Nos ez egy kicsit sokkarikás fejezet lett, de próbáltam úgy fogalmazni, hogy a "kisebbeket" se verjék meg a szülők, ha meglátják mit olvasgat, hanem inkább üljenek le melléjük, és hajrá ők is :)
A kisebbek szót nem sértésnek szántam, csak bizonyított tény, hogy többségetek még igencsak fiatalka :):)
Ez egyelőre egy kis ízelítő, hogy majd jó sokan gyűljetek ide! :)
Szája édes volt, mint a méz. Ízlelni akartam mindenütt…
Karjai, melyek eddig a derekamat ölelték, felemelkedtek, egyikkel végigszántott a hátamon, másikkal megmarkolta a nyakamat, úgy húzott még közelebb magához.
Ahogy ujjai elérték a tarkómat és a hajamba túrt, felnyögtem. Egy percig nyelvünk is őrült táncot járt, testünk pedig szorosabban simult egymáshoz, mint tánc közben…
Levegőért kapkodva, minden erőmet összeszedve elszakítottam magam az ajkaitól, lenéztem rá. Szívem a torkomban dobogott, homlokomat nekitámasztottam az övének, majd még egy utolsó esélyt adva neki a döntése megváltoztatására, meg kellett kérdeznem:
- Biztos vagy benne?
- Kívánlak – lehelte.
