214. fejezet (Rob)
- Legalább ezt áruld el – könyörgött tovább, mire egy kacsintás kíséretében, továbbra is vigyorogva felkeltem az ágyról, és magammal húztam őt is.
- Különben semmi extra – mondtam, miközben magamra vettem egy száraz rövidnadrágot, és a vizes holmijaimat a fürdőbe hajítottam.
Kristen is előszedte a bikinijét, és inkább előrementem a földszintre, mert abban éppen olyan csábítóan nézett ki, mint amikor nem volt rajta semmi, és tudtam, ha most tovább legeltetem rajta a szemeimet, akkor egy ideig még nem is fogja megtudni, mivel készültem megint.
Reméltem, hogy elnyeri majd a tetszését, és úgy tűnt, hogy igen, mert a veranda ajtajában egy pillanatra megtorpant, és halkan felsikkantott. Én a konyhába mentem a fagyiért, és minden ízből tettem egy-egy nagy kanálnyit a kelyhekbe. Ezt feldíszítettem az ostyákkal, Kristen adagjába téve a szív alakút, és megöntöztem csokoládé és eperszósszal.
Eszembe jutott, hogy még mogyoróval is megszórhattam volna, de mivel erről megfeledkeztem a bevásárlás alkalmával, úgy gondoltam, így is jó lesz. Amint kiértem a verandára, azt vettem észre, hogy Kristen az egyik narancsot markolgatja, és hitetlenkedve mereszti a szemét az előtte álló színkavalkádra.
Adtam neki egy puszit, és nevettem a megdöbbenésén.
- Tetszik? – ültem le végül az egyik székbe, miután az egyik kehely fagylaltot elé tettem.
Ő is leült, de még mindig kissé kábának tűnt.
- Ez… - kezdte de nem fejezte be.
Ezúttal nem akartam kinevetni a nyilvánvaló megrökönyödése miatt, inkább csak csendben mosolyogva mondtam köszönetet magamnak a jelek szerint jól sikerült ötletemért.
A narancsot letette a kezéből, és miközben én is kanalazni kezdtem a fagyit, őt figyeltem. Az ostyával kezdte, és lehunyt szemmel, szinte élvezettel harapta ketté. Gondolataim közé furakodott, mi mindenre képes még azzal a nyelvvel, amellyel éppen a fagyit nyalogatta, de elfojtottam a kiújuló vágyaimat, és visszafordultam a saját adagomhoz.
Időről időre viszont ránéztem, és ismét elmosolyodtam azon, hogy nemcsak csokival töltött péksütikkel képes összemaszatolni magát, hanem a fagylalttal is. Ezután megint akaratlanul is az őrület szélére kergetett, amikor az utolsó cseppet is kinyalogatta a kehely mélyéről, ezzel megint felkeltve a fantáziámat.
De nem akartam máris visszacipelni az ágyba, ahogy a szívem, de főleg a testem parancsolta volna, ezért csak odahajoltam hozzá, és a nyelvemmel takarítottam le a szája szélét a fagyi maradékától, hogy utána egy még hűvös csókkal pezsdítsük fel újra egymás vérét.
Mielőtt még többre vetemedtem volna már akár itt is, a verandán, inkább leszedtem az asztalt, kihoztam a konyhai előkészületek közben lefőtt kávét, amely újabb megdöbbenést okozott Kristennek, de most már hamarabb túltette magát az ügyön, és miután telepakolta cukorral a csészéjét, rágyújtott.
A vágyaimat időközben sikerült visszaszorítanom annyira, hogy ezután a strandra csaljam szerelmemet, némi pihenési és ejtőzési célzattal. A délelőtt, sőt a délután nagy részét is úszkálással és napozással töltöttük, majd visszamentünk a házba, hogy együnk is valamit energiapótlás gyanánt.
