271. fejezet (Rob)
A következő reggeleken végre nem egyedül ébredtem, hanem szívem szerelme mellett értek az újabb, immár szenvedésmentes napok.
Az egyetlen, ami feltűnt, az Kristen rendszeres rosszulléte csaknem minden reggel. Ha nem tudtam volna, hogy képtelenség, azt hittem volna, hogy terhes. De ezt nem akartam neki megemlíteni, mert nem szerettem volna feleslegesen felizgatni.
És persze magamat sem. Mert bennem élt a gyötrő gondolat, hogy ha mégis az, akkor talán nem az enyém a gyerek. Hiába próbáltam meggyőzni magam róla, hogy ne töprengjek ilyesmin, nem ment könnyen. Azzal hitegettem magam, hogy Kristen úgyis elmondaná, elvégre már két hete éltünk együtt a londoni házamban, boldogságban.
Itt szerencsére az utcára is kimehetett anélkül, hogy paparazzik üldöznék. De amikor egyszer ellátogattunk a szüleihez bejelenteni, hogy velem jön és itt is marad, meg a holmijait összeszedni, le sem szálltak róla a lesifotósok. És persze én is bekerültem a képbe.
Valahonnan kiderítették, hogy velem látták Párizsban, és már másnap a lapok címoldalán díszelegtünk. Ő mint a hűtlen szerelmes, én pedig mint az aljas csábító, aki elszakította őt Kellantól, vagy Mike-tól, mikor hogy. Kristen próbált mentegetőzni, de én inkább őt féltettem a zaklatástól, magam miatt nem aggódtam.
A szüleimet is meglátogattuk ezalatt a két hét alatt, és Jennyékkel is újra összejártunk, a barátságunk pedig úgy tűnt, új alapokra helyeződött, de cseppet sem rossz értelemben.
Jenny és Vic gyakran el is rabolták szerelmemet. Ilyenkor persze kínzott a hiánya, de tudtam, hogy ők nem engednék elmenni tőlem. Főleg azért, mert megfenyegettem őket. És meg is kértem, hogy ha bármi ilyen szándéka lenne Kristennek, amit esetleg nem veszek észre, akkor szóljanak nekem időben, hogy megakadályozhassam.
Így is történt. Azaz nem történt, mert kedvesemnek nem voltak ilyen tervei. Ehelyett egyik este váratlanul felpattant, és nagyon izgatottnak tűnt valami miatt.
- Mi lenne, ha elmennénk ma valahova vacsizni? – kérdezte kissé zavartan.
Eddig többnyire én főztem, bár egyre gyakrabban segített be, ráadásul anélkül, hogy szexbe torkollott volna az egész. Amit bántam is meg nem is. De legalább éhen sem haltunk közben.
Az ágyban, és azon kívül is bárhol kívántuk meg egymást, többnyire nem tartóztattuk meg magunkat, ez azonban cseppet sem csökkentett az egymás iránti érdeklődésünkön.
- Mehetünk – feleltem a kérdésére gyorsan, azután közölte, hogy lezuhanyzik még előbb, és eltűnt a fürdőben.
Én is félig levetkőztem, és indulni akartam utána, amikor megcsörrent a mobilja. Nem vettem róla tudomást, aztán mégis megnéztem, ki az, hátha a családjából keresi valaki.
De nem a rokonai voltak.
Hanem Kellan.
Nem vettem fel. Csak néztem, ahogy rezeg a készülék az éjjeliszekrényen, majd elhallgat. Millió kérdés fogalmazódott meg bennem. Egyikre sem találtam a választ. Hirtelen mégis szerettem volna tudni, hogy mi történt kettejük között azalatt az öt hónap alatt, amíg nem voltunk együtt. A londoni éjszakát nem számítottam.
Elnyomtam a féltékenységemet, és felkeltem az ágyról.
Ekkor egy sms érkezett. Odapillantottam, és láttam, hogy ezt is Kellan írta.
Dühös lettem, amiért zaklatni meri a menyasszonyomat. Gondolkodás nélkül emeltem fel a mobilt, és megnéztem, mit írt.
Szia csillagom, megkaptam az üzeneted, hogy ma akarod elmondani neki. Sok sikert kívánok! És ha nem úgy sülne el… Szólj, és majd én móresre tanítom! K.
Csillagom… Már ez a szó is kiborított. Hogy merészeli becézgetni Kristent? És ma akar elmondani nekem valamit, amihez Kellan sok sikert kíván. Ezért hát a készülődés, és a javaslat, hogy menjünk el itthonról.
