Ismét némi lájtosabb "khm"...
27. fejezet (Kristen)
- Szeretlek – súgtam vissza boldogan mosolyogva.
Felhőtlen boldogságot éreztem, hogy végre őszintén meg tudtunk beszélni mindent, nincsenek többé titkok és félreértések, és nyíltan szerethetjük egymást.
Rob arcát a nyakamba fúrta, mire én szorosan öleltem magamhoz. Olyan szépnek és hihetetlennek tűnt ez a nap, mint az álmomban. És többé nem akartam belőle felébredni.
Elmondtam neki, és megbocsátott, de legalábbis nem nevezett utolsó ribancnak, amiért már az első találkozásunk alkalmával szinte az ágyába könyörögtem magam. Emellett szerelmes belém, és ez egyszerűen fantasztikus!
Angie-nek is még köszönetet kell mondanom, gondoltam, amiért visszazavart ide, és nem hagyta, hogy magamba süllyedjek. Akkor biztos, hogy másképpen alakult volna minden.
Most viszont szinte lebegtem a szerelemtől.
Megéreztem Rob ajkait a nyakamon, csókokat lehelt az államra, majd a melleimre, és hirtelen egy kicsit meglökte csípőjét.
Kissé eltátott szájjal pillantottam rá meglepődve, és éreztem, ahogy ismét kitölti bensőmet.
- Belőled sosem elég – mosolygott rám mentegetőzve.
Elképedtem. Ilyenért bocsánatot kérni!
Ki akart csúszni belőlem, mert hátrálni kezdett, de ezt nem akartam, így erősen belemarkoltam a fenekébe, mire visszatért, minden eddiginél mélyebben szántva bennem. Nem tudtam elfojtani kéjes sóhajaimat.
Felemelkedett, és a sarkaira ülve engem is magával húzott.
Fenekembe markolt, mire a vállába kapaszkodva mozogni kezdtem rajta. Érezni akartam az ízét is, így újból megcsókoltam. Egy röpke pillanatig átfutott a képtelen gondolat agyamon, hogy ajzószerként kellene árulni az ízét, aztán féltékenyen elvetettem az ötletet. Ebből csak én akarok és még többet.
Nyögéseimet elnyelték ajkai, testem reszketett a gyönyörtől, és semmilyen szinten nem tudtam betelni vele. Igyekeztem visszafogni magam, nem akartam túl hamar elélvezni, de visszadöntött a hátamra, és egyre hevesebb mozgással elérte, hogy önuralmam darabokra hulljon.
Hangosan sikítottam, ahogy elértem a csúcsra, és a nevét suttogtam. Ezt követően kicsúszott belőlem, és könyökére támaszkodva pillantott le rám.
Kicsit csalódott voltam, hogy neki ezúttal nem nyújtott olyan élvezetet együttlétünk, mint nekem, de tisztában voltam a férfitest képtelenségeivel, így nem aggódtam tovább.
- Kikészítesz – rebegtem.
Úgy éreztem magam, mintha vattából lennének a testrészeim, és a kellemes bizsergés sem szűnt meg azzal, hogy különváltunk, még mindig kellemesen sajogtak rejtett izmaim.
- Még soha nem éreztem ilyet – mondtam neki.
És valóban így volt. Nem tudtam egyetlen olyan alkalmat sem felidézni ezt megelőző, elég gyér és ötlettelen szexuális életemből, amikor ilyen maradéktalan és elképesztő gyönyörökben lett volna részem.
Rob felsóhajtott, de mielőtt rákérdezhettem volna, mi a baj, megpuszilt, és inkább magamhoz szorítottam. Nem akartam most kérdésekkel elrontani a pillanat varázsát. Ő mellém gurult, de nem eresztett el egy centit sem.
Percekig csak néztük egymást. Szívem lassan lecsitult mellkasomban, bár még mindig hevesen vert, mint mindig Rob közelében.
Furcsa hiányérzetem támadt, és bár nem akartam megtörni a csendet, mégis abban reménykedve, hogy hamarosan ugyanitt folytatjuk úgyis, elhatároztam magam.
- Rob… - félve pillantottam rá. Nem szerettem volna, ha azt hiszi, most fontosabb rágyújtanom, mint hogy vele feküdjek itt tovább.
- Igen? – kérdezte óvatosan.
Beharaptam a számat, de elpirulva végül kiböktem.
- Szeretnék elszívni egy cigit.
Erre hangosan felnevetett.
- És ezt nem merted megkérdezni? – hitetlenkedve rázta a fejét.
Bólogattam, és kicsit szégyelltem magam.
- Imádok itt lenni veled az ágyban… – Igyekeztem csábítóan búgni neki. – De nikotinhiányom van – vallottam be gyengeségemet.
Nem hagyta abba a nevetést, miközben kisegített az ágyból, és körülnézett a szobában. Felemeltem a nadrágomat és igyekeztem nem nézni gyönyörű meztelen testére, mert akkor oda lett volna minden elhatározásom a cigivel kapcsolatban, és visszarántottam volna az ágyba.
- Ezt kaptad Angie-től? – kérdezte.
Egy futó pillantást vetettem csak rá, és már húztam a nadrágomat.
