252. fejezet (Kristen)
Az alkoholnak köszönhetően számomra is meglepő módon élvezni kezdtem a helyzetet. Rob még mindig a gondolataim között volt, hiába akartam róla megfeledkezni egy percre, hogy legyen elég lelkierőm eltolni magamtól Kellant, de nem sikerült, ezért megadtam magam, és visszacsókoltam.
Az agyam egy kis szeglete figyelmeztetni próbált, hogy hagyjam ezt abba, de a karom önkéntelenül fonódott a nyaka köré, és ő is egyre szorosabban húzott magához.
- Ti meg mit műveltek, ez egy közös buli, nem akciózhattok itt privátban – rikkantotta valaki, mire zavartan eleresztettük egymást.
Vagyis inkább én toltam el magamtól Kellant, aki ennek ellenére is folytatni akarta, amit elkezdtünk.
- Engedj – szóltam rá, és a többiek jelenlétéből merítve erőt bontakoztam ki a karjaiból.
És utáltam magam, amiért ezt tettem.
Visszamenekültem a tömegbe, és a sokaságban igyekeztem eltűnni. Ekkor Ash talált meg, aki látta, hogy nem egészen vagyok magamnál, és félrevont egy sarokba. Azzal viszont nem segített, hogy egy pohár pezsgőt nyomott a kezembe, mivel éppen józanodni próbáltam.
- Ugye nem jött utánam? – kérdeztem tőle suttogva.
- Kicsoda? Kellan? – nézett körül. – Nem, most éppen Nikkit fűzi – tette hozzá.
Ennek megörültem. Egyrészt, mert tudtam, hogy Nikki eleve pályázik rá, másrést meg, hogy mára megszabadultam tőle. És a jövőben sem állt szándékomban a munkán kívül bármilyen módon is kapcsolatba kerülni vele.
Ash segített egész végig rejtőzködnöm, de persze nem úsztam meg, hogy a „kötelező” emberektől ne köszönjek el a végén, és ott egy pillanatra még összefutottam Kellannel is, de szerencsére békén hagyott.
Utána hazafuvaroztattam magam egy taxival. Cameron még ébren várt a nappaliban, a telefonom a kezében volt, és elég dühösen meredt rám.
- Mi van? – kérdeztem tőle.
- Életed párja egész este hívogatott! – vágta hozzám. Egyelőre csak a szavakat. De megijedtem, hogy a mobilom is repülni fog felém, ezért inkább kikaptam a kezéből. – Többet beszéltem vele, mint veled eddig egész életünk során! – zsörtölődött, de nem foglalkoztam vele.
A szobámba siettem, ahol azonnal bekapcsoltam a Cam által kilőtt telefont. Aztán számolni kezdtem, és mégsem hívtam vissza szerelmemet. Arra gondoltam, hogy biztos alszik még. Inkább lezuhanyoztam, és lefeküdtem aludni.
Ami nem ment. Olyan hiányérzetem volt attól, hogy nincs mellettem, hogy még egy óra múlva is csak forgolódtam. Mikor végre sikerült volna elszunnyadnom, Félálomban hallottam meg a mobilom csiripelését, és villámgyorsan felvettem.
- Szia – leheltem bele kissé kókadtan.
- Hogy vagy? – nyögte Rob.
Kissé szokatlan volt a hangja, de arra gondoltam, biztosan azért, mert nemrég kelhetett csak fel.
- Nemrég értem haza, Cam mondta, hogy kerestél, de nem akartalak felébreszteni – ásítottam a telefonba.
- És hogy sikerült a buli? – érdeklődött kedvesen.
- Elment… Megismerkedtem a többiekkel, mindenki nagyon kedves volt. De te hiányoztál – mondtam.
Ezután nem szólt semmit. Nekem pedig eszembe jutott Kellan. De nem úgy gondoltam rá, hogy a szívem kezdett volna el hevesen verni, hanem mint egy kellemetlen emlékre. Rob hangja viszont megdobogtatta testem motorját.
- És te hogy vagy? Sikerült aláírni a papírokat? – érdeklődtem, ahogy bevillant, hogy ma volt megkötni a szerződést.
- Igen… Kristen… Szeretnék kérdezni valamit – kezdte, miközben hallottam kattanni az öngyújtóját.
Kissé feszültnek tűnt, de nem tudtam, mi baja lehet. A kíváncsiságom viszont erősebb volt a gyanakvásomnál.
- Tessék – feleltem várakozásteljesen.
- Van egy fotó rólatok az interneten – mondta egyszerűen.
- Kiről és milyen fotó? – értetlenkedtem.
Tudtommal nem készült rólam semmilyen fotó. De Rob felvilágosított, hogy mégis. Éppen akkor kaphatott le bennünket valaki Kellannel, amikor… Lehunytam a szemem, és átkozni kezdtem az összes filmezéssel kapcsolatos felhajtást, ahol ezek szerint még a lesifotósok elől sincs nyugta asz embernek. Vagy akármelyik stábtag is lehetett. Ez őrület!
