226. fejezet (Rob)
Hiába aludtunk el hajnalban, délnél tovább nem tudtam aludni. Kedvesemet viszont hagyni akartam még, hadd pihenjen, ezért kibújtam a karjaiból, és egy csókot lehelve a vállára magára hagytam.
Magamra kaptam egy boxert, és a földszintre mentem. Teljesen másnak éreztem magam, mint az előző napon. Tovább élt bennem a megkönnyebbülés, hogy Kristen nem utasított vissza, és ez földöntúli boldogsággal árasztotta el a szívemet.
Tényleg hinni kezdtem a csodákban. Eszembe jutott az is, amire elalvás előtt gondoltam, de most, higgadt fejjel tudtam, hogy az képtelenség lenne. Mindenesetre elhatároztam, hogy titkon figyelni fogom Kristent, hátha előbb meglátom rajta azt, amit ő teljes bizonyossággal kizárt.
A verandára mentem, és elmerengve néztem a parton ténfergő embereket. Felfedeztem köztük Greget, aki szintén meglátott engem, és miután szólt a barátainak, felém indult.
Továbbra is furcsa érzéseim voltak vele kapcsolatban, de egyelőre nem tudtam őket hova tenni.
- Hogyhogy egyedül? – érdeklődött egy mindent tudó vigyor kíséretében.
- Kristen még alszik – feleltem.
- Akkor kellemes éjszakátok lehetett – sóhajtott fel irigykedve, amivel újjáéledt a féltékenységem, de mivel ő tényleg tök normálisan viselkedett, gyorsan el is nyomtam magamban.
Ennek ellenére megosztottam vele az örömömet.
- Tegnap eljegyeztük egymást – meséltem neki boldogan.
Erre először az álla esett le, utána valamilyen okból kifolyólag szomorúvá vált az arca.
- Ez szuper, örülök nektek, és gratulálok – mondta aztán már megint vidáman. – Majd megünnepelhetnénk valamikor, hogy bekötik a fejed – tette még hozzá, és távozni készült.
Csak rábólintottam, miközben búcsúzóul odaintettem neki, mert nem is hangzott rossz ötletnek. Talán ki tudnám faggatni Greget Kristenről, mert ők már akkor is barátkoztak, amikor én még nem voltam Malibun.
Feltettem főni egy kávét, hogy frissen főttel keltsem szerelmemet, de ezúttal a mobilom szólalt meg. Jill keresett. Elújságolta, hogy végre teljesen sikerült elintéznie mindent, úgyhogy már csak egyetlen papírt kell majd aláírnom ahhoz, hogy a meglepetés Kristené lehessen.
Mielőtt jobban belemerültünk volna a részletekbe, észrevettem, hogy kedvesemet felkeltette a kávé illata, és gondolatban leszidtam magam, amiért nem voltam gyorsabb. Gyorsan elköszöntem Jilltől, és a telefont a kinti asztalra hajítva beléptem a házba Kristenhez.
- Ne haragudj, Jillel beszéltem – mentegetőztem, miután csókkal köszöntöttem.
Tudtam, hogy nem fog már haragudni emiatt, mert tökéletes és életre szóló bizonyosságát adtam annak, hogy csak őt szeretem, azzal, hogy eljegyeztem.
Töltöttem kávét, és a verandára telepedtünk, hogy egy cigi mellett fogyasszuk el.
- Ugyanarról a titokról van szó, mint múltkor? – kérdezte kedvesem mellékesen.
Ezzel viszont zavarba hozott. Egyelőre még mindig nem akartam elárulni neki, hogy miről is van szó, bár már megtehettem volna.
- Szóóóval? – faggatott tovább.
Miután megfogalmazhattam volna egy kitérő, de valamit mégis mondó választ, újabb kérdéssel lepett meg.
- Régebben jártatok?
Tudtam, hogy most nem hazudhatok, bár reméltem, hogy ebbe nem fogunk mélyebben belemenni. Én is egy szál cigiért nyúltam, miközben válaszoltam.
