53. fejezet (Rob)
- És ezt te csak így közlöd velem? - emeltem fel a hangom, mire Victor is felkapta a fejét és pityeregni kezdett.
Vettem egy mély lélegzetet, majd újabb sörért nyúltam a hűtőbe, és hogy ne tegyek vagy mondjak semmi meggondolatlant, az emeletre indultam.
- Rob, várj! - szólt utánam Kristen, de inkább továbbmentem.
Tudtam, hogy hülyén viselkedek, de nem tudtam kontrollálni az érzéseimet. A hálószoba végében levő fotelba ültem, és pár percen belül a második üveg sört is kivégeztem.
Mike. Eszembe jutottak a nemrégiben ellene kigondolt gyilkos terveim. Most tartottam csak igazán jó ötletnek. Még meg is volt valahol a Kathytől kapott fegyver… Legalább végre hasznát venném!
Láttam, hogy Kristen a gyerekszoba felé suhan a picivel, majd kisvártatva belépett hozzám.
- Ne haragudj - kért bocsánatot valamiért, mialatt az ölembe ült, és izgató mozdulatokkal elhelyezkedett rajtam.
A testem azonnal reagált a közelségére, holott még át sem öleltem. Ő viszont szándékosan mocorogni kezdett rajtam.
- Rá akart venni, de hiába erőlködött – folytatta azt a mondatot, amelyet a konyhában nem hagytam neki befejezni.
- Miért nem bír már beletörődni, hogy te az enyém vagy? – csattantam fel, és megragadtam a testemen egyre lejjebb kalandozó kezét.
Kicsit ijedten nézett a szemembe, mire engedtem a szorításon. Nem akartam őt bántani, soha nem is tudtam volna.
- Te meg még adod is alá a lovat – morogtam, és el is eresztettem a csuklóját.
Nem simogatott tovább.
- Nem adom alá a lovat! – tiltakozott. – Elmagyaráztam neki, hogy felejtse el, akármit is szeretne. – Erre hitetlenkedve rápillantottam. Kételkedtem benne, hogy Mike ezt csak úgy megértené. – Ugyanis a férjembe vagyok szerelmes.
Elgyengített a szemeiből áradó érzelmek tömkelege. Valamelyest csitult a dühöm, de továbbra sem álltam el a Mike meggyilkolására vonatkozó terveimről.
- És persze még valakibe – motyogta Kristen, miközben puszikkal szórta tele a nyakam. Keze ismét a testemen kalandozott, a szavaira viszont megdermedtem.
- Kibe? – nyögtem.
Ezúttal nem moccantam, hogy megállítsam egyre vágyódóbb testem simogatásában, megrettentem ugyanis, hogy mi van, ha Aaront nevezi meg? Bár ezt kizártnak tartottam. Ennyire kegyetlen még ő sem lenne velem, akkor sem, ha valóban így érez… Vagyis érezne, ha tudná, hogy él. De egyelőre nem tudja. És addig vagyok biztonságban, amíg ez így is marad.
- Egy kis csodába, aki édesen gügyögve válaszol, ha szólunk hozzá, és finom puha babaillata van; szívtipró lesz, ha felnő… - sorolta, de itt megakadt egy pillanatra, és a szemembe nézett. – Akárcsak az apja – fintorodott el, holott nem tartottam magam annak, de egy mosolyt önkéntelenül is megejtettem felé. – Semmi perc alatt ki fogja dumálni a csajokat a bugyijukból…
Ez most még elég képtelenségnek hangzott, tekintve, hogy az illető úriember alig három hónapos. Felnevettem. Tehát a fiammal kell osztoznom Kristen szerelmén. Ezt egyáltalán nem bántam, sőt! Még az én szívem egy kis darabkáját is ellopta a kislegény.
- Mike viszont elmehet a fenébe – zárta le monológját kedvesem, és ajka, mely az államat puszilta éppen, a számra siklott.
Engedtem, hogy nyelve az enyém után kutatva az ajkaim közé furakodjon, de amint megéreztem édes ízét, véget ért az önuralmam. A tarkójánál fogva tettem szabadulásképtelenné, és másik kezemmel is magamhoz szorítottam a fenekébe markolva.
Az ágyéka szinte perzselte mostanra már lüktető testemet, csókunk közbeni mocorgása pedig tovább izzította a vágyaimat.
- Ha nem száll le rólad, megölöm – suttogtam szaggatottan az ajkai közé, visszatérve előző témánkhoz egy pillanatra.
