247. fejezet (Rob)
A reggeli kávéra csak dél körül került sor, és mivel a castingra kettőig oda kellett érni, ami a város túlsó felében volt, nem szakítottunk időt az ebédre, hanem út közben álltunk meg egy gyorsétteremnél.
Rengetegen tolongtak a stúdió körül, de Kristen hamar kiszúrta a tömegben Catherine-t, akinek be is mutatott rögtön. Persze a rendező is egy véleményen volt kedvesemmel, és bőszen ecsetelni kezdte, milyen jó is lenne, ha én játszanám a férfi főszereplőt. De nem tudott meggyőzni ő sem. Egy óra múlva sem.
A jelentkező meg persze késett. De nem akartam róla máris véleményt alkotni. Nyilván nyeregben érezhette magát, és megengedte magának, hogy ne érjen ide időben, mivel ahogy Catherine elmesélte, ő a legmegfelelőbb jelölt, persze csak utánam. De még ezzel sem tudott hatni rám.
Kristen eltűnt egy időre, aláírni a szerződést, aztán visszajött hozzám a parkolóba, ahol addig várakoztam, és rágyújtott. Kissé csüggedtnek tűnt, még mindig biztos a bűntudat kínozza, amiért elvállalta az egészet, gondoltam, de próbáltam javítani a hangulatán.
- Biztos jó buli lesz – mondtam neki mosolyogva, de nem sikerült teljesen eloszlatnom a kétségeit.
Alighogy elszívtuk a cigit, egy hatalmas motor gurult be a parkolóba. Nem volt túl csendes, ezért hívta fel magára vele a figyelmünket az illető, aki tetőtől talpig feketében ült rajta. A derekába kapaszkodó szőkeség viszont igencsak lenge öltözéket viselt.
Engem viszont nem a nő miatt öntöttek el rossz gondolatok.
Kristen, miután megbámulta őket, gyorsan elfordult.
- Mi baj? – kérdeztem ó rögtön, amint észrevettem, hogy valami zavarja.
- Csak… A motor – motyogta, de aztán megrázta a fejét, jelezvén, hogy minden rendben.
Viszont semmi sem volt rendben. Nekem sem tetszett ez az alak, de nemcsak a motor miatt, ami egyértelműen Tomra emlékeztette kedvesemet. Egyelőre nyugodtan cigiztem tovább, belül viszont egyféle feszültség kezdte csavargatni a szívemet.
- Ki lehet ez? – kérdeztem, de nem is vártam választ.
Sejtettem, hogy ő lesz az, akire ennyit kellett várni, és aki ezentúl több időt tölt Kristen társaságában, mint én, amint elkezdődik a forgatás. És ez egyáltalán nem tetszett.
Catherine megjelent az ajtóban, és heves öleléssel köszöntötte az ismeretlent. Aki addigra már levette a bukósisakját, és férfiszemmel megállapítva is meglehetősen – sőt, túlságosan! – megnyerő külseje volt. Egyre rosszabbul éreztem magam, de tudtam, hogy már késő lebeszélnem Kristent erről az egészről.
Catherine odalépett hozzánk, és félrevonta egy percre szerelmemet. Nem őket figyeltem, miközben várakoztam, bár az is átvillant az agyamon, hogy nem jó jel, ha kettesben akar vele beszélni. Visszarebbent rájuk a tekintetem, és láttam, hogy Kristen kényelmetlenül érzi magát, de rábólint a rendező javaslatára, akármi is lehet az.
Aztán Catherine elment, ő pedig mellém lépett.
- Mi az? – érdeklődtem rögtön.
- Hát… Jobb lenne, ha itt megvárnál – mondta kissé habozva.
- Miért?
- Mert olyan jelenetet fogunk próbálni, ahol… Csókolóznom kell… - A szívemre sötétség borult. – Vele – biccentett ráadásul a motoros pasi felé, aki már Catherine-nel beszélgetett.
Odanéztem, és már egészen konkrét féltékenység kezdte marcangolni a lelkemet. Nem tudtam erre mit mondani, de abban biztos voltam, hogy jelenetet nem rendezhetek, az nem lenne tisztességes. Le kell nyelnem, akármi fog történni.
