Bocs a késésért, magába szippantott az internet...
57. fejezet
(Kristen)
Sokat alhattam, mert kint már sötétedett, mikor kinyitottam a szemem. Victor mellettem feküdt, de ébren volt. Valahogy megint a hasára fordult, és azzal játszott, hogy a fejét emelgette.
- Ka - mondta hozzá folyamatosan, de ezt még nem könyveltem el igazi beszédnek, tán csak a hangját próbálgatta.
Három hónaposan még pici is volt hozzá, és különben sem szerettem volna, ha esetleg a bátyám nevét mondja ki először.
Gyengéden végigtapogattam a testét, és fellélegezve állapítottam meg, hogy nem forróbb a normálisnál. Elmondtam neki, milyen ügyes baba, amiért ilyen hamar meggyógyult, mire megajándékozott a világ legszebb mosolyával.
Nem tudtam ellenállni neki, teleszórtam puszikkal a kis puha arcát, a kezecskéit, de apró ujjacskái külön is kaptak. Észrevettem, hogy megint megnőttek a körmei, de mindig Claire vagy Rob szokta levágni, én féltem, hogy véletlenül megsebzem.
Mivel mindketten ébren voltunk, felkeltem és az illatos kis testet magamhoz ölelve indultam megkeresni aput, aki majd megszabadítja őt a hatalmas karmoktól. De a földszinten csak Cameront találtuk, aki ragyogó vigyorral üdvözölt bennünket.
- Hol van Rob? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom, nem közölte, hogy hová megy - felelte.
- És mikor ment el?
- Úgy három órája…
Valami félálombeli emlékfoszlány szerint rémlett, hogy valamilyen elintéznivalót emlegetett, ezért nem aggódtam túlságosan. Egyelőre. Camre bíztam a fiamat és mindenekelőtt lezuhanyoztam, mert az agyamat még valamiféle kóma fedte.
A fürdőben nem túl boldogan vettem észre, hogy újra „örülhetek” a női nem havonta jelentkező gyötrelmeinek. Talán emiatt lehettem ilyen kába is egész nap. Beletörődve keresgéltem meg a tamponos dobozt, amit hónapok óta ki se nyitottam, ezt követően pedig megszoptattam a pöttömöt, majd tisztába tettem, és újra a nagybátyja gondjaira bíztam, aki meglehetősen elkámpicsorodott képet vágott.
Miközben nekiálltam vacsit készíteni, kifaggattam, hogy mi baja.
- Sam megígérte, hogy felhív, amint végzett - panaszkodott. - De elvileg már órák óta hazament.
Igyekeztem elhessegetni a gyanús összefüggést, amit Kathy nem-jelentkezése és Rob hirtelen eltűnése között véltem felfedezni, elvégre olyan hülyék nem lehetnek, hogy ilyen egyértelmű jelet hagyjanak, ha most mégis együtt vannak valahol.
- Biztos csak közbejött neki valami váratlan - próbáltam vigasztalni Cameront, de fintort csalt az arcomra az a képtelenség, miszerint én mentegetem Kathyt.
Cam is elég ferdén nézett rám, így megállapíthattam, hogy nálunk családi vonás a kóros féltékenység. Sőt, nemcsak vér szerint, mivel Rob egyedül is bármikor képes felülmúlni mindkettőnket.
A továbbiakban szótlanul szítottuk egymásban Cameronnal a kétségeket. Főleg miután egyszerre nyúltunk a mobiljainkért, de hiába, mert sem Rob, sem Kathy nem vette fel a mobilját. Az idegi káosz teljessége kedvéért a kaját is elsóztam, megfájdult a fejem, Victor pedig nyűgösködni kezdett és újra belázasodott.
Az étvágyam úgyis elment, ezért fellépdeltem vele az emeletre, Cameron meg pár üveg sör társaságában bevetette magát a szobájába. Az újabb rosszulléte ellenére a pocok egy fél órán belül újra elszunnyadt, én pedig mellé fekve cirógattam a pocakját, azon imádkozva, hogy másnapra ne legyen semmi baja. A fejfájás miatt viszont engem is megint elnyomott az álom.
(Rob)
Tudtam, hogy ki fogok kapni, amiért ilyen soká elmaradtam, de olyasmi is közbejött, amire nem számítottam, így a tervezett egy-két óra helyett bő négy óra múlva értem csak haza. Láttam, hogy Kristen egyszer keresett is, de csak utólag. Megint a kocsiban hagytam ugyanis a mobilomat.
