48. fejezet (Rob)
Mindennek vége. Ahogy ott ültem az ágyam szélén, körbevéve az édes és örökre feledhetetlen emlékekkel, melyek nem könnyítették meg a dolgomat, már éreztem azt a fájdalmat, amit Kristennek okoztam.
És megérdemlem a büntetésemet, amit kigondolt a számomra.
Megérdemlem, hogy megbosszuljon mindent. Ezért ment el Tommal. Éppen vele!
Most már lenne rá okom, hogy féltékenykedjek, ha még lenne jogom Kristenhez, de nincs… Nincs, mert mindent elrontottam.
Miért is nem hittem neki?! Miért kellett úgy meggyötörnöm?! Én sem élveztem azokat a pillanatokat… Csak egyszerűen bíznom kellett volna benne, és a szerelmében, amit akkor még érzett irántam, de most már egészen biztos, hogy nem érez semmit.
Az érzelmeim iránta valóban elvették a józan eszemet, és most nyeldeshetem a következményeket, amik miattam történtek. Ő ártatlan…
Legalábbis eddig az volt. Most viszont Tommal van valahol, és én nem tudok tenni ellene, hogy megakadályozzam őket, akármire is készülnek.
Tomra tényleg nem tudok haragudni, mert ésszerűen gondolkodtak Rickkel, amikor azt találták ki, hogy ha Kristen már mindenképpen hülyeségre készül, amiről nem lehet értelmesen lebeszélni, akkor azt olyasvalakivel tegye, aki meg tudja menteni önmagától, és ne pedig egy idegennel.
Szívem egy pici darabkája még hitt abban a képtelenségben, hogy Tom megtartja a nekem tett ígéretét, és nem tesz semmi olyat, amivel éket verhetne közénk.
De most már magam is kételkedni kezdtem benne, hogy valaha lehet még olyan, hogy MI, hogy Kristen és én.
Megszagoltam a fonnyadt rózsaszálat, amit a kezemben tartottam, és gyengén ugyan, de még érezhető volt az illata.
Csak ültem, és a minden eddiginél nagyobb elkeseredettség fogva tartotta elmémet és testemet egyaránt.
Szemem sarkából láttam, hogy Rick egyszer bejött hozzám, megkérdezte, minden rendben van-e, de nem voltam képes rá válaszolni. Ránézni sem voltam képes.
Csak a rózsát bámultam, és némán zokogtam.
Egyszer hangokat is hallottam, vagyis csak egyet, szintén Rickét. Nyilván telefonon beszélt valakivel, és csak remélni tudtam, hogy se Jennyt, se a családomat nem csődíti ide, a viselkedésemre hivatkozva. Nem akartam magam körül senkit sem látni.
Vagyis csak egy valakit… De őt örökre elveszítettem.
Mert mi lehet annál rosszabb, ami most történik?!
Mielőtt megválaszolhattam volna ezt a kérdést, újabb görcs kezdett el kínozni, mintha más bajom nem lett volna. Én tudtam, hogy ez nem természetes, de ha elmondtam volna az orvosoknak, kizárt, hogy máris kiengedtek volna.
És bár most már nincs értelme itthon lennem - sőt, semminek nincs értelme, hiszen minden, amit elterveztem, immáron jelentéktelenné vált -, mégsem vágytam vissza a kórházba.
Bőven elég lesz, hogy két nap alatt megpróbáljam összeszedni magam annyira, hogy visszamenjek a kontrollra.
Kibotorkáltam a nappaliba, ahova megjöttünkkor ledobtam a kabátomat, és újabb pirulát kotortam elő a zsebéből.
Rick, aki már befejezte a telefonálást, a kanapén ücsörgött egy sörrel a kezében.
Ez az ötlet nekem is megtetszett, így kimentem a konyhába, szerencsére a hűtőmben még volt egy üveg, és miután kinyitottam, nagyot kortyolva a sörből, azzal öblítettem le a gyógyszer keserűségét.
Rick, amint meglátta, mit művelek, persze kitépte a kezemből az addigra félig üres üveget.
- Tejesen megőrültél!? – kiabálta. – Gyógyszerre iszol alkoholt?!
Majd fogta az üvegemet, és nem tudtam megakadályozni benne, hogy kiöntse a tartalmát.
Tehetetlenül dőltem a konyhapultnak, és kábán figyeltem, ahogy alaposan körülnéz a hűtőben, majd miután látta, hogy nincs több, amivel mérgezhetem magam, megnyugodva becsukta az ajtaját.
- Van bármilyen más piád is itthon? – kérdezte dühösen.
Csúfondárosan néztem rá. Még egy fanyar vigyort is sikerült magamra erőltetnem.
Nem válaszoltam. Az én drága barátom, miért is hiszi, hogy bevallanám, ha lenne?!
Sajnos nem volt.
De elhatároztam, hogy amint megunja a bébiszitterkedést mellettem, és megszabadulok tőle, első utam a sarki üzletbe fog vezetni némi cigarettáért, és alkoholért.
Ami nem feltétlenül sör lesz… Már előre élveztem a kábulatot, amit majd mindez okoz a szervezetemmel. Akkor talán sikerül, egy időre legalábbis, elfelejtenem mindent.
A gyógyszer hatni kezdett, és a görcs enyhült. Előző napról maradt két szál cigimet elővéve kimentem az erkélyre, és rágyújtottam.
