251. fejezet (Rob)
Jill nem vette fel a telefonját, de bíztató jelnek tekintettem, hogy kicsöng, és nem nyomta ki a hívásomat. Újra próbálkoztam pár perc múlva, de megint semmi. Rágyújtottam, és tovább hívogattam kétpercenként.
Fél óra múlva sem tudtam elérni, ezért megvártam, amíg bejelentkezik a hangpostafiókja, hogy üzenetet hagyjak. Bár azt nem tudtam, mit is akarok neki mondani. Inkább kérdéseim lettek volna.
- Jill, Rob vagyok, beszélnünk kell. Remélem, nem szóltál senkinek, arról… ami történt. Holnap reggel újra hívlak, az nálad este lesz. Te ne keress. Szia – hadartam el, ami hirtelen eszembe jutott.
Bosszús voltam, amiért nem sikerült túlesnem az egészen máris. Alvásról szó sem lehetett, túl éber és ideges voltam hozzá. Újra rágyújtottam, és karokat éreztem a derekam köré fonódni.
Megdermedt a kezem, mielőtt elkattinthattam volna az öngyújtót.
- Nem tudsz aludni? – kérdezte Kristen álmos hangon, és a hátamhoz simult.
- Nem – feleltem, egyelőre megkönnyebbülve, amiért nem hallotta, kinek és mit mondtam.
De korán örültem, a következő kérdése ugyanis pont erre irányult.
- Kivel beszéltél? – motyogta, és szorosabban simult hozzám.
Éreztem, hogy most kellene elmondanom. De nem mertem.
- Jillt kerestem, de nem vette fel – vallottam be egyelőre a pillanatnyi igazságot.
Kristen nem válaszolt, de megállt a hasamat cirógató keze.
- Miért hívtad az éjszaka közepén? – érdeklődött egyelőre nyugodt hangon.
- Londonban még korán van – magyaráztam, ezzel elterelve azt, amire a kérdése valójában vonatkozott. Hogy miért is kerestem.
De úgy tűnt, ennyivel meg is elégedett.
- Ja, igaz – mondta, és tovább matatott a bőrömön. – Nem jössz vissza az ágyba? – kérdezte halkan, és puszilgatni kezdte a hátamat.
Megfordultam az engem ölelő karjaiban, és így szembe kerültem vele. A cigit elnyomtam, magamhoz húztam. Rögtön a nyakam köré kulcsolta a karjait, és adott egy puszit az államra is.
Olyan mély szerelmet éreztem iránta, és olyan jólesett az érintése, a bizalma – amelyet nem érdemeltem meg -, és a szerelem, amelyet éreztetett velem, hogy ebben a pillanatban úgy gondoltam, jobb lenne, ha soha nem tudná meg, ami valószínűleg történt.
És ha Jillben is van némi baráti jóakarat, akkor ő is tartja a száját. De ezt még nem tudhattam biztosan.
Lehajoltam, hogy megcsókoljam, Kristen pedig forrón viszonozta. A keze a nyakamról a vállamra, majd a mellkasomon át a hasamra siklott, ahol a nadrágom gombjaival kezdett el babrálni.
Nem volt ellenemre a dolog. A feneke alá nyúltam, hogy felemeljem, és miközben tovább ízleltem az ajkait, visszalépdeltem vele a hálószobába. Az ágyra fektettem, de a lábaival szorosan tartotta a csípőmet, így nem tudtam elszakadni tőle.
A szám a nyakára siklott, hogy végigízleljem a bőre bársonyát, és élvezettel szívtam magamba az illatát. Széttártam rajta a köntöst, amelyet magára vett, mikor utánam jött az erkélyre, mire behajlította a hátát, így kínálva fel a melleit az ajkaimnak.
Nem haboztam egy pillanatig sem, a nyelvem a mellbimbóit izgatta máris tűhegyesre. Kristen apró nyöszörgéssel adta tudtomra a tetszését, és megvonaglott az érintésem alatt. Kezem a derekára siklott, utána a combjait simítottam végig, hogy még szorosabban húzzam magamhoz.
