59. fejezet (Rob)
Hiába szerettük egymást csaknem egész éjjel, nekem még pirkadatkor sem jött álom a szememre.
Testem minden létező izma bizonyította számomra, hogy az éji gyönyöröket nem álmodtam, ez volt a valóság. Tényleg megtörtént, de még mindig alig tudom elhinni, hogy igaz lehet.
Hiába piheg kedvesem úgy egy órája a karjaimban, még mindig nem tudtam magamhoz térni.
Olyan boldognak éreztem magam, amiért itt van velem, hogy el sem tudtam volna képzelni ennél nagyobb örömöt. És ennél nagyobb ajándékot az élettől.
Elgondolkodtam rajta, mivel érdemelhettem én ezt ki? Semmivel. Mit tettem, amiért megbocsátott és visszajött hozzám? Semmit.
Fanyarul elhúztam a számat.
Bánatot okoztam neki, napokon át szenvedett, aztán Tommal vigasztalódott, amíg meg nem jött az eszem.
Igen, ez volt az egyik olyan dolog, ami még kétségeket táplált bennem, de úgy döntöttem, most tényleg nem fogok vele foglalkozni. Akármi is történt vagy sem kettejük közt, az csak rájuk tartozik, és nincs jogom féltékenykedni.
De nem tudtam elvonatkoztatni, igenis féltékenységet éreztem, ahogy az éjszakára visszagondolva elképzeltem, ahogy Tom tarja ugyanígy Kristent a karjaiban, ő csalja ki belőle azokat a sikolyokat és nyögéseket, amik engem az őrületig tudnak izgatni, és ő élvezi azt a mámort, amit Kristen végtelenül önzetlenül nyújtani tud.
Féltékenyen gondoltam rá, hogy talán még egy napja sincs, hogy együtt voltak. Agyam egyik fele azt tanácsolta, hogy ne foglalkozzak a múlttal, és felejtsem el, akármi is történt, HA egyáltalán megtörtént, de a másik fele nem tudott napirendre térni afölött, hogy mi van, ha mégis igaz.
Aztán az jutott eszembe, hogy Kristen ott a kórháznál sem hazudott nekem. Tegnap miért tette volna?! Nem akartam ismét olyan elvakult lenni, mint akkor. Nem akartam újból elveszíteni. Abba biztos beleszakadt volna a szívem.
Minden reggelemet így akarom tölteni ezentúl, hogy mellettem van, sőt, minden napot, minden percet ezentúl vele akarok átélni.
Igen, az a legfontosabb, hogy most együtt vagyunk.
Ismét eszembe jutott az a dallam, ami közvetve a balesetemet okozta.
El is határoztam, hogy amint legközelebb arra kényszerülök – mondjuk Jenny miatt -, hogy Kristen nélkül kell eltöltenem egy pár órát, mert többet úgysem bírtam volna ki, akkor előveszem a gitáromat és megpróbálok összehozni valamit belőle. Még a szövegre is emlékeztem, és újabb sorok is az eszembe jutottak, így biztosra vettem, hogy ha belehúzok, akkor nemsokára megörvendeztethetem kedvesemet a neki szánt dallal.
A reggel derengő fényében megpillantottam az ágy szélén a rózsát. Lehet, hogy túl szentimentális, de meg akartam tartani. Szerelmünk emléke miatt. Bár most itt volt mellettem az igazi, akiből csak úgy áradt felém a rózsaillat még most is, mégis kötődni kezdtem ahhoz a virághoz.
Újra elöntött a boldogság.
Kristen mocorogni kezdett, és eszembe jutott, hogy főznöm kellene neki egy kávét, mielőtt felkel. Nem akartam, hogy rosszkedvűen ébredjen. De megmozdulni sem akartam, nehogy magára hagyni itt egyedül az ágyban.
Próbáltam máshogy helyezkedni, hátha kényelmetlen neki, de tovább mocorgott, és nyöszörgött is közben. Felébreszteni semmiképpen nem akartam. De ha rosszat álmodik?! Nem akarom, hogy rosszat álmodjon – gondolkodtam.
Még várok egy kicsit, döntöttem el.
És nem döntöttem rosszul, mert a következő pillanatban megnyugodott. De ez sem tartott sokáig. Keze, mely eddig a derekamon pihent, felfelé indult, milliméterről milliméterre haladva bőrömön.
Bár eléggé kifárasztott az éjszakai többszörös élvezet, most mégis úgy éreztem, akármikor képes lennék folytatni. És ő is így gondolhatta, mivel ujjai egyre izgatóbb formákat rajzoltak bőrömre.
Még nem nézett fel rám, de tudtam, hogy már ébren van.
Átfutott egy kínzó dolog az agyamon. Vajon tudja, hogy mellettem fekszik?!
Elegem lett magamból. Elnyomtam féltékeny felemet, reméltem, hogy egyszer s mindenkorra, és arra próbáltam inkább koncentrálni, amit művel…
Nem esett nehezemre, mert az egyre elképesztőbb volt. Keze most lefelé indult testemen, és a takaró alá nyúlva, amely csak a csípőmet takarta, simogatni kezdett.
Arra gondoltam, valószínűleg azt hiszi, még alszok, és kedvem támadt egy kis játékhoz. Kíváncsi voltam, meddig menne el úgy, ha még aludnék.
Bár már ismertem, mit szeret igazán kapni és adni az ágyban, de mégsem bírtam magammal, így lehunytam a szemem, és „aludtam”.
Kezei lassan életre keltették addig alvó, és tökéletesen kielégült testemet, és csak nehezen tudtam megállni, hogy ne kezdjek el nyögdécselni az érintése alatt.