- Igen.
Mielőtt azonban téves feltételezésekbe bocsátkozhatott volna, mentegetőzni kezdtem.
- De ez évekkel ezelőtt volt, most Jenny esküvőjén találkoztunk újra először – meséltem halkan, és vontatottan, de már tudtam, hogy ezt nem egészen így kellett volna tálalnom.
Kristen viszont legnagyobb megdöbbenésemre mosolyogva rám nézett, és olyan viharosan csókolt meg, hogy ha akartam volna, sem jutok több szóhoz.
- Az már a múlt… - suttogta utána. - Igaz?
Örültem, hogy nem firtatta tovább a dolgot, és jólesett a szívemnek, hogy a gyatra magyarázkodásom ellenére is megbízik bennem.
- Csak te létezel a számomra, és senki más – súgtam mély átéléssel. – Jill csak barát.
Úgy tűnt, elhiszi, amit mondok, és egy csepp lelkiismeret furdalást sem éreztem Jill miatt, hiszen tényleg nem volt köztünk több mint barátság. És az ő részéről sem, amennyire tudtam.
Kristen tovább kortyolta a kávét és szívta a cigit, majd váratlanul rám pillantott.
- Van még fagyi? – kérdezte.
Nem tudtam először, miért a hirtelen témaváltás, és kissé gyanakodva vártam a folytatást.
- Van, miért?
Erre félre nem érthető módon nézett végig a meztelen felsőtestemen, még a szája szélét is megnyalta egy kissé, mire azonnal kapcsoltam, és immár mindent tudva felálltam, Kristent a székbe pakoltam, és a hűtőhöz mentem az édességért. Utánam jött, és a lépcső aljában futottunk össze.
A dobozt a kezébe nyomtam, és a karjaimba kapva vittem az emeletre, ahol az ágyra fektettem.
A fagyisdobozt egyelőre az éjjeliszekrényre száműztük, mert túl voltunk öltözve az ilyesfajta dolgokhoz. Bár még mindig én voltam jobb helyzetben, a boxeromtól gyorsan meg is szabadultam, hogy utána Kristen köntösét fosszam meg attól az élvezettől, hogy a testére simulhat.
Végignéztem rajta, láttam elpirulni, amivel még mindig megbolondított. A bőrét viszont már nem fedte semmi, ezért a további szemlélődés helyett fölé hajoltam, és végigízleltem annak bársonyát.
Közben oda se nézve a fagyis dobozért nyúltam, és Kristen melleinek végigbecézése után ezt is bevetettem. Szerelmem sikkantva köszöntötte az első pici jéggombócot forró teste felületén, de még nem akartam ennyinél megállni.
Egy rövid csók után végigrajzoltam vele a melleit, a hasát, a csípőjét, hogy utána a nyelvemmel takarítsam fel a bőre melegségétől megolvadt fagylaltot. Utána ezúttal egy hűs csókot kapott, de a szíve dobogása meggyőzött róla, hogy egyáltalán nem fázós érzések töltik el.
Én sem éreztem magam másként, de még tovább akartam fokozni a lehetetlent, ezért egy újabb gombóc elszopogatása után a csípőjén keresztül a combjait illettem hűvös érintésekkel, majd a lábai közé helyezkedve lehűtött nyelvemmel merültem alá teste mindent felégető forróságába. Ujjaimmal is izgatni kezdtem, és ő nyöszörögni kezdett a vegyes hőmérsékletű érzésektől.
Felsikoltott, amint elér az első csúcsokig, és nem bírtam tovább visszatartani magam attól, hogy saját szenvedélyem tüzétől lüktető vágyamat lökjem mélyen az ő teste mélyére.
Felsóhajtottam az újdonságtól, amit tapasztaltam, hiszen most ő is hűvösebbnek tűnt belül, de ahogy mozogni kezdtem benne, folyamatosan melegedett be tőlem egyre inkább, és nyelvemet is a szájába dugtam, hogy minden élvezetben részesüljünk.
