229. fejezet

Előre is elnézést, ma nincs valami jó napom, szal lehet, h elég gagyi fejezeteket fogtok kapni :S Bocsánat érte!
Szívem szerint ma nem is írnék, de megígértem....
Még próbálok ma összehozni 1-2 részt, becsszó!!!



229. fejezet (Rob)



Másnap is borongós reggelre ébredtem. Kristen mellettem feküdt, és nyöszörgött. Arra gondoltam, biztos ez riasztott fel.

Rögtön keltegetni kezdtem, de nem ment egyszerűen, olyan mélyen az álom hatása alá került. Amikor végre kinyitotta a szemét, ijedten nézett körbe, de amint felfedezte, hogy én vagyok mellette, megnyugodott, és a karjaimba bújt.

Megnyugtatóan simogattam és csitítgattam, de még percek múlva is reszketett.

- Elmeséled? – kérdeztem halkan.

Biztos voltam benne, hogy valami szörnyűségeset álmodott.

- Inkább nem… - suttogta, és megrázta a fejét.

Szorosan magamhoz öleltem, és próbáltam kitalálni, mi lehetett az, ami így kikészítette. Persze csak egy álom, na de azon kívül… Több lehetséges tippem is lett volna, de nem akartam feleleveníteni benne, ezért inkább nem faggatóztam tovább.

Kis idő elteltével alábbhagyott a remegése, és felült az ágyon. Háttal nekem, így nem láthattam az arcát.

- Jól vagy?

- Persze – bólintott, és a válla fölött rám mosolygott, de nem túl meggyőzően.

Aztán felkelt az ágyból, és az ablakon kipillantva megborzongott a zord idő láttán.

- Ma se moccanhatunk ki – fintorgott.

Ennek persze én sem örültem, de bárhova örömmel bezárattam volna magam, ha ő is ott van velem.

Kedvesem közben felvette a köntösét, és megcsomózta a derekán, aztán a fürdőbe indult. Én is felkeltem, és magamra kaptam egy nadrágot, és a földszintre mentem, hogy kávét készítsek.

Az már rég le is főtt, de Kristen még nem került elő. Visszamentem az emeletre, és bekopogtam a fürdő ajtaján, ahonnan nem hallatszott ki semmit.

- Minden rendben? – érdeklődtem.

Túlságosan ziláltnak tűnt az álom után, és aggódtam, hogy mi baja lehet. De kár volt, máris kinyitotta az ajtót, és már valamivel őszintébben mosolyogva lépett ki rajta.

- Minden – felelte, és hozzám simult egy pillanatra. – Kávéillatot érzek? – pillantott kíváncsian a földszint felé.

- Azt – mondtam, és kézen fogva a földszintre vezettem.

Mivel kint nemcsak a szél tombolt, hanem az eső is zuhogott, a piciny nappali hatalmas ablakán át néztük a vihar erejét, míg a kávét kortyolgattuk.

- Egy cigire akkor is ki fogok szökni – közölte velem hirtelen Kristen, és az emeletre szaladt.

Egy farmert és egy pulcsit kapott magára, a haját összefogta, és mindenre elszántan kezdte keresgélni a cigarettás dobozát. Mosolyogva figyeltem, mert jobban tette volna, ha egy bikinit húz fel, biztosra vettem ugyanis, hogy hiába a meleg öltözés, pillanatok alatt ronggyá fog ázni, de nem törődött a vigyorommal, és miután rálelt a dobozra, harcra készen nekiindult az esőnek.

Én is követtem. A levegő meleg volt, az esőcseppek nemkülönben, és ahogy gondolatban megjósoltam, fél perc sem telt el, mindketten bőrigáztunk. A cigi is a kezünkben, bár próbáltuk takargatni, de a szél mindenfelé hordta a vizet.

- Ez képtelenség! – dühöngött szerelmem, és elkezdett vetkőzni.

Megdöbbenve figyeltem, ahogy lehúzza a pulóverét, de mielőtt szólhattam volna, hogy ezt nem itt kéne, már láttam, hogy készült: valóban húzott bikinit is. Amivel persze a véremet kezdte forralni rögtön, főleg, miután a vizes nadrágot is sikeresen leküzdötte magáról.