Bár a nadrág még kordába zárta a vágyamat, amely egyre jobban követelte az onnan való kiszabadulást, hogy aztán szerelmem testének börtöne zárja körbe, egyelőre visszafojtottam, és csókokkal borítottam be Kristen hasát, a csípőjét, majd széttárt lábait a térdéig és vissza.
Ujjaimmal közeledtem először a teste legérzékenyebb pontjához, és megremegett, amint megérintettem. Az arcára néztem, de lehunyta a szemét, és átadta magát mindannak, amit tenni szándékoztam vele. Visszafordítottam a tekintetem oda, ahol éppen ujjaim munkálkodtak, ezzel egyre hangosabb nyögéseket csalva elő kedvesemből.
Nemcsak tapintani akartam, hanem kóstolni is, ezért először lágyan húztam végig a nyelvem nőiessége hasítékán. Még szélesebbre tárta a lábait, és megfeszültek az izmai a combján, melyet szorosan tartottam, nehogy menekülni tudjon. De szerencsére nem is akart.
Újra végigízleltem, majd a testébe csúsztattam a nyelvem olyan mélyre, amennyire csak tudtam. Éreztem is rajta egy szorítást, mire visszahúztam, de ekkor Kristen olyan mozdulatot tett a csípőjével, ami arra ösztönzött, hogy tovább folytassam, amit elkezdtem.
Nem tagadtam meg tőle, amit kívánt, habár én is egyre jobban vágyakoztam őutána. Miközben tovább lakmároztam teste édes nedveit, egyre több és egyre zihálóbb sikolyokat csalogatva elő a torkából, fél kézzel megszabadultam a nadrágomtól, hogy egy számára váratlan pillanatban a nyelvemet vágytól fájón lüktető gerjedelmem váltsa fel.
A csípőjét megmarkolva húztam magamra minél jobban, de nem borultam a teste fölé. Látni akartam végighullámzani rajta a gyönyöröket. Először a szeme pattant fel a hirtelen váltástól, majd a meglepettséget a tekintetében az izgalom vette át, és kezeit az ágy rácsára kulcsolta a feje fölött, hogy fogódzót találjon.
A melle megemelkedett a mozdulattól, és egyik tenyerem máris rátapadt az egyik mereven feszülő mellbimbójára. A lassú, óvatos tempót felváltotta egy egyre gyorsuló mozdulatsor, ahogy újra és újra meghódítottam a testét.
A mámor közeledtével elengedte az ágyat, és egyik keze a derekamba markolt, míg a másikat a tarkómra csúsztatta, és egy csókért emelkedett fel hozzám. Nyelvünk a szerelem táncát járta, miközben a beteljesülés felé közeledtünk, de annak megérkeztével sem engedtük el egymás ajkait.
Levegőhiánnyal küszködve csókoltuk egymást tovább, de pillanatnyilag az sem érdekelt volna, ha az egész szálloda lángokban áll. És egyébként is úgy éreztem, hogy tüzel az ágy alattunk, és velünk együtt emésztődik fel minden.
- Ez… - lehelte szerelmem, de csak elmosolyodtam a ki nem mondott szavain.
Éppen ugyanúgy éreztem, ahogyan ő. Megcirógattam az arcát, és lemásztam róla, nehogy összenyomjam. Vagyis csak szerettem volna, de nem engedte el a lábaival a csípőmet, így csak szimplán átfordultunk, és máris ő feküdt rajtam.
Elhelyezkedett, anélkül, hogy elváltunk volna, és egyik karjára támasztotta az állát a mellkasomon.
- Vajon meddig lesz ez ilyen? – kérdezte Kristen tűnődő arckifejezéssel.
Feléledtek a lelki gyötrelmeim, bár tudtam, hogy nem szándékosan kérdezte ezt. A szívem megsajdult a gondolatra, hogy minden bizonnyal már nem sokáig, de ezt nem mondhattam ki.
- A végtelenségig – suttogtam ehelyett, mire elöntötte az arcát az a boldogság, és szerelem, amit magam is éreztem.
Feljebb nyújtózkodott, hogy megcsókoljon, és miután megkapta, újra kényelembe helyezte magát rajtam, az ujjaival még egy ideig cirógatva a mellkasomat. Aztán újra elaludt, de ezúttal nem szöktem ki alóla.