Nyilván valami olyasmit akar mondani, amihez jobb, ha közönség is akad, akik előtt nem rendezhetek jelenetet. A „majd én móresre tanítom” befejezésen már fel sem hergeltem magam. Az előző szavak megtették.
Félelmem szorította össze a gyomromat, mert eddig semmi jelét nem láttam annak, hogy Kristen esetleg szakítani akarna velem. Vagy, hogy bármilyen viszony is volt köztük, ezt esetlegesen továbbra is folytatnák. Mégis megrémültem attól, hogy elveszíthetem.
Visszatettem a telefonját az éjjeliszekrényre, de nem mentem utána a fürdőbe. Inkább a konyhába indultam egy sörért. Aztán a zuhany hangjait hallgattam, és a képzeletem elém vetítette a testének a képeit. Lehunytam a szemem, bár így sem tudtam elűzni a látványt.
A víz csobogása egyszer csak elhallgatott, és hamarosan megjelent ő, az utóbbi napok esőzése miatt lehűlt levegő elől törölközőbe csavarva, és a hálóba ment öltözködni.
Nem tudtam, észreveszi-e, hogy Kellan hívta és írt is neki, de megfogadtam, hogy kivárom, amíg elmondja azt az ő közös kis titkukat. Amiről csak én nem tudhatok. Majd ma este…
Higgadtságot erőltettem magamra, és visszamentem a hálóba. Kristen testén már fehérnemű volt, de a fekete csipkében őrjítően és vérforralóan nézett ki. A vágyam a józan eszem és a dühöm elé furakodott, mialatt közelebb léptem hozzá. Éppen a gardróbban turkált ruha után, és kissé összerezzent, amikor hátulról átöleltem a derekát.
Adtam egy csókot a vállára, miközben egyik kezem a melle irányába fölfelé siklott, míg a másik lefelé. Az ujjaimat a bugyijába csúsztattam, mire hátrahanyatlott, az éppen tartott ruha kiesett a kezéből, és a mellkasomnak dőlve élvezni kezdte az érintésemet.
A mellbimbója majd’ átszúrta a selymes csipkecsodát a simogatásom alatt. A nyaka bőrének bársonya felkínálkozott ajkaimnak, és csókokkal borítottam egészen a füle tövéig.
- Kívánlak – suttogtam a fülébe.
Egy nyögést kaptam válaszként, de amint a bugyijában matató ujjaim elérték és behatoltak nőiessége nedves középpontjába, halk sikkantást is hallatott. Míg egyik kezem továbbra is a mellét becézgette, addig a másikkal lassan izgattam a testét, minél hosszabbra kívánva nyújtani az élvezetét.
Eszembe villant, hogy nem lehet, hogy ez legyen az utolsó szeretkezésünk. Nem akartam ezt elfogadni. Meg akartam győzni magam arról, hogy nem reagálna így, ha szakítani akarna, és szinte teljesen sikerült is.
Kristen az egyik karját a nyakam köré fonta, és hátrahajolt egy csókért. Éhesen kaptam az ajkai után, és nyelvemmel birtokba vettem a száját. Az ő nyelve azonnal az enyém köré fonódott, és az ujjaim ritmusában kezdte mozgatni körülötte.
Aztán félrekapta a fejét, és egész testében megremegett. Az ujjaim körül éreztem az élvezet okozta összehúzódásokat. Elengedtem a mellét, és kigomboltam a nadrágomat. Nem voltam képes tovább várni, azonnal akartam őt.
Egy kissé előredöntöttem, mire a gardrób falának támaszkodott, és kidugta a fenekét. Elvettem a kezem a bugyijából, és annak alsó részét félrehúzva, a csípőjébe markolva egyetlen mozdulattal húztam őt magamra.
Egyszerre nyögtünk fel az érzések súlya alatt. Végigsimítottam a hátát, és előrehajolva megint a mellére simítottam a tenyeremet. Keményre izgattam a mellbimbóit, aztán az ujjaimat újra a lába közé csúsztattam.
Miközben egyre hevesebben hatoltam belé hátulról, megérintettem a csiklóját, ő pedig kaparni kezdte a falat kínokkal teli élvezetében. Szaporán lélegeztünk mind a ketten, és egy pár lökés múlva én is éreztem, hogy közeleg a gyönyör. Megvártam, míg újra felsikít, amely megint a teste izmainak apró összezáródásával járt lüktető férfiasságomon, és ez jelentette számomra is a véget.
Szorosan öleltem magamhoz, és csókokkal borítottam a vállát, hátát ahol éppen értem. Aztán kicsúsztam belőle, és magam felé fordítottam. Reszkető lábakkal bújt hozzám, mire felemeltem, és az ágyra fektettem.