El is töprengtem, nem kéne-e beszereznem egy nyakba akasztható vackot, de mivel elég hülyén festenék benne, elvetettem az ötletet. Hazafelé már nem tartott olyan soká az út, addigra felszabadultak a bedugult útszakaszok.
A ház elé érve meglepődtem az ott parkoló sötét, idegen autón. Közelebb érve felismerem benne Kathy kocsiját, aki épp csöngetni készült, de észrevett, így megvárta, amíg odaérek.
- Szia, hát te? – kérdeztem.
Azt hittem, már rég Cameronnak nyomják az ágyat valahol.
- Volt egy kis dolgom, és a sógorod már így is tuti irtó pipa, amiért késtem, ezért gondoltam, hogy inkább rögtön idejövök érte, mielőtt hazamennék.
Míg mondta, beengedtem magunkat. Ami bent fogadott, arra viszont nem voltam felkészülve. Cam rontott nekem. Meglepett vele, így védekezni sem volt időm.
- Te szemét, most kellett ezt tenned?!
- Mit? – nyögtem.
- És te meg… - fordult Kathy felé Cameron, végre elengedve engem. – Egy ócska ribanc vagy.
Kathy legalább olyan döbbent képet vágott, mint én. Aztán egyszerűen oldotta meg a helyzetet. Olyan pofont kevert le Cameronnak, amelytől még én is megtántorodtam, pedig jó méternyire álltam tőlük.
- Ne merj még egyszer leribancozni – sziszegte felé Kathy, majd megfordult, és kilépett a házból.
Mivel Kristent nem láttam sehol, gyanítottam, hogy az emeleten lehet, talán pihen, ezért figyelmeztetni akartam Kathyt, hogy ne csapja be az ajtót, de elkéstem. Az ablakok is beleremegtek.
- Mi volt ez? – kérdeztem Camerontól, aki még mindig az arcát tapogatta.
- Mintha nem tudnád… - nézett rám gúnyosan.
- Tényleg nem tudom. Felvilágosítanál?
- Egész délután vele henteregtél – mutatott a becsapott ajtó felé, rám pedig dühösen meredt.
- Hogy mit csináltam? – Azt hittem, rosszul hallok.
- És még van pofád idehozni?! – Cameron szemében tisztán láttam az undort, de nem értettem, mi a frász baja van. És hogy honnan a francból veszi ezt a képtelenséget.
- Na jó. Remélem, hamar lehiggadsz. Hol van Kristen? – kérdeztem, de közben az elemet felé vettem az irányt.
- Jobban tennéd, ha békén hagynád!
Ekkor telt be a pohár. Visszafordultam, és fenyegetően Cameron felé indultam.
- Most már leállíthatnád magad, különben kidoblak a házamból – közöltem vele halk, de magabiztos hangon.
- Nem kell kidobnod, megyek magamtól! – Ezzel fogta a kabátját, és kilépett.
Az ajtó megint hangosan csapódott. Benny megugatta a dühös távozót, épp úgy, mint az imént Kathyt. Felsóhajtottam, és próbáltam rájönni, mi történhetett, míg nem voltam itthon. Cameron szavaiból ítélve azt hitte, hogy Kathyvel voltam egész délután és éppen megcsaltuk őt meg Kristent.
Fogalmam nem volt, hogy találhatott ki ekkora baromságot, de valószínűleg Kristent is beoltogatta rá. Felsandítottam az emeletre, ahol csend volt. A lelkiismeretemnek nem volt gondja, mert én tudtam, hogy nem Kathyvel voltam. Vele csak az ajtónk előtt futottam össze.
De vajon el fogja ezt nekem hinni Kristen? Ezt csak akkor tudhatom meg, ha végre felmegyek hozzá – gondoltam, és így is tettem.
A hálóban volt Victorral, mindketten aludtak. Épp úgy, mint mikor elmentem.
Egyelőre nem akartam felzavarni őket, úgyhogy bevetettem magam a fürdőbe.
Hosszas zuhanyzás után mentem csak be hozzájuk újra, és egy ideig csak némán figyeltem, ahogy alszanak. A fiunk valahogy megint hasra fordult, és édesen csordogált a nyála. Tisztára elérzékenyültem, de letöröltem róla, aztán odafeküdtem melléjük.
Jobban mondva Kristen hátához simultam. Félig hason, félig oldalt feküdt, így szinte teljesen hozzá tudtam bújni, és magamhoz öleltem. Nyöszörgött egy picit, de aztán megfogta a kezem, amely a mellére simult, és összekulcsolta az ujjainkat.
