Csak hogy sejtsétek, mire lehet számítani a továbbiakban :)
- Rob… - szólt, mire szívem újra verni kezdett. Ahogy a nevemet kiejtette a száján, az maga volt a mámor.
Rettegve mentem ki a szobámból a nappaliba, alig mertem kinyitni a szemeimet. Szigorúan csak magam elé meredve lépdeltem, mikor szavai megállásra késztettek.
- …mivel nem hoztam magammal hálóinget – szívem ismét megállt, lehunytam a szemem – remélem, nem bánod, hogy ezt kölcsönvettem… - motyogta bizonytalanul.
Ekkor mertem csak ránézni, és a látvány cseppet sem nyugtatta le újonnan száguldozó szívem ritmusát. A szárítóban találhatta ezt a fehér trikót, ami éppen csak tíz centit takart el formás combjaiból, és bár kicsit bő volt, semmit nem bízott a képzeletre, tökéletesen kiemelte testének minden domborulatát.
Csak bámultam, majd mikor megszólalt, nagy nehezen sikerült csak kimenekülnöm elszabaduló fantáziám karmai közül.
- Vagy ha gond, akkor leveszem… - Ezt nem gondolhatja komolyan…