- Csak egy szerep – hangsúlyozta Kristen.
- Tudom – néztem vissza rá, majd egy puszit nyomtam a szájára, és megsimogattam az arcát. – Tényleg jobb, ha itt megvárom, amíg végzel.
A legeslegjobb az lett volna, ha bepakolom a kocsiba, és elszöktetem innen, jó messzire, de mivel már aláírta a szerződést, nincs visszaút.
- Sajnálom – súgta aztán, és hozzám simult egy pillanatra. – Szeretlek – tette még hozzá, majd Catherine kiáltotta a nevét. – Mennem kell – mondta még sajnálkozóan, de csak egy biccentésre voltam képes.
Ekkor elhúzódott, és indulni készült, de alig tett egy lépést, amikor rádöbbentem, hogy nem tudom így elengedni. A karjánál fogva visszarántottam, és az ajkaira tapasztottam a számat. Lihegve bontakoztunk ki egymás karjaiból a mindent elsöprő érzéseket okozó csók után.
- Erre gondolj közben, ha lehet, jó? – kértem fanyarul mosolyogva.
Aztán hátat fordítottam, és elmentem a kocsija felé. Lehajtott fejjel, és zsebre tett kézzel. Legszívesebben tényleg elraboltam volna, még egy esetleges per sem érdekelt, amit a cég valószínűleg a nyakunkba akasztott volna ezért. De Kristen akarja ezt a szerepet, így nekem tűrnöm kell.
Csak pár hétig fog tartani, és együtt leszünk közben is, nyugtattam magam, mert ezek után biztos voltam benne, hogy nem hagyom magára többé. Hogy ez a ficsúr agy akármelyik más szereplő elcsábítsa tőlem… Na azt már nem!
A torkomat nemcsak a félelem fojtogatta, amíg várakoztam, hanem magam elé képzeltem a jelenetet. Csak remélni mertem, hogy nem ágyban csinálják, mert az még az én önuralmamat is megingatta volna, és rájuk rontok. Szerencsére nem tudtam, milyen körülmények közt folyik a csókjelenet, mert akkor nem álltam volna jót magamért.
És elhatároztam, hogy nem is fogom megkérdezni tőle. Ha mégis ágy… Akkor még jobban kikészülök, töprengtem, pedig most sem voltam jó formában.
Egymás után szívtam a cigiket, míg végül megérkezett Kristen. Lassan lépdelt felém, és valami megmagyarázhatatlan, új félelem kezdett fojtogatni. Meglehetősen zavartnak tűnt. Eldobtam a cigim csikkjét, és meggyújtottam egy másikat. Azt magyaráztam magamnak, hogy nem csalt meg, ez csak egy szerep volt, mégis nagyon rosszul érintett az egész.
Szerelmem odaért hozzám, és kivette a cigit a számból. Még egyet meggyújtottam magamnak is.
- Nem merem megkérdezni, mi történt pontosan – közöltem szégyenkezve a saját gyengeségemtől, és lehajtottam a fejem.
- Hát… Ő lesz a másik szereplő – mondta Kristen tömören.
Megint ránéztem, előbb a szemébe, majd a szájára siklott a tekintetem. És igyekeztem kiűzni a fantáziám vetítette képeket az agyamból.
- Már bánom, hogy rábeszéltelek – motyogtam.
Nemcsak féltékenységet éreztem, hanem egy másfajta rettegés is a hatalmába kerített. Úgy sejtettem, történt valami olyan, amiről tényleg jobb, ha nem is tudok.
Az sem hatott rám nyugtatóan, amikor Kristen közölte, hogy tényleg rám gondolt közben. Ez jólesett valamelyest, de közben mégsem. Eloltottam a cigimet, és magamhoz öleltem.
- Van még dolgod, vagy hazamegyünk? – kérdeztem halkan.
- Elméletileg el vagyok bocsátva – felelte, mire biccentettem, és adtam egy puszit az arcára.
