245. fejezet (Rob)
Láttam, hogy szerelmem szemébe könnyek szöknek, és egy pillanatra megijedtem ettől. De eloszlatta a félelmeimet, amint elmosolyodott. Elkezdtem neki mesélni, mit és hogyan sikerült máris elintéznem, még azt is bevallottam, hogy Jill volt az, aki ismét segédkezett benne, de ekkor is csak egy másodpercre sötétült el a tekintete.
Nekem is eszembe jutott a legutolsó olyan beszélgetésünk, amelyben róla volt szó, ezért inkább eltereltem a témát másfelé, nehogy elromoljon Kristen szemmel látható öröme, amellyel a hír iránt viseltetett.
- Örülsz neki? – kérdeztem a szervezés beszámolójának végeztével.
- Az nem kifejezés – húzódott hozzám még közelebb, és össze-vissza csókolgatott. - És talán… Ugyanaz a ház az, ahol voltunk? – kérdezte.
- Sajnos nem, a tulaj nem akart tőle megválni, de ugyanabban az utcában van egy kisebb házikó, kettőnknek pont megfelel – feleltem.
A kettőnknek szót nem kellett volna használnom, döbbentem rá, de már késő volt. Kedvesem nem is biztos, hogy észrevette, legalábbis a reakciói ezt mutatták.
- És… Mikor… - dadogta, mintha nem tudná, mit is kérdezzen előbb.
- Már csak az aláírásom kell hozzá, szóval bármikor – nevettem a lelkesedésén.
- Holnap! – vágta rá meggondolatlanul, de tudtam, hogy ez lehetetlen.
- Holnap még más programod van – figyelmeztettem,.
- Nem érdekel, lemondom! – erősködött ő habozás nélkül.
De nem akartam, hogy emiatt lemondja, nem ezért árultam el neki a meglepetést.
- Én szeretném, hogy elmenj – magyaráztam az okokat. – Nem azért meséltem most el, hogy ez befolyásoljon a döntésedben a filmmel kapcsolatban. Valahogyan biztos meg tudjuk oldani az életet, amíg tart a forgatás.
Ha a családja eltűr még egy darabig, akkor addig esetleg itt maradhatok náluk, gondolkodtam. Mert nem akartam egyetlen percre sem elválni Kristentől, bár tudtam, hogy lassan meg kéne látogatnom a családomat is. Meg a ház átvételi papírjai miatt is vissza kell mennem egy időre Londonba.
Szerelmem gondolatait szinte láttam cikázni, végül kibökte az első kérdést, ami eszébe jutott.
- Elárulod, honnan volt rá pénzed? Vagy ez is a modellkedés hozadéka? – tekintett végig rajtam, de mielőtt válaszolhattam volna, másra terelte a szót.
- Mi lenne, ha te játszanád a másik főszerepet? – érdeklődött lelkesen.
Elképzelésem sem volt, hogy jött neki össze a két különféle gondolat, de már rég feladtam, hogy valaha megértsem a nők logikájának értelmét.
- Nem nekem való a filmezés – hárítottam el az ajánlatot végül.
- És az nem zavarna, ha én mégis elvállalnám? – érdeklődött szempilla-rebegtetve.
Sejtettem, hogy készül valamire, ezért gyanakodva néztem rá, mégis ezt feleltem:
- Nem.
- És az sem zavarna, ha pikáns jeleneteket forgatnék más férfiakkal? – húzta tovább az idegeimet, és el is érte az iménti célját.
Olyan féltékenység kapott el, ahogy mással képzeltem magam elé, még ha csak egy szerepről is van szó, hogy alig tudtam palástolni a dühömet.
Kristen kinevetett ezért, és tovább folytatta az egyáltalán nem mókás játékot. Nem akartam tovább hallgatni, ezért felpattantam az ágyról, magamra kaptam egy farmert, és az erkélyre vonultam rágyújtani.
A gondolat is elborzasztott, hogy más hozzáérjen, vagy akár csak megcsókolja. De nem akartam elvenni tőle a lehetőséget, és főleg a szabadságot abban a tekintetben, hogy azt csinálhassa, amit valóban szeretne.
