249. fejezet (Rob)
Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Ki sem mertem mondani, még gondolatban sem, hogy micsoda.
De minden jel arra utalt, hogy valóban lefeküdtem Jillel az éjszaka. Még a lapockámon vöröslő karmolás nyomok is, amelyeket először inkább éreztem, mint láttam. És az, amit Kristen művelt esetlegesen, az semmi ehhez képest. Soha többé nem tudok a szeme elé kerülni, gondoltam. Mégis hallani akartam a hangját. Azonnal.
Felkeltem, a nadrágomat magamra kaptam, és az ágyra, valamint az azon fekvő lányra rá se nézve mentem ki a szobából. Továbbra is hányingerrel küszködve kerestem meg a mobilomat, és tárcsáztam Kristent.
Felvette, de álmos volt a hangja.
- Hogy vagy? – nyögtem egyelőre, mert még mindig sokk alatt álltam, de nem miatta.
Próbáltam uralkodni a hangomon, nehogy rögtön levágja, valami nem stimmel.
- Nemrég értem haza, Cam mondta, hogy kerestél, de nem akartalak felébreszteni – ásította a telefonba.
- És hogy sikerült a buli? – jutott eszembe megint a kép, és a videó, amit láttam.
- Elment… Megismerkedtem a többiekkel, mindenki nagyon kedves volt. De te hiányoztál – mondta Kristen, és tényleg őszintén csengett a hangja.
A fotó alapján mégsem unatkozhatott, de most nem voltam képes ezt felhánytorgatni neki. Mégsem tudtam visszatartani a kérdésemet, mert ha nem vallja be, akkor biztosan történt más is. Ami ugyan nem enyhítene az én bűnömön, de ha bevallja, akkor legalább még több okom lesz, hogy utáljam magam. Mert ő legalább elmondja…
- És te hogy vagy? Sikerült aláírni a papírokat? – érdeklődött, ezzel elterelve a szót, de elhatároztam, hogy kiszedem belőle, ki iránt és mit is érez.
- Igen… Kristen… Szeretnék kérdezni valamit – kezdtem, miközben az erkélyre lépve rágyújtottam.
- Tessék – felelte várakozásteljesen.
- Van egy fotó rólatok az interneten – mondtam egyszerűen.
- Kiről és milyen fotó? – értetlenkedett, mire elmondtam neki.
De csak csend. Aztán majdnem egy perccel később szólalt csak meg.
- Tudom, hogy most mit gondolsz, de nem úgy történt, ahogy azon a képen látszhat.
- Akkor hogyan történt? – sajgott fel bennem a fájdalom amiatt is, és ezt csak megtöbbszörözték a saját tettem miatti kínjaim.
- Valóban megcsókolt, de utána jöttek a többiek, és ennyi. Semmi más nem volt.
Elkezdtem gondolkodni, ami fájós fejjel nem ment könnyen.
- És ha nem jöttek volna a többiek? – faggattam tovább. – Elmentél volna vele?
- Rob! – döbbent meg kedvesem. – Sosem csalnálak meg – mondta kissé megbántottan.
Ezt tudtam, és el is hittem neki minden szavát. Én viszont megcsaltam. De nem mondhatom el neki, mert akkor vége mindennek. Kezdtem totálisan kétségbe esni.
- Szeretlek – suttogtam, mintha ezzel meg nem történtté tehetném mindazt, amit elkövettem.
- Én is szeretlek, és kérlek, bízz bennem – mondta még mindig picit sértődötten.
Nyomorultul éreztem magam, hogy még ő kér ilyesmire, holott én nem vagyok méltó az ő bizalmára.
- Mikor tudsz visszajönni? – kérdezte, ami reményt adott nekem, hogy talán sikerül előle eltitkolnom a botlásomat, és kapok még egy esélyt.
Persze bevallom majd neki… Egyszer. De addig, amíg Amerikában vagyunk, nem valószínű, hogy máshonnan megtudná, hacsak nem Jilltől - aki nem fog elárulni neki semmit, ebben biztos voltam -, vagy pedig tőlem.
Igen, nekem kell elmondanom, de előbb meg kell bizonyosodnia róla, hogy mennyire szeretem, töprengtem. Mert ha most mondom el, akkor látni sem akar többé, ebben biztos voltam.
- Már lefoglaltam a jegyet - néztem az órámra. - Pár óra múlva indulok.
- Alig várom, hogy itt legyél – súgta mosolyogva, és a szívem szakadt meg emiatt.