Egyelőre meglehetősen idegenkedtem attól, hogy megcsókoljam, holott mindennél jobban imádtam az ajkai ízét. És most más is részesülhetett ebből. Ráadásul legálisan, hiszen áldásomat adtam a dologra, és már késő bármit is visszacsinálni, gondolkodtam útközben Kristenék háza felé.
Ő sem volt túl beszédes, és azért fohászkodtam, hogy talán neki nem jelentett semmit az egész. Mert hogy a srácnak nem, ebben biztos voltam. Bár csak kis ideig láttam, nem olyan fajtának tűnt, aki tartósan kiköt egyetlen ember mellett.
Hazaérve szerelmem a konyhába mentem egy sörért, és nekem is adott egy üveggel. Utána a hátsó kertbe vonultunk, és a hintaágyra ültünk. Most egyelőre örültem, hogy nem az ölembe ült, ahogy szokott. Fel akartam tenni a szívemet kínzó kérdéseket, hogy a tények ismeretében könnyebben tudjam megemészteni a történteket.
- Milyen volt? – kérdeztem, és elbámultam a medence felé.
- Hogy érted, hogy milyen volt?
- A srác… Hogy hívják? – néztem rá egy pillanatra, majd a sörbe kortyoltam.
- Kellan Lutz.
- Szóval ő. Hogy csinálta? – firtattam a részleteket.
Éreztem rajta, hogy zavarba jött. Aztán elmesélte. A gyanúim beigazolódtak. Ágy is volt. Remek.
Egy kis ideig emésztgettem a hallottakat, aztán felé fordultam, és megint a szájára esett a pillantásom. Nem akartam tudni, de tudnom kellett valamit.
- Élvezted? – kérdeztem rekedten, lélegzet visszafojtva.
- Rád gondoltam – válaszolta ismét, de lehunytam a szemem, és felnyögtem ennek hallatán.
Ha rám gondolt, akkor igen.
- Szóval élvezted – jelentettem ki aztán.
Mégis tagadni próbálta, de nem igazán hittem el neki. Velem minden egyes csókja olyan volt, mintha tüzet akarna gerjeszteni körülöttünk. Ha ezzel a sráccal is olyan hévet produkált, akkor… Akkor élvezte.
A meggyőzésem érdekében mégis közelebb húzódott hozzám, és a derekamat átkarolva a vállamra tette az állát. Nem láttam, csak éreztem.
- Csak azt tettem, amit kellett, szerepet játszottam – magyarázta a fülembe suttogva. - Szeretlek – tette hozzá, mire kinyitottam a szemem.
Tisztában voltam vele, hogy szeret, de mégis… Fájdalmat okozott, hogy mást csókolt úgy, ahogy engem szokott.
- Tudom, hogy már nem akarod, hogy szerepeljek ebben a filmben, és már én sem, de aláírtam a szerződést – motyogta beletörődve.
Felkeltette a figyelmemet a mondata egy rövid részlete.
- Te miért nem akarod már? – kérdeztem, és kissé felé fordítottam az arcom.
- Mert látom, milyen rosszul esik neked – mondta, én meg örültem, hogy legalább ezt észrevette.
Bár ez még csak egy egészen enyhe kifejezés volt arra, mit is érzek.
- Ezentúl mégis szeretnék ott lenni – néztem rá aztán.
- Miért?
- Ha látom, hogy pontosan mi történik, akkor nem fantáziálok félre semmit - magyaráztam.
Persze az még rosszabb lesz, ha majd látom is, amint szenvedélyesen összefonódik valaki mással, de eszembe idéztem a forgatókönyvet. Alig lesz csókjelenet. Abban kell csak reménykednem, hogy Kristen tényleg szerepként fogja fel az egészet, és nem merül bele lelkileg is a karakterbe.
Beleegyezett, hogy ott legyek, ez viszont azt jelentette, hogy minél előbb el kell intéznem Londonban a teendőimet, hogy visszaérjek, mire kezdődik a forgatás. De egyelőre nem hoztam szóba ezt, inkább azon igyekeztem egész este és a fél éjszakán, hogy kiverjem szerelmem fejéből azt, mi is történt abban a stúdióban azzal a másik sráccal.