Nekem nem volt ilyen gondom, csak a farmerem ázott el, de én nem vetemedtem sztriptízre, mert hiába nem járkált senki a környéken, én nem voltam ilyen alapos, mint Kristen, és nem volt alatta semmi, csak én. Ő viszont egyből gombolgatni kezdte, amint észrevette, hogy nem követem a példáját, de lefogtam a kezét.

- Ne itt – kértem.

- Ugyan már, ne szégyenlősködj – súgta, és egy csókért hajolt a szám felé.

A csókot megkapta, de hiába hevült még tovább a vérem, nem engedtem el a kezeit. A cigit el se kellett oltanunk, az eső megtette helyettünk, így csak bedobtuk a hamutartóként szolgáló konzervdobozba, és visszamenekültünk a házba.

A kerámiapadlót sikerült akkurátusan végigcsöpögtetnünk, ahogy az emeletre tartottunk egy zuhanyt venni az eső után, de egyikünk sem foglalkozott vele igazán.

Ott Kristen fürdőruhástul állt be a tus alá, én viszont előbb levettem a nadrágomat. Csak eztán mentem utána, hogy őt is megszabadítsam a már többszörösen vizes apró anyagdaraboktól, kezdve a felsőjével. Neki nem volt ilyen gondja velem, ezért egyből simogatni kezdett mindenütt, ezzel megzavarva az afelé irányuló gondolataimat, hogy mit is akartam a bikini alsójától. A felső már rég a lábainknál hevert.

Mialatt a kezei sem nyugodtak meg egy percre sem, ajkaival már a szám után kutatott, és hagytam a fenébe a rajta maradt apró bugyit, ahogy volt, úgy emeltem fel, és döntöttem neki a zuhanyzó fülke falának, miközben már az én nyelvem kóstolgatta az ő ajkai bűnösen csábító édességét.

Lábaival a derekamat ölelte át, karjaival pedig a nyakamat, és mialatt a langyos víz végigzubogott szinte összeolvadó testünkön, egyre inkább elhatalmasodott rajtunk a vágy. Ezúttal nem pazaroltam időt hosszas előjátékra, a lábai közé nyúlva félrehúztam a bikini alsót, és egyetlen mozdulattal tettem a magamévá Kristen reszkető testét.

Mivel ilyen gyors támadásra ő sem számított, felsikkantott, amint megérzett magában, de az ellenkezést máris mellőzte, amint lassan mozogni kezdtem, szorosan tartva szerelmem fenekét. Az ajkaira hajoltam, és tovább faltam azokat, mialatt a vágy lassan mindkettőnk számára köddé varázsolta a külvilágot, és csak mi léteztünk.

Egészen az első csillagszórásig. Meg sem éreztem Kristen vállamba mélyedő körmeit, és a kiáltását is elnyelte a csók, amelyet nem szakítottunk félbe.

Csak légzésünk lecsillapultával eresztettük el egymást, hogy zuhanyzást imitálva egy percre a simogatásnak adjuk át a főszerepet, amely elkerülhetetlenül újra felkeltette bennünk a vágyat a folytatásra.

Egy villámgyors törölközést követően a hálóba mentünk, hogy ott űzzük tovább a szenvedélyt. Kristen az ágyra hevert, és kitárt karokkal fogadott szerelmes ölelésébe. Néhány eget rengető csók után már a nyaka bőrét ízlelgettem, utána a mellei felé vettem az irányt, de ezúttal időt hagyva minden apró kényeztetésre.

Ő is ott simogatott, ahol ért, mialatt én nyöszörgősre izgattam azzal, ahogy a mellbimbóit részesítettem gyönyörökben. A hasa és a sebhelyei közelébe érve – mint mindig – most is elfogott némi bánat a történtek és a következmények ismeterében, de jobban kívántam őt annál, minthogy ez tönkretegye a hangulatomat. Óvatos puszikkal gyógyítottam rajta minden heget, amely szemmel látható volt, és végigcsókolgattam karcsú lábait egészen a bokájáig, majd egyre feljebb.

A combjainál nem haladtam tovább, hanem széttártam azokat, hogy újra kóstolhassam Kristen testének számomra éltető aromáit, és ezzel megint kéjes sikkantásokat sikerült előcsalogatnom a torka mélyéről. Bár már az én testemet is szaggatni kezdte a kínzó fájdalommal járó vágy, amiért még csak a nyelvem tapasztalja azt az érzést, amit az jelent, amikor benne lehetek, de az egyre sűrűsödő reszketés, és sóhajok kárpótoltak azért az időért, amit erre áldoztam.