Megpuszilgattam a vállát, és nem tudtam ellenállni annak, hogy a nyakát is telehintsem a csókjaimmal. Finom, sőt, meglehetősen izgató illata az orromba kúszott, és felborzolta az érzékeimet, de nem akartam felébreszteni, előző éjszaka úgysem hagytam neki túl sok időt az alvásra.
A testem viszont azonnal reagált a közelségére, a vágyaimat képtelenség volt elnyomni. Tovább csókolgattam a nyaka selymét, a füle mögötti érzékeny részt és a tarkóját. Ujjaimat kiszabadítottam az övéi közül, és kezemet lassan a trikója alá csúsztattam.
Alighogy tenyerem a mellére simult, a bimbói keményen ágaskodni kezdtek. Percekig játszottam velük, élvezettel hallgatva szerelmem álmában is szaporábbá változó lélegzetét.
Még most is sokszor megdöbbentett, milyen gyorsan és intenzíven reagál az érintésemre, ennyi idő együttlét után is. Ez tartotta csak bennem a lelket, amikor arra gondoltam félve, vajon melyik lesz az a pillanat, amelyben végérvényesen rám un.
Nekem még sosem volt ilyen hosszú kapcsolatom, neki viszont igen. Mike-kal. Megértettem, miért kötődnek egymáshoz máig is, csak éppen nem tetszett a dolog. Az ilyen pillanatok viszont - mint ez a mostani is, amikor öntudatán kívül is borzongást vált ki belőle az érintésem - elfeledtették velem a kellemetlen gondolatokat.
Perpillanat csak arra tudtam koncentrálni, hogy a teste megremeg a simogatásaim nyomán, de mivel aludt, és még erre sem ébredt fel, a fogaimat összeszorítva bár, de kihúztam a kezem a trikója alól, és hanyatt fordultam.
Igyekeztem lecsillapítani dübörgő szívverésemet, mely arra sarkallt volna, hogy kezdjem vetkőztetni, hiába alszik, de nem volt könnyű dolgom, mivel Kristen mocorogni és nyöszörögni kezdett – már ezzel is tovább tűzelve a vágyaimat -, majd megfordult, és hozzám simult.
Ez reményre adott okot, hogy legalább ő nem biztos, hogy utál, ha már a bátyjának elment az esze, és boldogan öleltem magamhoz. Elhatároztam, hogy aludni fogok, de a keze akarva vagy akaratlanul is vágykemény ágyékomra siklott. Amint elkezdett simogatni, tudtam, hogy már nem alszik.
Az ajka a nyakamat cirógatta, édes lehelete perzselően égette a bőröm. A lélegzetem is akadozott, amikor a boxerembe csúsztatta a kezét, és ütemesen mozgatni kezdte rajtam az ujjait. Az önuralmam maradéka ekkor foszlott végleg semmissé.
A tarkójára tettem a kezem, hogy magamhoz húzzam, vadul kaptam az ajkai után. Ő viszont csak egyetlen csók idejére hagyta, hogy magamhoz szorítsam, utána kibontakozott a karjaimból.
Nem tudtam ezt mire vélni, de megértettem, amikor végigcsókolta a felsőtestem, és hasamon át egyre közeledtek ajkai mostanra fájóvá izgatott testrészem felé. Egy másodperccel később már az ajkai között éreztem magam.
Vagy én voltam túlságosan kiéhezve – holott reggel szeretkeztünk utoljára -, vagy az ő profizmusának köszönhetően, de alig pár mélyebb mozdulata után elsültem. Kicsit zavarban voltam, hisz ebben neki semmi öröme nem lehetett, így mikor visszafészkelte magát a karjaimba, kezem határozottan vezettem a lábai közé, de megragadta a csuklómat.
- Ezt most inkább ne – suttogta.
Egy pillanatra ledermedtem. Miért nem akarja? Megkérdeztem.
- Most nem lenne túl… esztétikus… - mondta aztán.
Percekbe telt, mire rájöttem, mire is gondol. Addigra a vérem is lassabba keringett az ereimben. Egy csókot leheltem a szájára, és halkan figyeltem, ahogy gyengéd cirógatásaim hatására újra elalszik.
Most már én is valamivel nyugodtabban adtam át magam a pihenésnek, hiszen a jelek szerint nem haragudott rám, vagyis valószínűleg csak Cameron idióta agyszüleménye volt az egész balhé, amit levágott, mielőtt feljöttem.
Reméltem, hogy reggelre ő is megbékél, mert semmi kedvem nem volt vele vitatkozni. Kristen közelségének tapintható valóságával a karjaimban hajtottam álomra a fejem.