Annak a teljességnek az érzésével szenderedtem el én is hamarosan, amelyet a közelsége váltott ki belőlem.
---
Másnap reggel egyedül voltam az ágyban, mikor felébredtem. A zuhanyzóból kiszűrődő vízcsobogás meggyőzött róla, hogy Kristen sincs túl messze, és ki akartam használni a pillanatot, hogy újra felhívjam Jillt.
Persze ismét nem vette fel, de újabb üzenetet hagytam neki, hogy nagyon fontos dolog miatt kellene beszélnünk, és nem érdekel, mennyi lesz az idő, addig fogom hívogatni, amíg nem hajlandó beszélni velem.
Miután letettem a telefont, hogy Kristen után induljak, már ki is lépett a fürdőből, egy szál törölközőben.
Kölcsönösen végigmértük egymást – rajtam még annyi textil sem volt, mint rajta -, de csak egy édes mosolyt és egy röpke csókot kaptam tőle, aztán késésre hivatkozva öltözni kezdett.
Ma ismét Kellannel forgattak egy sulis jelenetet, ami azt jelentette, hogy több időm lesz eltűnni, és Jillt hívogatni, anélkül, hogy észrevenné a távollétemet. Bár szívesen maradtam volna a közelükben, akármilyen rossz is volt őket együtt látni, főleg így, hogy már azt is tudom, a partin milyen helyzetbe is kerültek, de fontosabbnak tartottam tisztán látni végre.
Hogy utána átadhassam magam a megkönnyebbülésnek, vagy az öngyűlöletnek.
A forgatás kezdete előtt még egy kis időt együtt tudtunk lenni, aztán Kristen elvonult, hogy felvegyék a jeleneteket.
Én a parkoló egy félreeső része felé haladtam, ahol senki nem zavarhat meg, amikor kiderül végre az igazság. De Jill ismét fütyült rám. Ekkor Ricket hívtam, mert eszembe jutott, hogy azt írtam Jillnek a cetlire, adja oda neki a lakásom kulcsát. Őt sikerült is elérnem.
- Nem tudod, mi lehet Jillel? Egész nap próbálom hívni, de nem érem el – mondtam neki feszült hangon.
- A kulcsodat ideadta pár napja, és beszélt Jennyvel is… - mondta Rick meglehetősen szenvtelen hangon, ami felébresztette a gyanúmat.
- Miről beszéltek? – faggattam ki rögtön.
- Rólad… Többek között – felelte.
Nagyon reméltem, hogy Rick hallgatózott. Meg is kérdeztem, és szerencsémre igennel felelt, bár hozzátette, hogy nem szokása.
- Jill elég részletesen ecsetelte Jennynek, hogy mi is történt köztetek.
Megállt bennem az ütő.
- Vagyis? – nyögtem.
Közben azért fohászkodtam, hogy Jenny ne szóljon Kristennek. Bár azt eddig is megtehette volna. De még azt sem tudtam, beszéltek-e, amióta ők megjöttek a nászútról.
- Hogy is mondjam… - kezdte Rick. – Én kedveltem Kristent… De ezek után… Azaz, ha ez kiderül, örökre elfelejtheted őt, haver…
Nem kellett többet mondania.
- Jenny is szeretne veled beszélni – közölte aztán, és mielőtt feldolgozhattam volna az információkat, átadta neki a telefont.
- Hogy tehetted ezt Krissel? – támadt nekem rögtön.
- Jenny, én… - próbáltam mentegetőzni, de közbevágott.
- El kell mondanod neki! – dörrent rám, és tudtam, hogy igaza van.
De a szavai alapján megbizonyosodhattam róla, hogy ő még nem szólt erről szerelmemnek. Ez az én feladatom lesz. Meg az is, hogy meggyőzzem Kristent, csak őt szeretem, és nem fordul ilyesmi még egyszer elő. Ez is csak egy botlás volt.
Vagy… A másik lehetőség, hogy ha megkérek mindenkit, aki tud róla, hogy tartsa a száját. De én vajon együtt tudnék élni ezzel a tudattal? Kizárt…
