Meghoztam.
Folyt. köv.este :)
5. fejezet (Rob)
Felértünk, az ajtóm előtt elengedtem a kezét, kinyitottam, majd belöktem (az ajtót!!! köszi Gicus! :) ), és felkapcsoltam bent a villanyt.
Kíváncsian lépett be otthonomba, karját összefonta mellkasán.
- Fázol? – kérdeztem.
Erre felém fordult, és enyhén megrázta a fejét.
- Nem. Csak fáradt vagyok – bocsánatkérően nézett rám.
- Ne haragudj, máris előkészítem az ágyadat.
Ekkor jutott eszembe, és nem tudom, Jenny hogy feledkezhetett meg róla – csak egy ágyam van! Ez már tuti sok lesz Kristen-nek.
- Esetleg… - kérdőn pillantott rám, és én ma már sokadjára vesztem el szemeiben. – nem gond, ha lezuhanyzok?
Szívem megint kihagyott egy ütemet, ahogy elképzeltem őt a fürdőszobámban… ruha nélkül… amint végigcsorog rajta a víz… Nyeltem egyet.
- Persze hogy nem. – igyekeztem jó házigazdának mutatkozni. Megmutattam, merre találja a fürdőt, adtam neki egy tiszta törülközőt, majd rácsuktam az ajtót, lerogytam a kanapémra, és kezembe temettem a fejemet.
El sem hittem, hogy itt van egy csoda a fürdőszobámban, éppen zuhanyzik, nemsokára az ágyamban fog aludni, és feltétel nélkül megbízik bennem.
Felpattantam, bementem a hálószobámba, villámgyorsan összedobáltam egy kupacba a feleslegesen szétszórt ruháimat, majd tiszta ágyneműt húztam.
Végignéztem a szobán, és nagyjából elfogadhatónak találtam. Sokkal emberibb, mint Tom lakása – erre a gondolatra egy mosoly suhant át az arcomon.
Ami le is fagyott a következő pillanatban, mikor bevillant, hogy nincs nála semmi hálóruha.
Megrémültem. Nem alhat meztelenül! Az még nekem is sok lenne…
Elkezdtem kutatni egy tiszta póló után, talán egy éjszakára megfelel neki. Eddig nem tűnt túl kényesnek, tekintve a jelen helyzetet is, így reméltem, ez ellen sem lesz kifogása.
Amíg a szekrényemben keresgéltem, hallottam, hogy nyílik a fürdő ajtaja.
Szívem megállt, el sem mertem képzelni, mi van – vagy mi nincs – rajta…
- Rob… - szólt, mire szívem újra verni kezdett. Ahogy a nevemet kiejtette a száján, az maga volt a mámor.
Rettegve mentem ki a szobámból a nappaliba, alig mertem kinyitni a szemeimet. Szigorúan csak magam elé meredve lépdeltem, mikor szavai megállásra késztettek.
- …mivel nem hoztam magammal hálóinget – szívem ismét megállt, lehunytam a szemem – remélem, nem bánod, hogy ezt kölcsönvettem… - motyogta bizonytalanul.
Ekkor mertem csak ránézni, és a látvány cseppet sem nyugtatta le újonnan száguldozó szívem ritmusát. A szárítóban találhatta ezt a fehér trikót, ami éppen csak tíz centit takart el formás combjaiból, és bár kicsit bő volt, semmit nem bízott a képzeletre, tökéletesen kiemelte testének minden domborulatát.
Csak bámultam, majd mikor megszólalt, nagy nehezen sikerült csak kimenekülnöm elszabaduló fantáziám karmai közül.
- Vagy ha gond, akkor leveszem… - Ezt nem gondolhatja komolyan… Nem is gondolta, megint elpirult. Legszívesebben átöleltem, megcsókoltam volna. De nem akartam kihasználni a bizalmát, amit – úgy éreztem – egyre könnyelműbben vetett belém.
- Nem, semmi baj – feleltem vágytól rekedt hangon. Úgy éreztem, sürgősen szükségem van egy hidegzuhanyra. – Megcsináltam neked az ágyat. – mutattam szobám felé. – Feküdj csak le, hosszú volt ez a nap. – gondoltam itt arra, hogy még csak ma érkezett az országba.