És nem is volt áldozat. Számomra mindennél többet ért az, hogy neki minél jobb legyen, mint a saját örömöm. Ráadásul biztos voltam benne, hogy én is megkapom a jutalmam, ezt már akkor éreztem, amint felemelkedtem az öléből, hogy teste fölé helyezkedjek. Kristen azonnal a csípőmre kulcsolta a lábait, és úgy húzott máris magába.

Számban az ő ízével hajoltam ajkaira, és a derekánál fogva hatoltam még mélyebbre nőiessége kapuján át a saját mennyországomba. Nyelvünk testünk ritmusával összhangban hajszolta a gyönyöröket, hogy egy ősrobbanást követően ernyedten simuljunk egymáshoz beteljesülésünk elemi erejű elérkezése következtében.

Még mindig egymásba olvadva cirógattuk egymást továbbra is, majd Kristen háta alá nyúltam, és vele együtt fordultam a hátamra. Élveztem, ahogy remegve rám fekszik, és a nyakam, mellkasom vonalában halmoz el apró csókjaival, annak ellenére, hogy még levegőt sem kap normálisan.

- Végelgyengülésben fogunk meghalni, ha ezt így folytatjuk – motyogta a fülem közelében.

- A legédesebb halál, amit el tudok képzelni, legalább a karjaidban érne – feleltem mosolyogva, és valóban így gondoltam.

Aztán eszembe jutott, hogy ha most meghalunk, nem lesz többé részünk ilyesmiben, és ennek orvoslására reggelit ajánlottam, habár már dél körül járhatott az idő. De Kristennek nem volt kifogása ellene, és nehezen, de lekászálódott rólam egy idő után.

Újra magunkra vettünk valamit, de csak az esetleges esőben sétálgató és a házba beleskelődő kíváncsi szemek ellen. Én a magam részéről jobb szerettem őt pucéran nézegetni, de az is igaz, hogy akkor abból nem reggeli lett volna. Külön örültem, hogy egy bő hosszú pólót kapott csak magára, mert ugyan ez sem takarta kellőképpen a figyelmemet elterelő ingerlő idomait, mégis több esélyt nyújtott így arra, hogy össze tudjak dobni némi harapnivalót.

Persze csak átmenetileg, mert alig fejeztük be az étkezést, újabb – másfajta – éhség tört ránk újfent, így az egész napot az emeleten töltöttük, egymás karjaiban. Az éjszakai vihar újra versenyre kelt a mi szenvedélyünk erejével, de nem tudta azt felülmúlni.

A következő nap hajnala már ismét verőfényes napsütéssel köszöntött ránk, de a fél napot így is még egymás testének újbóli felfedezésével töltöttük, és átvillant az agyamon, hogy szinte mintha nászúton volnánk. De ez csak a fantáziám szüleménye volt egyelőre, mivel pár nap múlva véget ér ez az álom, amelyen a napjaink hullámzanak, és vissza kell térnünk a valóságba.

Amely valóság ezen a napon kissé közelebb is került hozzánk. A szokásos esti naplemente-séta után, alighogy visszaértünk a házba, veszettük csörgött a telefonom, de nem voltam hajlandó felvenni, nem akartam, hogy bármi vagy bárki megzavarja a tökéletes idillünket. Kristen mégis megkereste az átkozott masinát, és egy pillantást vetett rá, majd fintorogva a kezembe nyomta.

- Jill nem bírja ki nélküled – közölte, majd magamra hagyott a tovább rezgő készülékkel a kezemben.

Tudtam, hogy egyszer elege lesz ebből, és úgy tűnt, most jött el az a pillanat, amikor besokallt, hogy Jillel van egyféle baráti kapcsolatom. Ennek megoldására csak egyetlen lehetőségem volt. Kikapcsoltam a mobilt, anélkül, hogy felvettem volna. Majd elmondja Jill, mi a gond, ha visszaértünk Londonba. Ahova reményeim szerint Kristen is velem jön. De előbb még ki kell engesztelnem, és meggyőznöm, hogy számomra csak ő létezik…