- Ne haragudj – kértem bocsánatot a váratlan „támadás” miatt, de a tekintetének kielégült csillogása meggyőzött, hogy felesleges elnézést kérnem emiatt.
Ezt bizonyítandó megrázta a fejét is, és révetegen mosolygott rám.
- Azt hiszem, átöltözök – mondta pironkodva, amint lecsillapult a lélegzete.
Egy mély csók után felkelt, levette a nedveinktől összekent fehérneműjét, és újra a gardróbban kezdett kutatni. Én zuhanyozni indultam, és két perc alatt végeztem is vele. Ő addigra felöltözött. Túl elegánsan és szexisen egy szakításhoz.
Amire gondolni sem mertem, így elhessegettem a gondolatot, de a féltékenységem nem csillapodott. Sőt, az iméntiek átélése csak még jobban felerősítette. Azon kezdtem gondolkodni, vajon Kellan is érintette-e így. Vele is szeretkezett-e hasonlóképpen…
Felnyögtem a kíntól, amelyet a fantáziám vetítette képek közvetítettek a szívem felé, hogy ott fájdalomként megnyilvánuljon. Álcaként én is öltözni kezdtem. Kristen felém pillantott, majd közelebb lépett, és kihívóan nézett rám.
Rögtön jött a következő öngyötrésem – vajon Kellanre nézett-e valaha így?!
Bosszúsan összeráncoltam a szemöldököm, és lehajtottam a fejem. Nem akartam ezt tovább, de nem sikerült eltűntetnem a gyötrő képeket. Mégis türelemre intettem magam, és egy tized másodperccel később már higgadtan pillantottam vissza szerelmem féltő szemeibe.
- Őrülten dögös vagy – suttogtam felé magyarázatképpen a viselkedésemre, és nem is hazudtam.
Újabb pirulást kaptam felelet helyett, majd végignézett magán, és rajtam.
- Mehetünk? – kérdezte vidáman.
Bólintottam, és elindultunk. Egy közeli étterembe mentünk, ahol ő cseles módon már lefoglaltatott egy asztalt az erkélytől távol, tekintettel az időjárás pillanatnyi milyenségére. Miután felszolgálták a vacsorát, fecsegni kezdett. Nem tudtam volna megmondani, hogy miről, inkább a gesztusai és a hangsúlya kötötték le a figyelmemet. Megbabonázott.
Újra beleszerettem. És rettegve vártam a pillanatot, ami miatt ma idejöttünk.
- Mi a baj? – buktam le egyik ilyen tépelődésem közben.
- Semmi – hárítottam el a faggatózást. – Szívesebben lennék veled otthon. Kettesben – tettem hozzá, és az ajkaira esett a pillantásom.
Most sem hazudtam. Csak éppen nem árultam el, hogy mennyire félek attól, amit mondani fog.
És ekkor nem bírtam tovább. Mindennél fontosabbnak éreztem, hogy megtudjam, volt-e valami kettejük közt. Amint feltettem a kérdést, Kristen szája is tátva maradt a döbbenettől.
- Azt mondtad, ez a múlt, és felejtsük el – ismételte pár héttel ezelőtti szavaimat, amelyekkel viszont nem nyugtatta meg viharos lelkemet.
- De most tudni akarom. Lefeküdtél vele valaha? – keményen néztem ijedt szemeibe, de belül jobban sajogtam, mintha kivágták volna a szívemet.
- Soha – felelte, és olyan őszintének hangzott, hogy hittem neki.
- Írt neked egy smst – vallottam be bűnömet, hogy megnéztem a telefonját.
Kristen viszont nem dühödött fel, hanem kíváncsian vette elő a mobilját, és pötyögni kezdett rajta. Minden rezdülését figyeltem, hogyan fog reagálni. Elolvasta az üzenetet, és elmosolyodott. Aztán bűntudat látszott az arcán, majd elsápadt, ahogy rám nézett.
- El… El kell mondanom neked valamit – suttogta, és kétségbeesetten pillantott a szemeimbe.
Kezdtem összezavarodni, de még nehezebbé tette a helyzetemet, amikor elfordította a tekintetét, és az ajkait kezdte harapdálni.
- Hazudtál az imént? – kérdeztem rekedten.
Ha igen, akkor azt azonnal tudni akartam. Ha nem, azt is. Vártam, míg szívem egyetlen és a végtelenségig örök szerelme mély levegőt vesz, többet is, majd szólásra nyitja a száját.