Mély levegőt vettem, mielőtt megszólaltam.
- Tudom, hogy most mit gondolsz, de nem úgy történt, ahogy azon a képen látszhat.
- Akkor hogyan történt? – faggatott, aminek jelen percben kifejezetten örültem.
Hiszen ha megkérdez, mielőtt bármilyen feltételezésekbe bocsátkozna, akkor van esélyem, hogy elmondjam neki, mi és hogyan történt.
- Valóban megcsókolt, de utána jöttek a többiek, és ennyi. Semmi más nem volt.
Azt az apró részletet kihagytam, hogy egy illuminált másodpercig még jól is esett. Mostanra viszont már kijózanodtam, és ráébredtem, hogy csak szerelmem hiánya és az elfogyasztott alkohol okozta a pillanatnyi kicsapongásomat.
- És ha nem jöttek volna a többiek? – faggatott ő mégis tovább. – Elmentél volna vele?
- Rob! – döbbentem meg erre. – Sosem csalnálak meg – mondtam kissé megbántottan.
Azt teljességgel kizártnak tartottam. Az egy dolog, hogy vele a megismerkedésünk után pár órával az ágyban kötöttünk ki, de nem szokásom akárkivel akármikor ágyba bújni.
- Szeretlek – suttogta ezután, és én elszégyelltem magam emiatt az apró botlás miatt is, ami hirtelen hatalmasra növekedett.
Tudtam jól, és el is döntöttem, hogy ezentúl, ahogy csak tudom, elkerülök Kellant, aki úgyis virágról virágra szállva hajtja csak az élvezeteket, már amennyire eddig alkalmam volt megismerni, és nem lesz gond belőle többé.
- Én is szeretlek, és kérlek, bízz bennem – mondtam. - Mikor tudsz visszajönni? – kérdeztem utána, mert már ez a pár nap is sok volt, amit nélküle kellett átvészelnem.
- Már lefoglaltam a jegyet. Pár óra múlva indulok.
Ez nagyon jól hangzott. Azt a pár órát még ki fogom bírni valahogy.
- Alig várom, hogy itt legyél – súgtam mosolyogva.
- Felhívlak majd, amint megtudom, mikor érkezem. Most pihenj, szép álmokat – búcsúzott el, de még egyszer biztosítani akartam róla, hogy nem kell a fotó miatt aggódnia.
- Szeretlek!
- Én is téged, mindennél jobban – mondta, aztán letette.
Visszafeküdtem az ágyba, a mobilt a szívemre szorítottam, és átjárt egy olyan kellemes és felemelő érzés, amelynek tudtam, hogy a többszörösét fogom érezni, amint megpillantom, és végre újra magához ölel.
Az alvás ezután már könnyebben érkezett, és szinte az egész napot átaludtam. Amikor végül felébredtem, kávéval próbáltam elűzni a szerencsére enyhe másnaposságomat, és Rob perceken belül ismét telefonált. Éppen akkor szállt át valahol a keleti parton, és megmondta, hogy pontosan mikor érkezik a gépe a los angelesi reptérre.
Megígértem, hogy ott leszek, és lázas készülődésbe kezdtem, mintha most találkoznánk először. Türelmetlenségemben sokkal előbb kiértem a repülőtérre, és ott várakoztam, míg végül bemondták a gépe érkezését.
Amint megláttam, elöntöttek azok a heves érzelmek, amelyeket csak az ő közelében éreztem eddig egész életem során, és elésiettem. Szerelmem is átölelt végre, és édes üdvözlő csókban forrtunk össze percekre.
- Hiányoztál – súgtam, miután eleresztettük egymást.
- Te is nekem – súgta vissza, de kerülte a tekintetemet, és a számat bámulta inkább.
Megajándékoztam ennek, és a viszontlátásnak az örömére egy mosollyal, aztán vidáman megfogtam a kezét.
- Menjünk haza – mondtam.
A kocsiban érdeklődve faggatott, milyen volt a parti. Elmondtam neki, hogy teljesen meglepett, amikor Kellan értem jött, semmit nem tudtam róla, és Catherine-re hárítottam a dolgot, végtére is ő adta meg neki a címemet. De ha már ott volt, elfogadtam a fuvart.
Elmeséltem neki, hogy valóban történt egy s más, de nem volt könnyű eltolnom magamtól. A többiek mentették meg a helyzetet, amikor visszacibáltak minket a buliba.
Arról, hogy a fotó mikor készült, halvány sejtelmeim sem voltak, és amikor Rob a videót is említette, azon is meglepődtem. Nem tudtam, hogy van bent egy kamera is a szobában, ahol azt a bizonyos csókjelenetet felvettük. Majd’ elsüllyedtem, ahogy visszagondoltam, hogyan is viselkedtem akkor.
