254. fejezet (Kristen)
Álmos voltam, mégis felültem az ágyon, és hallottam, amint Rob éppen mond valamit. Csak egy hosszú, elhadart mondat volt, a lényegét nem hallottam. Felkeltem, magamra kaptam a köntösömet, és utána lépdeltem az erkélyre.
Háttal állt nekem, kifelé fordulva, és éppen rágyújtani készült. A dereka köré fontam a karjaimat, mire egy pillanatra megdermedt.
- Nem tudsz aludni? – kérdeztem, és a hátához simultam.
- Nem – felelte kissé megkönnyebbült hangon, aztán meggyújtotta a cigijét.
- Kivel beszéltél? – motyogtam, és szorosabban simultam hozzá.
- Jillt kerestem, de nem vette fel – mondta, mire én is megdermedtem egy másodpercre.
- Miért hívtad az éjszaka közepén? – érdeklődtem egyelőre nyugodt hangon.
Nem akartam olyasmit feltételezni, ami nem létezik, de tőle szerettem volna hallani inkább az igazságot, mint a fejemben az féltékenység ördöge által suttogott valótlanságot.
- Londonban még korán van – felelte, és gyors utánaszámolást követően igazat kellett neki adnom.
- Ja, igaz – mondtam, és tovább matattam a hasán. – Nem jössz vissza az ágyba? – kérdeztem halkan, és puszilgatni kezdtem a hátát.
Ekkor Rob megfordult, és így szembe került velem. A cigit elnyomta, és már két kézzel ölelt át ő is engem. A karjaim a derekáról a nyaka köré fonódtak, és az állára is adtam egy puszit.
Egy másodpercre még átsiklott az agyamon, hogy nem válaszolt a kérdésemre, miért is hívta Jillt, azaz válaszolt, de kitérően, a következő pillanatban azonban megcsókolt, és elfeledtette velem a kérdőjeles gondolatot.
Minden valaha volt álom kiröppent a szememből, ahogy hevesebben viszonoztam ajkai és nyelve játékát, és újult erővel támadt fel bennem a vágy iránta. És nemcsak a vágy, hanem a szerelem is szétfeszíteni készült a szívemet.
A kezeim a nyakából a testén át a dereka felé csúsztak, ahol a nadrágja gombjait kezdtem volna kioldozni. Az sem számított, hogy túlságosan nyílt terepen vagyunk itt az erkélyen, nem először fordult volna elő, hogy a szabad ég alatt adjuk át magunkat a mámornak.
Rob most mégis tartózkodóbb volt nálam, mert a fenekem alá nyúlva felemelt magához, és visszaindult velem a hálóba. Ott az ágyra fektetett, és el akart húzódni, de a csípője köré kulcsolt lábaim nem eresztették.
A szája a nyakamat kezdte becézgetni, a fülcimpámon éreztem a leheletét, majd a nyelve siklott tovább a bőrömön a kulcscsontomra, onnan pedig a melleim felé. A kezei eközben széttárták rajtam a köntöst. A hátamat ívbe hajlítottam, hogy tegye, amit az imént szeretett volna, és nyöszörögni kezdtem, amint megéreztem a nyelvét a mellbimbómon.
Megremegtem az érintése alatt, amellyel végigsimogatta a derekamat, a csípőmet, és a combjaimat, hogy a térdhajlatom alá nyúlva még közelebb húzzon magához. Éreztem a farmerján keresztül, hogy rá is mély benyomást gyakorol az a helyzet, amelyben vagyunk éppen, de hiába nyúltam a derekához, hogy vetkőztetni kezdjem, a karjaim erőtlenül hullottak a hűs lepedőre, hogy az csillapítsa a bőröm alatt végigfutó lávafolyamot, amely igen precízen kezdett lángba borítani.
Csókjai elhagyták a melleimet, hogy a hasamon át beborítsanak egészen a térdemig. Utána végre elindult a szája visszafelé, és még jobban örültem, hogy a combom belső felén. Izzani kezdett minden porcikám, amint a nyelve helyett elsőként az ujjait éreztem meg a legérzékenyebb pontomon, és nem fojtottam vissza élvezetem sóhajait.
Mielőtt végleg magával ragadott volna a szédületet okozó örvény, az ujjai eltűntek belőlem, de a nyelvével folytatta, amit elkezdett, így ki sem estem a ritmusból. Tovább sodródtam az árral. Amint el akarta hagyni a testem, a csípőmet közelebb emeltem a szájához, jelezve, hogy ne merje abbahagyni, de nem is állt szándékában.
