Sziasztok!
Egy kis istennő írta az alábbi verseket.
A főhőseim szakításáról szólnak, azért merészkedtem még gyorsan felrakni őket a békülés előtt, olvassátok szeretettel!
TINTÁM ÉN MEGVESZEK ÉRTED!!!! (LLL)
Fáj a szívem
(Kristen szemszöge)
Fáj a szívem, hisz vége a gyönyörnek
Hisz azt hittem, hogy enyém lesz örökre.
Fáj a szívem, hisz még szeretlek,
De sajnos az lesz a legjobb, hogyha elengedlek.
Fáj a szívem, hisz nem látlak többet,
Hisz összetörted a szívemet.
Fáj a szívem, hisz nem érezhetem bőröd bársonyát,
Mely oly könnyen simult rám több éjszakán át.
Fáj a szívem, hisz csak érted dobogott,
De most nem csak a lelkem, de én is kettéhasadok.
Fáj a szívem, hisz most üres minden,
Hisz téged nem feledlek el egykönnyen.
Fáj a szívem, hisz oda a boldogság,
Hisz veled 1000-szer jobb volt a valóság.
De most a mellkasomban 1 hatalmas üres lyuk áll,
Melyet a te fájdalmaddal okoztál.
Fáj a szívem, hisz még ezek után is szeretlek,
De hogy bízzak most benned.
Fáj a szívem, hisz állarcot kell hordanom,
Hogy a veled töltött életemet elfeledjem.
De mikor ezek után is a szemembe mondod oly lágyan és oly érzékien, hogy:
„Kristen én, szeretlek és téged soha el nem feledlek”
Fáj a szívem, hisz most nem tudom, hogy mit tegyek,
Hogy maradjak, veled örökre vagy csak felejtsek,
De egyet érzek, hogy szeretlek téged ameddig csak élek,
De most az lenne a legjobb, ha téged az emlékeimből kitörölhetnélek.
De sajnos nem vagyok Isten így képtelen vagyok,
Így amíg csak élek veled maradok.
De fáj a szívem, hisz a fájdalom hege,
Mindig ott lesz a lelkembe.
Képtelen vagyok
(Rob szemszöge)
Képtelen vagyok őt elfeledni,
De, hisz a telefont már 3 hónapja fel nem veszi.
Képtelen vagyok azokat az éjszakákat emlékeimből kitörölni,
Mikor bőre az enyémhez simult, ajkunk egybeforrt és testünket nem lehetett egymástól elszakítani...
Képtelen vagyok tovább lépni.
Hisz vele akartam az egész életemet leélni...
Képtelen vagyok azokat a szemeket elfeledni,
Melyek oly igazán súgták nekem hogy:
„Rob, nem tudok nélküled élni”
Képtelen vagyok felfogni, hogy túl van rajtam,
Hisz ő, akit igazán szeretek, de még is fájdalmat okoztam.
Képtelen vagyok elfogadni,
Hogy már soha többé nem engem fog csókolni, nem az én ölembe fog reggelenként a cigivel az ölembe ülni.
Képtelen vagyok egyszerűen beletörődni,
Hisz soha többé nem fog engem szeretni.
Képtelen vagyok beletörődni mindenbe,
Így harcolni fogok, hogy én foghassam meztelen testét a kezembe.
Harcolni fogok amíg csak élek,
Hisz ha ő nincs akkor nekem nem kell ez a piszkos élet.
De ha a szemembe mondja hogy:
„Rob nem szeretlek”
Akkor összezuhan a világom a lelkem és a szívem ,
És akkor sajnos már tudni fogom,
Hogy nem kellek senkinek, amíg itt élek,
De képtelen vagy őt elengedni,
Hisz őt soha nem fogom elfeledni...
Tinta, csodálatos vagy!! És köszönöm!!! És imádlak!!!!!!!!
Szil