Először nem akartam sietni, ezért lassan kapaszkodtunk a mennyekig, de utána egyre gyorsabb tempót diktálva juttattam mindkettőnket az újabb beteljesülésig, és még tovább.
Kristen remegő kézzel simogatott végig, és csillogó szemébe nézve ugyanazt olvastam ki belőle, amit én is éreztem. Ő viszont szavakba is öntötte.
- A végtelenségig… - suttogta.
Csodálkoztam, hogy pont ezt mondja, aztán leesett, hogy ezek szerint megnézte, mi van a gyűrűbe vésve. Boldog, szerelmes csókkal értettem egyet, mert a végtelen azt fejezte ki, mennyi ideig nem szándékoztam elereszteni magam mellől.
Kicsit később, amint lecsillapodott a szívverésünk, Kristen mocorogni kezdett alattam, amivel csak azt sikerült elérnie, hogy újra megkívántam, de egy pár pillanatnyi kéjes sóhajtozás és nyögdécselés után közölte, hogy viszonozni szándékozik az előbb rajta elkövetett tetteimet, így kihúzódtam belőle, és megadóan hanyatt feküdtem.
Igaza volt abban, hogy ne hagyjuk tönkremenni a maradék fagyit se.
És egy perccel később már éreztem is mindazt, amit ő átélt az előbb, mivel éppen az én testemet rajzolta végig egy piciny gombóc fagyi hűvösségével, hogy forró ajkaival tüntesse el aztán a nyomokat rólam.
Az élvezetek netovábbját pedig az jelentette, amikor tovább hevítette a vágyaimat, amint először a kezével kezdte simogatni újra életre kelő testem szenvedélytől legfűtöttebb pontját, hogy aztán egy kis fagylalt elnyalogatása után hűvös nyelvével kényeztessen, majd hideg szája barlangjába zárjon.
Az érzéseim sokasága most is elborította az agyamat, de hiába kérleltem, hogy ezt hagyja abba, mielőtt vége az életemnek, tovább izgatott, és amint már úgy éreztem, nem bírom tovább, felemelkedett, magába vezette lehűtött testemet, és a hidegtől felszisszenve ereszkedett rám annyira, míg tövig el nem tűntem benne.
Aztán megállt, ezzel akadályozva meg, hogy valóban belehaljak a gyönyörbe, bár az sem volt semmi, amit ezzel a pozícióval változz ki belőlem. A mellkasomra támaszkodva hajolt fölém, és a haja sátorként rejtette el, ahogy továbbra is hűs nyelvével körbesimította a számat, hogy aztán közé fúrva azt, őrjítő táncba hívja az enyémet.
Totálisan elfelejtettem mindent, olyan féktelenül csókolt, de amint megemelte a csípőjét, két kézzel kaptam utána, mert attól tartottam, máris itt hagy. De sem a nyelve játékát, sem a testét nem vette le rólam, csak lassú mozgásba kezdett.
A combjait, és a fenekét cirógattam, miközben egyre gyorsabban siklottam ki-be teste rejtekhelyén, és hangos nyögésekkel adóztam a tökéletesség előtt, amellyel a gyönyörömet fokozta még jobban.
A sajátja sem késlekedett, és a hasamba karmolva emelkedett fel rajtam, hogy aztán reszketni kezdjen, és mindennél mélyebben fogadva magába olyan apró szorításokkal juttasson engem is a csúcsra, hogy egy pillanatra elszédültem az élménytől.
Aztán visszabújt hozzám, és egészen addig ízleltük tovább egymás ajkait, míg légzésünk a normális szintre nem süllyedt.
Elgondolkodva cirógattam utána Kristen hátát, végig a gerince mentén a csípőjétől a nyakáig, és élvezettel éreztem, ahogy meg-megborzong ettől. További szerelmi vallomásokkal és örök hűségről szóló fogadalmakat suttogtunk egymás fülébe szerelmesen, mígnem úgy határoztunk, hogy a strandon folytatjuk ejtőzésünket, mielőtt újra az éjszaka áldozatai leszünk.
