225. fejezet (Rob)
Kimondtam. De semmivel sem lett jobb a helyzetem, tovább idegeskedtem.
Egyáltalán nem éreztem azt a fajta megkönnyebbülést, ami akkor önti el az embert, amikor túl van egy bizonyos dolgon.
Talán azért, mert most a válasza miatt aggódok. De már késő azon rágódnom, hogy lehet, mégsem kellett volna ezt tennem. Egyszerűen akartam őt, mindenképpen és feltétel nélkül, mindörökre.
Kristen tovább bámult rám némán, és a gyűrűket rejtő dobozra, amit a tenyerébe tettem. Sokáig nem szólalt meg, és első csalódottságom hullámai kezdtek is beborítani.
Már éppen ott tartottam, hogy közlöm vele, felejtse el az egészet, és megpróbálok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de tudtam, ez sem lenne megoldás, hiszen kitörölhetetlenül beleégne mindkettőnk emlékezetébe ez a pár kínos perc, amikor egy könnycseppet láttam végigszáguldani szerelmem arcán.
Aztán olyat tett, amire már számítani sem mertem. Kivette a dobozból a smaragdgyűrűt, amit már viselt egy ideig, és a bal keze középső ujjára húzta. Megremegett a kezem, amikor felfogtam, hogy ez egy fél-igent jelent. Legalábbis a szerelmemet elfogadja.
A szél a nevemet súgta felém Kristen ajkai felől, de nem voltam benne biztos, tényleg megszólalt-e. A habozása viszont magáért beszélt. A másik gyűrűt nem akarja viselni, döbbentem rá. Ez a gondolat padlóra küldött.
Aztán mégis úgy gondoltam, ha már idáig eljutottam, tovább kockáztatok. Maximum az lesz a vége, hogy elrántja a kezét, amikor a másik gyűrűt is felhúzom az ujjára.
Lassan kivettem ezt is a dobozból, és azt félredobva megfogtam a kezét, és én magam húztam rá a gyűrűsujjára. Nem rántotta el, csak megszorította a kezem, és éreztem, hogy onnan kiindulva az egész testén borzongás fut végig.
Ahogy az enyémen is. Habár nem mondott határozott igent, mégis hagyta, hogy eljegyezzem. És ez pillanatnyilag több volt, mint amit remélhettem volna a múltkori beszélgetésünk után. Amikor kifejtette, miért is nem akar soha férjhez menni.
Most már csak arról kell majd meggyőznöm, hogy nekem gyerek nélkül is elég annyi, ha ő velem marad életünk végéig. Valójában nekem sem számított annyit az a papír, amit majd aláírunk az anyakönyvvezetőnél, csak az, hogy örökké tartó pecsét legyen a kapcsolatunkon.
És az első lépésen túl is vagyunk, hiszen megkaptam, amit akartam.
Felemelkedtem, magamhoz húztam, és minden eddigi, iránta érzett érzelmemet egyetlen csókba sűrítve adtam a tudtára, hogy mit is jelent nekem mindez. Aztán szorosan átöleltem, és éreztem, hogy remegve bújik ő is a karjaimba.
Némi hiányérzetem mégis volt. Tudtam, hogy nem is fogja kimondani konkrétan, hogy „igen, hozzád akarok menni”, de szerettem volna, ha megbizonyosodhatok afelől, hogy nem meggondolatlanul cselekedett, amikor hagyta az előbb, hogy az ujjára húzzam a gyűrűt.
- Mondd ki – suttogtam a fülébe.
Alátámasztotta a sejtéseimet, mert nem azt mondta ki végül, amit szívem mélyén hallani szerettem volna, csupán ennyit suttogott vissza:
- Örökké veled akarok maradni.
Én viszont ettől is a mennyekben éreztem magam, és az örökkévalóságot akartam vele tölteni. Nem számított más egyéb, még az sem zavart volna igazán, ha az esküvőre sor sem kerül – bár szívesen láttam volna hófehérben, mint Jenny esküvőjén, csak annyi különbséggel, hogy ő lett volna a menyasszony -, ezért tökéletesen beértem azzal, hogy együtt maradunk. A végtelenségig.
