240. fejezet (Kristen)
Még fel sem fogtam igazán, mit jelent a kapcsolatunk szempontjából az, hogy együtt fogunk élni, ráadásul Brightonban, de olyan várakozásteljes izgalmat éreztem, amilyent még tán soha életemben. Annyira akartam, és olyan boldoggá tett annak a tudata, hogy az álmaim mégis valóra válhatnak, hogy könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól.
Rob is boldogan mosolyogva mesélgette, mit és hogyan intézett el, még azt is bevallotta, hogy azért kellett olyan sokszor kommunikálnia Jillel, mert őt kérte meg az ügyek intézésére, mivel ő maga éppen velem nyaralt Malibun. Egy cseppet sem haragudtam rá ezért, bár a Jillel szembeni gyanakvásom nem csitult, de beláttam, hogy Robot csakis a nemes és őszinte szándékok – és főként érzelmek – vezérelték, amikor erre a lépésre elszánta magát.
- Örülsz neki? – kérdezte a szervezés beszámolójának végeztével.
- Az nem kifejezés – húzódtam hozzá még közelebb, és össze-vissza csókolgattam örömömben.
- És talán… Ugyanaz a ház az, ahol voltunk? – kérdeztem, hisz erről még nem volt szó.
- Sajnos nem, a tulaj nem akart tőle megválni, de ugyanabban az utcában van egy picit kisebb házikó, kettőnknek pont megfelel – felelte.
Kettőnknek… Egy pillanatra szomorodtam csak el ettől a szótól, de a boldogságom erősebben vibrált bennem minden búnál, ezért el is szálltak a bánatos gondolatok.
- És… Mikor… - dadogtam, magam sem tudván, mit is akartam kérdezni.
- Már csak az aláírásom kell hozzá, szóval bármikor – nevetett Rob a lelkesedésemen.
- Holnap! – vágtam rá meggondolatlanul, mire kedvesem arca sötétült el egy pillanatra.
- Holnap még más programod van – figyelmeztetett, ezzel eszembe juttatva Catherine-t.
- Nem érdekel, lemondom! – erősködtem habozás nélkül.
De szerelmem csak a fejét rázta, és határozottan nézett a szemembe.
- Én szeretném, hogy elmenj – magyarázta az okokat. – Nem azért meséltem most el, hogy ez befolyásoljon a döntésedben a filmmel kapcsolatban. Valahogyan biztos meg tudjuk oldani a közös életet, amíg tart az a forgatás.
Én sem akartam elválni tőle egyetlen percre sem és soha többé, nemhogy hónapokra, ezért egy pillanatra elgondolkodtam, és úgy döntöttem, akármilyen csábító ajánlattal is kecsegtet majd másnap Catherine, köszönettel visszautasítom a lehetőséget. Akármennyi pénzt is fizetnének a filmért. A pénzről eszembe jutott valami más is.
Kíváncsian pillantottam Robra, aki megbabonázva bámulta az iménti, szerintem egyáltalán nem izgalmas gondolkodásomat.
- Elárulod, honnan volt rá pénzed? Vagy ez is a modellkedés hozadéka? – tekintettem végig a testén, amely valóban kamera elé való volt. És egy újabb ötlet furakodott az agyamba, még mielőtt megvártam volna az előző kérdésemre adandó válaszát.
- Mi lenne, ha te játszanád a másik főszerepet? – érdeklődtem, és ettől még jobban fellelkesültem.
De Rob csak mosolyogva ingatta a fejét.
- Nem nekem való a filmezés – hárította el az ajánlatot.
Ekkor kegyetlenebb módszerhez folyamodtam, bár tudtam, hogy nem játszom fair playt.
- És az nem zavarna, ha én mégis elvállalnám? – érdeklődtem szempilla-rebegtetve.
Erre már összehúzta a szemöldökét, és gyanakodva mért végig.
- Nem – felelte ennek ellenére. Még nem tudta, hova is akarok kilyukadni.
