233. fejezet (Rob)
Mike lassan sétálva közeledett felénk, és úgy tűnt, szinte kutya baja. Leszámítva a gipszet a karján, és a kötést a fején. Nyoma sem volt semmilyen bénulásnak. Ennek tetejébe még pofátlanul Kristenre is vigyorgott, míg engem levegőnek nézett.
Kedvesem még szorosabban fogta a kezemet, és amikor Mike át akarta ölelni, elhúzódott tőle.
- Mike – szólt rá. – Hogy vagy? – terelte a figyelmét az ölelésből való kibújásáról.
Hatásosan. Én viszont alig tudtam türtőztetni magam. És egyre vadabb gondolatok kezdték betölteni az agyamat. A legenyhébb is az volt, hogy eltöröm a másik karját is, ha még egyszer Kristenhez mer nyúlni.
Mike, mielőtt válaszolt volna, úgy tett, mintha csak most vett volna észre engem, és felém biccentett. Gonosz fények cikáztak a szemeiben, de nem akartam belegondolni, vajon mit talált már ki megint a szétválasztásunkra.
- Beszélhetnék vele, négyszemközt? – kérdezte udvariasságot mímelve.
Furcsa deja vu érzésem támadt. Mint amikor Jenny esküvőjén én kérdeztem tőle ugyanezt. Én is pont úgy fordultam Kristen felé, hogy kettesben akar-e maradni vele, mire egy tanácstalan pillantást kaptam, de aztán az ajkába harapva bólintott. Adtam neki egy puszit és odébb lépdeltem. Szigorúan hallótávolságon belülre, de ők is kicsit arrébb mentek, hogy leüljenek egy padra.
Én is levetettem magam a hozzám közelebb esőre, és reménykedtem benne, hogy nem fog sokáig tartani a csevej, mert semmi kedvem nem volt Mike alá adni a lovat abban a tekintetben, hogy esetleg helytelen gondolatai támadjanak, csak mert időt hagytam nekik kettesben fecserészni.
Bár a kórház területén tilos volt a dohányzás, láttam magam mellett egy kijelölt helyet, így mégis felpattantam, és bár így még távolabb kerültem tőlük pár méterrel, a falnak támaszkodva rágyújtottam, és figyeltem őket.
Mike elég elgyötörtnek tűnt, de higgadtan beszélgettek. Csak egyszer vetett felém egy újabb gyűlölködő pillantást, de álltam a tekintetét. Kristen ezzel szemben rám mosolygott, és rá én is gyengédebben néztem vissza.
Aztán Mike ismét felé fordult, és valamiről győzködni kezdte. Láttam, hogy szerelmem lehunyt szemmel rázza a fejét, és sajnálkozva mentegetőzik valami miatt.
Nem bírtam és nem is akartam tovább nézni őket, ezért elfordultam. Próbáltam nem gondolkodni azon, miről beszélhetnek, és a kórház parkját vettem szemügyre meglehetősen tüzetesen.
Fél doboz cigivel később meg tudtam volna mondani, pontosan hány fa és hány bokor van a kertben, de ekkor mocorgást láttam a pad körül, amerre Kristenék ültek. Odanéztem, és éppen akkor álltak fel. Mike magához húzta szerelmemet, és már indultam volna, hogy valóra váltom a megérkezésünkkor támadt ötleteimet, amikor Kristen alig láthatóan megrázta a fejét, és a tekintetével figyelmeztetett, hogy ne tegyem.
Nem értettem, miért ne tehetném, de reméltem, alapos magyarázattal fog szolgálni, miért is hagyja magát ölelgetni. A volt barátja karjaiból kiszabadulva még egy puszit is adott neki, amitől még feljebb ment bennem a pumpa, de aztán mosolyogva elindult felém.
- Mehetünk? – kérdeztem cseppet sem leplezett dühvel.
- Igen – felelte, és megfogta a kezem.
Ő láthatóan örült valaminek, de nem tudtam, hogy mi lehet az. Egészen a kocsiig bírtam ki, hogy ne támadjam le a kérdéseimmel.
- Nos? Mi volt az a titok, amiről én nem tudhatok?
Szerelmem csodálkozva nézett rám, miközben beültünk az autóba.
- Nem volt titok, csak… - itt töprengve el is hallgatott.
- Csak? – faggattam tovább féltékenyen.
- Csak a balesetről beszélgettünk, elmondta, hogy milyen hülye volt.
- És még?
- És bocsánatot kért – mesélte homlokráncolva, miközben kihajtottunk a parkolóból.
Bocsánatot kért. Persze Kristen meg örömmel megbocsátott neki, füstölögtem magamban. Csak néha ne lenne olyan áldott jó szíve. Nem mertem megszólalni többet, míg haza nem értünk hozzájuk, féltem, hogy olyat találnék mondani, amit magam is megbánnék végül.
