5. fejezet
(Rob)
Tartottam tőle, hogy Kathy szavai alapján más is történt, mint amire ténylegesen emlékszek. Nem hagytam, hogy túlságosan részletekbe menően fejtegesse, mit is műveltem a bárban, inkább félbeszakítottam.
- És hogy kerültem haza?
- Hát, miután nagy nehezen ki tudtalak menekíteni a prostik karjaiból, hozzám vittelek el, hogy magadhoz térj, az én lakásom közelebb volt. De aztán beszéltem a nejeddel, aki érted küldte az egyik barátját.
Egyelőre csak az elejét bírtam felfogni. Hogy mégsem történt semmi olyan, amit nem akartam.
- Szóval kimenekítettél?
- Igen… Nyugi, nem dugtál meg senkit – csúfolódott Kathy, de a tény fontosabb volt annál, milyen formában közli ezt.
Hangosan felsóhajtottam. Az alkohol már okozott gondokat, emlékeztem arra az esetre, mikor Kristennel szakítottunk, és egy idegen lányra hittem, hogy az ő, és majdnem… De mégsem. Most viszont, mivel nem voltam gyakorlott drogista, elképzeléseim sem voltak, milyen hatást fejtett ki rám.
- Aztán elmentünk hozzád… – bírtam rá a részletesebb folytatásra.
- Nyugi, engem sem dugtál meg!
- És ki jött értem? – tértem át a sztori végére, figyelmen kívül hagyva az újabb gúnyolódást.
- Valami Aaron… Azt hiszem… Nem tudom, a feleséged küldte.
A féltékenység a torkomba kúszott, de lenyeltem. Most inkább hálás kellett legyek mindenkinek. Még Aaronnek is.
- Kösz, Kathy – mondtam, majd gyorsan elbúcsúztam, mert hallottam, hogy Kristen befejezte a zuhanyzást.
Az ágyra ültem a fiam mellé, aki időközben elszenderedett, és egy pillanat alatt belefeledkeztem a látványába. Olyan tökéletes kisbaba volt, hogy az ember csak ilyent kívánhat magának. Egy igazi kis csoda!
Kristen belépett a szobába, csak egyetlen szál törölköző volt a testére tekerve, így alaposan próbára tette a vágyaim feletti önuralmamat, de az előbbi dermedtségére emlékezve most gondolni sem mertem rá, hogy egyáltalán átöleljem, megcsókoljam… Többet meg amúgy sem tehettem volna vele. Még öt hosszú hétig.
Felkapott magára egy farmert meg egy pulóvert, amelyek csak még jobban kiemelték izgató alakját, amelyet el sem veszített a terhesség alatt, utána leült velem szemben az ágyra, Victor másik oldalára.
- Szóval, mi is volt ez az egész? – kérdezte, holott már úgy sejtettem, mindent tud.
Ennek ellenére elmeséltem neki. Szó nélkül, rezzenéstelen arccal hallgatott végig, a szeme sem rebbent meg közben.
- Sajnálom – fejeztem be a sztorit.
Vett egy mély levegőt, de lassan fújta ki.
- Csinálok valami kaját, gyere – mondta aztán, és a bébiőrzőt a kezébe kapva kiment a szobából.
Láttam, hogy a kütyü párja az éjjeliszekrényen van. Még egy pillantást vetettem édesen szunyókáló fiamra, majd utána mentem. Nem igazán volt étvágyam, mégis megettem mindent, amit Kristen elém pakolt. Ő viszont nem evett. Rá is kérdeztem, miért.
- Nem vagyok éhes – mondta halkan.
Éppen háttal állt nekem, és a konyhaszekrényben matatott valamit. A hangja elcsuklott, amiből arra következtettem, hogy sír, de legalábbis valami olyasmi fojtogatja.
Letettem a villát, mögé léptem, és megsimogattam a vállát, karját.
- Nem hiszel nekem, igaz? – adtam hangot a gyanúmnak.
