113. fejezet (Kristen)
Egy álomtalan, de nyugodt éjszakát követően Rob karjaiban ért a reggel.
Eszembe jutott, hogy elméletileg ma utazunk el… Ha még akarja.
Én akartam. Bár időm nem volt gondolkodni rajta, hogy mi lesz, és hogyan… Csak azt tudtam, hogy meg fogom próbálni kiengesztelni valahogy az előző éji ocsmány viselkedésemért.
Rob lassan felemelte az egyik karját, és a feje alá tette. Felnéztem rá, és láttam, hogy már ébren van.
- Szia – köszöntem félve.
- Szia – mosolygott vissza.
Kezdetnek nem rossz.
- Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni, amiért tegnap úgy viselkedtem – mondtam, de ő csak hallgatott.
Viszont már nem mosolygott.
- Én éppolyan hibás vagyok – felelte végül kis gondolkodás után.
Elhúztam a számat. Ez hülyeség. Ő semmiben sem hibás.
- Mi lenne, ha elfelejtenénk, és megpróbálnánk… csak simán élvezni azt a pár napot, ami előttünk áll? – ajánlotta.
Nem tudtam és nem is akartam visszautasítani. Boldogan rábólintottam.
Ezúttal én mosolyogtam rá, és megkönnyebbülést láttam addig kissé feszült tekintetében.
A mellkasán feküdtem, és egyelőre nem volt kedvem felkelni, habár az utazás miatti izgalom már átjárta a sejtjeimet. Elgondolkodva kezdtem el cirógatni a bőrét, de lefogta a kezemet.
Újra ránéztem, zavartan mosolygott.
- Jobb, ha most inkább felkelünk, és összecsomagolunk, hogy mielőbb el tudjunk indulni – mondta.
A kezdet nem volt rossz, de az érintésemet nem akarja. Biztos attól tart, hogy megint csak a felejtés okán próbálok közeledni felé.
De elhatároztam, hogy valahogyan bebizonyítom neki, hogy nem. Ami nem lesz könnyű, tekintve, hogy nem akarom, hogy lássa a sebeimet… de eszembe jutott az előző reggel. Akkor is sikerült rejtegetnem őket, talán majd az elkövetkező napok alatt is sikerül. Már feltéve, ha komolyan mondta, hogy nem undorodik tőlem.
Mert azt is el tudtam volna képzelni.
Sóhajtva feltápászkodtam, és kiszálltam az ágyból. Elkezdtem túrni a szekrényt valami olyan holmi után, amiben kényelmesen lehet utazni.
Nem tudtam dönteni. És még azt sem tudtam, milyen idő lesz… Kipillantottam az ablakon, és esett. Vagyis hideg.
Ezután Robra néztem, aki annak ellenére, hogy ő javasolta a mielőbbi felkelést, bár tudtam, hogy csak meg akart állítani abban, hogy simogatni kezdjem, még mindig csak feküdt, és engem figyelt.
- Milyen hosszú az út?
- Körülbelül másfél óra – felelte.
Akkor a farmer is megteszi. Előkaptam a kedvencemet a szerkényből, meg egy felsőt, fehérneműt… és még egy Robra vetett futó pillantás után kimentem a szobából, egyenesen a fürdőbe.
Mielőtt átöltöztem volna, beálltam a zuhany alá, hogy hamarabb felébredjek. És az előző napi stresszt is le akartam mosni magamról. Meg a szégyent.
Majdnem felsikítottam ijedtemben, amikor meghallottam, hogy nyílik a zuhanyfülke ajtaja.
És Rob lépett be rajta mellém, anyaszült meztelenül. Azonnal hátat fordítottam neki, és kezeimmel próbáltam eltakarni a sebeimet. Nem sok sikerrel.
Rémülten hátranéztem a vállam felett. Megszólalni még nem tudtam.
- Csatlakozhatok? – kérdezte kicsit bizonytalan mosollyal izgató ajkain.
- Nem tudom… - suttogtam.