A levegőt viszont egyre szaggatottabban kapkodtam, de talán ezt annak véli, hogy éppen valami szépet „álmodok”. És így is volt. Éppen valami szépet álmodtam.
Csakhogy ez a valóság volt, és többet akartam.
Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, éreztem, hogy a feje, mely addig a mellkasomon pihent, lassan felemelkedik, és gyanítottam, hogy rám nézett, de nem láthattam csukott szemhéjaim mögül.
Egy csókot éreztem a bőrömön, majd a nyelve hegyével köldököm körül kezdett el körözni. Keze mozgása sem szűnt meg, így egyre merevebbé váltam.
Amit ő is észrevett, mivel a takarót fellibbentve lassan és halkan – nyilván nem akart felébreszteni… még… - elhelyezkedett rajtam, lábait csípőm két oldalára helyezve, és óvatosan magába fogadott.
Hallottam, amint felnyög, és egyre nehezebben tudtam színlelni, hogy alszok.
Teljesen elmerültem benne, és nem moccant tovább. Ilyen édes kínzást is csak Kristen képes kitalálni, gondoltam. Mellkasomra támaszkodva lassan közelebb hajolt hozzám, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Utána a felsőtestem következett, de csípőjét még mindig nem mozdította. Nyelvét végighúzta a mellbimbómon, majd a fogai közé vette, és elakadt a lélegzetem. Soha nem hittem volna, hogy ez a férfiaknak is ilyen érzékeny tud lenni.
Pár pillanatnyi, számomra eddig ismeretlen kéjek okozása után visszatért a nyakamra, onnan az államat borította csókokkal, majd nyelvével körberajzolta a számat. Ekkor vesztettem el az önuralmam és vadul megcsókoltam.
Felültem, vele az ölemben, és szinte téptem az ajkait. Egy kicsit döbbent csak meg hirtelen „ébredésemen”, de aztán az enyémhez hasonló szenvedéllyel viszonozta a csókomat. Átöleltem, és fejét hátrahajtva én is a nyakára vetettem magam.
Továbbra sem moccant, mégis tövig benne voltam, és ez is olyan új és intenzív érzéseket váltott ki belőlem, hogy még egy kis ideig élvezni akartam őket.
Szája újból az enyémet kereste, és hajamba túrva húzott még közelebb magához.
Duzzadt mellbimbói a mellkasomon szánkáztak végig, én pedig fenekére csúsztattam a kezem, és belemarkoltam.
Mozdult egy picit a csípője, de nem akartam még, hogy akár csak egy centit is kijjebb csússzak belőle, így derekánál fogva visszaszorítottam magamra.
Vágytól csillogó szemekkel nézett rám, ahogy szüntelenül egymás ajkait kóstolgattuk. Én a magam részéről nem tudtam betelni vele.
Az illata után az íze volt az, amit a legjobban imádtam.
Még messze sem volt elég nyelve kacér játékából, amivel a végletekig fokozta vágyamat, mégis úgy éreztem, most már engedem mozdulni, mielőtt így sülök el egyszerűen csak a tudattól, hogy benne vagyok. Elengedtem derekát, és kérnem sem kellett, rögtön feljebb emelkedett.
Mindezt lassan, és közben a számban, a nyelvemen éreztem a nyögéseit. Ahogy még lassabban visszaereszkedett rám, apró, körkörös mozdulatokat tett a csípőjével, új dimenziókba juttatva mindkettőnket.
Nem bírtam visszafojtani én sem élvezetem hangjait. Levegőm is megfogyatkozott csókunk közben, így elszakadtam ajkaitól, és mélyen szívtam magamba a levegőt… az illatával együtt, ami szenvedélyünk illatával keveredve még bódítóbb hatással volt rám.
Megelégelve a lassú tempót, feneke alá nyúlva gyorsabb mozgásra ösztönöztem, és készségesen teljesítette ki nem mondott kérésemet. Félkönyékre támaszkodtam a hátam mögött, mire karmolászni kezdte a mellkasomat, hasamat, ahol éppen elért, másik kezemmel mellei után kutattam.
Egyre hangosabb nyögések és lihegések kísérték végig gyönyörünket, mígnem Kristen felsikoltott az élvezettől és számomra is meglepő módon ugyanabban a pillanatban élveztem el magam is.
Karcsú teste remegett még egy pár pillanatig, majd rám borult, és én boldogan öleltem magamhoz. A semmi súlya nem akadályozott meg abban, hogy levegőhöz jussak, amit még továbbra is kapkodva szedtem.
Ő sem volt ezzel másként, de az éltető oxigén hiányának pótlása helyett úgy döntött, inkább engem szív magába. Újra megcsókolt, olyan szenvedéllyel, hogy ha nem tudtam volna, hogy az imént elégült ki, azt hihettem volna, most kezdtük csak el az egészet.
De nem haboztam visszacsókolni, és erősen magamhoz szorítottam.
Percekkel később váltak csak szét ajkaink, miközben testünk még mindig összekapcsolódott egy másik ponton.
Szerettem volna tényleg örökké így maradni.
Kristen fejét a mellkasomra hajtotta, majd egy pillanatra felemelte, de vissza is ejtette. Kíváncsi lettem, mit láthatott meg, így odanéztem, és megint észrevettem a rózsát az ágy szélén.
- Ez az a virág, amit tőled kaptam? – kérdezte halkan.
- Igen.
- Hogyhogy még nem dobtad ki? – kérdezte. – Már teljesen elszáradt.
Eszem ágában sem volt kidobni! Soha.
- Mert ez egy kedves emlék arról a reggelről – feleltem, és szívem újfent túlcsordult a szerelemtől.
Ekkor rám nézett, és láttam a szemében, amit nem mondott ki. Őt is ugyanarra gondolt, amire én…
