221. fejezet (Kristen)
Másnap hajnaltájt borzasztó rémálmom volt. Ott ültem Mike mellett a kocsiban, és az hagyján, hogy Robbal szakítottam előtte a kedvéért, ráadásul még bele is halt a balesetbe, és nekem kellett végignéznem a haláltusáját.
Reszketve riadtam fel, és még jobban megijedtem, amikor Rob nem volt mellettem. Megpróbáltam elfelejteni az álmot és mindent, amikor a szobába lépett, és két csésze kávét egyensúlyozva közeledett felém.
Megnyugodtam, hogy tényleg csak egy rémes álmom volt az egész, és felcsillant a szemem szerelmem láttán. A kávénak is csak másodlagosan örültem.
- Azt hittem, eltűntél – mondtam, mikor leült mellém és a kezembe adta az egyik csészét.
Megkóstoltam, és legnagyobb örömömre pont olyanra csinálta, ahogyan szeretem.
- Sosem tenném – felelte.
A kávé felét elhörpöltem, és az éjjeliszekrényre tettem. Későbbre tartogattam a maradékot, amikor rá is tudok gyújtani mellé.
De most más terveim voltak.
- A többit majd később, most egy csókot szeretnék – közöltem Robbal az akaratomat, és az ő kezéből is kivettem a csészét, a sajátom mellé tettem, aztán az ölébe másztam, átkaroltam a nyakát, ő is visszaölelt, és egy édes kávés csókban forrtunk össze.
Hirtelen egy kissé zavarba jöttem, mert míg ő „illedelmesen” alsónadrágban ült mellettem, addig én egy szál semmiben voltam az ölében. De szégyenlősködésre vagy elbizonytalanodásra nem volt okom, ahogy ezt meg is éreztem a lábaim között. Nem bírtam megállni, hogy ne izgassam fel még jobban, ezért apró mozdulatokat téve mocorogni kezdtem az ölében.
Meg is lett a hatása, a lélegzete felgyorsult, és miközben tovább csókolt, borzongató simogatásokkal borította a testem. Igyekeztem ezt viszonozni, aztán egészen másra vetemedtem.
Lemásztam róla, és lehúztam róla a boxert. Pont alkalmas helyzetben ült az ágyon, így a szőnyegre térdeltem elé, és habozás nélkül kézbe – és szájba – vettem a dolgokat. Nemcsak a kezemmel, hanem a nyelvemmel is kényeztettem, és hallottam elakadni az imént még szapora lélegzetét.
Rob kisimította a hajamat a nyakamból, hogy még jobb rálátást nyerjen arra, mit is csinálok éppen, és a tarkómba kapaszkodva rásegített a mozdulataimra, bár enélkül is pont ilyen mélyen és hevesen nyeltem volna magamba belőle minél többet.
Egy ponton a nevemet suttogta, de nem vettem róla tudomást, és kisvártatva megéreztem a számban az élvezetének nedveit, és felkiáltott a gyönyörtől. Miután a nyelvemmel letisztogattam, újabb fordulóra igyekeztem előkészíteni, és hamarosan újra kőkeményre dermedt a becézgetéseim következményeként.
Addigra már én is felizgultam, és a számból kiengedve a háta mögött összekulcsolt lábakkal Rob ölébe ültem, egy másik ponton vezettem a testem mélyére. Ő is felült, és átölelt, mialatt mozogni kezdtem rajta. már az előbbiek is meglehetősen erős hatás gyakoroltak rám, ezért most nem tartott sok időbe, míg közeledni éreztem a saját mámoromat, és sorozatban jöttek is a csillapulni nem szándékozó hullámok.
Önkívületemben érzékeltem, hogy szerelmem testét egyre több harapással és karmolással tarkítom, de a vágy teljesen elvette az eszemet, és nem törődtem vele. Amikor Rob teste is reszketni kezdett, tovább gyorsítottam a mozgásomon, és a szájára hajolva egy mély csók kíséretében vártam az együttes megkönnyebbülésünket. Miután megérkezett, a karjaiba bújva kerestem nyugalmat, holott a bensőmben még tombolt a szenvedély vihara.