Eszembe jutott a pár szócska, amit a gyűrűje belsejébe vésettem. De azt itt, a holdfényben hiába is mutogatnám neki, túl aprók a betűk, hogy el lehessen olvasni, ezért azt egy másik alkalomra tartogattam. Vagy az is lehet, hogy ő maga veszi észre, bár ahhoz le kell vennie a gyűrűt, én viszont abban reménykedtem, hogy ez nem fog arra a sorsra jutni, mint a smaragdgyűrű a múltkor.
Végre úgy éreztem, megnyugodtam. Nemcsak a nehezén estem túl, hanem elöntött egyfajta harmónia, és tudtam, hogy ezt Kristennek köszönhetem. Valószínűleg nem itt tartanánk, és nem itt állnánk szorosan egymáshoz simulva, ha visszautasított volna. De erre gondolni sem akartam.
- Nem is tudod, milyen boldoggá tettél most – mondtam halkan, és egy kissé elhúzódtam, hogy a szemébe tudjak nézni.
Ami nem volt egyszerű a gyér fények megvilágításában, de mégis kiláttam a tekintetéből a csillogást, amelyet egy őszintén boldog mosollyal is megkoronázott.
Nem tudtam elfojtani a saját örömömet sem, és a derekánál fogva felkaptam, és megpörgettem. Mintha egy örvény szippantott volna magába, olyan hevesen szerelmesnek éreztem magam.
Kristen kacagva kapaszkodott, majd hirtelen a derekam köré fonta a lábait, mire megálltam, és a combjai alá nyúlva húztam magamhoz még közelebb. Az ajkai nedvesen csillogva hívogattak, és engedtem a kísértésnek, hogy megkóstoljam őket.
Mint a méz, olyan édes és csábító volt az íze, az egész lényem felpezsdült tőle.
Már nemcsak szerelmesnek éreztem magam, hanem úgy akartam őt, mint még soha. A vágy elkezdte felemészteni minden porcikámat, és miközben tovább csókoltam, a homokba ültem, és elkezdtem lassan kigombolni a blúzát.
Szerelmem segített ebben, és kölcsönös vetkőztetésben részesítettük egymást. Egy kósza gondolatként az agyamba furakodott, hogy itt bárki megjelenhet, nem magánstrandon vagyunk, mint Brightonban, de nem tudtam másra figyelni, csak Kristen ajkainak ízére és bőrének vérforraló illatára.
A szoknyája lehúzása után a meleg homokra fektettem kedvesem holdfénnyel bevont gyönyörű testét, és miután megszabadultam a nadrágomtól, nyelvem újra az övét kutatta, miközben végigcirógattam, és a szám tőle nagy nehezen elszakadva az ajkai után a nyakán keresztül a teljes bőrfelületén végighaladt a melléig, ott külön figyelemben részesítve a mellbimbóit, de amikor nyöszörögni kezdett, tovább haladtam a derekáig.
Csak egy apró tanga állított meg abban, hogy még lejjebb és beljebb merészkedjek a testében, ezért a selymes anyag mentén Kristen oldaláig csókokkal borítottam a bőrét, ott pedig a fogaim közé vettem a bugyit és így húztam le róla, időnként megállva, hogy puszikkal tarkítsam a bőrét mindenütt.
Ezután széttártam a lábait, de a helyszín ellenére szerettem volna minél csodálatosabbá és hosszabbá tenni a szeretkezésünket, ezért nem tettem rögtön a magamévá, bármennyire is kívántam, hanem végre nőiessége mézét is ízlelgetni kezdtem. Kristen egyre hangosabban adta a világ tudtára, hogy mennyire élvezi, amit teszek vele, ezért egy csókkal fojtottam el a sikolyát.
Aztán a karjaimba emeltem, és a vízbe sétáltam vele.
A fejünk felett csupán a csillagok leskelődtek ránk kíváncsian, de a parton és a környéken szerencsére nem volt más rajtunk kívül.