Behúzta maga mögött az ajtót, és cseppet sem zavartatta magát. Fogta a tusfürdőt, és nyomott belőle a tenyerébe.
Aztán nem magát kezdte el mosni, ahogy gondoltam, hanem a vállamon éreztem a kezét. Elakadt a lélegzetem. Ezt nem teheti!
- Én… inkább… kimegyek… - dadogtam, de nem engedett el.
Közelebb lépett, és mellkasa a hátamat súrolta, ahogy a fülemhez hajolt.
- Maradj, kérlek – mondta.
Mivel megdermedtem, akármennyire is akartam, nem tudtam megmozdulni. Vagyis maradtam.
Kezei eközben a hátamat kezdték el simogatni. Próbáltam figyelmeztetni magam, hogy csak megmosdat, nem akar semmi mást, de mégis nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a világ legjobb pasija csupaszon ácsorog mögöttem, és ettől a gondolattól heves vágy fogott el. De nem láthat meg elölről…
Rob, amint a hátammal végzett, a fenekemre csúsztatta kezeit, és megremegtem a finom érintéstől. Aztán lejjebb haladt, végig a combjaimon, a lábam szárán… mindkettőn. Térdeim kocsonyásodni kezdtek, alig álltam a lábamon, de Rob még egyáltalán nem fejezte be, amit elkezdett.
Újra felegyenesedett mögöttem, és kezei a hasamra kúsztak. Bár a víz nem volt jéghideg, eljátszottam a gondolattal, hogy átállítom a zuhanyt, mert egyre jobban melegem lett. Ennek ellenére viszont egyre jobban remegtem. Az izgalomtól.
Nem voltam benne biztos, hogy akarom-e ezt, amit most csinál Rob… Persze, akartam. Majd. Valamikor. De még nem most! Ilyen hirtelen, és váratlanul… A tegnapiak után még nem készültem fel az efféle akcióra a részéről. Sőt! Az előbb, a szobában még ő tolta el a kezem, pedig akkor nem is volt az eszemben semmi ahhoz hasonló, mint amit ő művel velem. Csak kedveskedni akartam, de ez… túlmegy minden képzeletbeli határon.
Megfogta karjaimat, és elhúzta a testem elől. A saját kezem helyett már az övé simult a melleimre, de továbbra sem fordultam felé.
Levegő után kezdtem kapkodni, és egyensúlyomat elvesztve a mellkasának dőltem. Mindkét kezével magához szorított, és ahogy testünk egymáshoz simult, éreztem, hogy rá is mély benyomást gyakorolnak az események. Vagy inkább keményet.
Melleimről a karjaimra tért át egy pillanatra, végigsimította őket továbbra is habos kézzel. Fogalmam sem volt, hogy nem mosta még le róla a tusfürdőt a zuhanyból ránk zúduló víz, de nem volt elég agyam ahhoz perpillanat, hogy ezen komolyabban eltűnődjek.
Egyik keze visszatért a melleimre, míg másik a lábaim közé kúszott. Nyakamon éreztem ajkait, és fejemet erőtlenül hátravetve átadtam magam az összesféle kényeztetésnek, amelyben részesített.
Ahogy ujjai óvatosan elkezdték becézgetni legtitkosabb testrészemet, nyöszörögni kezdtem, és lábujjhegyre emelkedtem, hogy még jobban elérjen.
Egyik kezemmel hátranyúlva a fenekébe kapaszkodtam, a másikat kettőnk teste közé vezetve megmarkoltam fenekemnek dörzsölődő, kőkemény férfiasságát. Hallottam, hogy ő is fojtottan felnyög, és egy másodpercre kicsit erősebben szorította meg a mellemet, melynek cirógatását azonban nem hagyta abba.
Fejemet félrefordítva hátranéztem, és láttam a szemében, hogy rá sincs hatástalanul az, amit a kezemmel végzek merev testén.
