224. fejezet (Kristen)
Kicsit később, amikor lecsillapodott a szívverésünk, gondoltam egyet, és hogy a fagylalt ne menjen kárba, én is felolvasztottam egy részét Rob különböző testrészein.
(Mindenki figyelmébe ajánlom majd a Rob szemszöget :D Ott fogom ezt részletezni :P )
Miután csaknem az összes fagyit meglehetősen rendhagyó módon sikerült elfogyasztanunk, gyorsan visszadugtuk a maradékot a fagyasztóba, arra gondolva, hogy jól jöhet még máskor is, és a kellemes fáradtságtól elpilledve a strandra mentünk.
Úszkálni nem maradt már energiánk, ezért a napból merítettünk utánpótlást, hisz előttünk állt az egész éjszaka.
Rob ismét elképesztően finom napolaj-masszázsban részesített, miközben hason fekve a gyűrűimben gyönyörködtem. Ezt persze ő is észrevette, és a vállamra adott egy puszit.
- Tetszik? – kérdezte halkan a fülembe súgva.
Mosolyogva pillantottam rá hátra.
- Ez nem jó szó rá… Imádom – feleltem.
De ez sem volt jó szó rá. Valami olyan furcsa elégedettséget és örömöt éreztem, vagy nem is, inkább várakozásteljes izgalmat, amilyent már régen – vagy tán még soha – nem.
És magamon is meglepődtem, amiért Rob ilyen könnyedén képes volt megváltoztatni a döntésemet a házassággal kapcsolatban. Mert gyökeresen eltörölt belőlem minden ellenességet, és most már én is komolyan akartam vele. A végtelenséget.
Kedvesem épp befejezte a testem kenegetését, és mellém fekve cirógatni kezdett, szüntelenül puszikat olvasztva a bőrömbe, amikor a délután vége felé Greg zavarta meg az idillt.
A parton közeledett felénk futva, de ezúttal nem velem akart beszélgetni, mint ahogy eddig.
Robhoz intézte a következő kérdést:
- Úgy fest, nősülsz, haver, nincs kedved megünnepelni ezt ma este egy sör mellett? – és közben rám kacsintott.
Én a magam részéről megijedtem, mert már tudtam jól, mit is akar Greg pontosan, de hogy Rob… Nem, nem akartam neki elárulni. De szívesen megnéztem volna az arcát, amikor Greg közli vele…
De várjunk csak! Honnan tudja Greg, hogy megkérte a kezem?!
Egyszerre próbáltam mindkettejükre dühösen rámeredni, de mivel a két oldalamon voltak, Greg meg még állt is ráadásul, nem volt könnyű dolgom.
- Állj! – vágtam a szavukba. Rob közben beleegyezett az esti sörözésükbe, rá azért voltam pipa. – Te – böktem először Greg felé. – Honnan tudsz te erről???
Ekkor nem rám, hanem Robra kacsintott.
- Látom a bizsukat az ujjaidon, már messziről elvakítják az ember szemét – szemtelenkedett, mire felháborodottan pattantam fel a plédről.
- Bizsu? – kérdeztem tőle félelmetesen higgadt hangon, csípőre tett kézzel.
Greg máris észbe kapott, és szorosan magához ölelt.
- Hé – szólt rá rögtön szerelmem, mire eleresztett.
Én pedig a másik jómadár felé pillantottam.
- Szóval este magamra hagysz? – kértem számon, de csak egy ártatlan pillantást kaptam cserébe.
- Miért ne? – kérdezte.
Jól van, Robert Pattinson, gondoltam, meg fogod te ezt még bánni, de nagyon csúnyán. Összeszűkített szemekkel méregettem egy percig, majd újra Greghez fordultam, és ezúttal én öleltem magamhoz szorosan.
- Hééé – szólt Rob megint, de most rám.
- Mindent bele – suttogtam Greg fülébe, és kárörvendően vigyorogva pillantottam vissza a vőlegényemre.