Mégis mérgesen szívtam a cigarettát, amikor kijött utánam, és odalépett hozzám.
- Ne haragudj – próbált kiengesztelni egyelőre szóban, majd a hátamhoz simult.
Átölelte a derekamat, de még nem tettem túl magam a fantáziám alkotta képeken, ezért nem mozdultam. Még akkor sem, amikor a félig begombolt nadrágomba csúsztatta a kezét, és cirógatni kezdett. A vágyam feléledt, de most az elmém volt fölényben. Megragadtam a csuklóját, és felé fordultam.
- Nem szép, amit művelsz – vetettem a szemére, ő pedig máris igyekezett minél bűnbánóbbnak látszani.
- Semmiképpen nem fogadom el ezt a szerepet, és másikat sem – akart megnyugtatni. – Még egy film kedvéért sem tudnék úgy megérinteni mást, mint téged – suttogta, és enyhítettem a csuklója körüli szorításomon.
Aztán eloltottam a cigit, és magamhoz öleltem.
- Ne haragudj – kértem én is bocsánatot, bár tudtam, hogy fordított esetben ő nem lenne ilyen engedékeny. És meg sem mertem kockáztatni, hogy valaha féltékennyé tegyem. Az a véget jelentené. – Szeretlek, és egy pillanatra elképzeltem, amit mondtál – mentegetőztem.
Ekkor Kristen hozzám simult, majd elkezdte mesélni, hogy csodálkozik rajta, hogy bírja egyáltalán elviselni a testvére, meg Mike érintését. Az utóbbit nem kellett volna említenie, de már kordában tudtam tartani a féltékenységi rohamomat. Azt magyarázta éppen, hogy egy idegen érintésétől igenis tart, még az orvosokétól is. Én meg elszégyelltem magam, hogy is hihettem, hogy tényleg élvezné, ha mással kellene olyan jelenetben szerepelnie.
- Sajnálom – súgtam, és lehelet finoman megcsókoltam.
Viszonozta is rögtön, és kis idő elteltével a karjaimba emelve vittem vissza a szobába. Az ágyra fektettem, de nem rá, hanem mellé feküdtem egyelőre, és megcirógattam az arcát. Jóvá akartam tenni az iménti kitörésemet.
- Eszerint a forgatókönyv szerint viszont alig van egy-két csókjelenet – próbáltam meg visszacsábítani az adott lehetőséghez. – Ennyit biztosan kibírsz, ha akarod. És én is el tudom viselni – tettem hozzá, bár ennek ellentmondóan összeszorított fogakkal.
- Tudom – simította a tenyerét a kezemre, amely a nyakán motoszkált éppen. – De majd holnap visszatérünk erre – terelte el a figyelmemet, és újabb csókért hajolt a szám felé.
Megkapta, és még többet is. Kissé felemelkedett, hogy lehúzza magáról a trikót, melyben utánam jött a teraszra, én pedig a nadrágomtól szabadultam meg hasonló gyorsasággal. Utána széttárta a lábait, de még nem akartam egyből a lényegre térni.
Ki akartam használni minden pillanatot, ezért csókolgatni kezdtem a nyakától indulva végig a bőrén, egészen a mellbimbói felé. Élvezettel hallgattam az elfúló kis sikolyait, ahogy becézgettem őket, majd tovább haladtam végig a testén, de a legfinomabb részt akartam utoljára hagyni.
Kristen egy idő után nyöszörögni kezdett, és szinte könyörgött, hogy csókoljam végre ott is, de nem adtam meg neki ezt az örömöt. Azt szerettem volna, ha utána minél nagyobb lesz majd az öröme.
De persze türelmetlen volt most is, mint mindig. Viszont a türelmetlensége olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy azt hittem, szétrobbanok.
A lábai közé nyúlt, és saját magát kezdte el izgatni. Elakadó lélegzettel figyeltem, mit csinál, és a lehetetlennél is jobban felizgultam. Percekig figyeltem, ahogy egyre inkább benedvesedik a saját ujjai kényeztetése által, és ízlelni akartam nőiessége mézét.