A házba belépve megint nem találkozunk senkivel, így egyből a szobája felé vettük az irányt. Elkezdtem szívni az erkélyen a maradék fél doboz cigit is, de nem ültem le. Most nem akartam, hogy Kristen az ölembe üljön, mintha semmi sem történt volna.
Aztán rájöttem, hogy pedig épp ez a helyzet. Semmi sem történt. Csak megint felfújtam valamit. Főleg magamat.
Elszívtam az éppen kezembe tartott szálat, és beléptem a szobába. Kristen az ágy tetején ült, hátát a támlának vetve, de a jöttömre felpillantott.
- Ne haragudj, csak olyan rossz titeket együtt látni – próbáltam mentegetni az elmebeteg viselkedésemet.
- Nem haragszok – simogatta meg az arcomat, és közelebb húzódott hozzám. – Azt hittem, te haragszol énrám – motyogta utána a vállamba, miközben átkaroltuk egymást.
De nekem mi okom lett volna haragudni rá?!
- Nem, hogy jutott ilyen az eszedbe? – firtattam, de válasz helyett megcsókolt.
Mielőtt bármiben is elmélyedhettünk volna, Cameron törte ránk az ajtót.
- Bocs, csak anyuék megint elutaztak – hozta a hírt. – Arra kért, mondjam meg, hogy mielőtt te is megint eltűnnél a Föld színéről, hívd fel Catherine-t – nézett a húgára, aki felnyögött, és a fejéhez kapott.
Én nem értettem semmit, de ő nyilván tudta, kiről is van szó. A bátyja kiment, én meg kíváncsiskodni kezdtem.
- Ki az a Catherine?
Újabb nyögés, majd egy fintor.
- Egy filmrendező. Talán régebben említettem, hogy felkértek egy szerepre.
Valami rémlett, ezért habozva bólintottam.
- Szeretne velem találkozni, hogy megbeszéljük a részleteket.
Erre nem nagyon tudtam okosat mondani, de még csak gondolni sem.
Ha elvállalja, úgy saccoltam, hogy az újabb hónapokra szakít el bennünket. Viszont ha velem jön Angliába, akkor nem tudja elfogadni a felkínált ajánlatot.
- És elvállalod? – kérdeztem, bár gyanítottam, hogy még túl korán.
- Előbb tudni akarom, hogy egyáltalán miről van szó – vonogatta a vállát, és az ágyról felállva az asztalon levő iratkupacban kezdett turkálni. Aztán kiemelt egy nem túl vastag füzetszerűt, és fellapozta.
- Azt hiszem, ez a forgatókönyv – mondta, és felém nyújtotta. – El akarod olvasni?
Mivel szerettem volna tudni, hogy HA elvállalja, milyen szerepet is kell játszania, ezért elvettem, és megvártam, míg a visszabújik a karjaimba, mielőtt olvasni kezdtem.
Érdekes sztorinak ígérkezett, és szerencsére nem volt tele szexjelenetekkel. Nem biztos, hogy túlságosan támogattam volna, ha egy bármilyen tekintetben is erotikusabb filmben akar szerepelni. Ő is velem együtt olvasta, és néhány helyen egyszerre nevettünk fel a sztori képtelenségén.
- Mikor találkozol a rendezővel? – kérdeztem, miután kivégeztük a forgatókönyvet.
- Öhm… Fogalmam sincs.
Aztán megkereste a mobilját, és felhívta ezt a bizonyos Catherine-t. Bár méterekre állt tőlem, így is hallottam, ahogy a vonal túlsó végén hangos örömujjongásban tör ki a hívott fél, mire Kristen csak egy szenvedő mosolyt villantott felém. Én egy bátorítóval viszonoztam.
- Oké, akkor holnap – mondta végül, és a telefont az asztalra hajította a többi papírkupac közé.
- Szóval holnap? – kérdeztem a nyilvánvalóra.
Kedvesem elgondolkodva bólintott.
- Ugye velem jössz?
Nem nagyon szerettem volna elrontani egy üzleti megbeszélést a jelenlétemmel, így tagadóan ráztam a fejem.
- Addig városnézek – ajánlottam helyette, mire Kristen durcásan elhúzta a száját.
Engesztelésképpen magamhoz húztam az ágyba, az ajkai fölé hajoltam, és miközben megcsókoltam, széttárt lábai közé helyezkedtem. Bár a ruha elválasztott minket, így is éreztem a testéből áradó meleget, amely az én vágyaimat is elkezdte élesztgetni.
Ráadásul egyre szorosabban nyomta hozzám a csípőjét, mire egy idő után titkolni sem tudtam volna, mennyire kívánom.
Az ajtó felé vetettem egy pillantást, és suttogva érdeklődtem:
- Ugye nem fog berontani a bátyád, hogy letépjen rólad?
- Tegnap éjjel sem tette – kuncogta Kristen, és nem haboztam tovább falni az ajkait, miközben kezem már a ruhája alatt járt.
Az illata és a bőre tapintása egyaránt felhevítette a véremet, és egyre szűkebbnek éreztem a farmeremet, de előbb őt akartam levetkőztetni.