Erre lassan felém fordult, és fájdalmasan könnyes szemeivel a tekintetemet kereste.
- Hiszek neked – ellenkezett. – Csak úgy aggódtam – sírta el magát hangosan is.
Magamhoz húztam, és félig megkönnyebbülten, félig pedig továbbra is lelkiismeret furdalástól gyötrődve újra bocsánatot kértem. De legalább már hozzám simult!
- Nem tehetsz róla, nyilván nem te akartad… - próbált mentséget keresni.
- Azt is sajnálom, hogy itt hagytalak benneteket – vallottam be.
Tudtam, hogy el se kellett volna mennem. Akármi is lett volna a következménye. Akkor még mindig minden rendben lenne. Mert így megint fájdalmat okoztam neki, tökéletesen véletlenül.
Eszembe jutott viszont az, amit Kathy mondott.
- Hogyhogy Aaron jött el értem? – kérdeztem.
Kristen megint kissé megdermedt a karjaimban, de higgadtan válaszolt.
- Ő jutott eszembe, akit megkérhetnék.
- Rick is a szomszédunk… - hívta fel a figyelmét a tényekre.
- Tudom, de Jennyt nem értem el – harapta el a mondat végét.
Nem is kellett, hogy befejezze. Ezek szerint Aaron volt itt vele egész este, és nyilván egész éjjel is. Ennek egyáltalán nem örültem. Csak az az egyetlen dolog volt képes megpróbálni valamelyest elűzni a féltékenységemet, hogy tudtam, Kristen most biztosan nem csalna meg úgy, mivel egy darabig még tilos a szex. Ennek ellenére féltem.
Féltem, hogy ha ezek ketten lelkileg kerülnek túl közel egymáshoz - mivel azt vallottam, hogy férfi-nő barátság nem létezik -, akkor nekem végem. Aaron pedig eddig igenis szimpatikusnak tűnt Kristen számára, és az én számomra is az lett volna, ha nem látom, milyen szemeket mereszt valójában a feleségemre, amikor az nem figyel.
Elhatároztam, hogy beszélni fogok vele, Kristenben pedig egyszerűen megbízok. Mert megérdemli. És mert úgysem lépne félre - győzködtem magam. Máris be szerettem volna neki bizonyítani, hogy mennyire boldog is tud lenni velem, a karjaimban, de az orvosi tilalom megakadályozott ebben.
Mégsem voltam képes megállni, hogy meg ne csókoljam. Szenvedélyesen visszacsókolt. Az egyik kezem a mellére simult, mire kicsit felszisszent, így visszacsúsztattam a derekára, onnan pedig a fenekére. Annál fogva emeltem magamhoz.
A lábai rögtön a derekamra kulcsolódtak. Léptem kettőt, és máris a konyhaasztalra tudtam így ültetni. Tovább kóstolgattam az ajkait, a kezem a pulcsija alá siklott, hogy legalább a bőrét tapinthassam. Tűzforró volt. Épp, mint a vágyam iránta.
- Szeretlek – nyögtem, mikor levegővétel céljából egy pillanatra elszakadtunk egymástól.
Utána újra megcsókoltam, de már ennyitől is egyre szűkebbnek éreztem a nadrágomat. Kristent a fenekénél fogva húztam magamhoz még közelebb, hogy legalább egy apró másodperc erejéig közelebb érezhessem magamhoz.
A combjai közti forróság a nadrágjaink agyagán át is égette a testemet. Elvesztettem a fejem egy pillanatra, és az ajkába haraptam. Reszketve elmosolyodott, és a nyakamat kezdte el aztán csókolgatni. Kezei a fenekemet, a derekamat simogatták, bemerészkedtek a pólóm alá, és a bőrömbe égették a nyomot, amerre az ujjai jártak.
Egyik kezemmel ismét a mellét kezdtem becézgetni, elkerülve a mellbimbóját, mert emlékeztem, hogy az fájt neki az imént, de így is tovább hevítette a véremet az érzés, amit az érintése váltott ki belőlem.
