269. fejezet (Rob)
Nem értettem mi van, ezért fülelni kezdtem, hátha hallott valami, de egy apró nesz sem adott okot az ijedelemre.
- Mi az? – suttogtam rémülten.
Az ő szemeiben is ez tükröződött.
- Talán… Te nem vagy biztos magadban – mondta tágra nyílt szemekkel, aztán lesütötte a tekintetét, és elhátrált tőlem.
Fogalmam nem volt, hogy gondolhat ilyet. A csomagját a földre dobtam, és utána léptem, hogy a karjaimba zárjam.
- Én halálosan biztos vagyok – mondtam, és kétségbeestem, hogyan tudnám meggyőzni erről. Tovább bizonygattam neki az érzéseimet, de úgy tűnt hiába.
Kristen nem ölelt vissza, de nem is egészen úgy viselkedett, mint aki elhiszi, amit mondott. Gyanakodni kezdtem, és felemeltem az állát, hogy az arcát is lássam. A szája széle megremegett, aztán felhőtlenül elmosolyodott, és boldogan ölelt vissza.
Ekkor jöttem rá, hogy csak játszott velem. Megkönnyebbültem, és elnevettem magam.
- Ezt még megkeserülöd – közöltem vele, hogy ne számítson túl sok jóra az átverés miatt, és kegyetlenül csiklandozni kezdtem.
Biztosra vettem, hogy a nevetése az egész folyósón hallatszik, csak úgy, mint a könyörgése is a kegyelemért. A kanapéra zuhantunk mindeközben, de igyekeztem úgy fordulni, hogy ő kerüljön fölém. Ami viszont meggátolt abban, hogy tovább csiklandozzam.
Egy végtelen másodpercig megállt a világ, összekapcsolódott a tekintetünk, aztán a számra nézett, és egy csókért nyújtózkodott felém. Magamhoz öleltem, és megadtam neki, amit akart.
Puha, mézédes nyelve tapogatózva kereste az enyémet, és a íze megint ájultra babonázott. Az összes idegszálam kiéleződött, és már csak egyetlen egy dolgot akartam, hogy maximálisan beteljesedjen a szerelmünk. A kezem magától csúszott a pólója alá, és egyelőre a dereka bőrének bársonyát kezdtem el simogatni.
Az ő ujjai ennél cselesebbek voltak, mert egyből az övemet kezdte volna eloldozni, de egy hang visszarántott a valóságba, és lefogtam a kezét.
Kellan zörgött a kulccsal, majd belépett. Megtorpant, amint észrevett minket. Kristen gyorsan felült, és elvörösödve igyekezett megigazítani a pólóját.
- Folytassátok csak… - mondta kedvesem lakótársa, és a saját szobája felé indult.
Kicsit zavartnak és elgondolkodónak látszott, és ez szerelmemnek is feltűnt.
- Minden oké? – kérdezte tőle, mielőtt belépett volna a saját részlegébe.
Kellan egy pillanatra hátrafordult, és a tekintete egy kis ideig ide-oda cikázott kettőnk között, míg végül megállapodott Kristenen, aki addigra már összeszedte magát.
- Beszélhetnénk? – kérdezte tőle.
Aztán rám nézett.
- Négyszemközt – tette hozzá, és visszapillantott mostanra már szintén zavart kedvesemre.
Aki felém sandított. Nem tudtam, mit gondoljak. De nem mondhattam neki, hogy ne. Elfordultam, és a könyökömre támaszkodva előredőltem. Hallottam, hogy csukódik egy ajtó, és tudtam, hogy alig pár méterre vannak tőlem, mégis édeskettesben.
Az elnyomni akart féltékenység feléledt bennem, miközben egyértelmű volt, hogy nem most fognak „olyasmit” tenni, ami nekem nem tetszene, itt, tőlem alig egy szobányira.
Mégsem esett jól. Teltek a percek. Képzeletben kettő egész szál cigarettát szívtam végig, mikor kinyílt az ajtó, és Kristen jött vissza hozzám.
- Mehetünk? – kérdezte rögtön.