Ha Greg kimutatja neki a foga fehérjét, akkor visszakapja, hogy csak úgy hajlandó volt nélkülözni engem ma este.
A vigyorom láttán azonban Rob kapisgálni kezdte, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet belemennie, mert visszakozni kezdtett.
- Nem, menj csak nyugodtan, szívem – mondtam, és lehajoltam, hogy egy puszit adjak neki, és a házba vonuljak „sértődöttségemben”. Rob is utánam jött, de csak azért, hogy átöltözzön. Nem segítettem neki benne, mert akkor sose indult volna át Greg házába.
Az ajtóban viszont megtorpant.
- Öhm… ugye nem fogsz kizárni? – kérdezte.
Továbbra is letörölhetetlen vigyorral ráztam a fejemet.
Tisztában voltam azzal, hogy nem fog Greg hálójába akadni, de nagyon jólesett a tudat, hogy ilyen módon vághatok vissza neki.
- És… nem is haragszol? – faggatott tovább gyanakodva.
- Menj már! – szóltam rá, és tüntetőleg elfordultam.
Rágyújtottam, de még mindig nem moccant.
Kérdően rápillantottam, mire felemelte a kezét.
- Két sör – mondta, és mutatta is. – És már itt is vagyok.
Nem jósoltam volna két egész üvegnyi sört, mert volt egy olyan sejtésem, ha Greg beindul, akkor Rob azonnal visszafordul hozzám. Sóhajtva rábólintottam, hadd higgye, hogy tényleg két sör lesz, és megint elfordultam.
Mégis visszalépett hozzám, az államnál fogva maga felé fordított, és egy vérpezsdítő csókot adott búcsúzóul.
- Szeretlek – suttogta hozzá, de csak pislogni tudtam válaszul.
Megint megcsinálta. Elvette a józan eszem. Még akkor is ezen hitetlenkedtem, amikor a konyhába mentem és két üveg sört tettem le magam mellé az asztalra a verandán.
Lassan elkortyolgattam, de úgy sejtettem, a pasik ezt gyorsabban isszák. Végül mind a két üveg elfogyott, és Rob még mindig nem volt sehol.
Komolyan aggódni kezdtem. És nem Greget féltettem tőle. Éppen ellenkezőleg.
Egy teljes doboz cigit szívtam el, és még két üveg sört kortyoltam el apránként, amikor végre beállított. Rémülten szemléltem az inget, amely nem így állt rajta, amikor elindult itthonról, és a haja is borzasabb volt, mint általában.
Ledermedve vontam le a következtetéseket, és nem akartam elhinni.
Szerelmem lerogyott a mellettem levő székre, és nemcsak csapzottnak, de kimerültnek is tűnt. Én már csak magam elé mertem bámulni, és nem akartam felfogni sem a jeleket, amelyekből az agyam leszűrte, hogy mi történhetett a két sör elfogyasztása után kettejük között.
Rob rágyújtott, és teljesen elfolyt a székben, ráadásul bágyadtan bámult a tenger felé, bárgyú mosollyal az arcán.
Tovább szemléltem, és egy apró szakadást is felfedeztem az ingjén. Ekkor szakadt el a cérna nálam.
Felpattantam és elé álltam.
- Mi a fenét műveltetek?
Kábán rám nézett, aztán lesütötte a szemét.
- Söröztünk - motyogta.
- És még?! – faggattam tovább.
- Hát… beszélgettünk…
- Miről? – csaptam le rá a következő kérdésemmel.
- Erről-arról…
Még mindig nem nézett rá, ezért leguggoltam elé, de megérinteni nem mertem. Sőt, nem is akartam inkább. Soha többé, ha igazak a sejtéseim…
- Pontosabban? – pislogtam rá egyre kétségbeesettebben.
- A nőkről… - pillantott rám egy pillanatra.
- Nőkről… - emelkedtem fel, hogy ezt megemésszem.
Nem értettem, hogy beszélgethet a nőkről egy hetero- és egy homoszexuális beállítottságú férfi egymással három órán keresztül.
