275. fejezet (Kristen)
Az elkövetkező napok gyorsan, de főként boldogan teltek. Kivéve a reggeleket, amelyek napról napra rosszulléttel üdvözölték az ébredéseimet.
Szerencsére nem mindig volt észlelhető jele ennek, így Rob sem kezdett gyanakodni, én pedig tovább kerestem a megfelelő alkalmat, amikor beavathatom a titkomba. Különlegessé szerettem volna tenni a pillanatot, amint majd elmondom neki, de napokig nem találtam.
Egy pár napra az államokba utaztunk, hogy összeszedjük a cuccaimat, és végleg elhagyjam a családi fészkemet. Egyedül Cameron nem helyeselte a döntésemet, és meglehetősen ellenségesen bánt Robbal, de a szüleim, akik nem tudtak róla, miért is szakítottunk egy időre, könnyebben beletörődtek, hogy ezentúl ritkábban látnak.
Szerencsére London valamivel csendesebbnek bizonyult, már ami a rajongókat, és a mindig lesben álló fotósokat illeti, ezért ott szabadabban mozoghattam. A kamuhírek viszont ide is eljutottak, és mivel Los Angelesben láttak bennünket együtt, rögtön megindultak a találgatások, vajon ő-e az az ismeretlen, akinek sikerült engem elhódítania Kellantól, meg Mike-tól.
Próbáltam mentegetőzni, nehogy Rob komolyan vegye egyetlen szavukat is, de úgy viselkedett, mint aki nem foglalkozik az egésszel, így én se aggódtam tovább.
Jenny is kibékült szerelmemmel, most, hogy már tudta, minden hazugság volt, így velük is sokszor összejártunk.
Ami a legnehezebbnek bizonyult, annak az eltitkolása, hogy ne igyak alkoholt, és ne gyújtsak rá. Robnak azzal indokoltam, hogy egy méregtelenítő kúrába kezdtem, de szemmel láthatóan borsódzott a háta az ilyen női hülyeségektől, és egy szimpla csodálkozás után – mivel nem olyannak ismert eddig, akit érdekelhet az ilyesmi – belenyugodott a dologba.
Újdonsült, és egyben régi barátnőim, Jenny és Vic személyében sokszor elraboltak időközben kitakarított és otthonossá varázsolt közös otthonunkból, és mivel Kellan mindig megtalálta azt a pillanatot, amikor éppen velük voltam, hogy a hogylétem felől érdeklődjön, egy idő után gyanakodni kezdtek ránk, ezért bevallottam nekik, hogy gyermeket várok.
Mindkettejükkel madarat lehetett volna fogatni, de a lelkükre kötöttem, hogy véletlenül se, még ha vallatáson kell keresztülesniük is, egyetlen kósza említést se tegyenek erről Robnak, mert én akarom elárulni neki. Lakatot tettek a szájukra, és megígérték, hogy nem szólnak róla neki.
Már az időpontot is kiválasztottam. Egy hétvégi nyugis napra terveztem, amikor majd elcsalom valahova vacsorázni, és egy pár apró babacipőt is beszereztem, hogy könnyebb legyen közölöm vele a nyilvánvalót.
Viccel vásároltuk, aki persze rögtön beleszeretett az összes kis pici babaholmiba, amelyet a boltban láttunk, és csupa jószándékból elhalmozott kék és rózsaszín ajándékokkal. Hiába próbáltam lebeszélni róla, mert még magam sem tudhattam, fiú lesz-e vagy kislány, de hajthatatlan volt, és ragaszkodott hozzá.
Csak arra tudtam rábeszélni, hogy rejtegesse addig magánál a sok kis ruhácskát, amíg Rob nem szerez tudomást a dologról.
A nap, amelyet kitűztem, egyre közeledett. Én magam már megbarátkoztam a gondolattal, hogy egy kis élet fejlődik bennem, aki szerelmünk gyümölcse, még ha egy véletlen éjszakán fogant is.
Ez volt benne a legcsodálatosabb. Sokkal rosszabb lett volna, ha hónapokig, vagy évekig tervezgetjük, és nem sikerül. Így viszont egy igazi kis ajándék volt ő az élettől.
Azon az estén, amelyen színt kívántam vallani szerelmemnek, egy cseppet sem röpke délutáni összebújást követően vetettem fel neki, hogy mi lenne, ha aznap este házon kívül vacsoráznánk.