Erre viszont megmerevedett a karjaimban. Utána eltolt magától.
- Ezt ugye nem mondtad komolyan? – suttogta vissza kissé lihegve.
Nem válaszoltam. Nyugodtan néztem vissza a szemeibe, csak a csókunk miatti zaklatottságom tükröződhetett a tekintetemben.
- Nem akarlak elveszíteni – enyhítettem kicsit iménti valóban elhamarkodott kijelentésemen.
Nem akartam, hogy tudja, igenis megteszem, ha Mike nem hagy nyugtot nekünk. Vagy megkérem Aaront. Neki már úgyis mindegy, és elméletileg halott… Erre a képtelen gondolatra nem tudtam elfojtani a mosolyomat, de Kristen félreértette, illetve mást látott bele, mint amire gondoltam.
Ő is elmosolyodott, kicsit elnézően, kicsit hitetlenkedve, nyilván amiért még egy közös gyerek után is emiatt aggódok, pedig tényleg ettől tartottam.
- Nem fogsz elveszíteni - ígérte, én pedig hinni akartam neki.
Az irántam való érzelmeiben biztos voltam, abban azonban nem, hogy mások iránt milyeneket táplál.
Ebben a pillanatban viszont csakis engem őrjített meg az illata, az íze, kezei puha érintése, a teste izzó közelsége. És még többet akartam.
Finoman a hajába markoltam, ezzel kényszerítve, hogy hátrahajtsa a fejét. A nyaka bársonyos bőrére tapasztottam a számat, fogaimmal óvatosan végigmardostam. Felszisszent, de nem a fájdalomtól - ügyeltem rá, hogy még véletlenül se harapjak túl erősen. De a ruháit már a vágytól elborult aggyal tépdestem le róla.
A mosolyából ítélve nem volt ellenére a dolog, ezért nem hagytam abba, amit elkezdtem. Törékeny testét az ágyra fektettem és kezdésnek az ajkait ajándékoztam meg egy csókkal. Édes nyelve azonos ütemet táncolt az enyémmel, de másutt is kóstolni szándékoztam.
Hozzám akart érni, biztosan azért, hogy levetkőztessen, de elsődlegesen őt kívántam kielégíteni. A karjait a teste mellé szorítottam, és ahogy egyre lejjebb csókoltam selymes bőrét, élvezettel hallgattam elakadó sóhajait. Elidőztem a mellbimbóinál, majd a köldökénél. Kezei már a lepedőt markolták, így el mertem engedni, hogy aztán szélesre tárjam a lábait.
Ezúttal nem áldoztam annyi időt apró becézgetésekre. Egyből a lényegre tértem. Mélyen fúrtam a nyelvem nőiessége forró üregébe, szinte ittam a belőle áradó zamatos nedveket. Neki sem volt szüksége további izgatásra, tökéletesen készen állt a befogadásomra. Egyelőre mégis csupán ízlelni vágytam a helyet, amelyben hamarosan megmártózhatok.
Kristen sikolya arról árulkodott, hogy máris kellő élvezetet nyújtok neki, ezt szerettem volna tovább fokozni, úgyhogy egy gyors mozdulattal nyelvem helyére ujjaimat küldtem. Varázslatos volt érezni gyönge összehúzódásait, mikor a fogam közé fogtam testének legérzékenyebb pontját.
Lassan már szünet nélkül sikoltozott, az ágy is beleremegett az élvezetébe, ezért a szájára tapasztottam a tenyeremet, nehogy a fiunk is felébredjen, mert akkor félbe kényszerülnénk hagyni, amit éppen csak elkezdtünk.
A sikolyelfojtás végül nem jött be. Kristen az ujjamba harapott, mire felemelkedtem hozzá, és csókkal semlegesítettem kéje hangjait.
Ezt követően egy pillanatnyi pihenő és levegő vétel nélkül lökött le magáról, de csak hogy utána ő helyezkedjen a testem fölé, és végre vetkőztetni kezdjen. Nyelvünk nem eresztette egymást, míg kigombolta – illetve szétszakította – az ingemet.
Felültem, hogy levegyem magamról a gombtalan anyagot, majd rögtön át is öleltem végre szerelem verejtéktől nedves testét. Viszont még mindig túl voltam öltözve, így kezei azonnal a nadrágom kioldásán fáradoztak. Mikor ez is sikerült neki, lerángatta rólam, de nem azt tette, amire számítottam.