Viszont végtelenül hálás voltam Robnak, amiért nem csinált belőle akkora problémát, amekkorának én éreztem. Sőt, szinte higgadtan fogadta, amikor mindezt elmeséltem neki.
Kicsit furcsállottam is ezt, hiszen eddig akárhányszor más férfi került a közelembe, gyilkolhatnékja támadt, ezzel ellentétben most továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjön velem a forgatásokra, és végignézze, ahogy dolgozok.
Ennek őszintén örültem, és nem csak azért, mert Kellan így végre talán tényleg leszáll majd rólam, hanem mert a nap majdnem minden percét együtt tölthetjük.
Figyelmeztettem azonban arra, hogy a média vadássza a pletykákat, tehát ne lepődjön meg, ha hasonló vagy még durvább dolgok kerülnek nyilvánosságra a jövőben, mert korántsem biztos, hogy van alapjuk.
A házunkhoz érve Rob már gondtalanul mosolygott vissza rám, én meg kimondhatatlanul örültem neki, hogy ilyen simán meg tudtuk beszélni a dolgokat. A szüleim is hazaérkeztek, ahogy tapasztalhattuk, de csak beköszöntünk nekik, mielőtt magammal vontam volna őt az emeletre, hogy végre teljesen kettesben lehessünk.
Alighogy ledobta a táskáját a földre a szobámban, vetkőztetni kezdtem, miközben csókért esedeztem. Ezt meg is kaptam, és az összes egyebet is, amivel kényeztettem. Az egész lényem perzselt a vágytól, és a szerelemtől, amely most mintha virág lett volna, napfényhez jutva kibontotta a szirmait.
Rob döbbenetet okozott azzal a szenvedéllyel kevert gyengédséggel, amellyel viszonozta a csókjaimat, és érintéseimet, de annak tudtam be, hogy a jelek szerint én is annyira hiányoztam neki, mint amennyire ő nekem.
Jócskán eltelt az éjszaka, amikor éjfél környékén megéheztünk. A köntösömet magamra kapva indultam a konyhába, hogy némi ételféleséget dobjak össze energia-utánpótlás gyanánt. Készítettem pár szendvicset, és ezeket egy tálcára téve vittem vissza a szobámba.
Rob hanyatt feküdt az ágyon, a maga meztelen tökéletességében. Amint melléültem, biztonságba helyeztem a tálcát az éjjeliszekrényen, levettem magamról a vékony anyagot, amelyet csak a többiekre való tekintettel viseltem a házban az imént, és kedvesem máris rántott le maga mellé, majd hanyatt döntött.
A látványa rám is izgatóbb hatást gyakorolt, mint bármilyen szendvics, és ismét vele akartam eltelni. A lábaim maguktól nyíltak szét a teste előtt, de egyelőre csak rám feküdt. Egy szelíd, de annál vérpezsdítőbb csók után a szemembe nézett.
- Annyira szeretlek – suttogta.
Én nem tudtam volna szavakba önteni, amit érzek, ehhez egy egész középkori költőbrigád kellett volna, de gyanítottam, ők is bajban lettek volna, hiába látom el őket megfelelő instrukciókkal.
- Én is téged – viszonoztam a vallomását, és átöleltem a karjaival, hogy közelebb húzzam magamhoz.
Ekkor a szája a nyakamra siklott, majd tovább a testem minden négyzetmilliméterén. Bár az elmúlt órák során több millió csókkal lepte el a bőrömet, mégis minden újabb érintése kéjes boldogsággal töltött el, és még többet akartam.
Az ujjai és a nyelve egyszerre értek vágyaim középpontjához, és pillanatokba telt csak, mire a lelki szemeim előtt újra tűzijáték kezdte felégetni a szobámat körülöttünk. Ezután feljebb csúszott az ágyon a lábaim között, és a csókja vadságával ellentétben olyan gyengéden, és lassan hatolt belém, hogy könnyek szöktek a szemembe a rám törő érzésektől.
Amint mozogni kezdett, nem fogtam vissza elszabadult érzékeimet, és körmeim ösztönösen kapaszkodtak belé, hogy a lassúság gyönyöre ellenére minél hevesebb mozgásra serkentsem. Az élvezetem hangjait az ajkával és a nyelvével fojtotta el, melyek megállíthatatlanul kóstolgattak minden pillanatban.
A mámor pillanatában egymás szemébe néztünk, és a világ is megszűnt létezni.
Zihálva kapaszkodtunk össze, amint a csúcsról aláereszkedve vártuk szívverésünk normalizálódását, majd ezt követően Rob újra a szemembe nézett, és ismét szerelmet vallott.
Még szorosabban öleltem magamhoz, majd a nap során átéltektől kimerülve a karjai között nyomott el az álom.
Utolsó gondolataim egyike az volt, hogy egy megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába, amióta megpillantottam a reptéren, és most is a bőröm alá furakodott, de Rob kisimogatta belőlem az emiatti feszültséget, és ujjai cirógatása az álmok mezejére kísért.