Nem tudtam eltitkolni az izgatottságomat, de Rob nem tiltakozott. Mondtam neki, hogy előbb még gyorsan lezuhanyzok, és a fürdőbe siettem. Óvatosan simogattam meg a hasamat, és közöltem a pici teremtéssel, hogy ma fogom bemutatni az apukájának.
Az „apuka” nem jött utánam, de ennek ellenére is hosszan folyattam magamra a kellemesen langyos vizet. Az utóbbi időben meglehetősen csapadékos késő őszi időjárás szinte megkövetelte az embertől, hogy minél melegebben öltözzön, és minél tovább időzzön a forró víz alatt, mint én is most.
Amint visszaléptem a hálóba, láttam, hogy Rob nincs sehol. Nem tudtam, merre lehet, de gondoltam, hogy nem mehetett messze. Nekiálltam öltözködni. A fehérnemű felvételéig jutottam, és éppen egy alkalomhoz illő ruha után matattam a gardróbban, amikor karok öleltek át hátulról.
Csak egyetlen pillanatra ijedtem meg, mivel már azt fogalmazgattam magamban, hogyan fogom elmondani neki, hogy mi is a helyzet.
Rob szorosan húzott magához, miközben csókokkal borította a vállamat, és a kezei a derekamról két irányba indultak. Az egyik a melleim felé vándorolt, ahol fájóan felizgatott mellbimbóimat vette további kezelésbe. A másik keze ujjai pedig a bugyimba csúsztak, és habozás nélkül rátaláltak a legérzékenyebb pontomra.
- Kívánlak – suttogta a fülembe, de csak egy nyögéssel tudtam válaszolni, mert a kényeztetése következtében túl közel kerültem a beteljesüléshez.
Ujjai ezután kissé lejjebb vették az irányt, és amint megéreztem őket magamban, remegni kezdtem. Lassan, és kifinomult mozdulatokkal becézgetett, ami még tovább nyújtotta a rohamléptekkel közeledő gyönyörömet.
Felemeltem az egyik karomat, és a nyakába fontam, majd hátrahajtottam a fejem egy csókért. Rob viharos-elsöprően teljesítette a kívánságom, nyelvünk méze eggyé olvadt a szenvedély hevében.
Az ujjaitól azonban kisvártatva élvezni kezdtem, ezért elszakítottam magam az ajkaitól, és hangos nyöszörgéssel értem a csúcsra. Ekkor félig öntudatlan állapotba érzékeltem, hogy elveszi a másik kezét a mellemről, és a bugyimat is félrehúzza.
Tudtam, mi következik. Kissé előredőltem, a falnak támaszkodtam, és kidugtam a fenekemet. Egy másodpercen belül már az eddigiektől kőkeményen lükető férfiassága töltötte be testemet, és a csípőmbe kapaszkodva kezdett mozogni bennem.
Éreztem, hogy végigsimít a hátamon, majd előrenyúlva újra a mellemet kezdi cirógatni, miközben a mozgása sem szűnik meg egyetlen pillanatra sem. A másik keze is újra előre vándorolt, és egyszerre izgatott az ujjaival is, valamint azzal, hogy egyre gyorsabb lökésekkel hajszolt bennünket a gyönyörök kapuja felé.
A mennyországba belépve felsikítottam, ő pedig egy rekedtes nyögéssel követett.
Utána szorosan magához ölelt, és csókokkal borította be a vállam, nyakam, ahol éppen ért a szája. Utána kicsusszant belőlem, és maga felé fordított. Az imént átéltektől reszketve bújtam hozzá, mire Rob felemelt, és az ágyra fektetett.
- Ne haragudj – kért bocsánatot, de csak egy révült mosolyt kapott megbocsátásom jeleként.
A világért se szalasztottam volna el egyetlen alkalmat sem, amikor egészen együtt lehetünk.
Amint csillapodott a szívverésem, úgy gondoltam, jobb, ha másik fehérneműt veszek fel ma estére, mert ennek annyi.
- Az hiszem, átöltözök – mondtam kissé elpirulva, de előbb még egy mély köszönöm-csókot adtam neki, aztán a gardrób felé indultam, hogy tovább keresgéljem az alkalomhoz illő ruhát.