Aztán egyszer csak megint eltolt magától. Értetlenül hagytam. Beletelt egy kis időbe, mire felfogtam, hogy Victor gőgicsél a mellettünk heverő babaőrzőn keresztül.
Hagytam kisiklani a karjaimból, majd többször egymás után mély levegőt vettem. Ő pedig az emelet felé indult. A babával a karján tért vissza, és a nappaliban foglaltak helyet.
Én nekiálltam rendet rakni, bízva abban, hogy talán a gerjedelmem csillapodik, és sikerült is lehiggadnom. Átmenetileg. Mert amint beléptem hozzájuk, Kristen látványa újra felélesztette bennem a vágyakat. Újra elnyomtam magamban őket, és melléjük ültem a kanapéra.
Szerelmem egyből hátat fordított, és az oldalamnak dőlt. Úgy helyezkedtem, hogy elfekhessen a karjaimban, ölében a babával, aki édesen szemlélte a körülötte levő világot.
Olyan szépek voltak együtt, hogy elérzékenyültem. A két legfontosabb ember az életemben. Az egyik egy csodálatos nő és anya – a feleségem! -, a másik pedig a szerelmünk gyümölcse. Végtelen büszkeség töltötte el a szívem rájuk pillantva.
(Kristen)
Bármennyire is sajnáltam, meg kellett szakítanom a rövidke legalább-összebújás kategóriába sorolandó eseményt, amely a konyhában igencsak felélesztette elfojtott érzékeimet. Részben Victor miatt, akinek hálás is voltam, hogy emlékeztetett a másik részre, azaz arra, hogy ez még nem megengedett.
Boldog voltam emellett amiatt is, hogy az előző éjszaka sokkal rosszabbul is végződhetett volna, de nem végződött, és mindent meg tudtunk beszélni Robbal. Csupán Aaron említésekor éreztem rajta, hogy elég kellemetlenül érinti a tény, hogy vele voltam, amíg ő nem volt itthon, de egész könnyen túltette magát ezen is.
Most élvezettel fészkeltem magam a karjaiba, az ölemben a gyermekünkkel, és őt ölelve hamarosan el is nyomott az álom.
Arra riadtam, hogy Rob cirógatja az arcomat.
- Ne haragudj – emelkedtem fel rajta rögtön, sejtve, hogy elzsibbadt alattunk. Felültem, ő viszont a térdem, és a hátam alá tette a karjait, és mivel Victor még a kezemben volt, egyszerre emelt fel mindkettőnket. Adott egy puszit, majd meg sem állt velünk a hálóig. Ott tett csak le az ágyra.
Az ágy egyik felén újra elbarikádoztuk párnákkal a kisherceget, majd a másik oldalra feküdtünk mellé, mostanság szokásos pozíciónkban: oldalt, Rob az én hátamhoz simulva.
- Aludj csak – suttogta a könyökére támaszkodva, és a csípőmet kezdte el simogatni, ezzel viszont sikerült elérnie, hogy az összes álom kiröppenjen a szememből.
Az érintése a konyhában történtekre emlékeztetett. És a fenekemnek simuló kőkeménységből arra következtettem, őt is.
Egy idő után mindkettőnk nyugalma érdekében lefogtam a kezét, és az ujjainkat összefűzve magam elé vontam a karját. Éreztem, hogy egy csókot lehel a hajamba, majd a nyakamat kezdi puszilgatni, mire nem bírtam tovább, és kicsit hanyatt fordultam.
A szája azonnal az ajkaimra tapadt, és vérpezsdítő csókban egyesültünk. A végén már teljesen hanyatt feküdtem, megadva magam a még teljesíthető keretek közé szorult vágyainknak. Ez ki is merült pár lélegzetelállító csókban, utána a biztonság kedvéért szerelmem otthagyott bennünket Victorral az ágyban, ő maga pedig ismét hidegzuhanyozni indult.
Ezután könnyebben ment az elszenderedés, tudva, hogy hamarosan úgyis fel fog minket kelteni a fiam.