Elindultam a fürdőbe, de hogy bejussak, el kellett mellette haladnom, ami megint felért egy kísértéssel. Az illatát még a tusfürdőm sem tudta teljesen elnyomni, vérem őrült iramban száguldott tőle.
Ráadásul megérintette a kezem, mikor már azt hittem, megúszom, és végre jeget locsolhatok felhevült testemre és lelkemre.
Rákaptam a tekintetem, de nem érintettem vissza, elhúztam a kezemet.
- Tudom, hogy nem látsz szívesen… - kezdte, de kényszerítetten mosolyogva megráztam a fejem, hogy biztosítsam róla, rosszul gondolja. - … de hálás vagyok neked, hogy ide jöhettem.
- Nincs mit meghálálnod. – feleltem kicsit mérgesen. Engem ér szerencse, hogy itt van, erre még ő akar hálálkodni?!
Becsuktam az ajtót, kettő mélyet sóhajtottam, majd levetkőztem, és beálltam a zuhany alá.
Az első percekben felüdítően és józanítóan hatott a jéghideg víz, aztán elkezdtem fázni, így inkább kimásztam, megtörülköztem, és felkaptam egy tiszta boxert.
Félve léptem ki az ajtón, zuhanyzás közben igyekeztem nem arra gondolni, hogy Kristen már az ágyamban fekszik abban a lehetetlen trikóban, amit soha többé nem fogok tudni úgy felvenni, hogy ne jutna róla eszembe, neki hogy is állt… Most viszont visszatértek gondolataim, és csak rá tudtam gondolni.
Időközben kitaláltam, hogy mivel az ágyamat neki adtam, én a kanapén fogok aludni. Nem láttam sehol, így arra gondoltam, biztos lefeküdt.
Nekem viszont fogalmam sem volt, fog-e álom jönni a szememre ma éjjel, így biztos, ami biztos úgy döntöttem, iszom még egy sört.
Kimentem a konyhába, elővettem egy üveggel a hűtőből, majd cigivel a kezemben kiléptem az erkélyre, hogy egy kis hűs esti levegővel megspékelve csillapítsam fojtogató gondolataimat. Minél távolabb akartam lenni tőle és a csábítástól, ami kísértett, amióta megláttam.
Először nem is vettem észre, hogy nyitva van az erkély, csak mikor kilépve megpillantottam… na ennyit arról, hogy sikerülhet lecsillapodnom.
Ahogy ott állt a korlátra támaszkodva, kicsit kihajolva, tökéletes rálátásom nyílt hátulról. Még nem vett észre. Végigfuttattam rajta tekintetem, ekkor megfordult, meglátta a cigit és a sört a kezemben, és kedvesen megkérdezte:
- Csatlakozhatok?
Erre most mit feleljek?! Hogy mindkettőnk érdekében jobban teszi, ha megy végre aludni, és nem kísért tovább?!
De nem akartam goromba lenni vele.
- Azt hittem, fáradt vagy.
- Az vagyok, de csodálatos ez az este – ismét kifelé fordult az erkélyen, így a szemeimet mágnesként vonzotta a feneke, mely csábítóan gömbölyödött ki a trikó alatt. – Meg az időeltolódás is furcsa kicsit.
Ja, persze, Amerikában pár órával még korábban van, mint itt… el is felejtettem.
- Hozok neked is egy sört. – szóltam és menekülni akartam legalább egy percre a közeléből.
- Jó lesz nekem a te üvegedből is – mosolygott rám, miközben visszafordult felém.
Szembeszéllel rohantam volna a sorsom elől, és kezdtem elcsüggedni, így inkább megadtam magam neki. Felé nyújtottam az üveget, és mikor elvette, ujjaink közt ismét kipattantak a szikrák, de immáron biztos voltam benne, hogy csak én érzem, én látom őket. És épp ezért nem szabad gondolnom semmire, nem akartam elriasztani magamtól Kristen-t. Idővel talán lehetünk barátok…
Ezt a félgondolatot el is vetettem abban a pillanatban, ahogy szája az üveghez ért, ivott egy kortyot, majd egy csepp az ajkán maradt, ahogy nevetve visszanyújtotta nekem az üveget.