- Felhívlak majd, amint megtudom, mikor érkezem – tettem hozzá gyorsan, mielőtt elárulom magam a hangom remegésével. – Most pihenj, szép álmokat.
- Szeretlek – súgta megint, de ettől még vacakabb lett nekem.
- Én is téged, mindennél jobban – nyögtem, majd kinyomtam a hívást.
Aztán leültem a székre, megint rágyújtottam, és az otthagyott félig teli üveg tequilát nézegettem. Szerettem volna, ha legalább eszembe jutnak részletek abból, mi történt pontosan az éjszaka Jill és köztem, de olyan szintű rövidzárlat volt az agyamban, hogy azt sem tudtam megmondani, mi késztetett erre egyáltalán.
Kiborultam a videó és a fotó miatt, de ezért még nem vetemedhettem ilyesmire, tépelődtem. Nem, az kizárt, hogy emiatt... Ittam, ez is tény, de... Nem tudtam megmondani az okát, mert nem emlékeztem semmire.
A dühöm, amelyet az interneten látottak váltottak ki belőlem, rég elpárolgott. Most azon kellett elgondolkodnom, hogy vajon meddig tudom eltitkolni Kristen elől, hogy megcsaltam. Egyre biztosabb lettem benne, hogy előbb kell elmondanom, mielőtt magától jönne rá, vagy mástól tudná meg, de ehhez személyesen kell találkoznunk. Telefonon nem lehetnék elég hatékony és meggyőző abban, hogy tényleg őt szeretem.
Nem vesződtem semmivel, villámgyorsan lezuhanyoztam, aztán bedobáltam pár cuccomat egy sporttáskába. Jill még mindig aludt. Furcsállottam, hogy ugyanabban a pózban. Próbáltam felkelteni, de tíz percen keresztül sem sikerült.
Megnéztem a pulzusát, hogy él-e még egyáltalán, vagy még durvábbra vetemedtem az éj során, mint hogy szimplán lefektettem, de vert a szíve. Írtam neki egy cetlit, hogy majd felhívom, de azonnal vissza kellett utaznom L.A.-be, és amíg nem keresem, addig lehetőleg ne kürtölje szét, hogy mi is történt.
Utána a kocsimba pattantam, és a reptérre indultam. Végtelenül hosszú és lelki gyötrelmekkel teli volt a repülőút, és egyszer át is kellett szállnom. Ekkor hívtam fel Kristent, hogy mikor érkezem. Megígérte, hogy kijön elém.
Amint a gép leszállt Los Angelesben, a kijáratnál várt rám, és az arca felragyogott, amint meglátott. Szinte repült felém a levegőben, és a nyakamba ugorva csókolt meg rögtön.
Egész úton azon töprengtem, hogyan fogom majd elmondani neki, mi is történt. De egyelőre rettegtem még a gondolattól is, mert akkor biztos azonnal vége lenne minden vele kapcsolatos tervemnek és álmomnak. Síró szívvel viszonoztam a csókját, mert nem tudtam, mennyi időm van még, mielőtt észreveszi rajtam a bűntudatot, amelyet titkolni igyekeztem.
- Hiányoztál – súgta, miután eleresztettük egymást.
- Te is nekem – súgtam vissza, de kerültem a tekintetét, és a száját bámultam inkább.
- Menjünk haza – mondta aztán vidáman, és kézen fogva sétáltunk ki az autóig.
Érdeklődést színlelve faggattam arról, milyen volt a parti, és ezúttal részletesebben mesélt. Elmondta azt is, hogy Kellan váratlanul állított be hozzá előtte, de ha már eljött érte, nem akart vele szemét lenni, ezért fogadta el a fuvart a buliig. Hazafelé viszont már taxival jött.
És a srác tényleg megpróbált rámászni, ő meg tiltakozni próbált, de hasztalan, és akkor jöttek a többiek, akik visszaráncigálták őket a partira. Utána már nem is maradtak kettesben, ez is egy véletlen volt csak. És fogalma sem volt róla, hogy kerül a videó is, meg a fotó is az internetre, egyikről sem volt tudomása.
De figyelmeztetett, hogy ezentúl is előfordulhat ilyesmi. Mármint hogy nekem nem tetsző dolgokat fogok olvasni vagy látni a médiában. És hálás volt, amiért előbb kérdeztem őt, minthogy előre ítélkeztem volna.
