248. fejezet (Rob)
A következő reggelen is egyedül ébredtem, de a zuhanyzóból kiszűrődő hangok odavonzottak engem is. Beléptem Kristen mellé a fülkébe, aki kissé zavarodottnak tűnt megint, de arra gondoltam, valószínűleg csak rosszat álmodott, és nem akartam faggatni róla.
Mivel most nem kerülhettünk intimebb közelségbe, beértük a simogatásokkal, és a csókokkal, miközben végigmosdattuk egymás testét. Mire végeztünk, a zavar is eltűnt az arcáról, és végre ugyanolyan boldognak és szerelmesnek látszott, mint mindig.
Kristen még eltűnt egy időre a fürdőben, miután felöltöztünk, én meg addig az erkélyre mentem rágyújtani, közben pedig felhívtam a repteret, hogy másnapra jegyet foglaljak magamnak Angliába. Ha vissza akarok érni a forgatásra, akkor minél előbb el kell intéznem mindent, amit csak lehet.
Miután kedvesem előbújt, reggelizni mentünk, és akkor rögtön közöltem is vele, hogy magára hagyom egy időre.
- Holnap utazok el. Foglaltam repülőjegyet.
- Már holnap? – ijedt meg.
- Igen, szeretnék visszaérni, mire elkezdődik a forgatás – magyaráztam, és gondoltam ugyan rá, hogy esetleg velem jöhetne, de az is eszembe jutott, amit mondott, hogy rengeteg dolga lesz még előtte, ezért nem akartam keresztülhúzni a terveit.
Megreggeliztünk, és a kávéval az emeletre vonultunk. Amint a szobába léptünk, megszólalt a mobilja. Női hang hallatszott a vonalból, így sejtettem, ki keresheti.
Nem beszéltek túl sokáig, Kristen csak megköszönt valamit, majd azt kérdezte, viheti-e a vőlegényét is.
Végtelenül örültem, amiért így szólított, de rákérdeztem, hova is szeretne vinni, hátha abból kiderül, miről volt szó. Közben az erkélyre mentünk, ahol az ölembe ült.
- Pénteken lesz egy csapatépítő buli, és arra vagyok hivatalos, de Catherine azt mondta, velem jöhetsz.
- Ha visszaérek addig – mondtam elkomorulva.
- Nem mehetnék veled? – kérdezte.
- Akkor te is lemaradnál róla – ellenkeztem.
Nem voltam biztos benne, hogy péntekig visszaérek. Őt mégis zavarta, hogy nem tud velem jönni, de megpróbáltam megnyugtatni, hogy kibírunk ennyi időt egymás nélkül. Habár ezzel kapcsolatban nekem is voltak kétségeim.
- Csak pár napot töltünk külön, hétvégén újra itt leszek veled – ígértem. – És utána életünk végéig.
Az utolsó mondatom tetszhetett neki, mert csókra nyújtotta ajkait, és nem tagadtam meg tőle a ki nem mondott kívánságát.
- És mik a terveid még mára? – érdeklődött aztán félre nem érthető pillantással, de sajnos most nem élhettem a csábító lehetőséggel, amit felkínált.
- Ma is még böjtölnünk kell, nem? – kérdeztem egy kisebb sóhaj kíséretében.
- De, sajnos igen.
- Akkor valami ágyon kívülit kellene kitalálnunk, mielőtt felgyújtjuk a házatokat – mosolyogtam rá, bár én is jobb szerettem volna vele itthon maradni.
Ehelyett városnéző körútra indultunk, mire Kristen olyan helyekre vitt, amelyeket még nem láttam. És egészen másra számítottam. Valóban különbözött attól, amit az ember egy-egy film megtekintése után képzel róla.
A nap sajnos túlságosan hamar eltelt, de az éjszaka nagy része sem veszett kárba. A „böjt” ellenére újabb módjait fedeztük fel egymás maradéktalan kielégítésének, és egy csepp hiányérzet nélkül köszöntött ránk a hajnal.
Pár óra alvás után a mobilom pityegésére riadtunk, ami azt jelezte, hogy hamarosan indulnom kell a reptérre. Egy rövid zuhanyzás, és a kihagyhatatlan kávé elfogyasztása után Kristen vitt el kocsival, miután összecsomagoltam, de sehogy sem akaródzott elválnom tőle.
- Felhívlak, amint megérkeztem – ígértem, de láttam rajta, hogy ezzel nem nyugtattam meg igazán.
És magamat sem. A ház papírjainak elintézése viszont nem várhatott. És több mint egy hónap után otthon is tényleg illett volna már lejelentkeznem. Mindezt szerelmem is tudta, de akkor is szívesebben jött volna velem. Ezt meg is említette már idefelé jövet is többször.
