmondtam neki, mi a helyzet, és valamiért egyáltalán nem volt kifogása a dolog ellen.
- De kérlek, inkább kiszáradva gyere haza, mint hogy megint úgy kelljen érted küldenem valakit – tette hozzá aggódva.
Ezt én sem szerettem volna, ezért megígértem, de bíztam benne, hogy Kathynek sikerül valaki mást kerítenie helyettem.