Megint bevetettem magam a konyhába, de Kristen ezúttal nem tartott fel a főzőcskézésben, bár annak ellenére, hogy valóban zavart olyankor, mégis élveztem volna a közelségét. Minél hamarabb próbáltam így is végezni a tésztagyúrással, mert most házilag készített pizzát találtam ki az eledelünknek.
Kristen a verandán ücsörgött eközben, de egy idő után bekiabált nekem a konyhába, hogy cseng a telefonom. Én is hallottam már az előbb is, de szándékosan nem vettem róla tudomást. Most viszont bosszantott, hogy valaki belerondít ebbe a szép napba, és elkáromkodtam magam, hogy miért?! Kristen belépett a házba, és megkértem, hogy legyen szíves megnézni, ki keresett, mert most éppen nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt én tegyem meg.
- Jill volt – mondta semleges hangon, amint visszaért a mobilommal a kezében.
Egy pillanatra meg is bántam, hogy őt küldtem fel, arról ugyanis megfeledkeztem, hogy ő is hívhat.
Gondolatban lehülyéztem magam, és gyorsan kezet mostam, mivel a tésztával közben amúgyis végeztem. Miközben visszahívtam Jillt, egy futó pillantást vetettem szerelmemre, aki meglehetősen gyorsan kapcsolt, hogy itt most nincs helye, amíg én beszélgetek, de tudtam, hogy ebből még baj is lehet.
Mindenesetre már letennem is késő lett volna, mert Jill jelentkezett. Kristen kiült a verandára, és csak párszor láttam bekukucskálni az ajtón, míg beszéltünk.
- Sikerült? – kérdeztem Jillt, és nem hittem a fülemnek.
Csak halkan mertem örömködni, amikor elmesélte, hogy minden a terveim szerint alakult, és az ügy sínen van, de még beletelik egy pár napba, amíg biztosra lehet menni.
Nem győztem neki hálálkodni, még egy „imádlak, Jill” is kiszaladt a számon, és gyorsan az ajtó felé pillantottam, ahol Kristen továbbra is nyugodtan ült. Szerencsére nem hallotta meg.
- Ezt inkább ne nekem mond – reagálta le nevetve.
Tudtam, hogy igaza van, de ő meg azt tudta, hogy hogy értettem.
- Amúgy rendben vagytok? – érdeklődött kedvesen.
- Még inkább, mint valaha – feleltem.
Erre veszettül ujjongani kezdett, és a következő kérdéséből meg is tudtam a miértjét.
- Megkérdezted már, hogy lehetek-e a koszorúslány?
Ezzel kissé lelombozta a jókedvemet, mert ezt a tervemet egyelőre elfelejthetem.
- Még nem… Ő nem akar férjhez menni – mondtam halkan Jillnek.
- Ajaj,... Csak hozzád nem, vagy általában? – érzett rögtön együtt velem.
- Általában.
- De akkor még nincs veszve semmi! Adj neki egy kis időt, és majd… később kérd meg! – tanácsolta rögtön, és épp elég vacak érzés volt ez nekem is, nem akartam őt is szomorítani, úgyhogy csak ennyit mondtam:
- Meglesz!
Végül elbúcsúztunk, és megkértem, hogy ne keressen, majd én érdeklődök a fejleményekről, ha időm engedi, mert nem akartam több félreértést Kristennel.
Most is épp elég nagy pácban éreztem magam, mert miután letettem a telefont, megtöröltem a kezem ismét, a sütőbe bepillantva láttam, hogy hamarosan elkészül a pizza, amit a telefonbeszélgetés során sikerült közben feldíszítenem is, most pedig rászórtam a sajtot, és kimentem a verandára rágyújtani.
Kristen áthatóan méregetett, de egy teljes percig vissza tudta tartani a kíváncsiságát.
- Ne kímélj – szólalt meg aztán.
Eddig nem mertem ránézni sem, csak vártam a kitörést, ami most sem jött. Nyugodt volt a hangja. Mintha nem is érdekelné, miről beszélgettünk.