- Nem érdekel a parti, veled akarok menni! – hajtogatta éppen, de lebeszéltem róla. Már valószínűleg jegyet sem bírt volna szerezni a gép indulásáig.
- Hétvégére visszaérek, megígérem!
Fájdalmas és hosszú búcsút vettünk, aztán nagy nehezen ott hagytam, de miután felszálltam a repülőre, még akkor is sajgott a szívem, az előttünk álló nyomorúságos napok miatt.
Amint hazaértem, ígéreteimhez híven azonnal felhívtam, és a hangja megnyugtatta háborgó lelkemet. Az út során végig amiatt imádkoztam, hogy tényleg sikerüljön visszaérnem péntekig, amikor majd elmehetek vele a bulira, mert bele sem mertem gondolni, hogy ott lesz az a Kellan is.
Nem mertem neki említeni a féltékenységemet, de az ominózus csókjuk óta nem ment ki a fejemből. Nem férfi az, aki ne akarna ennél többet Kristentől, és annak ellenére, hogy tudtam, engem szeret, és meg is bíztam benne, mégis tartottam tőle, hogy elveszíthetem.
Hosszas csevegésünk után lefeküdtem aludni, és amint felébredtem, máris hívtam a családomat, hogy megvagyok. Majd át is mentem hozzájuk, elmeséltem nekik, hogy eljegyeztük egymást, de mivel belevágott egy film forgatásába, Kristen még Amerikában maradt, és én is megyek vissza hozzá, amint tudok.
A szüleim nagyon örültek neki, hogy megvettem azt a házat Brightonban, ők ott töltötték anno a mézesheteiket. Én inkább a mézeséveinket akartam ott leélni, ezért, amint kicsaládoztam magam – vagyis másnap – felhívtam Jillt, hogy összehozzon a tulajjal, és véglegesítsük az adás-vételi szerződést.
Persze az illető nem ért rá, csak szombaton, ez pedig azt jelentette, hogy nem fogok odaérni kedvesem bulijára. Csak leghamarabb a hétvégén. Ez megrázott, hiszen egyedül lesz azon a bulin, és az a pasas akármikor rámászhat. Csak az bíztatott, hogy még egy csomóan lesznek körülöttük, és Kristen sem hülye, le tudja rázni, ha akarja. Ha akarja… Elűztem a borús gondolatokat, és a házzal kapcsolatos teendőkre koncentráltam inkább a továbbiakban.
Mivel Rick és Jenny is már rég megjöttek a nászútról, őket is felkerestem egyik nap, és elújságoltam nekik mindent, ami az utóbbi egy hónapban történt. Jenny majd’ kiugrott a bőréből örömében a hír hallatán, hogy megkértem Kristen kezét, és ő igent mondott, aztán aznap este meg is ünnepeltük ezt a klubban.
Pénteken pedig Jill kísért el az aláírásra, utána pedig nálam koccintottunk a sikeres házvásárlásra. Még egy üveg pezsgőt is bontottunk, de alig figyelt rám valamiért.
- Mi baj? – faggattam sokadjára.
Nem ilyennek ismertem, mindig vidám volt. Talán szerelmi bánata van, gondoltam, de nem akartam nyíltan rákérdezni.
- Csak… - tétovázott, és elég furcsán nézett rám.
- Csak? – kérdeztem vissza, és valamiért kezdtem megijedni.
- Mikor beszéltél utoljára Kristennel? – kérdezte.
- Ma reggel, miért?
Szóval szerelmemmel kapcsolatos a baja, de még nem értettem, hogy mi is. délután is fel akartam hívni, de valahol elhagytam a mobilomat, és nem tudtam fejből a számát. Most viszont önkéntelenül is kutatni kezdtem, merre hagyhattam. Persze nem találtam.
- Volt egy kis szabadidőm, és rákerestem arra a filmre, amiben játszani fog – kezdte Jill.
De be is fejezte, így én ösztönöztem a folytatásra, miközben abbahagytam a keresgélést.
- És?
- Van fent a neten egy érdekes kis videó róla… És arról a srácról, aki a főszerepet játssza.
Megállt a szívverésem egy pillanatra. Aztán eszembe jutott, hogy biztos az a csók lehet az, amiről én is tudtam. És nem akartam látni. Jill mégis felhozta a laptopját a kocsijából, és míg én az erkélyen egy cigivel nyugtattam magam, ő megkereste, és akaratlanul is a monitorra pillantottam.
Végignéztem az egy percig sem tartó videót. És egy cseppet sem lettem nyugodt.
Tovább keresgéltem a mobilomat, bár már tudtam, hogy késő, mert Kristen már valószínűleg a buliban van. Mégis végre megtaláltam, és tárcsáztam a számát. Cameron vette fel.
- Hol van Kristen? – faggattam abban reménykedve, hogy talán otthon maradt.
