Ez egy rövid fejezet, de szét fogtok tépni holnap reggel, ha elolvassátok végig... :D
Cserébe ígérem, hogy a 4.-et holnap este megkapjátok.
Most egy kis ízelítő a 3-ból.
Kristen a karomra tette a kezét, amitől ismét villámok cikáztak át az egész testemen, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy ő ne érezte volna. Ránéztem.
- Maradj, kérlek – mondta, és leült mellém kívülre. Ennek az előnye az volt, hogy
Tom hoppon maradt, a hátránya viszont, hogy ismét nem láttam az arcát a sötétben.
Keze még mindig a karomon pihent, és biztos voltam benne, hogy sorozatos áramütéseket érzek.
Csak bámultam, ismét elvesztettem a józan eszemet.
- Megkínálnál? – bökött a cigisdobozom felé.
- Persze – nyögtem, mire odanyúlt és kivett egy szálat. A szájába vette, és én ismét megbabonázva bámultam ajkaira. Szinte irigyeltem azt a szál cigarettát…
Fél perc is eltelt, mire rájöttem, hogy az öngyújtómat visszatettem a zsebembe. Előtúrtam, és biztos voltam benne, hogy újra le fogom írni magam előtte rosszul bújtatott közönyömmel, kezem reszketése megint el fog árulni. Vettem egy mély levegőt és odatartottam neki a tüzet, lesz, ami lesz alapon.
Sikerült olyannyira korrigálni mozdulataimat, hogy ne tűnjön fel neki remegésem. Ő a láng fölé hajolt, amely megvilágította az arcát. Le sem tudtam venni róla a szemem. Olyan gyönyörű volt, ahogy a narancsszínek lobogtak az arcán, hosszú szempillái táncoló árnyékot vetettek rá, haja bronz csigákban omlott a vállára…
Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy beleszerettem egy angyalba.