A deréknál kicsit magasabbra érő vízben lassan a vízbe engedtem szerelmemet, de mielőtt talpra állhatott volna, megragadtam a combjait, és alighogy magamhoz húztam, már éreztem is, amint a langyos víz helyett a teste forrósága öleli körbe gerjedelmemet.
Kristen a számat harapdálta, majd nyelvünk is a szerelem táncára mozgott, ahogy kicsit lejjebb a testünk is egyre hevesebb ritmusban olvadt egybe újra és újra. Éreztem, hogy a körmei nyomot hagynak a hátamon, ahogy végigszántott velük a bőrömön, majd a nyakamra tapasztotta az ajkait, és sejtettem, hogy én is kapok tőle egy jelölést, amit én adtam neki reggel, de ehelyett elállt a lélegzete, én pedig újra a szája után kaptam, hogy ezúttal se hangoskodjon a gyönyörök tetőfokán.
Tovább mozogtam benne, ő pedig a vállamba kapaszkodva szállt fel ismét a hullámvasútra, amelynek ezúttal együtt értünk fel a tetejére, hogy onnan összeölelkezve hulljunk alá, mint két reszketeg hópehely a téli szellőben.
- Szeretlek – suttogtam, de ezzel az engem átjáró érzelmeknek csak egy csekély részét tudtam kifejezni.
- Szeretlek – súgta vissza Kristen, és még több emócióval gazdagodtam tőle.
Aztán reszketve a karjaimba bújt, de úgy véltem, nem a víztől fázik, az továbbra is langymelegen ölelt körbe bennünket.
- Tudod, hogy ez volt az első, mióta eljegyeztük egymást? – kérdezte halkan.
Valóban ez volt, és nem is akármilyen jól sikerült. Felnevettem örömömben, de aztán egy kis bűntudat szivárgott a lelkembe.
- Mi baj? – kérdezte rögtön, amint észrevette a hangulatváltozást rajtam.
- Nem ilyen helyszínt gondoltam erre az alkalomra – feleltem egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
Valóban többet és szebbet érdemelt volna, de már elszúrtam, és annak ellenére, hogy én magam, és szemmel láthatóan ő is élvezte, amit és ahogy csináltunk, mégis megérdemelte volna, hogy még ennél is sokkal csodálatosabb élményben részesítsem.
- Ez így volt tökéletes – próbált megnyugtatni, és a lelkifurdalásom alább is hagyott valamelyest.
Ennek ellenére elhatároztam, hogy pótolni fogjuk az elmaradottakat. Egy kevés úszkálás után a ruháinkat összeszedve hazafelé indultunk, anyaszült meztelenül, ami kissé zavart, de bőszen figyeltem a sápadt hol fényénél, nehogy összefussunk bárkivel is. magam miatt nem aggódtam, de Kristent nem akartam kitenni mások fürkész tekintetének.
Az éjszaka a házba érve sem ért véget. Először a zuhanyzót választottuk, ahol majd’ egy óra szenvedélyt követően a hálószobában folytattuk a szerelmet, végre olyan körülmények között, amelyekre elsőként kellett volna sort keríteni.
Egészen hajnalig nem tudtunk betelni egymással, és apadhatatlan vággyal fordultunk egymáshoz újra és újra, míg végül a nap első sugarai köszöntöttek lassan elszenderedő párosunkra.
Még egy utolsó gondolatként megfordult a fejemben, hogy ha vannak csodák - és az utóbbi időben kezdtem komolyan hinni abban, hogy igenis vannak -, akkor milyen szép lenne, ha Kristen most esett volna valahogyan mégis teherbe. Ennél csodálatosabb ajándékot egyikünk sem kaphatott volna.
Aztán mégis elhessintettem a lehetőséget, mert tudtam, hogy erre most vajmi kevés az esély, de mégis tápláltam a reményt, hogy a lehetetlen nem létezik, és kizárt, hogy ne lehetne valamilyen más megoldást találni.
Ezen azonban máskor akartam gondolkodni, most az éjszaka utolsó pillanatait kihasználva magamhoz húztam már pihegő kedvesem fáradt testét, és én is álomba merültem.