Félrévült állapotban hallottam valahonnan a messzeségből a vetkőzése halk neszeit, de saját zihálásom és sikolyaim elnyomták a külvilág zajait. Mielőtt egy fekete lyuk magába szippantott volna, hirtelen eltávolodott tőlem, de máris valami forróbb és keményebb csúszott belém, ami már nem a nyelve volt.
Rob megmarkolta a csípőm két oldalát, hogy így húzzon magára még jobban, de nem borult fölém. Ránéztem, és láttam végigtükröződni az arcán azokat az érzéseket, amelyeket én is a magaménak tudtam ebben a pillanatban.
A kezem önkéntelenül kulcsolódott az ágy rácsaira a fejem fölött, hogy én is segítsem a mozgásban, amelyet viszont egyelőre a szenvedélyem vadságával ellentétesen kínzóan lassan végzett.
Egyik tenyere a mellemre tapadt, és szinte fájdalmat okozott vele a mellbimbómnak, amely egyike volt azoknak a pontoknak, ahol az élvezetem sűrűsödött össze. Ekkor végre meghallgatást nyertek néma imáim, mert gyorsabb tempóra váltott.
Elengedtem az ágyat, és egyik kezemmel Rob derekába markoltam, nem törődve azzal, hogy túl mélyen fúródik a bőrébe a körmöm. A másik karom a nyaka felé lódult, hogy a tarkójába kapaszkodva húzzam fel magam hozzá, és a tenyere, amely addig a mellemet becézte, a hátamat megtámasztva segített is ebben.
Ízeink összekeveredtek a csók során, amelyet váltottunk, de a mozgásunk sem lassult vissza, hanem egyre gyorsult, hogy mielőbb meghódítsuk a mennyországot.
Miután a fények villódzni kezdtek, majd összemosódtak a szemem előtt, sem engedtük el egymást, bár oxigénpótlásra szükségünk lett volna az életben maradáshoz, de most ez számított a legkevésbé.
- Ez… - nyögtem egyszer, amikor levegőt nyeltem a tüdőmbe.
Rob elmosolyodott, mint aki tudja, mire gondolok. Visszafektetett a lepedőre, és fölém borult.
Sem szavakkal, sem zenével, sem ecsetvonásokkal nem tudtam volna formába önteni mindazt a csodát, amit éreztem a szívem és a lelkem mélyén. Eltöprengtem, de nem jutott eszembe olyan művészet, amely méltó lett volna ezek kifejezésére.
Szerelmem megcirógatta az arcomat, majd lemászott rólam, de nem akartam elengedni máris. Ezért gondolt egyet, és mögém nyúlva, továbbra is együtt maradva, ő fordult a hátára, hogy ugyanolyan pózba kerüljünk, mint mielőtt az erkélyre szökött mellőlem.
Eszembe is jutott rögtön az előbbi beszélgetése Jillel. Azaz a majdnem beszélgetés. De nem volt kedvem elrontani a pillanat gyönyörűségét, ezért nem tettem fel a kérdést, hogy mi dolga is volt neki vele, amiről én esetlegesen nem tudhatok. Hisz erre utalt az, hogy akkor hívta, amikor aludni vélt engem.
A karomra támasztottam az államat, és ránéztem kedvesemre. Más, boldogabb gondolatok töltötték be a lényemet máris.
- Vajon meddig lesz ez ilyen? – kérdeztem tűnődő arckifejezéssel egy nem olyan régi gondolatomat.
Tényleg szerettem volna, ha örökké, és mivel olyan sok mindenen keresztül mentünk eddig, vagy együtt, vagy külön, nem láttam túl sok akadályát annak, hogy életünk végéig egymás mellett maradjunk. Szívben és lélekben egyaránt.
- A végtelenségig – suttogta Rob, mire már szinte túl is csordult bennem a szerelem iránta.
Feljebb nyújtózkodtam, hogy megcsókoljam, aztán újra kényelembe helyeztem magam a testén, és ujjaimmal addig firkálgattam kusza szíveket a bőrére, amíg el nem nyomott az álom.
---
Hajnalban furcsa álmom volt. Nem láttam benne arcokat, csak fényeket azok helyén, és kellemetlen érzések öntöttek el. Felkeltem Rob mellől, ahova az éjszaka során gurulhattam róla, és zuhanyozni mentem, hogy mielőbb elűzzem a rémképeket. És a rémérzéseket.