A testemre mászott ugyan, de ahelyett, hogy magába fogadta volna fájdalmasan kemény szervemet, csak megragadta azt, és teste legforróbb pontjához dörzsölte. Míg én levegő után kapkodtam, Kristen hangosan nyöszörgött.
Megfogtam a derekát, hogy a további édes gyötrelmek elkerülése végett magamra rántsam végre, de ekkor leszállt rólam, a következő pillanatban pedig ajkai fogságába estem.
Megint a hajába markoltam. Átfutott az agyamon, hogy elhúzom a fejét, mielőtt végem lesz, de a combomba fúródó körmök megakadályoztak ennek kivitelezésében. Így elengedtem magam, hagytam, hadd tegyen velem, amit csak szeretne.
A másfajta csók testem legérzékenyebben lüktető részén próbára tette az önuralmamat. Nem tudtam elrejteni a nyögéseimet, amint éreztem, hogy közeleg a vég, ő viszont ugyanolyan hamar gondolta meg magát, mint az imént.
Váratlanul kieresztett a szájából, egy másodpercig még körbesimogatott a nyelvével, majd eltűnt rólam mindenfajta érintése. Odakaptam a tekintetem, de csak csillogó szemeit láttam meg, ahogy a kintről beszűrődő fények átsuhantak az arcán.
A boszorkány szánt szándékkal kínzott a végletekig, hogy aztán egyszerűen így hagyjon! – jöttem rá. Ezt nem hagyhattam. Szélsebesen érte nyúltam, és magam alá fordítottam. Azonnal széttárt lábai közé mélyedtem, és hangos nyögéssel adtam át magam az azonnal bekövetkező gyönyörnek.
Csak ezután fogtam fel, hogy Kristennek ez korántsem volt olyan élvezetes, mint nekem. Mielőtt viszont azon kezdhettem volna gondolkodni, mit is tegyek annak érdekében, hogy ez másként legyen, először is megcsókolt.
Gyengéden viszonoztam, ő viszont hevesebb volt. Egy pillanat múlva rá is jöttem, miért. Körmei végigkarcolták a hátam, majd az oldalam, és egyik kezét kettőnk közé vezette. Még mindig benne voltam, de a hasam aljánál éreztem, ahogy önmagát kezdi simogatni.
Ez minden eddiginél jobban felizgatott. Figyeltem az arcát, a rajta keresztülhullámzó gyönyör nyomait a vonásain, elakadó lélegzetét… És éreztem magamon tűzforró ölének apró rándulásait. Megmozdítottam a csípőmet, mire kábán kinyitotta a szemét, és szabad kezével a hajamba túrt.
Tudta, hol van az a pont a tarkómon, amellyel az őrületbe tud kergetni, és most is remekül megtalálta. Újrakeményedve kezdtem mozogni benne lassan, miközben fölé hajoltam, és nyelvemet végighúztam az ajkain. Ekkor felsikkantott, hangot adva a mámornak, amely beterítette a lényét.
Újabb rándulásokat éreztem magamon, amelyeknél intenzívebb borzongást csak kevés dologgal tudott volna rajtam előidézni. Gerjedelmem feltámadásával egy időben elvette magáról a kezét, de nem húzta ki a karját kettőnk közül, hanem engem cirógatott tovább az ujjaival.
Egyik kezemmel az ágyra tenyereltem a válla mellett, a másikat először a mellein vezettem végig, a számmal is kóstolva közben vágymerev mellbimbóit, majd a csípőjébe kapaszkodva szorítottam az ágyra, hogy kedvemre diktálhassam azt a viharos tempót, amellyel az újabb mennyország felé szerettem volna igyekezni.
Kristen a hátamba karmolva húzta fel magát hozzám, és csak csókolt – kifulladásig, és beteljesülésig. Szabálytalan szívritmussal felvértezve borultam a teste fölé, vigyázva, ne törjem össze magam alatt. Megcirógattam az arcát, és életem legizgatóbb szerencséjének tituláltam, hogy a sors az utamba sodorta őt.
- Szeretlek – osztottam meg vele gondolatom rövidebbik verzióját, mire elmosolyodott, és viszonozta a vallomásomat.
Apró puszik és szenvedélyidéző csókok varázslatában elmerülve tértünk vissza a valóság talajára, amely az iméntiek után cseppet sem volt kiábrándító, hisz még mindig egymáséi voltunk.
A hold lágy fénye keretbe foglalta összefonódó testünket, miközben gyengéden ránk borult az álom.