Egyre nyomorultabbul éreztem magam a szavaitól. Arra gondoltam, hogy ha előző este nem felejti el magával vinni a mobilját, meg sem történt volna az egész szörnyű cselekedetem. De nem akartam őt hibáztatni. És Jill sem volt hibás, csakis és kizárólag én.
Mire megérkeztünk a házukhoz, egészen higgadtan tudtam viselkedni, mintha mi sem történt volna. A szülei már itthon voltak, de csak röviden beköszöntünk nekik, mert Kristen máris a szobájába húzott maga után, és szinte tépte lefelé a ruháimat.
Sem energiám, sem akaratom nem volt tiltakozni ez ellen, és örömmel viszonoztam a csókját, az érintését. Arra viszont ügyeltem, hogy ne fedezze fel Jill körmeinek nyomát a bőrömön. Nem voltunk hosszú ideig külön, mégis mindennél jobban hiányzott. És sikerült is velem elfeledtetnie a boldogtalanság érzését.
Ennek ellenére úgy akartam szeretni, mintha az életem függne tőle, vagy mintha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom. Kristen egy kissé meg is lepődött a gyengédségemen éppúgy, mint a szenvedélyen, amellyel a magamévá tettem újra és újra, de esze ágában sem volt tiltakozni.
Az enyémhez hasonló vadsággal, vagy éppen érzékien viszonozta minden tettemet, és egészen éjfélig nem is mozdultunk ki a szobájából. Akkor is csak ő, amikor elment szendvicseket hozni energia-utánpótlás gyanánt.
Pár percre egyedül maradtam a szobájában, és újra rám tört a bűntudat. Tudtam, hogy nem tisztességes, amit teszek, és el kellene mondanom neki, de annyira nem akartam, hogy vége legyen annak a tökéletességnek, ami köztünk van, hogy nem mertem.
Mire visszaért a szendvicsekkel, újra magamra öltöttem a nyugalom és a szerelem álarcát. Az utóbbit nem is kellett megjátszanom. Alig ült le mellém az ágyra, a vérforralóan rövid köntösében, máris nem az evésen járt az eszem. A tálcát az éjjeli szekrényre tette, és ledobta magáról az áttetsző anyagot.
Rögtön magam mellé húztam, és hanyatt döntöttem. Készségesen széttárt lábai közé helyezkedtem, majd egy szelíd, de annál forróbb csókot adtam neki. Aztán a szemébe néztem, ami a saját szívem érzelmeit tükrözte.
- Annyira szeretlek – suttogtam, és fájdalmat okozott az érzés.
Gyengének éreztem magam emiatt, és kiszolgáltatottnak, mert tudtam a saját sebezhetőségemet. De az övét szintúgy. És tudtam, hogy nemcsak a szerelmünket tenném tönkre azzal, ha színt vallanék, hanem őt is. Magamról nem is beszélve, de ez számított a legkevésbé.
- Én is téged – viszonozta a vallomásom, és átölelt a karjaival, hogy közelebb húzzon magához.
Bár már így is tapadóan egészen hozzá simultam, eggyé is akartam válni vele. És a vágyaim ezt nemhogy nem akadályozták, hanem éppen hogy serkentették. Szám az ajkairól a nyakára siklott, és az elmúlt órák alatt már nem először csókoltam végig a testét mindenütt.
A kéjes sikolyok, amelyeket hallatott, még jobban feltüzeltek, de nem is akartam visszafogni magam tovább. Miután az ujjaim és a nyelvem játékától egyszer elélvezett, feljebb csúsztam az ágyon a combjai közé helyezkedtem, és a szenvedélyem vadságával ellentétben végtelen gyengéden és lassan vettem birtokba a testét.
Amint mozogni kezdtem benne, rögtön megéreztem a bőrömön körmei és reszkető ujjai játékát, a sikkantásait pedig a csókjaimmal fojtottam el. Minden kellemetlen tény távozott az elmémből, amint együtt száguldottunk az újratalálkozásunk óta nem-első beteljesülésünk felé, de akár örökké tudtam volna folytatni.
Mégis véget ért a mámor egy bódítóan erőteljes és színekben pompás tűzijáték kíséretében, amelynek utóhatásait zihálva éltük át, egymás karjaiban.
Aztán Kristen szemébe néztem, és újra szerelmet vallottam. Magamban gondolatban pedig emellett sírig tartó hűséget fogadtam. Addig öleltem szerelmem karcsú testét, míg el nem nyomta az álom. Én nem tudtam aludni. Minden pillanatot ki akartam használni, amit még vele tölthetek, mielőtt visszatérek a valóságba az éber álmomból.