Ezt most én húztam meg, szükségét éreztem némi alkoholnak a szervezetemben, hátha sikerül lecsillapodnom. De bevillant, ahogy egy másodperce még az ő szája érintette ott az üveget, ahol most az enyém, és hirtelen kicsúszott a lábaim alól a talaj.
Lehuppantam a székre, térdeimre könyököltem, valami csoda folytán sikerült elsőre rágyújtanom, és hangosan kifújtam a füstöt. Nem mertem rá nézni.
A sors viszont úgy határozott, hogy szenvednem kell, ha nem is hátralevő életem során, de ezen az éjszakán mindenképpen.
Kezét éreztem meztelen vállamon, de nem fordultam felé.
- Utálod, hogy itt vagyok, igaz? – suttogta. – Sajnálom.
Erre mégis muszáj volt ránéznem.
- Ellenkezőleg. – az én hangom se volt hangosabb – Örülök neki, hogy itt vagy velem.
Azt hiszem, már rég megőrültem volna, ha Tom-mal megy el ma este. Kifejezetten jobban kedveltem Jenny-t, hogy rám gondolt, nem pedig Tom-ra.
Kristen ismét elpirult, és fogalmam sem volt, vajon miért. Álmodni se mertem a következő mondatát:
- Én is örülök, hogy itt lehetek… veled.
Féltem megkérdezni, hogy érti. Elfordultam, és rágyújtottam, majd felé nyújtottam a dobozt. Elvette, kivett egy szálat és ő is meggyújtotta. A keze eközben lekerült a vállamról, és fázni kezdett a helye. Nagyon jólesett az érintése.
Még mindig mellettem álldogált, mikor rájöttem, hogy megint ökör vagyok: csak egy szék van, és azt én foglalom el.
Hátradőltem rajta, és halkan megkérdeztem tőle:
- Nem akarsz leülni?
Elképzelésem nincs, mit gondolt, mekkora az önuralmam, de egy másodpercnyi habozás után fogta magát és az ölembe ült. A lélegzetem is elakadt, nagyot nyeltem, majd egyik karommal óvatosan átöleltem, míg ő fejét a vállamra hajtotta.
Másik kezem szerencsére tele volt a cigivel és az üveggel, így ellen tudtam állni a csábításnak, hogy végigsimítsak meztelen combjain.
Csak reménykedtem benne, hogy nem veszi észre, milyen - a testemen is kézzel fogható - hatást gyakorol rám a közelsége.
Felé nyújtottam az üveget, és míg ivott, figyelmem eltereléseképpen nagyot szívtam a cigimből, aminek ezzel vége is volt, így elnyomtam.
Viszont ezzel szabaddá vált egyik kezem. Másikkal hátát tartottam, mely ezúttal nem volt fedetlen, mint a klubban, mégis emlékeztem arra, milyen lágy bőrt tapinthattam, mikor táncoltunk. Felbátorodtam azon, hogy végül is ő ült az ölembe, önszántából, nem biztos tehát, hogy közömbös vagyok neki, így lecsúsztattam kezem a derekára, remegő ujjaimmal megsimogattam, szabad kezemet pedig – egy esetleges pofonra felkészülve – ráhelyeztem a térdeire.
Muszáj volt megint megérintenem a bőrét, amely valóban olyan volt, mint a selyem.
Ismerősként köszöntöttem a szikrákat.
Már nem ivott. Felnézett rám. Arca csak milliméterekre volt az enyémtől. Szeme furcsán csillogott, ahogy megkérdezte:
- Te hol fogsz aludni?
- A kanapén. – feleltem rekedten az elfojtott vágytól.
Édes lehelete számat súrolta. Hallottam, hogy időnként elakad, én a szívverésemmel voltam bajban. Ebben a pillanatban mindennél jobban vágytam rá, hogy megízleljem ajkait, de nem akartam kezdeményezni, nehogy azt higgye, ellenszolgáltatást várok a szállásért.
- Szerintem elférünk ketten is az ágyadban.