Szívem éltetője nem ébredt fel a tus zajára, bár elég sokáig folyattam magamra a vizet, hátha meglep, amíg itt vagyok. Végül - mivel tudtam, hogy ma is dolgoznom kell, ráadásul nem is olyan sokára -, kiszálltam a hűs víz alól, és egy törölköző tekertem csak magamra, ahogy a szobába mentem.
Rob már felkelt közben, és ahogy megláttam, pezsegni kezdett a vérem. Az ő testét még egy zsebkendő sem takarta a szemeim elől, nemhogy törölköző. Elnyomtam magamban a vágyat, és csak egy mosolyt kapott egy csók kíséretében, reggeli köszönés gyanánt.
Mielőtt firtatni kezdte volna, hova sietek, közöltem vele, hogy bármilyen szívesen bújnék vissza vele az ágyba, vagy bárhova, el fogok késni, ha nem indulok máris.
Kikaptam pár ruhát a szekrényből, és öltözni kezdtem. Ő is így tett.
Ma ismét Kellannel forgattam egy sulis részt, ami azt jelentette, hogy épületben leszünk, Rob pedig valószínűleg nem láthat majd mindent, mert kitessékelik a helyszínről. A kezdés előtt viszont még egy kis időt együtt tudtunk lenni, amíg a díszletesek rendezkedtek, aztán elvonultam, hogy felvegyük a jeleneteket.
Sajnos csak sokadjára sikerült, mert az ablakokon beszűrődő fény, és a világítástechnika eszembe juttatták az álmomat, és újra hatalmába kerített a kellemetlen érzés. Nem tudtam, miért, de rossz előérzetem támadt. Ahogy az utóbbi napokban többször is.
De sejtéseim sem voltak, miért. Az álmom utóhatásának tudtam be egyelőre. Catherine szerencsére megértő volt, és egy idő után szünetet rendelt el, hogy pihenhessünk. Megköszöntem neki, és Rob keresésére indultam. De nem találtam sehol, pedig mindig a közelemben szokott lenni, még akkor is, ha a helyszíntől távolabb küldik.
Mindenfelé kerestem, többeket megkérdeztem, nem látták-e, de hiába. Előkaptam a mobilomat, miközben rágyújtottam. Foglalt volt. Tovább szívtam a cigit, és egy pár perc múlva Jackson lépett mellém.
- Rob üzeni, hogy visszament a szállodába – közölte minden átmenet nélkül.
Csodálkozva, és értetlenkedve néztem rá.
- Azt nem mondta, miért? – kérdeztem.
- Nem, csak annyit, hogy ne aggódj, és majd este találkoztok.
- Kösz – fordultam vissza a telefonom felé, és újra tárcsáztam.
Most már ki volt kapcsolva. Ezek szerint beszélt valakivel, de már előtte úgy döntött, hogy elmegy, hiszen beszélt Jacksonnal. Talán sikerült utolérnie Jillt, gondolkodtam. De akkor is… Miért ment el?!
Nem töprenghettem tovább, mert kiszóltak utánam, hogy folytatni kellene a felvételeket. Visszamentem, de csapnivalóan alakítottam egész nap. Minden szünetben próbáltam felhívni Robot, de egyszer sem sikerült.
Estére tökéletesen sík ideg voltam, de igyekeztem lehiggadni, amikor a szállodába léptem.
A többiek hoztak ide, akikkel egy emeleten is voltunk. Nemcsak Ash vette észre rajtam, hogy valami nem stimmel, de ő merte ezt szóvá tenni.
- Jól vagy, Kris? – kérdezte halkan, amikor a többiek nem figyeltek.
- Még nem tudom… Úgy érzem, baj fog történni... – mondtam neki ugyanolyan csendesen.
- Ha tudok segíteni… - kezdte, de leintettem.
Gondolni sem akartam rá, hogy van is alapja a megérzésemnek.
- Egyelőre nem, de kösz szépen – hoztam össze egy mosolyfélét a számára, amit viszonzott.
Megérkeztünk az emeletre, kiszálltam a liftből, és remegő lábakkal közeledtem a szobánk felé. Nem tétováztam előtte, mielőbb fényt akartam deríteni rá, miért hagyta ott Rob a mai forgatást, és egyáltalán, mi történt?
Beléptem, és először nem láttam őt sehol. Aztán meglibbent az erkély függönye. Felfedeztem, hogy ott van kint, de belépett, amint becsuktam magam mögött az ajtót.
Az arckifejezése nem sok jót ígért.