Hallottam, hogy Rob is felkel, és a zuhany hangjai is beszűrődtek a szobába, ekkor gyorsan a táskámba rejtettem a babacipőket, amelyeket majd átadok neki.
Nagyon kellett sietnem, hogy előszedjem a rejtekhelyéről, majd újra eltűntessem, mert hamar végzett. Mire visszajött a hálóba, fel is vettem egy meglehetősen ünnepélyes, mégis elegáns, és szolid fekete félhosszú, váll nélküli ruhát, és ebben vártam rá.
Épp a sminkemet igazítottam, amikor hallottam, hogy fájdalmasan felnyög valamiért, de mire felé fordultam, ő is öltözni kezdett. Odaléptem hozzá, és kérdően néztem rá. Kissé elgyötörtnek tűnt, de nem tudtam megmondani, mitől.
- Örülten dögös vagy – suttogta aztán, mire megint elpirultam, de örültem, hogy tetszek neki.
Arra egyelőre gondolni sem akartam, hogy pár hónap múlva gurulni fogok…
- Mehetünk? – kérdeztem inkább, mire bólintott, és elindultunk.
Egy közeli étterembe mentünk, a helyet már előző nap lefoglaltam. A vacsi közben főleg én fecsegtem neki mindenféléről, ő csak végiig engem bámult, kifürkészhetetlen tekintettel, és egy idő után komolyan kíváncsi lettem, mi nyomja a szívét.
- Mi a baj? – szegeztem neki a kérdést, de persze kitérően válaszolt
- Semmi. Szívesebben lennék veled otthon. Kettesben – tette hozzá, és az ajkaimra esett a pillantása.
Én is jobban örültem volna, de igazán ünnepélyessé akartam tenni a közlendőmet, ezért találtam ki a vacsorát. Nagyot nyeltem, és elérkezettnek láttam az időt, hogy előrukkoljak a tényállással. Mielőtt azonban szólásra nyithattam volna a számat, Rob egy olyan kérdést tett fel, amire álmomban sem gondoltam volna.
- Volt köztetek valami Kellannel? Az erkélyjeleneten kívül…
A szám is tátva maradt a döbbenettől.
- Azt mondtad, az a múlt, és felejtsük el – ismételtem pár héttel ezelőtti szavait, és most főként az erkély-dologra gondoltam.
Mert azon kívül semmi más nem történt.
- De most tudni akarom. Lefeküdtél vele valaha? – keményen nézett rám, és el is felejtettem, hogy jó hírekkel akartam éppen még boldogabbá tenni a kapcsolatunkat.
Most ezt halasztanom kell, ezt tudtam, csak azt nem, hogy meddig még. Mert ha most nem hisz nekem, akkor azt sem fogja elhinni, hogy az ő gyermekét hordom a szívem alatt.
- Soha – feleltem, és a színészi képességeimet se kellett használnom, hogy őszintén csengjen a hangom.
- Írt neked egy smst – mondta erre Rob már kissé nyugodtabban, és bűntudatosan.
Erről nem tudtam. Kíváncsian túrtam a táskába a mobilomért, és amint elolvastam, meghatott Kellan figyelmessége, így elmosolyodtam.
Aztán rájöttem, hogy félreérthető lehet a reakcióm, és letörlődött a mosolyom. Elsápadtam. Féltem, hogy szerelmem nem fog hinni nekem, mégis… Ha már itt vagyunk, úgy éreztem, muszáj kitálalnom neki az igazságot.
- El… El kell mondanom neked valamit – suttogta, és kétségbeesetten pillantottam a szemeibe, attól tartva, hogy a bizalmatlansága el fogja rontani az örömét.
Nem voltam tovább képes állni a hideg tekintetet, amelyet továbbra is az irányomban mutatott, így elfordultam, és az ajkamba haraptam, mielőtt kiböktem volna, hogy terhes vagyok.
Rob viszont a félreértés nagymestere lévén most is mást értett meg mindabból, amit sugározni próbáltam felé metakommunikatív módon.
- Hazudtál az imént? – kérdezte rekedten, halkan és fájdalommal a hangjában.
Újra ránéztem, és nem tudtam megszólalni.
Csak három szó visszhangzott a fejemben: nem bízik bennem…