Felálltam, és a táskájáért nyúltam. Ő megfogta a kezem, és követett az ajtóig, hátra sem nézett. Most már ő is kicsit elgondolkodónak tűnt, nekem meg furdalta az oldalamat a kíváncsiság, miről beszélhettek maguk között. De nem mertem megkérdezni.
- Jól vagy? – érdeklődtem viszont, amint beszálltunk a liftbe.
Kristen bólintott, és kedvesen rám mosolygott. Kedvesen, és szerelmesen. Ez megnyugtatta háborogni készülő lelkemet. Hamar leértünk az én szobámba, majd kedvesem anélkül, hogy kipakolt volna, csak a köntösét szedte elő, és zuhanyozni indult.
Az ágyra néztem, és kétségeim támadtak. Nem tudtam volna megmondani, miért, de félelem kúszott a torkomba. Arra gondoltam, csak attól lehet, hogy elvesztettem szem elől Kristent, és a ruháimat ledobálva utána mentem.
Már a víz alatt állt. Egy hosszú percig gyönyörködtem benne. Ő még nem vette észre, hogy bejöttem hozzá. A párás üvegen át is látszott minden formája, amely arra ítéltetett, hogy az én simogatásomnak legyen kitéve az elkövetkező éjszakán. És még millió éjszakán, ha rajtam múlik, gondoltam.
Elhúztam a tolóajtót, mire felém fordult, és zavart mosoly játszott az ajkain. De ez már nem az előző zavartságához hasonló volt, mert el is pirult közben, ahogy végignézett rajtam, és észlelte, milyen nyilvánvalóan vágyakozom utána.
Behúztam az ajtót, és magamhoz húztam. Forró, vízpermettel fűszerezett csókban forrtunk össze, és bár a víz hűs volt, szinte gőzölögni kezdett attól a hévtől, amellyel öleltük egymást.
Reszkető kezekkel érintettem, és simogattam végig a testét, ő nemkülönben az enyémet. Amikor az ujjaimmal a legérzékenyebb pontját érintettem, felnyögött a gyönyörtől, és egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy ezt a hangot Kellan is hallhatta, de elűztem a fejemből a kínzó gondolatokat, és arra koncentráltam, hogy ezentúl csak az én füleim legyenek elkápráztatva vele.
Ehhez viszont az kell, hogy nem vágyjon más után, csakis utánam. És ne is szeressen mást, soha többé, rajtam kívül.
Abbéli igyekezetemben, hogy ezeket a gondolatokat meg is valósítsam, egyre hevesebben izgattam kedvesem remegő testét, és csókommal kényeztettem az ajkait. A nyögéseit a nyelvemen éreztem, majd a nyakára csúsztattam a számat, és a fölébe suttogtam, mit is jelent nekem.
Válasz helyett a bőrömbe mélyedtek a körmei, és felsikoltott a gyönyörtől. A karjaimban tartva vártam, hogy a légzése a normális ritmus felé közeledjen, és kitisztuljon a tekintete. Aztán fogtam a tusfürdőt, és a melleivel kezdve, a karjain, hasán keresztül minden porcikáját alaposan megmosdattam.
Amikor ezt viszonozni akarta, csak egy kis ideig hagytam, mert az érintésétől az összes vágyam a testem egyetlen pontjába sűrűsödött, és nem tudtam, meddig tudom még visszatartani magam.
Az elmúlt két hónapnyi önmegtartóztatás is legalább olyan kínokat okozott, mint az azelőtti három hónap, amíg nem lehettünk együtt, de a csoda, hogy Kristen ismét az enyém, feledtette minden elszenvedett kínomat.
A száját ízlelgettem, amíg lezuhanyoztuk magunkról a habot, utána fogtam egy törölközőt, és lassan felszárítgattam róla a vízcseppeket. Magammal nem vesződtem ennyit, fél perc alatt megtörölköztem, majd a karjaimba emeltem, és a szobába vittem. Az ágyra fektettem, és tovább feszítettem saját önuralmam határait azzal, ahogy végigjárattam a tekintetemet a testén.