Még nem sikerült feleszmélnem az átéltekből, amikor Rob kisimította a hajamat a nyakamból, és végigcsókolta annak mindkét oldalát. Csiklandós érzést okozott, amikor „megjelölt” egy piciny folttal, de nem bántam. Annak ellenére, hogy így is egymáshoz tartozónak éreztem magunkat, boldogan vettem minden hasonló kedveskedését.
Mosolyogva nézegette, mit alkotott, aztán valamiért feszültté vált. Nem tudtam volna megsaccolni sem az okát, hisz eddig minden olyan gyönyörű volt, és egy kissé megijedtem, hogy esetleg valamit rosszul csináltam.
Ráadásként, hogy tovább fokozza az idegességemet, nyelt egy nagyot, aztán megköszörülte a torkát, és komoly hangon a nevemen szólított.
- Kristen… - kezdte, de egy kissé mintha elbizonytalanodott volna.
Minden lehetséges szörnyűség megfordult a fejemben attól kezdve, hogy szakítani akar egészen addig, hogy most fogja megkérni a kezem. Egyikkel sem szerettem volna, ha elrontja a pillanatot, de próbáltam türelmes maradni, és megvárni, hogy kilyukadjon oda, amit mondani akart.
– Szeretnék… kérdezni valamit – mondta egyelőre.
Mivel szorosan ölelkeztünk össze, éreztem, hogy felgyorsul a szívverése, holott éppen csak kihűlt bennünk a vágy tüze. De ez most más volt. Még jobban megijedtem, de igyekeztem ezt eltitkolni. Abból viszont, hogy kérdezni akar valamit, arra következtettem, hogy a második verziónak jött el az ideje. Akármennyire is elleneztem a házasság gondolatát, számomra is meglepő módon túl sokszor jutott ez eszembe. De nem tudtam volna megmondani, mit fogok felelni a kérdésére, még ha vallatnak, akkor sem.
További adag türelmet erőltettem magamra, és kíváncsisággal vegyes félelemmel vártam a folytatást. Amivel azonban meglehetősen meglepett.
- Szeretsz? – nyögte ki bátortalanul.
- Szeretlek – feleltem hitetlenkedve.
Nem értettem, hogy hiheti ennek az ellenkezőjét. Egy érzelemdús csókkal is igyekeztem ezt most alátámasztani a számára, de aztán felülkerekedett bennem a gyanakvás.
- Miért kérdezted ezt? – érdeklődtem, miután elváltunk egymás ajkaitól.
Rob egyre zavarodottabbak tűnt, és féltem, nem az igazat fogja mondani. Őszintén szólva már azt is nehezen hittem el, hogy valóban ezt akarta kérdezni, de mivel feltétel nélkül bíztam benne, reméltem, hogy igen.
- Tegnap éjjel egy kicsit másként viselkedtél, mint ahogy szoktál - mondta.
Bár ő is fura volt nekem, mégis igaza volt, és ezt tudtam is. Újra feltámadt a bűntudatom, és bocsánatkérően pillantottam a szemeibe.
- Mert lelkiismeret furdalásom volt Mike miatt – mondtam halkan.
- Nem te tehetsz róla – igyekezett megnyugtatni.
- Tudom – suttogtam cseppet sem meggyőződve róla, hogy tényleg így van, de mivel a helyzethez nem illő témába kezdtünk, lassan leszálltam az öléből, és megkerestem a köntösömet.
Ő is visszahúzta magára a boxerét, amitől én szabadítottam meg egy jó ideje, aztán elindultunk a földszintre. Vittem a csészémet is, hogy egy szál cigi kíséretében igyam meg a maradék kávét. A bűntudatom, ahogy jött, úgy ment is, ezért a verandán Rob karjaiba bújva gyújtottam rá. Persze még mindig rossz érzést okozott, hogy mi történt Mike-kal, de igyekeztem elhitetni magammal, hogy ha nem most, máskor történt volna, és arról igazán nem én tehetek, hogy autóba ült részegen.
- Sajnálom azért, ami történt vele… - próbáltam szavakba is önteni az érzéseimet. – De világosan megmondtam neki, hogy mit akarok.
- És mit akarsz? – kérdezte Rob halkan.
A szemébe néztem, és először a tekintetemmel akartam elmondani, hogy mit. Aztán ezt is szavakba foglaltam.