- És az sem zavarna, ha pikáns jeleneteket forgatnék más férfiakkal? – húztam tovább az idegeit, de máris elértem a célomat, mert dühösen felhorkant a szavaim hallatán.
Felnevettem, és bár tudtam, hogy tényleg nem fogom elvállalni a filmet - főleg nem nélküle -, mégsem bírtam ki, hogy egy ideig ne cukkoljam. Aminek az lett viszont a következménye, hogy Rob felpattant az ágyról, magára kapott egy farmert, és dühösen az erkélyre ment rágyújtani.
Én csak egy trikóval takargattam meztelenségem az éjszakában, amint utána mentem. Az erkély korlátjának támaszkodva gyilkolta a szerencsétlen szál cigarettát, és mérgesen elfordult, amikor mellé léptem.
- Ne haragudj – próbáltam kiengesztelni egyelőre szóban, és a hátához simultam.
Átöleltem a derekát, de a testtartása merevsége nem változott. Még akkor sem, amikor a félig begombolt nadrágba csúsztattam a kezem, és cirógatni kezdtem, amit ott találtam. Ehelyett megragadta a csuklómat, és morcosan felém perdült.
- Nem szép, amit művelsz – vetette a szememre, én pedig máris igyekeztem minél bűnbánóbbnak látszani. Bár nem voltam benne biztos, hogy a kezem magánakciójára gondol, vagy arra, amikor az előbb direkt tettem féltékennyé.
- Semmiképpen nem fogadom el ezt a szerepet, és másikat sem – nyugtattam tovább, megragadva a második verziónál. – Még egy film kedvéért sem tudnék úgy megérinteni mást, mint téged – suttogtam, és éreztem, hogy enyhül a szorítás a csuklóm körül.
A cigit elnyomta, és magához ölelt.
- Ne haragudj – kért ő is bocsánatot a jogos felháborodása miatt. – Szeretlek, és egy pillanatra elképzeltem, amit mondtál.
Hozzásimultam, és átfutottak az agyamon a régen történtek. A rossz dolgok. Azon is csodálkoztam, hogy Mike és Cameron érintését el tudtam viselni az erőszak után, de ezt annak tudtam be, hogy őket régebb óta ismerem. Ahogy Robot is. De attól a gondolattól, hogy akárki más idegen hozzám nyúljon, a hideg is kirázott.
A nőgyógyászoktól és orvosoktól is irtóztam, holott ők bizonyára nem bántottak volna. Megosztottam a töprengésemet kedvesemmel is, mire még jobban elszégyellte magát, ismét csak feleslegesen.
- Sajnálom – súgta, és lehelet finoman megcsókolt.
Viszonoztam a csókját, és kis idő elteltével a karjaiba emelve vitt vissza a szobámba. Az ágyra fektetett, de nem rám, hanem mellém feküdt, és megcirógatta az arcomat.
- Eszerint a forgatókönyv szerint viszont alig van egy-két csókjelenet – próbált meg máris visszacsábítani az általam már elfeledett lehetőséghez. – Ennyit biztosan kibírsz, ha akarod. És én is el tudom viselni – tette hozzá összeszorított fogakkal. - Ha muszáj... Bár nem hiszem, hogy végig tudnám nézni.
- Tudom – simítottam a tenyeremet a kezére, amely a nyakamon motoszkált éppen. – De majd holnap visszatérünk erre – tereltem el a figyelmét, és újabb csókért hajoltam a szája felé.
Megkaptam, és még többet is. Kissé felemelkedtem, és lehúztam magamról a lenge trikót, mialatt Rob a nadrágjától szabadult meg. Utána széttárt lábakkal csábítottam máris a testem mélyére, de egyelőre csak közéjük helyezkedett, és ismét csókokkal borította a bőröm a nyakamtól kiindulva a mellbimbóim felé.
Kitüntetett figyelemben részesítette mindkettőt, hogy aztán a testem többi részét is alapos kényeztetésekkel halmozza el, különös figyelmet szentelve nőiességem környékének.