Utána érinteni is vágytam ismét, és először csak az ujjaim hegyével mertem végigsimítani a bőrét. Az arcát cirógattam meg elsőként, utána a nyaka kecses ívét, majd a melleit. A tenyerem beborította a kebleit, a mellbimbói kőkeményen vágyták a simogatásomat.
Ízlelni is vágytam életem nektárját, ezért rövid táncba csábítottam a nyelvét, majd fejemet lehajtva ajkaim összezárultak az egyik mellbimbóján. Halk sikkantást hallottam, de nem hagytam abba, csak áttértem a másikra.
Olyan szinten az ő élvezetére koncentráltam, hogy meglepetten tapasztaltam, amint a keze összezárult mostanra már szinte fájdalmasan lüktető gerjedelmemen, és ő is simogatni kezdett.
A mellei közé nyögtem, majd feljebb csúsztam, hogy csókkal pecsételjem meg az újra-egymásra találásunkat, és közben a lábai közé helyezkedtem. Kristen tovább simogatott, és egyre inkább elakadt a lélegzetem a keze mozdulataitól. A csókot megszakítva akartam figyelmeztetni, hogy ennek nem lesz jó vége, és jobban tenné, ha abbahagyná, de ekkor a másik kezével a fenekembe markolt, és magába vezetett.
Mintha egy lávába merültem volna bele. Vagy gejzírbe. Semmihez sem tudtam hasonlítani az érzést, amit az okozott, hogy végre ismét ott lehettem, ahol életem végéig maradni szándékoztam: Kristen karjaiban és a teste mélyén.
A szívem őrült ritmust vert, mert élvezni akartam a pillanatot is, így egyelőre nem moccantam. Szerelmem reszketve nyöszörgött alattam. Megsimogattam az arcát, és csókokkal hintettem.
- Szeretlek – súgtam a fülébe, de továbbra is csak apróbb karomlásokat kaptam cserébe, amiért mozdulatlanul meredtem belé, minden eddiginél talán mélyebben.
- Én is… Szeretlek – nyögte, és a csípőjével mocorogni kezdett. – De kérlek…
Emellett az izmai ütemesen szorultak és ernyedtek el körülöttem, újabb dimenziókba sodorva ezzel az elmémet, és az érzékeimet. Kijjebb húzódtam, egészen addig, míg a csípőjét közelebb tolva próbálta megakadályozni, hogy elhagyjam a testét, de ettől nem kellett volna tartania.
Egy hirtelen mozdulattal újra beletemetkeztem nedvesen csábító forróságába, ő pedig a csípőmbe markolva jelezte ki tetszését a dolog iránt. Súlyosan zihálva haladtunk először lassan a csúcs felé, majd gyorsabb ütemre váltva egyszerre értük el a mindent beteljesítő érzelmek zuhatagát.
Nem először éreztem úgy, hogy Kristen varázsló. A boszorkányságában már biztos voltam, de most arra is rádöbbentem, hogy a mennyországot a földre varázsolni egyedül csak neki sikerülhet.
- Rob… - suttogta Kristen, még mielőtt elegendő levegő jutott volna a tüdejébe.
Felemeltem a fejem, és ránéztem. A szemei végtelen szerelmet csillogtak felém, és meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy tudjam, mire gondol éppen.
- Tudom – válaszoltam ki nem mondott szavaira, mire elmosolyodott, és szorosan ölelt magához.
Az éjjel hátralevő részében alig győztük minél jobban kifejezni egymás iránti szenvedélyünket és érzelmeinket, így a hajnal megint fáradtan összefonódó testünkre cikáztatta első napsugarait.
Magamhoz öleltem kimerült kedvesemet, és lágy cirógatások közepette aludtunk el.
---
Órákkal később lehetett, mert a nap már magasan járt, amikor kinyitottam a szeme. Ismeretlen helyen voltam, ismeretlen szobában. Körülnéztem, és megállt bennem az ütő.
Kristen nem volt sehol.
Az éppen hogy összeforrt szívem varratai szakadozni kezdtek.
Úgy éreztem, megőrülök.
A múlt látszott megismétlődni…