Ujjai izgatásától már csillagokat kezdtem látni magam körül, és felsikítottam, ahogy magával sodort az élvezet. Lábaim máris csuklottak volna össze, ha Rob nem kap el, és szorít továbbra is mellkasához.
Kezemet hevesen mozgattam, hogy neki is legalább annyira jó legyen végül, mint nekem, és izmai megfeszüléséből sejteni véltem, hogy már csak pillanatai vannak hátra.
Újra felnéztem rá, oldalra fordítva a fejemet, és szája azonnal lecsapott az ajkaimra. Nyelvünk őrült ritmusban cikázott egymás körül, majd fojtottan felnyögött, melyet inkább a számban éreztem, mint hallottam, és a csípője rángása egyértelművé tette, hogy számára is elérkezett a beteljesülés pillanata.
A zuhany zaja elnyomta ziháló lélegzetünket. Meg is feledkeztem a sebeimről, amikor felé fordultam, hogy szemből öleljem át. Szemei egy pillanatra a mellemre villantak, de utána tekintetét rögtön az enyémbe fúrta. Újra magához húzott, és megcsókolt. Lágyabban, mint az imént, de mégis annyi érzelmet vitt bele, hogy alig győztem viszonozni.
Nagy nehezen, lélegzetünk normalizálódásával egyhuzamban elengedtük egymást, és percek alatt befejeztük a zuhanyzást.
A fülkéből kilépve Rob csak egy kisebb törölközőt csavart a dereka köré, engem viszont bebugyolált egy nagyobb darabba, majd a karjaiba kapott és a hálóba vitt.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy hiába akartunk ébredéskor minél hamarabb elindulni Brighton-ba, ez a terv mostanra összeomlott, de amint Rob a ágyra fektetett, már nem is bántam. Eleinte…
Ő maga mellém heveredett, és a törölközőt lassan bontogatni kezdte rólam. Az előbb elfeledkeztem magamról, így már tudtam, hogy késő elkezdenem takargatni magam, de mégis iszonyú zavarban voltam, ahogy a nedves anyag lecsúszott a melleimről, és a reggeli fényben a sebeim félreérthetetlenül ordították Rob felé a tényeket.
El akartam takarni, és tiltakozóan nyöszörögni kezdtem, de lefogta a kezemet, majd egy pihekönnyű csókot adott a számra.
- Engedd el magad – súgta utána a fülembe.
Könnyen beszélt, de nekem nem ment ez ilyen egyszerűen.
Fejemet félrefordítottam, nem akartam látni az arcán, ahogy elborzad. Szemeimet szorosan összeszorítottam, és nem akartam gondolni sem arra, mit láthat.
A törölközőt a derekamig letolta, és percekig – amelyek nekem óráknak tűntek – fogalmam sem volt, mit csinál. Nyilván alaposan szemügyre veszi a testemet eltorzító harapásnyomokat.
És ha eddig nem tette, márpedig a fürdőben történtek szerint nem tette, akkor majd most fog végleg megundorodni tőlem.
Felkészültem magamban mindenre, hogy elhúzódik, hogy eltol magától, hogy elzavar egy plasztikai sebészhez, és közli, hogy addig nem nyúl hozzám, amíg helyre nem rakták a bőrömet… Minden általam normálisnak vélt potenciális reakció-lehetőséget végigfuttattam az agyamban, de továbbra sem mertem ránézni. A sírást is visszafojtottam, most a hisztimre sincs egyikünknek sem szüksége. A sorsra és Rob végső ítéletére bíztam magam.
Aztán megmoccant mellettem, és olyat tett, amire legboldogabb álmaimban sem gondoltam volna.
Az ajkait éreztem a nyakamon, majd egyre lejjebb haladni a melleim felé. Ezt nem akartam elhinni, így mégis felemeltem a fejem, a szemeim is felpattantak, és döbbenten bámultam, ahogy lassan egyenként végigcsókolja az összes sebet és halványuló fognyomot a bőrömön.
Elérzékenyültem, és ekkor már nem tudtam visszatartani könnyeimet.