- Aha – feleltem, és elkezdtem hadakozni a melltartóm csatjával, ami nem akart a helyére pattanni. Erre Rib ledobta a felsőt az ágyra, és mögém lépett.
- Jobb szeretem, ha ez nincs rajtad… - mormolta a nyakamba csókolva, mire ismét elöntött a vágy. – Sőt, az a legjobb, amikor nincs rajtad semmi.
Kezeit a hasamra csúsztatta, majd egyiket a nadrágom derekába, a másikat mellemre simította.
Erre felé fordultam, és cigarettázós terveimet elvetve a nyakába kapaszkodtam.
- A tiéd vagyok, akárhogy és amikor csak akarsz – súgtam szerelmesen.
Mohón kapott ajkaim után, de már el is eresztett, és ő is ruha után indult.
Szomorúan végignéztem, ahogy öltözik, és azon gondolkodtam, milyen sorrendben is fogom megszabadítani ezektől a cuccoktól hamarosan…
Kiléptünk az erkélyre, ahova már odatűzött a nap, Rob leült, én pedig mi sem természetesebb, az ölébe vackoltam magam. Miután meggyújtottuk a cigiket, eszembe jutott valami.
- Jennyék tudják, hogy itt vagyok, igaz? Gondolom, szóltál nekik, miután megtaláltál az ágyadban – Nem tudtam pirulás nélkül felidézni.
- Igen, szóltam nekik – felelte. - De ők is nagyon aggódtak.
Erre megint elszégyelltem magam. Nagyon hanyagoltam Jennyt az elmúlt két napban, mióta itt vagyok, nem ezt érdemelné. Még alig beszélgettünk egy jóízűt, pedig tényleg nagyon hiányzott az elmúlt négy hónapban. De alighogy megismerkedtem Robbal, ő máris csak a második helyre szorult. Ki kell engesztelnem valahogy, döntöttem el. Egy pár óráig talán tudom nélkülözni szerelmemet. Ha már nagyon hiányzik, majd visszajövök hozzá. Erre a gondolatra felvidultam.
- Elvinnél hozzájuk? – kérdeztem.
- Persze.
Rádőltem a vállára, és csak néztem őt, és arról győzködtem magam, hogy csak pár óráról van szó. Ennyit igazán kibírok nélküle… de nem, máris hiányzik! Ó, mennyire szeretem! Egyik felem menni akart, másik – nagyobbik – felem viszont maradni.
Mialatt cigiztünk, többször megpusziltam, mire mintha kicsit zavarba jött volna.
- Mi az? – kérdezte.
- Máris hiányzol.
Egy ölelést és egy csókot kaptam vallomásomért, és éreztem rajta, ő is nehezen enged el.
- Este találkozunk – ígérte.
- Ma van szombat, igaz? – kérdeztem lelkesen.
Eszembe jutott, mit ígért nekem két napja.
- Igen, miért? – kérdezte kissé értetlenkedve.
- Énekelsz ma nekem?
- Nem.
De hát megígérted! – akartam mondani, de megelőzött. A csalódottság nyilván kiült az arcomra.
- Tegnap Brian is látta, hogy nem vagyok túl jó formában, míg arra vártam, hogy előkerülj, és áttettük máskorra.
- De most igenis nagyon jó formában vagy – súgtam, miközben kezem saját magamat is meglepve nadrágja kidomborodó részére simult.
- Szívesebben tölteném veled az estét… Kettesben – felelte mosolyogva.
- Ez még jobban hangzik – Igaza van, énekelni máskor is hallhatom, de nem bírnék most illedelmes távolságban lenni tőle huzamosabb ideig. – De egyszer hallani szeretnélek.
- Megígérem.
Kíváncsi voltam rá, valóban olyan jó hangja van-e, mint ahogy a többiek állították. Bár tekintve, hogy mindent olyan tökéletesen csinál, nem voltak kétségeim.
- Most viszont menjünk, így sem fogjuk zsebre tenni, amit Jennytől kapunk – mondta, majd felállt, de megdöbbenésemre egésze az ajtóig vitt, csak ott tett a lábamra.
Nagy nehezen engedtem el én is, majd megkereste a kulcsait, és mielőtt figyelmeztettem volna, hogy az ajtót nyitva hagyni nem tanácsos – bár nekem tegnap nagyon is jól jött a figyelmetlensége -, már hallottam is, hogy kattan a zár.
A kocsiban sem tudtam elereszteni egy percre sem, kénytelen volt fél kézzel kormányozni és sebváltani, mert a másik kezét fogva tartottam, és miközben vagy épp a haját babráltam, vagy puszilgattam, azon agyaltam, hogy lehet valaki ilyen szívdöglesztő. És hogyhogy nem állnak sorban a csajok az ágya előtt?!
Hogy lehetek ilyen szerencsés?!
Szerencsére nem zavarta, hogy piszkálgatom, és baleset nélkül érkeztünk meg Jennyékhez. Rob velem jött, de Jenny egy ölelés után kitessékelte, mondván, ezer meg egy megbeszélnivalója van velem. Már előre tartottam a fejmosástól, amit kapok.
Rob, bár nem szívesen, elindult, de úgy éreztem, kell belőle még egy kicsi, mielőtt ki tudja, meddig nem látjuk egymást. Egy utolsó forró csók után nagy nehezen elengedtem, és vártam a sorsomat.