Előbb a kezét borítottam be apró csókokkal, majd a csuklójánál fogva húztam félre a kezét a nyelvem útjából. Szerelmem felsóhajtott, de ez hangosabb megnyilvánulásra változott, amint a fogaim közé vettem a csiklóját, és elérte az első orgazmusát.
Nyelvemmel tovább simogattam és kóstolgattam teste édes kelyhét, és éreztem, hogy meg-megrándul a teste. Mielőtt a következő csúcsot is megmászta volna, feljebb csúsztam a lábai között, és egyetlen könnyed mozdulattal a magamévá tettem.
Éreztem egy újabb rándulást magam körül, ami mindennél izgatóbb volt, de a feltörő sikolyát fojtottam el a számmal, mielőtt belemelegedhettem volna az élvezetbe. Aztán mozogni kezdtem a testében, egyre sebesebb iramot diktálva, és ő a körmei segítségével igyekezett még mélyebbre csalogatni magába.
Minél tovább akartam nyújtani a gyönyört, és a sajátomat sikerült is. Nem számoltam, hányszor álltam meg az utolsó előtti pillanatban, de Kristen hihetetlen módon sorozatosan élvezett.
Mikor már mindketten remegtünk, én a visszafojtott, ő pedig a kielégített vágytól, az egyik kezét kettőnk közé csúsztatta, és hol önmagát izgatta megint, hol pedig engem. Itt ért véget az önuralmam, és nem tartóztattam magam tovább.
Utána zihálva borultam a teste fölé, könyökömre támaszkodva, hogy ne nyomjam agyon, és újabb imát küldtem az ég felé, amely őt az utamba sodorta.
- Szeretlek – nyögtem.
Máris viszonzásra talált a vallomásom, de Kristen még ezt is hozzátette:
- A végtelenségig – suttogta, és pihegve fogadta az újabb csókomat.
Kis idő elteltével kicsusszantam belőle, és mellé fekve húztam magamhoz szorosan. Tudtam, hogy soha többé nem leszek képes őt elengedni.
- Hogy jutott eszedbe pont Brighton? – kérdezte váratlanul.
- Ott olyan boldogok voltunk – feleltem halkan.
Mindkettőknek sok szép emléke kapcsolódott oda.
- Köszönöm – suttogta, de igazán nem kellett volna köszönetet mondania olyasmiért, ami természetes.
Rámosolyogtam, és egy korábbi kérdését is megválaszoltam, amely arra vonatkozott, hogy miből is fizettem ki a házat. Amellett, hogy modellkedtem, örököltem is némi pénzt egy távoli rokonomtól, és bár ezen a nővéreimmel kellett osztoznom, még így is bőven maradt pénzem a házra, valamint arra, hogy egy ideig ne legyenek anyagi gondjaim.
Kristen nagyokat hümmögve emésztette meg az újabb információkat, de aztán nyugodt szívvel helyezte magát kényelembe félig a mellkasomon, és pár pillanat múlva békés álomba szenderült.
Én egy kis ideig még bágyadtan cirógattam a vállát, és boldog voltam, amiért elfogadta az új otthonunkat. A félelmeim alaptalanok voltak, amikor azt hittem, kifogása lesz az ellen, hogy ilyen messze kerül a családjától.
Egy másfajta aggodalmam viszont megerősödött. Elgondolkodtam rajta, hogy talán nekem kellene valahogy megszereznem azt a szerepet, amelyet a filmbéli partnere kell majd, hogy eljátsszon, mert komolyan nem voltam benne biztos, hogy el tudom-e majd viselni, hogy valaki más érinti és csókolja meg – még ha csak a szerep kedvéért teszi is.
Kedvesem megmoccant, és még szorosabban bújt hozzám.
Mivel semmi kedvem nem volt filmezni, és csak az ő kedvéért tettem volna, vagyis a saját lelki nyugalmam érdekében, mégis elvetettem az ötletet.
Millióféleképpen az értésemre adta már, mennyire szeret. Bíznom kell benne…
Ezzel a gondolattal hajtottam én is álomra a fejem.