Sajnos csak a környékének, és egy idő után hangosan rimánkodtam érte, hogy legalább egy csókot leheljen rám, de nem tette. Csupán a combjaim belső felét csókolgatta, gondosan elkerülve a legérzékenyebb pontomat.
A vágy elkezdte felemészteni a tudatomat, és én magam nyúltam a lábaim közé, hogy enyhítsek a kínjaimon. Hallottam, hogy Rob lélegzete elakad, amint meglátta, hogy simogatni és izgatni kezdtem magam, és pár perc szemlélődés után puszikkal borította éppen önkielégítő kezemet. Utána megint a csuklómat ragadta meg, hogy félrehúzza az útból, és a nyelvét dugta belém az ujjaim helyére.
Felsóhajtottam a mindennél kéjesebb érzésektől, és amikor óvatosan a fogai közé vette a csiklómat, nem tudtam visszafojtani az első orgazmus következtében felszakadó sikolyomat. Nem hagyta abba a nyelve mozdulatait, és újabb gyönyörhullámok sodortak egyre közelebb a következő beteljesülés felé.
Az utolsó pillanatban hagyta abba, és feljebb csúszott a lábaim közé. Határozott, és kemény mozdulattal hatolt belém, mire elöntött a mámor, de csókkal állta útját ismétlődő sikoltásaimnak.
Megpróbáltam őket szimpla nyögésekké redukálni, de az egyre gyorsuló lökésektől egy idő után elvesztettem a fejem, és a fenekébe mélyesztettem a körmeimet, még többet akarván befogadni merev testéből izgalomtól benedvesedett nőiességem mélyére.
Ezúttal is én élveztem el hamarabb, de Rob mintha szándékosan fogta volna vissza magát, ezt bizonyította az is, hogy a teste többször megfeszült ugyan, de nem lanyhult a vágya, és amint egy-egy ilyen után az én szívverésem nagyjából lecsillapodott, újra mozogni kezdett bennem.
Óráknak tűnt a folyamatos csoda, amelyben ezáltal részesített, de hozzám hasonlóan ő is egyre jobban remegett az együtt átéltek következtében. Én nemkülönben. Az egyik kezem becsúsztattam kettőnk közé, és felváltva izgattam az ujjaimmal hol önmagamat, hol pedig őt, mikor időnként előbukkant a testemből.
Ez a mozdulatsor már rá is lehengerlő hatással volt, és szinte éreztem, amint belém lövellte szenvedélyének forró bizonyítékát. Utána zihálva borult fölém, és homlokát a nyakamba fúrva pihente ki magát.
- Szeretlek – nyögte, és bár a fülem közelében, alig értettem a szavát.
A belső érzékeim viszont továbbították az agyamnak a vallomást, és rögvest viszonoztam.
- A végtelenségig – tettem még hozzá, és pihegve fogadtam szerelmem csókját.
Kis idő elteltével kicsusszant belőlem, és mellém fekve húzott magához szorosan, mintha soha nem akarna elengedni többé.
Eszembe jutott a ház, ahol közös életünket kezdhetjük meg hamarosan.
- Miért pont Brighton? – kérdeztem, bár a válasz részemről nyilvánvaló volt, de kíváncsi voltam az ő okaira is.
- Ott olyan boldogok voltunk – felelte halkan, és igazat adtam neki.
Rengeteg élményem fűződött ahhoz a helyhez, és mind a kellemes fajtából való.
- Köszönöm – suttogtam, amint ráébredtem, hogy még nem tettem.
Rob rám mosolygott, és boldogan felsóhajtva elmesélte egy előző kérdésemre is a választ. Amellett, hogy modellkedett, örökölt is némi pénzt egy távoli rokonától, és bár ezen a nővéreivel kellett osztoznia, még így is bőven maradt pénz a házra, valamint arra, hogy egy ideig ne legyenek anyagi gondjai.
Nagyokat hümmögve emésztettem meg az újabb információkat, de mivel az este összes titkára fény derült, nyugodt szívvel helyeztem magam kényelembe félig kedvesem mellkasán, és mindennél boldogabb álomba szenderültem.