- Téged – súgtam, és éreztem, hogy elpirulok.
Mosolyogva csókolt meg, és végképp eltűnt belőlem az összes maradék bűntudat Mike-kal kapcsolatban.
Ezek után Rob kifogástalanul viselkedett a nap maradék részében, figyelmes és kedves volt, emellett majd’ minden percben a tudtomra adta valahogy, mennyire szeret, és én is lázban égtem, mire eljött az este. Rajta is egyfajta izgalommal teli várakozást éreztem, de nem jöttem rá, mitől van így bezsongva, akármennyit gondolkodtam rajta.
Még mielőtt elindulhattunk volna a szokásos esti tengerparti naplemente-figyelésünkre, megjelent Greg, akivel az elmúlt napok során többször összefutottunk, és még mindig hihetetlennek találtam, hogy csak Rob nem vette észre, milyen pillantásokkal szokta őt méregetni újdonsült barátom.
Aki most is leült mellém a verandára, de időről időre belesett a házba, ahova szerelmem száműzte magát, mondván, hogy sürgős főznivalója van. Nem tiltakoztam, már egészen hozzászoktam ahhoz, hogy milyen kis házias tud lenni. Bár arról még nem sikerült lenevelnem, hogy rendet is csináljon maga után, és ez vonatkozott az összes holmijára, a ruháira éppúgy, mint a főzés után hagyott kuplerájra.
- Komolyan irigyellek – mondta éppen Greg, amikor Rob épp nem volt a közelünkben.
- Eszedbe ne jusson! – figyelmeztettem kedvesen, bár már túltárgyaltuk egy párszor, hogy mivel a véleményem és a tapasztalataim szerint szerelmem nem igazán vonzódik a saját neméhez, Gregnek esélye sem lenne nála, de nem hagyott nekem nyugtot az ilyen és ehhez hasonló beszólásaival.
- Nyugi, tudom, mindent a szenek – kacsintott rám, és újra belesett a konyhába.
El nem tudtam képzelni, Rob hogy nem jött még rá, hogy mi is a helyzet Greggel kapcsolatban, de nekem az is elég volt, hogy már nem volt rá féltékeny. Udvariasan még meg is hívta vacsorára, de szerencsére elutasítást kapott. Ma jobb szerettem volna vele kettesben maradni.
Greg persze nem állta meg, hogy csábos pillantásokat vessen kedvesem irányába, mielőtt elbúcsúzott, aki persze észrevette ezt, de a tudatlanságából kifolyólag nem tudta hova tenni a viselkedését.
- Ezt meg mi lelte? – faggatott rögtön, és alig bírtam visszafojtani a nevetésem, ezért csak vigyorogva ráztam a fejem.
Vállat vonva máris abbahagyta a kérdezősködést, és újfent az az érzésem támadt, hogy lélekben valahol máshol jár. Vacsora alatt is épp olyan elbűvölő volt, mint mindig, és a kreálmánya is nagyon ízlett. A desszertből, ami a maradék fagyit jelentette, viszont most nem kértem, gondoltam, majd kicsit később.
A nap már lement, mire asztalt bontottunk, de miután elszívtunk egy cigit, Rob mégis a part felé invitált. Előtte eltűnt egy percre az emeleten, de megvártam, és kézen fogva indultunk el a sötét, de csillagokkal borított éjszakában.
A strand ezúttal teljesen kihalt volt, és ahogy távolodtunk a házak fényeitől, olybá festett a környezet, mintha csak ketten lettünk volna a világon. Rob keze egyszer csak megremegett az enyémben, de mielőtt elkezdhettem volna komolyabban aggódni érte, megtorpant, és csak szimplán idegesnek tűnt.
Éppen, mint reggel az ágyban.
Kérdően pillantottam rá, remélve, hogy elmondja, ami a szívét nyomja, de amikor letérdelt, az összes vér kifutott az arcomból, és már nem akartam annyira, hogy megtudjam, mit is szeretne.
Mégsem tudtam megszólalni. A tenger halkan zúgolódott mellettünk, a Hold és a csillagok ezüstös fénybe vonták a partot, a szél melegen és lágyan cirógatta a bőrömet, és Rob is megszólalt.
- Kristen, az életemnél is többet jelentesz nekem – kezdte remegő hangon. – Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