- Na jó, a férfiakról is… - vallott tovább eddigi életem értelme.
- Rob – nyögtem, és komolyan bepánikoltam.
De még jó, hogy most derült ki, győzködtem magam. Igen. Akkor nem csaltak a megérzéseim. Már épp a gyűrűmet készültem levenni hogy itt és most vessek véget mindennek, amikor Rob felpattant, és lefogta a kezem.
- Mit csinálsz? – kérdezte rémülten.
- Hogy én?! Ti mit műveltetek kettesben Greggel három órán át?! – vitatkozta vele tovább.
Egy halvány mosolyt fedeztem fel a szája sarkában, de túl jól titkolta, és azt hittem, csak rosszul láttam.
- Rob… Én ezt így nem akarom – mondtam neki sajnálkozva.
De furamód nem éreztem fájdalmat. Sem gyötrő kínokat, amiért éppen most szakítok vele. Mert még fel sem fogtam, gondoltam, és ez megnyugtatott.
Újabb elfojtani próbált vigyor. Ezúttal a kezével is takargatni próbálta, de nem sikerült. És egy még szörnyűbb gyanú kezdett megfogalmazódni bennem. Hogy ezek szánt szándékkal csaltak csapdába. Akkor viszont nekem is folytatnom kell a színjátékot, határoztam el magam, és tovább cibáltam a gyűrűmet, de az istennek nem akart lejönni az ujjamról.
- Ne, kérlek – könyörgött megint Rob riadtan.
Sajnálkozó pillantást vetettem rá.
- Nem tudok veled úgy együtt élni – kezdtem. – Hogy közben te férfiakkal is… - úgy tettem, mintha folytatni se bírnám, és nem is kellett túlzottan színészkednem. – Nem – ráztam a fejem, és tovább húzkodtam a gyűrűt, de a nyavajás nem akart lejönni.
- Kristen – szólalt meg ekkor életem értelme és értelmem átverője.
Kérdően és csalódottan néztem a szemeibe, de tényleg félt, hogy most szakítok vele.
- Hadd magyarázzam meg – kérte.
Abbahagytam az ujjaim kínzását, és karba font kézzel bólintottam.
Ekkor már nem tudta titkolni az előbbi vigyorait, és mind egyszerre tündökölt fel az arcán.
- Csak vicc volt, nem csináltunk semmi „olyasmit” – próbált megnyugtatni, de bűnhődésre kárhoztattam a hülye poénjaiért. Pasik, gondoltam megvetően, és nem tágítottam az igazam mellől.
- Nem tudsz átverni! – vágtam a fejéhez.
Holott nagyon is át tudott az előbb, és ez a tény meg is ijesztett egy kicsit.
- Gondolj csak bele – folytatta, de aztán ő maga is elmerengett. – Ne, inkább ne gondolj bele – borzongott össze, és tovább esedezett a bocsánatomért. - De az az igazság, hogy meegrendeztük az egészet, és végig csak rólad beszélgettünk - mondta, és őszintének tűnt.
Mivel már tudtam jól, hogy csak egy szépen megszőtt csapdába estem, még egy kicsit kérettem magam, mielőtt a nyakába ugrottam egy csókért, amin persze meglepődött.
- Nem haragszol? – kérdezte két puszi között.
- Nem, ha valóban nem csináltatok semmit! – fenyegetőztem még egy picit tovább.
- Sajnos Greg nem az esetem – húzta el a száját, de a szeme csillogása elárulta, hogy ki az esete valójában.
Aztán a karjaiba kapott, és a házba, majd az emeletre vitt. Ott az ágyra fektetett, és mellém heveredett.
- Szeretlek – suttogta komolyan a szemembe nézve. – És soha senki, legyen akármilyen nemű az illető, nem választhat el tőled.
Ezután egy kétségeket oszlató csókkal oltotta belém a szenvedélyt, és egy idő után, amikor a szerelmünk hangjai töltötték már csak be a szobát, semmiért nem tudtam rá haragudni.