- Mitől ne kíméljelek? – tettem az értetlent.
- Mi ez a ti kettőtök ügye? – kérdezte.
A mosolyomat megpróbáltam elfojtani, és mégis kicsit örülni kezdtem, hogy nagyon is érdekli, miről csevegtünk, különben nem faggatna.
- Ez egyelőre titok – hadartam gyorsan.
Összeszűkültek Kristen gyönyörű szemei, ahogy próbált valamit leolvasni az arcomról, de sikerült pókerarcot vágnom, és kudarcot vallott.
Aztán még egy szál cigire gyújtott, de mielőtt belefeledkezhettem volna annak a látványába, amint a cigi vége időről időre eltűnik az ajkai között, és újra feltámadhattak volna a vágyaim, újabb kérdéssel bombázott.
- És azt elárulod, mit alkottál a konyában? – bökött az említett helyiség felé.
Erre még vidámabban mosolyodtam el.
- Pizza – avattam be.
Ez nem volt titok. Meg már én is éreztem az illatát, és tudtam, hogy csak percei vannak hátra.
Kristen hatalmas szemeket meresztett rám az újabb csodálkozása következtében, és hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Komolyan kezdem nem elhinni, hogy létezel – nyögte aztán.
Boldogan felnevettem, és a székből felemelve szorosan magamhoz öleltem. Hirtelen túl soknak éreztem a majdnem egy méter távolságot közöttünk.
- Létezem, és csakis miattad – súgtam szerelmesen, és megcsókoltam.
Egy pillanatra átkoztam magam, amiért nem tettem ezt előbb, mert most kellett volna mennem kivenni a pizzát a sütőből, de egy percig még az ő ajkait kóstolgattam, mielőtt elengedtem, és a konyhába igyekeztem.
Egy hatalmas tepsiben szállítottam a verandára a gőzölgő finomságot, bár azt csak remélni mertem, hogy az íze is olyan lesz, mint az illata. Felvágtam, és két tányérra tettem egy-egy szeletet mindkettőnknek.
Még forró volt, így kisebb darabokra tépkedtem, és Kristen is hasonlóan cselekedett. Aztán egy váratlan pillanatban felállt, az ölembe ült, de átölelni nem tudtam a maszatos kezeimmel. Ezt viszont hamar megoldotta, amikor sorban végigszopogatta az ujjaimat, megtisztítva a szósztól.
Elakadó lélegzettel, és merevedő testtel néztem végig mindezt, de hamar végzett. Túl hamar. Utána a kezeimet magára pakolta, és simogatni kezdtem, miközben etetett minket, éppen úgy, mint amikor nálam csináltunk hasonlót.
Az evés végeztével is a vágyaim elfojtásán igyekeztem, mert jobban kívántam őt bármilyen eleségnél, ennek ellenére mégis inkább a partra invitáltam, hogy a homokban sétálva nézzük végig a naplementét. Tudtam, hogy azt mennyire szereti
Mivel Kristen vállalta a mosogatást még indulás előtt, és úgy gondoltam, nem fog felmenni az emeletre, előkészítettem a számára egy újabb meglepetést. Gyertyákkal halmoztam tele a hálószobát, amelyeket reggel vettem a többi cuccal együtt, és miután mindent tökéletesen elrendeztem, elégedetten mentem vissza hozzá a földszintre, hogy elinduljunk a strand felé.
Itt is éppolyan csodálatos volt minden, mint Brightonban. Azzal a különbséggel, hogy ide elfelejtettem magammal hozni a gitáromat, pedig eszembe jutott az is, hogy Kristen talán örülne egy újabb rögtönzött magánkoncertnek, esetleg szerenádnak.
De mivel nem voltak megfelelő kellékeim ehhez, le kellett mondanom róla. a továbbiakban is szándékomban állt elfeledtetni vele a múlt összes szörnyűségét, pedig ekkor még nem tudtam, mi vár ránk a ma éjszaka előtt.