Rick még kutatott a lakásomban a rejtett mérgeket kutatva, amivel árthatok magamnak. Még a tisztítószert is bezacskózta. Ezen már majdnem nevetnem kellett.
Tényleg azt hiszi, hogy öngyilkos akarok lenni?!
Nem, én tudtam, hogy szenvednem kell a tetteimért, csak egy átmeneti bódultságot szerettem volna, hogy elviseljem utána az elkerülhetetlent. Amikor majd a tudomásomra jut, hogy Tom és Kristen…
Már beletörődtem mindenbe, így önmagam felkészítése okán elképzeltem őket együtt.
Elképzeltem, ahogy száguldanak a motoron, Kristen Tom derekába kapaszkodik, a haja lobog a szélben… Tom elviszi őt a kedvenc csajozós helyére, a tóhoz… Sok történetet hallottam már tőle, hány szerencsétlen lányt vitt már oda, akik reménykedtek benne, hogy na majd ők fogják megváltoztatni barátom nőkről alkotott véleményét, és befogják maguknak.
De Tom mindeddig ellenállt. És még soha nem volt szerelmes. De most az. És épp Kristennel van.
Leültem a székre az erkélyen, és rágyújtottam a második szál cigire is, térdemre támaszkodtam, és lehunytam a szemem.
Gyötrő képzeletemben Kristen gyönyörű volt, mint mindig. A sebességtől hevesen ver a szíve, kipirosodik az arca, éppolyan igézően, mint olyankor is, valahányszor szeretkeztünk… A szeme boldogan csillog az új élményektől, a motorozás magával ragadó élvezetétől.
És Tom nem tudja levenni róla a szemét. Majd a kezét… Ekkor fájdalmas szorítást érzek a szívem körül, de kegyetlenül továbbpörgetem a fantáziám szülte képkockákat.
Kristen el van ragadtatva, részben az új tapasztalatainak köszönhetően, részben pedig a helytől, ahova Tom vitte. Biztosan szereti a tavakat… Így hát ez is tetszik neki. Odafordul Tomhoz, aki megbabonázva figyeli szerelmemet, majd átöleli és megköszöni neki, hogy elvitte magával.
Tom nem tudja elereszteni, kezei Kristen derekán pihennek, majd magához húzza… Kristen nem ellenkezik. Miért is tenné?! Elvégre élvezi a helyzeti fölényét velem szemben, és éppen bosszúra készül.
Rick elmondása alapján már az sem érdekli, ha eközben kihasznál bárkit, jelen esetben Tomot. Akit a szerelem fűt iránta, és még szép, hogy nem mond nemet.
És aki lassan Kristen fölé hajol, és szenvedélyesen megcsókolja.
Szorosan tapadnak egymáshoz… Majd Tom Kristent a fenekénél fogva felemeli, felülteti a motorra, aki most a lábait Tom csípője köré fonva ejti rabul, és vadul tovább csókolóznak.
Tom keze már Kristen pólója alatt matat, míg Kristené Tom nadrágját oldozza ki éppen, és egyre jobban belemelegednek a dologba. Ennél a képkockánál nem bírom tovább.
Levegő után kapkodva nyitottam ki a szemem, de nem nyugtatott meg a tudat, hogy itthon vagyok, és nem őket kukkolom valahonnan egy bokor mögül. Fantáziám áldozata lettem, amely olyan élethűen vetítette elém keserves gondolataimat, mintha jelen lettem volna.
A cigi elégett a kezemben, pedig bele se szívtam.
Rick most már az erkélyajtóban állt és engem figyelt, ezzel akadályozva meg, hogy tovább folytathassam a privát mozizást az agyamban. Időközben végzett a házkutatással, és a szúnyogirtót sem hagyta ki a veszélyesnek minősített dolgok sorából.
Kíváncsi lettem volna, vajon van-e még késem itthon. A függöny még a helyén volt, tehát attól nem tartott, hogy felakasztom magam a zsinórjával.
Ezt már nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Lazíts már, haver – mondtam neki. – Nincs egy cigid?
Elővette a zsebéből, én meg hálásan kaptam utána. Ha meg nem mérgezhetem magam, legalább ezt megengedi, csodás, gondoltam.
- Le kéne feküdöd – szólalt meg halkan.
- El kéne tűnnöd - feleltem barátságtalanul.
Még csak koradélután van, minek feküdjek le?! És ráadásul abba az ágyba, ahol… Nem, ez teljességgel kizárt.
De ha Kristen valóban túltette magát rajtam, akkor nekem is képesnek kell rá lennem. De egyelőre még nem éreztem magam elég erősnek ehhez. És előbb meg kell bizonyosodnom róla, hogy valóban tovább lépett. Bár még nem tudom, hogyan.
- Nem megyek el – zökkentett vissza Rick, amivel sikerült elérnie, hogy újra felbosszantson.
Ugyan mi értelme van, hogy itt ücsörög velem?!
Más taktikához kel folyamodnom, gondolkodtam.
- Rick – szólaltam meg emberibb hangon, ahogy odafordultam felé. – Tényleg hálás vagyok neked mindenért, de most egyedül szeretnék maradni.
Nem válaszolt, de nem is ment el.
- Kérlek – tettem hozzá.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez most jó ötlet.
- Nem fogok kiugrani az erkélyről sem, ha ez megnyugtat – vágtam hozzá félelmeit.
- Nem nyugtat meg – felelte, majd bement, kényelembe helyezte magát a kanapén és bekapcsolta a tévét.