Miután ez a csókok kíséretében elég hosszadalmasra sikeredett, újabb kárpótlásban részesítettem, ahogy a nyelvem a testén haladt végig a mellei irányából a hasán át a lábai közé. Mielőtt felsikíthatott volna, amikor megérezte magán a leheletem, a szájára tapasztottam a kezem, de rossz ötlet volt, mert az egyik ujjamat a szájába véve olyan izgatóan kezdte szopogatni azt, hogy nőiességének néhány pillanatnyi kóstolgatása után elszakadtam tőle, és ledobáltam a ruháimat.
Mielőtt visszafekhettem volna az ágyra, Kristen feltérdelt azon, és a fenekembe kapaszkodva húzott az ajkaihoz. Amúgy sem bírtam volna sokáig a nyelve mozgását lüktető férfiasságomon, így mielőtt a kezét is bevethette volna a tökéletes kikészítésem érdekében, elrántottam a fejét magamról, és az ágyra döntöttem.
- Megőrjítesz – súgtam az ajkaiba, és a nyelvem ugyanabban a pillanatban hatolt közéjük, amikor merev testem is forrósága közepébe merítkezett.
Egy pár percig így maradtam. Kristen keze és körmei fel-le siklottak a hátamon, és a vállamon, egyszerre éreztem az érintését mindenütt, mialatt tovább csókoltam, és vágyaim elegendő ideig történő visszafojtása után mozogni kezdtem a teste mélyén.
A sikolyait ezúttal szó szerint nyeltem el, mert nem akartam, hogy Cameron ránk törje az ajtót, amiért kínzom a húgát, holott ha tudta volna, hogy az kínoz engem az apró rándulásaival és teste remegésével, tán még meg is sajnált volna, de erről sem szándékoztam kikérni a véleményét.
A csúcshoz közeledve egy véget nem érő csókba olvadtak ajkaink, és a levegővételt is mellőzve, elakadó szívveréssel teljesült be gyönyörünk.
A los angelesi meleg még inkább fülledté tette a szoba hangulatát, ahogy a nap lassan lemenő fényei beáramlottak a függöny résein. Szerencsére Kristen szobájához tartozott külön fürdőszoba, így a karjaimba emeltem, hogy ott folytassuk szerelmünk különféle érzéki megnyilvánulásait, és csak bő egy óra múlva szálltunk ki a tus alól.
Az este már bőven leszállt, mire vacsorázni kezdtünk Cameron társaságában, aki belőle ki nem nézett tapintatossággal nem említette a majd’ félórás késésünket. Végig Kristenben gyönyörködtem, és nem tudtam levenni a szemeimet kipirult, és boldog arcáról. A kezeimet is csak az illem kedvéért, meg hogy ne vívjam ki a bátyja újabb haragját.
Cameron hallgatagsága ellenére gyanakodva figyelt bennünket, majd az örömünk megszakítása érdekében nyájasan megérdeklődte, hogy van Mike, de engem nem tudott kibillenteni a pillanatnyi lelki egyensúlyomból, szerelmem pedig nem hagyta magát és röviden, tömören fejtette ki a választ, ami után Cam tovább próbálta provokálni szerelmemet, de ő csodálatra méltó higgadtsággal kezelte a számomra mégis egyre dühítőbbé váló helyzetet.
Örültem, amikor újra a szobája rejtekébe húzódhattunk, de a biztonság kedvéért még a kulcsot is elfordítottam a zárban, nehogy meglepetés érjen bennünket aközben, amit éppen tenni szándékoztam Kristennel. Persze ő csak kuncogott az elővigyázatosságomon, de amint csókolgatni kezdtem, ezt a nyöszörgés különböző fajtái váltották fel, a sikoltásait pedig ismét hol a kezemmel, hol a számmal kellett elfojtanom, mielőtt a szomszéd hívja ki a rendőrséget tömeggyilkolásra gyanakodva.
Amint szenvedélyünk lecsillapult, eszembe jutott Kristen következő napi találkozása Catherine-nel, és most alkalmasnak találtam az időpontot megemlíteni, hogy én magam milyen meglepetést titkoltam előle egy jó ideje. Úgy véltem, nem árt, ha tisztában van azzal, hogy más lehetősége is van, mint a filmezést választani, de magamnak bevallottam, hogy önző módon azt szerettem volna, ha mellettem teszi le a voksát a karrier helyett.
Hevesen dobogó szívvel magam felé fordítottam az arcát, és szerelmesen kíváncsi szemeibe pillantottam.
- Vettem magunknak egy házat… - kezdtem, mire hitetlenkedéssel vegyes öröm csillant a tekintetében. Amit, tudtam, hogy le fogok rombolni a helyszín közlése után, hisz nemcsak a családjától kívánom elszakítani. – Brightonban…
Hallottam, hogy erre már elakad az amúgy sem túl szapora lélegzete, és az öröm helyét felváltotta valami más. Amire számítottam ugyan, de nem mertem elképzelni sem.