- Elment… Egy srác jött érte, valami Kellan… Azt hittem, te tudsz erről – mondta kisé értetlenkedve.
- Nem. Kösz – ezzel letettem, és még idegesebb lettem.
- Oppá… - mondta ekkor Jill.
- Mi van? – dörrentem rá. Most nem hiányzott, hogy ő is tovább szítsa bennem a feszültséget.
- Semmi – felelte, és gyorsan lecsukta a laptop tetejét. Ez a mozdulat túl sokat mondott viszont, ezért odamentem, és felnyitottam.
Egy fotó volt a képernyőn, amely alig pár perce került fel az internetre. És minden kétséget kizáróan Kristen volt rajta, amint Kellan karjaiban van, és éppen csókolóznak.
Jillre néztem, de ő elfordult.
- Ne haragudj – suttogta.
De rá nem haragudtam. Most csak Kristenre. Az még hagyján, hogy alig tettem ki onnan a lábam, elvitette magát a bulira ezzel a pojácával, akivel a meghallgatáson is kis híján felégették maguk alatt az ágyat, most még ráadásul sikerült is olyan nyilvánosan egymásra ragadniuk, hogy az interneten kering egy fotó róluk alig pár perccel később.
Elborult az agyam. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz, mert semmi előjele nem volt. Talán csak véletlen. De tudtam, hogy addig nem leszek teljesen nyugodt, amíg nem beszélek vele.
Nem csalna meg, győzködtem magam. Nem azért mondott igent nekem, hogy ez legyen a vége. Talán csak ivott, és meggondolatlanul cselekedett, próbáltam mentegetni. De az imént látott kép kitörölhetetlenül lebegett a szemem előtt, miközben egy sörért mentem a konyha felé.
És nemcsak a kép. Hanem a videó, amely a castingon készült. Talán még soha életemben nem éreztem magam ilyen pocsékul, mint most.
Tízpercenként hívtam Kristen telefonját, de Cameron egy idő után megunta, hogy folyton felvegye, és közölte velem, hogy ki fogja kapcsolni. Így is tett. A feszültséget nem bírtam tovább, és mivel Jillen sem akartam kitölteni a haragomat, elküldtem, de persze nem ment.
Vagyis ment, de visszajött, pár üveg tequilával együtt. Ez egyiket rögtön elvettem tőle, és az erkélyre vonultam, hogy leigyam magam. Jill velem maradt, de nem voltam túl beszédes kedvemben, és a sajnálkozó tekintetét sem tudtam elviselni egy idő után, ezért én magam akartam kidobni, szó szerint.
A harmadik üveg felénél jártunk, amikor végképp meguntam, hogy nem hallgat a szép szóra, és hagy magamra a nyomorommal, ezért egészen a bejárati ajtóig vonszoltam, nem törődve a kiabálásával sem, hogy fáj, ahol szorítom.
Az ajtónak döntöttem, és az arcába sziszegtem:
- Miért élvezed, ha szenvedni látsz?
- Nem élvezem, csak melletted akarok lenni – mondta. – Nehogy valami őrültséget csinálj...
Nem is fogtam fel a szavait. Más kötötte le a figyelmemet. Eddig észre sem vettem.
- Ugyanolyan parfümöd van, mint amilyet Kristen használ – suttogtam, és a nyaka felé hajoltam.
Magamba szívtam szerelmem illatát, amely csak egy kicsit volt más, mivel történetesen nem rajta éreztem. Ennek ellenére is bódítóan hatott rám, és nem haboztam az ajkaimmal is ízlelni a bőrt, amelyről az illat áradt.
Jill, akit éppen Kristennek képzeltem, megmerevedett a szorításomban, és már nem próbált szabadulni. A tenyerét a mellkasomra tette, és el akart tolni, a fejét is félrefordította, de erősen fogtam, és nem tudott menekülni a csókom elől.
---
Másnap reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Először nem tudtam, mi bajom van, aztán eszembe jutott Kristen. És a fotó. Meg a videó. Még arra is emlékeztem, hogy sikerült berúgnom. És hogy Jill is itt volt egy darabig, mi több, ő hozta a piát.
De ennyi. Minden más kiesett.
Felültem, és éreztem a levegőben terjengeni Kristen illatát. Megfordultam, és megállt a szívem, amint megláttam Jillt az ágyamban. Hason feküdt, még aludt, és minden kétséget kizáróan meztelen volt a takaró alatt, ami a derekáig takarta csupán. És csak ekkor tűnt fel, hogy rajtam sem volt ruha.
Minden előző nap viselt holmink ott hevert a szoba összes pontján szerte. Én viszont semmire nem emlékeztem.
De a jelek nyilvánvalóak voltak. És undorodni kezdtem magamtól.
